Myst:
Remélem a többiek sem bánják, ha a nevükben is megköszönöm a szavaid, mindig jól esik, ha valakinek tetszik, amit csinálunk 
Az áldozat lészen-ért, pedig külön köszönöm a dicséretet, és örülök, hogy tetszett
Élvezettel, olvasom a fórumot, és bevallom egyes részeit nem egyszer végigolvastam.
Mégis akadtak mindezek után is kérdőjelek bennem. Mivel Tükörálarc a legkompetensebb A Legnagyobb Úr "témakörben"
Ezért első sorban hozzá intézném a kérdésemet. De bárki véleményét szívesen veszem 
Több oldalról körbe lett járva Tordraga és Ordaric Lykargon de mégis ami leginkább furdalja az oldalam nem lett megválaszolva.
Tordraga Kyel őspapja volt és miután legyőzte Omarru-t a 13-ak közé lépett. A Halott lombok gyermeke megölte
a harmadszülött Ngau-t. "Jelen esetben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Ngau elesett ugyan a Kheríadynn-nel vívott viadalban,
ez azonban számára nem a bukást, hanem a kiemelkedést jelentette, hiszen éppen ezáltal teljesítette be prófétai hivatását.
(Elvégre Kheríadynn, az óelf fejedelem a győzelme után elfogadta a Legnagyobb Úr igazságát; így lett belőle a Halott Lombok Gyermeke.)
Kránban ma Káosz-Ngau néven tisztelik, mint az önpusztítás és az önfeláldozás kettős természetű angyalát. "
Ebben nem vagyok biztos de mintha Omarru legyőzetése után integrálódott volna a Legnagyobb Úr-ba.
Tordraga is hasonlóra készült Ordaric Lykargon-nal szemben a dúláskor. Tehát ezek hasonló esetek. A tizenhármak egyike párbajozott egy akkor még nem
a Legnagyobb Úr eszméit valló (vagy igenis csak laikus testvérként) lénnyel és győzelme után esély kapott a 13-ak közé lépésre, de ha nem is tette elfogadta a Legnagyobb Úr eszméit törvényeit.
Ez nekem nem kerek. Hogy kellene ezt elképzelnem? Tegyük fel, hogy Ordaric focista és MB2 be van egy edzője Kyel. Majd miután legyőz egy MB1 es focistát
Felvételt nyerhet oda azaz az MB1-be a Legnagyobb Úrhoz. Illetve, ha maga a Legnagyobb Úr inkább eszmerendszer Maga a nagybetűs futballhoz csatlakozhatna. De a fociban
lehet látni ki MB2-es ki MB1 es csapat. "Kyel fissziós Ranagol fúziós atomerőmű" Tükörálarc frappáns hasonlatával élve. Na de itt nincs felcímkézve , hogy
mi az MB2 mi az MB1. Ordaric meg van győződve, hogy ő MB1-es focista és győzelme után még inkább meg lesz. Ezek után történnie kell valaminek, hogy PÁL forduláson essen át
és főleg a győzelme által. Márpedig Ranagol nem nyilatkozik meg állítólag korok óta. Akkor mégis miért tenné, itt én űrt érzékelek. Persze alapvető hasonló értékrendet kell képviselnie
és Kyel második, a sötét arca igenis sok hasonlóságot vet fel Ranagol eszméivel. Ilyenkor valaminek történnie kell , valamilyen kinyilatkoztatásnak.
Pl rájön, hogy mindaz amiben hisz igaz, de ugyanúgy egy kisebb halmaz egy nagyobb halmazban. Tehát párhuzamot lát és látja mindazt amit eddig hitt és még többet. Itt ráébred, hogy ha a kisebb halmaz része a nagyobbak
akkor miért ne tartozzon a nagy halmazba. Valamint kecsegtethetik is, hisz ez csábítás akár hogy is nézzük, és tudatába kerülhet , hogy a kiemelkedés végén focista létére maga lehet a futball és a részét képezheti.
De ez kinyilatkoztatás, vagy csábítás amit Ranagol elvileg nem tesz. E nélkül ott egy Vallásában első kegyelt és egy nem akármilyen ellenség feletti győzelem. Huhh derekas harc volt köszönöm megyek elmorzsolok Kyelnek egy imát amiért ismét jókor fordította el az arcát rólam. Majd egy belső hang ...Állj át Luke a sötét oldalra! - OK. ... Hogy ok? Ez egy picit kevésnek érzem
Itt komoly erős dolgoknak kell történnie és történt.
