@Diocletianus: Köszönöm a reflexiódat. 
Kicsikét beleragadnék még a témába, nem a vita kedvéért persze, csak azért mert látok némi számomra nem tisztázódott részletet.
Diocletianus írta:Szóval, ha elfogadjuk a Summariumban írtakat irányadónak, akkor Bhaer-Shadagg legkorábban a harmadkorban (Hram után) és az ötödkor eleje (Nagy Vordak előtt) között kellett élnie. Persze csak akkor, ha nem téved az a bizonyos dwoon tollforgató...
Szintén egy korábbi Gáspár András hozzászólásból való ez az idézet.
A 96'-os S* óta sok olyasmi is leíródott az orkokról, ami nyilvánvalóvá teszi Radrig en Naith (figyelem: nem Renier!) tudásának korlátait. Az előbbi mindehhez még bevallottan elfogult is, a szavait tehát alapból érdemes forráskritikával kezelni.
Tegyük fel mégis, hogy Naith nem téved és az időrendje is megáll, ami alapján a hatodkori (kb. P.e. 3000) Látóknak a hérosza (Bhaer-Shaddag) negyedkori (kb. P.e. 18.000). Adódik ebből a kérdés, hogy a két időpont között eltelt 15 évezredben mit csinált ez a hérosz? Ugyanis Gar Bokkar esetében említi Naith, hogy a tarini törpékkel való háborúskodásban meggyengült Halálhozók sámánjai közös harcban döntötték el, hogy melyik héroszt fogják ezentúl imádni. A harcban vesztettek Gar Bokkar sámánjai, így neki abban az időpontban (P.sz. 1300 után) Yneven nem voltak sámánjai, csak jóval később Birak Gal Gashad működése alatt (P.sz. 3500-3700) lettek újra követői a Látók páriái között. Az eltelt idő mintegy kétezer esztendő, ami meg sem közelíti a shaddagi tizenötezer évet.
Ismét idéznék Andrástól.
A Lángarcúak - akinek hírmondói vélhetően megérték AD/O eljövetelét, és átlátták a veszedelmet is, amit fajuk jövőjére jelent - úgy alakították héroszuk történetét, hogy az a legalapvetőbb ork erényeket testesítse meg: a túlerőnek való konok nekifeszülést, az elmebajjal határos merészséget és a nyers fizikai erőt. Vordakot ezek óvták meg az elmúlástól,
(Kiemelés tőlem*)
Egy ork hérosz elmúlása, léte-nem léte nagyban függ az őt tisztelő orkokon és azok emlékezetén. Gar Bokkar esetében ez kétezer esztendő un. üresjáratot jelent, ami alatt nem tisztelték az orkok Yneven. Vagy legalábbis Naith nem tudott róla. Csoda hogy nem fakult ki mindenestül a héroszok közül. Ez a kétezer év ork mércével mérve baromi nagy időintervallum, pláne a tizenötezer, ami Bhaer-Shaddag esetében látszik a hérosz Naith által feltételezett működése és a Látók létrejötte közti idő alapján.
Ez alapján feltehetnőnk a kérdést, hogy hol és milyen ork törzsek tisztelték Shaddagot Kyria évezredeiben, ha nem a Látók voltak azok, mert azok akkor még ugye nem éltek, s ezen sámánnemzettségek miképpen és hol vészelték át ezt az időszakot? Hogy és hol találkozhattak ezek a sámánok a Látókkal, ha találkoztak és elsőként nem maga a hérosz tárgyiasult (találták meg valahol pl. Tanagrában) meg a Látó vezérek markában, akihez aztán csatlakoztak a sámánok is? Ezzel csak az a bajom, hogy túl nagy az átölelt időintervallum és túl sok a kérdőjel a képletben nekem. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehetséges a dolog csak azt, hogy qva nehéz és sok a változó.
Amúgy Bhaer-Shaddag nevének első tagja érdekes egybeesést mutat az erv Baerre (Medve) személynévvel és a Baere Skark korg harci testvériség elnevezésével. Nyilván csak véletlen lehet a dolog, csak érdekességként említeném.
Bhaer-Shaddag kovácsművészete: A lélekkovácsolás, amivel kiszakította saját lelkét és belekovácsolta azt a graer dwaghulba (aminek az elkészítése 12 évet vett alapból igénybe), amivel kvázi haláltalanná tette magát a hérosz éppúgy eredeztethető crantai (a hérosz negyedkori eredetét erősítő) és rualani (AD alatti, azaz a hérosz hatodkori eredetét erősítő) iskolákból. Mindkét iskoláról elmondható, hogy nem idegenkedett a nekromanciától (lélek kiszakítása), de ez a metodika a gnóm és az elf metódusoktól egyaránt fényévnyi távolságra van. Őket éppen ezért ki is zárnám a halmazból. Az utóbbiak amúgy sem sokra tartották az orkokat (Hőseposz). Éppen ezért nem valószínű, hogy megosztották velük titkaikat. A meteoracél megmunkálása amúgy is sokkal vadabb, nyersebb kovácsművészetet takar, mint az elfeké, de még a crantaiaké is kifinomultabb. Az aquir elvileg lehetne, de én inkább Tha'ushur népével kapcsolatban említeném (mindenre csak ne húzzuk már rá az aquir eredetet). Ezért én ennek a bhaer-shaddagi kovácstudománynak a kifejlődését az AD működése környékére (P.e. VIII. - III. évezred) tudnám jó szívvel tenni - A világ gyökeréből táplálkozó pokoli kohók képe villant be a szemem előtt a Tinolok mélyén, ahol égi pörölyök testéből marnak ki darabokat a falkaanyák (streglupysse) parancsára az Arctalanok kovácsai -. A WMC Leviatánból való P.e. VIII. évezred mint szélsőérték talán megfeleltethető a meteoracélnál irt un. pre-rualani időszaknak.
Lásd:
Meteoracél Extrém hőfokon létrejött kvázi-természetes vas-szén-nikkel ötvözet, melynek darabjai égi pörölyök becsapódási krátereiben vagy azok környékén lelhetők fel. Ynev természeti népei az idők kezdetek óta nagy becsben tartják (a pre-rualani ork hagyomány egyenesen kozmikus bűvhatalmat tulajdonít neki)
De ezt csak én mondom.
UI.: Abból kiindulva, hogy a Summarium és konkrétan maga Radrigh en Naith elméletének az alapjaiban nem téved. A dwoon szerző imígyen kezdi a Bhaer-Shaddagról szóló fejezetet az orkos munkájában. „Bhaer-Shaddag a Látók legendás kovácsa volt;” A Látók pedig András elmondása alapján a „hatodkor hajnalán hagyták maguk mögött a Rua-Tinol barlangjait” (lásd a korább hozzászólásomban az Andrástól való idézetet). Bhaer-Shaddag Látó törzsbeliségéhez tehát nem fér/férhet kétség (Naith sem kételkedett ebben) és a szerző nem ír semmi olyat, hogy ilyen és ilyen törzsből származott ugyan, de azok kimúltával a Látók „örökbefogadták” volna sámánjait, vagy őt magát. Más hérosznál ugyanakkor (részben Gar Bokkar és teljes egészében Vordak esetében) nem habozott rámutatni erre a héroszadoptálásra.
Utoljára Ettin szerkesztette (2018.11.13. 12:05:24)
)