Csak eddig még erre senki nem kérdezett rá? Hogy egy győzelem után valaki levetkőzi vagy épphogy nem levetkőzi de átalakítja magában a valóságot és beismer valamit azt mi idézi elő?
Valaminek kellett hisz Tordraga nem apellálna Ordaric Lykargon-nál pusztán a sorsra.
A másik, az aktív önfeláldozás Ranagol értékei szerint való lásd Ngau esete aki ezután halálát követően Káosz angyallá magasztosult.
Tételezzük fel Tordraga veszít Ordaric Lykargon ellen.
A. Ordaric Lykargon elfogadná a Legnagyobb Úr igazságát, hitét.
És remélhetőleg beállna a 13.-ak közé. Evvel Kyel kapna egy újabb inspirációt , hogy MB2 es edzőségét hagyja ott és nem mint focista hanem ,mint edző álljon be a futbal eszméjébe és váljon ő is azzá.
Na de ez nem predesztinált.
B. Ha Ordaric Lykagron nem fogadja el a győzelme után a Legnagyobb Úr hitét akkor, Tordraga önfeláldozása céltalanná válna. És mivel ott anyagi testét elveszíti a párbajban felmagasztosulni nem magasztosulhat fel az hogy is mondjam szívás , (szerintem azért nem magasztosulna fel mert ha mindkét kimenetel felmagasztosulással járna akkor nem lenne benne önfeláldozás)
Azért ekkorát nem kockáztatna senki(a kiemelkedettség ilyen szintjén ilyen pályaívvel), főleg úgy hogy Tordraga jobban kiegyezne a vereséggel. Hisz Káosz-Ngau rúnáival díszített páncélban érkezett Ordaric Lykargon elleni küzdelembe, ami az önfeláldozást szimbolizálja.
Ez számomra úgy hat, mintha készpénz lett volna Tordraga számára az ha veszít akkor Ordaric Lykargon dobja Kyelt és ugrik Ranagolhoz. Ezt gondolhatja amiatt amit ő is megtapasztalt, mikor legyőzte Omarrut. Na de mi is az?
Ez az ami furdalja az oldalamat.
Utoljára Mgnrb szerkesztette (2018.11.02. 23:31:27)
A Graer dwaghul, az orkok szent meteoracél csatabárdja mitől elpusztíthatatlan? A démonvértől lesz az, melyben edzik vagy valami spec. vajákolós praktika miatt?
Ezt korábban dobtam be, csak elsikkadt. Erre van valakinek ötlete?
+ itt van még az új kérdés.
Thassaladyon dorani magiszter Szerafizmust taglaló értekezésében hivatkozik egy bizonyos Diar Amderlynnre a Dorani Nagytanács által megbízott kutatóra, akinek a megállapítása szerint az Ordani Tűzvarázsló Rend valójában szerafista szerveződés lenne. A tanulmányban hivatkozott Diar magiszter egy sor példát hoz arra nézvést, hogy a tűzvarázslók valójában Sogron szerafistái lennének. Itt most nem kísérlem meg ennek a feltevésnek a helyességét tételesen elemezni, csupán csak egyetlen, ám a témában nagyon fontosnak tartott tényre szeretnék ráfókuszálni.
Jelesül arra, hogy mind Diar, mind pedig Thassaladyon magiszter figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a pyarroni Fehér Páholy nagymestere, a Theoretica Magica szerzője, Ynev legnagyobb kalandozó-mágusa Sonnor (Nagy Zöld ’93-as kiadása szerint) beavatást nyert az Ordani Rend belső titkaiba, miután a Rend vezetői maguk közé fogadták. Ezek alapján a feltételezhetően magas metamágikus ismeretekkel bíró (tehát felismeri, ha látja elrejtve Sogron Igaz Nevét a Phoenix Triumphatában) pyarroni varázslómester megtagadva addigi istenét Adront, az ordaniak kedvéért Sogron szerafistája lenne? Ez tuti?
Üdvözlet Mindenkinek!
A Papok, Paplovagok első könyvében, Dartonnál olvastam ezt (53. oldal):
"Az ellentétek legutóbb annak kapcsán lángoltak fel, amikor három dartonita paplovag a Próféta utasítására fényes nappal, a sigranomói egyetem egyik zsúfolásig telt oktatótermében kivégezte az előadást tartó dorani magisztert. Airun al Marem ekkor csak hajszál híján kerülte el, hogy egyházi átokkal sújtsák."
Lehet erről bővebben tudni valamit? Miért végeztette ki, ki volt a magiszter, hogyan kerülte el a kiátkozást?
@diasdan: a maremita rend és a dorani titkosszolgálat kapcsolatából, illetve az átok elmaradásából ítélve az áldozat Wolkum Naizerd (vö. a Szem) köréhez tartozott, nyilvános felelősségre vonása pedig valami okból nem volt kívánatos.
Mivel a neten már sehol sem lehet egyben megtalálni, összevágtam és MOBI-ba konvertáltam a befejezetlen Amíg A Vas Vág hobbiprojektet Kornya Zsolttól. Egy szeletke Shadon-történelem.
https://drive.google.com/file/d/1xm8MaK … sp=sharing
Fogyasszátok egészséggel. Ha nem szabályos a cucc, akkor pedig töröljétek a kommentet plz.
Lehet erről bővebben tudni valamit? Miért végeztette ki, ki volt a magiszter, hogyan kerülte el a kiátkozást?
Szerencsés véletlen, de éppen a minap vettem elő Zsolt szerafizmusról született írását, abban van részletesebben kifejtve a dolog.
"A legabszurdabb hipotézissel az ifjú Tukkim Odalric magiszter hozakodott elő nemrégiben: szerinte a dartonita egyházszakadásnak az áll a hátterében, hogy Airun al Maremet félrevezette és jogarává tette egy ismeretlen siyeraf, aki az “igazi” Hallgatag Úrnak adta ki magát. Nézeteit előadókörutakon népszerűsítette az Északi Szövetség egyetemein. Ígéretes tudományos pályafutása végül Sigranomóban szakadt meg, ahol is váratlanul három fekete páncélos férfiú jelent meg az auditóriumban, udvariasan, ám határozottan letessékelték a katedráról, majd mentegetőző mosollyal kibelezték. Nagytanácsunk ugyanakkor üzenetet kapott Airun al Maremtől, melyben az iránt érdeklődött, milyen összegű jutalommal kívánjuk meghálálni, amiért segítséget nyújtott Odalric magiszternek teológiai problémái tisztázásában és személyes találkozót eszközölt ki számára Darton nagyúrral."
Jelesül arra, hogy mind Diar, mind pedig Thassaladyon magiszter figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a pyarroni Fehér Páholy nagymestere, a Theoretica Magica szerzője, Ynev legnagyobb kalandozó-mágusa Sonnor (Nagy Zöld ’93-as kiadása szerint) beavatást nyert az Ordani Rend belső titkaiba, miután a Rend vezetői maguk közé fogadták. Ezek alapján a feltételezhetően magas metamágikus ismeretekkel bíró (tehát felismeri, ha látja elrejtve Sogron Igaz Nevét a Phoenix Triumphatában) pyarroni varázslómester megtagadva addigi istenét Adront, az ordaniak kedvéért Sogron szerafistája lenne? Ez tuti?
Beavatást nyerni egy misztériumba nem egyenértékű azzal, hogy a hívéül szegődünk; az elméleti tudás pedig nem egyenlő a praktikus alkalmazással.
Ha nem szabályos a cucc, akkor pedig töröljétek a kommentet plz.
Nekem semmi kifogásom ellene, sőt: köszönöm a fáradságodat.
Ilyenkor valaminek történnie kell , valamilyen kinyilatkoztatásnak.
Megvilágosodás történik, nem kinyilatkoztatás: a kegyelt rádöbben, hogy a próféta legyőzésével a Legnagyobb Úr törvényét teljesítette be, és hogy a két haláltalan nem különnemű. Ez tisztán belső folyamat, semmiféle külső sugallatot nem feltételez. És nem kell bekövetkeznie - a Legnagyobb Úr soha senkit nem foszt meg a szabad akaratától -, csak éppen Tordraga a saját példájából arra a következtetésre jutott, hogy nagy eséllyel bekövetkezik majd.
Ettin írta:Jelesül arra, hogy mind Diar, mind pedig Thassaladyon magiszter figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a pyarroni Fehér Páholy nagymestere, a Theoretica Magica szerzője, Ynev legnagyobb kalandozó-mágusa Sonnor (Nagy Zöld ’93-as kiadása szerint) beavatást nyert az Ordani Rend belső titkaiba, miután a Rend vezetői maguk közé fogadták. Ezek alapján a feltételezhetően magas metamágikus ismeretekkel bíró (tehát felismeri, ha látja elrejtve Sogron Igaz Nevét a Phoenix Triumphatában) pyarroni varázslómester megtagadva addigi istenét Adront, az ordaniak kedvéért Sogron szerafistája lenne? Ez tuti?
Beavatást nyerni egy misztériumba nem egyenértékű azzal, hogy a hívéül szegődünk; az elméleti tudás pedig nem egyenlő a praktikus alkalmazással.
@Tükörálarc: OK. Akkor, ha jól nézem a dolgot, Sonnor csak a Tűzvarázsló Rend mágiájának az elméleti spektrumát sajátította el, igaz annak a legmagasabb szintjéig. Kockacsörgés szinten nézve ultramagas szinten elsajátította a Tudományos képzettségek közül a Mágiaismeret és a Mágiahasználat ordani tűzvarázslói specifikációjára vonatkozó képzettségeket. Elméletben mindent tud a tűzvarázslók mágiájáról, gyakorlatban azonban (10 Mp erejéig) max egy fáklyát tud meggyújtani tűzvarázslói módszerrel. Azonban ez az elméleti tudás Sonnornak, az addigi élete során megszerzett magas mágiaismereti tudásával elegyítve elég lehet arra, hogy amennyiben látja az ordaniak teljes alkuszövegét (Phoenix Triumphata), akkor kihüvelyezheti belőle Sogron Igaz Nevét. Vagy tévedek?
Ill. Volt egy Graer dwaghul-os kérdésem is. Mint a téma írója, el tudnál igazítani engemet ebben a yrch Szent Csatabárdos témakörben?
Utoljára Ettin szerkesztette (2018.11.09. 14:57:58)
@Tükörálarc
Köszönöm szépen a választ.
András, Duke, köszönöm a válaszokat! Airun hatalmas arc!
Azonban ez az elméleti tudás Sonnornak, az addigi élete során megszerzett magas mágiaismereti tudásával elegyítve elég lehet arra, hogy amennyiben látja az ordaniak teljes alkuszövegét (Phoenix Triumphata), akkor kihüvelyezheti belőle Sogron Igaz Nevét. Vagy tévedek?
Először is: minden további fejtegetésemnek az alapját az képezi, hogy Thassaladyon magiszter hipotézise az ordani szerafizmusról megfelel a valóságnak. Ezt a kérdést a magam részéről inkább nyitva hagynám, nem kívánom egy háttéranyag szerzőjeként bárki esetleges pályatársnak korlátozni a lehetőségeit, aki a jövőben netán irodalmi művet írna Ordanról. Mindazonáltal ha feltételezzük, hogy a magiszter fején találta a szögez, abból két következtetés adódik:
1) Amikor beavatták a misztériumokba, Sonnor - mint a korszak talán legnagyobb mágusa - kétségkívül felismerte, hogy a Phoenix Triumphata egy szerafista alkuszöveget rejt: vagyis rájött a titokra, amelynek maguk a tűzvarázslók sincsenek a birtokában. Rájött... és igen bölcsen megtartotta magának. Ha ugyanis kiszivárogtatta volna, az óhatatlanul súlyos következményekkel jár: valószínűleg széthullik a tűzvarázslók rendje és eltűnik Dél-Ynev egyik stabil hatalmi centruma. Sonnor ezt vélhetőleg nem tartotta kívánatosnak.
2) Ez a felismerés azonban távolról sem jelenti azt, hogy Sonnor kinyerte a szövegből Sogron Igaz Nevét. Ehhez még egy hozzá hasonló mestermágusnak sem elég pusztán látnia vagy egyszer elolvasnia a Phoenix Triumphatát; évekig, sőt évtizedekig kell tanulmányoznia és elemeznie. Kérdés, hogy Sonnornak rendelkezésére állt-e ilyen hosszú ideig a tűzvarázslók által szakrális tisztelettel övezett és ennek megfelelően kezelt textus egyetlen példánya.
A Graer dwaghul, az orkok szent meteoracél csatabárdja mitől elpusztíthatatlan? A démonvértől lesz az, melyben edzik vagy valami spec. vajákolós praktika miatt?
Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs róla. Ez nyilván a sámán- és kovácsnemzetségek közös titka, de biztosan nagyon kemény és nehezen teljesíthető megkötésekkel, különben az orkok a maguk praktikus szakralitásával minden évben tucatszám gyártanák a graer dwaghulokat. Így hirtelen azt mondanám, hogy a meteoracél és a démonvér csupán szükséges, de távolról sem elégséges előfeltételek hozzá; a részleteket meghagyom annak a kollégának, aki először integrálja ezt egy irodalmi műbe kulcselemként.
@Tükörálarc: Köszi! Még annyit kérdeznék, hogyha be kellene lőni a dolgot, akkor Baer-Shaddag mikor élhetett?
Dio, gratulálok a Bosszúangyalhoz, nagyon élvezetes regény lett! Tetszett, hogy koronként mennyire más hangulatot sikerült teremteni. A crantaiaknál elég jól átjött az azték-maja érzés a sok emberáldozattal és tízezerszám hulló szolgákkal, a kyreknél a felsőbbrendűség gondolata, az aquiroknál pedig, hogy hogyan is zajlott egy összecsapás, ahol nem gyenge ómágiát is bevetettek a felek. Újra elolvastam a korábbi magyarázatokat is. Nekem két téma furdalta még az oldalamat olvasás közben és után, amit szélesebb körben is felteszek kérdésnek:
1. Érdekes volt olvasni, hogy Rayvanhuur és Metha mennyire elvan a játszmákkal Kránon kívül is. De. Egyrészt szó volt róla, hogy Ércdaloló feltehetően nem azzal kezdené feltámadását, hogy szimpla bosszúvágyból nekiesik Methának. Bár egy ilyen, korokon átnyuló bosszúnál lehet még Uwel is elégedetten füttyent Viszont úgy tűnik Rayvanhuur mégis szívesen lejátszaná kettejük párbaját, de lehet itt csak képletesen értette, hogy ki a kiemelkedettebb. Ezek szerint az ő hozzáállása nem sokat változott a korok alatt? Szintén Rayvanhuurhoz: úgy vettem észre, hogy akik elérik a legmagasabb fokot, azok hozzáadnak valamilyen aspektust Ranagolhoz (Metha az élet burjánzása stb). Rayvanhuur esetében mi lenne ez?
2. Ryek: Már több írásban elég érzékletesen előjött, hogy Ryek nem volt egy igazán élhető környezet a démoni hatásaival, koromesővel, őrjítő atmoszférával és hasonlók. Az egyébként kifinomultnak tartott kyrek hogyan gondolhatták, hogy ez egy működőképes út lehet? Szükség volt a démoni szövetkezésre Dawa ellenében? A Hatodkorban nem volt ennyire feltűnően rossz megoldás? Vagy a kyrek egy része ennyire megzakkant a sok ezer éves birodalom összeomlásától, hogy azt gondolták a démoni tornyok és kapuk építése jó ötlet?
Üdv!
2. Ryek: Már több írásban elég érzékletesen előjött, hogy Ryek nem volt egy igazán élhető környezet a démoni hatásaival, koromesővel, őrjítő atmoszférával és hasonlók. Az egyébként kifinomultnak tartott kyrek hogyan gondolhatták, hogy ez egy működőképes út lehet? Szükség volt a démoni szövetkezésre Dawa ellenében? A Hatodkorban nem volt ennyire feltűnően rossz megoldás? Vagy a kyrek egy része ennyire megzakkant a sok ezer éves birodalom összeomlásától, hogy azt gondolták a démoni tornyok és kapuk építése jó ötlet?
Myst;
ha már szélesebb körben kérdezed, erre nézvést van valamiféle válaszom. Boomen "S éjre vált a nap" c. írását viszonylag frissen újraolvasva az a benyomásom, hogy Ryek (a város) afféle vízfej volt Ryek (a birodalom) testén. Előbbiben csúcsosodtak ki mindazon "nem igazán élhető" aspektusok, amelyek ennyire visszatetszővé teszik az utókor számára Ryeket. Vidéken nem volt ennyire rossz a helyzet; nem voltak ilyen nyilvánvaló, nyers jelei a nyomasztó démoni jelenlétnek - az ott lakók számára a több évszázados háború volt a köznapi valóság, amit Dawával vívtak. Ők megmaradhattak a Birodalomért - Kyria eszméjéért - küzdő kyreknek. Azok számára pedig, "akik maguk kérték lelkükre a sötét billogot", ugyanezen háború és eszme szolgáltathatta az indokot: nincs túl nagy ár, ha a Birodalom sorsáról van szó. Az eredmények meg önmagukért beszéltek - a józan ész nyugtalanító hangjait pedig nyilván elnyomták a démoni jelenlét és a hatalom zöngéi (ez utóbbi sem áll távol a kyr lélektől).
Felteszem, ez még messze nem kompakt magyarázat Ryek létrejöttére és huzamosabb fennmaradására, de nekem ez az, ami átjött JvdB történetéből vele kapcsolatban.
Ryek: Csatlakozva a témához. A Kimérák idején Északon éltek Jelhordozók? Mit csináltak, kik voltak (nem feltétlenül konkrétan kérdezem névvel, címmel, adóazonosítóval stb., de érdekelne, hogy kikből kerülhettek ki)?
Üdv mindenkinek!
Nem nekem szólt a kérdés, de hát szívügyem a téma.
Amikor kitaláltam az Ó-Ryek koncepciót, pont azt vezetett, hogy a letűnésében is heroikus és dicsőséges Kyria és a démonidéző ryeki shradd izék között túl éles a váltás, nincs átmenet - kell közéjük egy partra mászó hal. Én onnan indultam ki, hogy Kyriában a Hatalmasok a birodalom oszlopai és ritka kincsei voltak, és ugyan jellemzően biztos nem tartozott hozzájuk részükről ápolt személyi kultusz, de a hírnév, eszménykép, élő legenda státusz a különlegességeik révén legalább tartományi szinten meg kellett valósuljon, ha akarták, ha nem.
Kyria bukása az ott élők számára nem csak egy birodalom bukása volt, hanem az általuk ismert világrend teljes összeomlása is. És ebben a helyzetben a hatodkorra az Yneven maradt Hatalmasok nem csak a birodalomból itt maradt legmagasabb rangú személyeknek számítottak, hanem mindazon dolgok utolsó fókuszainak, amit egykor a birodalom képviselt. Ha akarták ezt a felelősséget, ha nem.
A tömegek bennük bíztak - csak bennük bízhattak. Hogy ugyanazt folytatják, mint rég, hogy egy újfajta világrend oszlopai lesznek, hogy ha valakik, akkor ők pontosan tudják, mit miért csinálnak.
És az első démonidézők (Ceriak vezetésével) pont ezt próbálták érzékeltetni, hogy akkor még jóféle mentalitású személyek nyúltak necces eszközökhöz jó ügyekért. Csakhát ennek mindig ára van - és ára is volt.
Plusz ezzel keletkezett egy óriási támadási felület. A keretrendszer már nem szavatolt kellő biztonságot, egyéni különlegességek kellettek ehhez - innentől az ellenfeleknek már csak az ilyen egyéneket kellett levadászniuk.
Az eredeti koncepcióban volt egy kulcstörténet (ez már a Lobogók hajnala kötetben), ami végül nem készült el - ami pont arról szólt volna, hogy nyomják sárba, csinálják ki, vadásszák le az utolsó shaddokat is, hogy már ne legyen megfelelő utánpótlás, és az általuk képviselt egyéni kiemelkedettségnek/különlegességnek se örököse, se nyoma ne legyen. Innentől a kettes kulcspont az volt, amikor az első shradd átvette az uralmat - és onnantól már egyenes út ment lefelé a lejtőn, nem lehetett megállás.
Szóval a fő kérdésre a válasz szerintem ez: a tömegek szintjén jó eséllyel már jó ideje neccesnek látták ezt az egész démonosdit, de a Hatalmasoknak kijáró bizalom még ekkor is kitartott - és a sokkal járó fel(és be) ismerés pillanatában már minden visszafordíthatatlan volt.
Persze joggal kérdezhetné bárki, hogy mondjuk a toroni Hatalmasok hitelessége egyáltalán hogy létezhetett Kyria bukása után. Pont ez a kérdés foglalkoztatott mindvégig engem is - de én már a kezdetektől úgy éreztem, hogy itt sokáig nem kaptunk teljes képet a reális történésekről. Mert az, hogy ők fellázadtak, tény - de ennek miértje, pont ez a nagybetűs Dráma, pont ez a lényeg.
Ahogy a körön belülre jutás után kiderült számomra, ebben a kérdésben több szerző is hasonlóképpen látta a dolgot - mintha lenne ebben egy kis Görgey Artúros jelleg, ami nagyon erősen rezonált sok szerzőben.
Számomra pl. már húsz évvel ezelőtt egyértelmű volt, hogy Toron nem lehetett az a ténylegesen főbűnös áruló, akinek mondják - túl egyszerű válasz volna ez arra a helyzetre, és nem is passzolna össze az utána következővel. Ynev pedig attól Ynev, és más, mint sok más fantasy világ, hogy az ilyen válaszok között is erős kohézió van, és a nagytotálban minden mindennel egy szép nagy láncban összekapcsolódik.
Én már Rualanról is azt gondolom (és ha egyszer befejezem a történetét, ez is lesz benne), az adja a dráma velejét, hogy az ötszázéves háború kirobbantásában jogilag nekik tökéletesen igazuk volt. Volt egy elkényelmesedett, hanyatló birodalom - jött egy változást akaró, új hang, ami ilyenkor értelemszerűen lázadónak tituláltatik, de ettől még em biztos, hogy nincs igaza.
Rualan pedig logikusan csak úgy szállhatott szembe az egész birodalommal, úgy dacolhatott egy tartomány a többi kilenccel, úgy teremthetett igazi, brutális belső megosztottságot, ha abban, amit mondott, amiért küzdött, amit akart, vitán felül, tökéletesen igaza volt. Ha akkor és ott az igazi hagyományőrzők szálltak szembe a tévútra tévedt birodalmi vezetéssel, a kyr eszmény szerint mindent hiba nélkül csinálva, az igazi kyr értekért. Szerintem ETTŐL volt ez ötszázéves háború - a birodalmi vezetés sokkal jobb pozícióban volt, sokkal több erőforrással bírt, de logikusan nem lehetett az egész birodalomra kiterjedő támogatottsága (és ettől a harc a tényleges harcok helyett sokkal inkább a hitelességért, a befolyási övezetek növeléséért, és a többi tartomány támogatásáért szólt).
Kis túlzással még azt is lehetne mondani, hogy itt kezdetben csak két tartomány csapott össze a birodalom központja státuszért. Persze Rualant sem kellett félteni, mert bár sokáig nem jött elő a határai mögül (a védekezés szerep sokkal inkább megfelelt az igazságtalanul betámadott, de hősiesen kitartó, másokat nem belekeverő látszatnak), ahogy csinálták, és amivé fajult ez az egész, az idővel már teljesen más kérdés lett.
És itt érkeztünk el a toroni lázadás kulcskérdéséig, ami első körben szintén úgy lett tálalva, hogy a végső csapás volt a birodalomra nézve. Ami voltaképpen igaz is, de csak történelmi távlatban. Akkor és ott szerintem az a logikusabb, ha Toron Hatalmasai megtették azt, amit senki nem mert, de amire az egész birodalom gondolt, vagy tán a szíve mélyén még egyet is értettek vele - adtak egy végső lökést a változáshoz, hogy az addig nyilvánvalóan totálisan alkalmatlan vezetés lecserélődhessen végre. Ez nyilván példa nélküli tett volt a birodalom történetében, de akkor és ott, abban a helyzetben lehet, hogy sokak számára a létező legbátrabb, legigazabb és legkyrebb hősiesség volt. Legalábbis szerintem csak ettől maradhatott meg a hitelességük annyira, hogy a hatodkorban ne a régi dolgok fő árulójaként, hanem a régi dolgok egyetlen megmaradt, hiteles őrzőjeként tekintsen rájuk fél északfölde.
És akkor ez egyben azt is jelenti, hogy ami Kyria idején ment nagyban, ugyanaz később más szereposztással Ryek esetében is lement kicsiben.
Az pedig, hogy erről talán sosem lehet fekete-fehér tényeket tudni, Avida Dolor/Orwella legdémonibb manipulációja az egészben.
Dio, gratulálok a Bosszúangyalhoz, nagyon élvezetes regény lett!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett.
1. Érdekes volt olvasni, hogy Rayvanhuur és Metha mennyire elvan a játszmákkal Kránon kívül is.
Az én elképzelésem szerint nincs sok bajuk egymással, egyszerűen csak más irányba mutatnak az érdekeik. Metha be akarja fejezni, amit a Másodkorban elkezdett. (Fontos: részéről ez nem érzelmi kérdés, hanem az általa megtestesített/képviselt idea/eszme fensőbbségének bizonyítása.) Rayvanhur meg látni akar egy olyan meccset, ahol az ereje teljében lévő Metha és Ércdaloló (az általuk képviselt ideológiák és erők) esnek egymásnak. (ld. később!)
Egyrészt szó volt róla, hogy Ércdaloló feltehetően nem azzal kezdené feltámadását, hogy szimpla bosszúvágyból nekiesik Methának.
Igen. Néhány világkor elteltével már nem (csak) személyes bosszúról van szó, hanem világképek összeütközéséről. (Nagyon sarkítottan: pragmatizmus vs. morál; az erősebb tényleg mindent megtehet az erő jogán, vagy vannak fékek/gátak?)
Bár egy ilyen, korokon átnyúló bosszúnál lehet még Uwel is elégedetten füttyent
Minden bizonnyal. Nem véletlenül bízza majd a feladatot az ötödik kegyeltjére.
Viszont úgy tűnik Rayvanhuur mégis szívesen lejátszaná kettejük párbaját, de lehet itt csak képletesen értette, hogy ki a kiemelkedettebb.
Rayvanhur és Ércdaloló összecsapásának nincs (nem lenne) sok köze a kiemelkedettséghez. (Eleve a kiemelkedettségnek csak egy nagyon kezdetleges fokmérője az, hogy ki erősebb, kinek van több od-pontja, erősebb hadserege. Ez - a riválisok elpusztítása - is egy módja a kiemelkedésnek, de nem a leghatékonyabb és biztos, hogy nem a legelegánsabb.) Rayvanhur driáq, a fajháborúk hőse, bajnoka, számára ez egy becsületbeli ügy, amit le kell játszani. És még csak abban sem vagyok biztos, hogy szükségszerűen valamelyikük halálával kell végződnie.
Ezek szerint az ő hozzáállása nem sokat változott a korok alatt?
Ha nem maradnának meg bizonyos személyiségjegyek, jellemzők, akkor a nevek nem sokat jelentenének. Akinek nem elég elvont/transzcendentális az, hogy egy kráni félisten meg akar vívni egy régi-régi és rendkívül nagyra becsült riválisával, az nyugodtan gondolhat erre úgy, mint Rayvanhur személyiségének egy olyan hibájára (másként: horgony a korábbi önmagához), ami mindeddig megakadályozta azt, hogy beleolvadjon Ranagolba. Még az is lehet, hogy épp ezért nem sieti el. 
Szintén Rayvanhuurhoz: úgy vettem észre, hogy akik elérik a legmagasabb fokot, azok hozzáadnak valamilyen aspektust Ranagolhoz (Metha az élet burjánzása stb). Rayvanhuur esetében mi lenne ez?
Ennek megválaszolását meghagynám Zsoltnak. Azt tudom elmondani, hogy nekem akkor lett meg (kattant helyre) Rayvanhur karaktere, amikor olvastam Zsolt valamelyik hozzászólásában, hogy Rayvanhur kb. krónikásként nézte végig a Dúlást, csak arra támadt vissza, aki megtámadta. Nekem innen jött az az ötlet, hogy akkor ugyanígy legyen kíváncsi a Metha vs. Ércdaloló meccsre is. Szükségszerűen rossz hasonlattal élve: ő az a fajta, aki egy kocsmában élvezettel nézi, ahogy mások verekednek, de nem vesz részt benne. Ám ha látja, hogy az egyik fél kést ránt, akkor gyorsan dob egyet a másik félnek is. Mert úgy érdekesebb az összecsapás.
Kevésbé prózaian megfogalmazva, ő a megfigyelés és a tapasztalatokból tanulás alakja, fontos azonban kiemelni, hogy bár nem résztvevő, mégsem passzív, hanem aktív alakító; azaz előmozdítja olyan események kialakulását, amelyeket aztán megfigyelhet. Ennek része a kráni elfeknél betöltött prófétai szerepe (mozdulatlan mozgató).
De még egyszer, ez inkább Zsolt asztala. Majd helyreigazít, ha kell.
2. Ryek: Már több írásban elég érzékletesen előjött, hogy Ryek nem volt egy igazán élhető környezet a démoni hatásaival, koromesővel, őrjítő atmoszférával és hasonlók.
Alapvetően ez Gazsi/Raon asztala, de majd kijavítanak, ha gondolják...
Ryek szerintem mindenhol kellemetlen volt, de nem mindenütt egyformán volt élhetetlen. Az emberek (kyrek) meg egészen alkalmazkodóképesek, megdöbbentően szélsőséges életviszonyokhoz is tudunk néhány nemzedék alatt alkalmazkodni.
Az egyébként kifinomultnak tartott kyrek hogyan gondolhatták, hogy ez egy működőképes út lehet?
Mondhatnám, hogy "akkor jó ötletnek tűnt..."
Az eredeti ötlet nem feltétlenül ez volt, az Anyrok alkonya, Lobogók hajnala páros egészen szépen végigvezeti, hogyan torzult az eredeti, lényegesen emberbarátibb elképzelés végül a démonokkal lepaktálássá. Arról nem is beszélve, hogy a "démon" az csak egy címke, épp úgy mint az "isten", vannak azért átmenetek (mindkettő, sok más mellett, besorolható a "haláltalan" kategóriája alá). Kyr szemszögből nézve ott volt Tharr esete, aki a saját mitológiájuk szerint kíndémonból vált telivér istenné.
Szükség volt a démoni szövetkezésre Dawa ellenében?
Szerintem nem Dawa (fenyegetése?) váltotta ki, hanem a korforduló mindenféle változásai, illetve a káoszkor körülményei jártak azzal az eredménnyel, hogy a korábban megszokott mágikus módszerek már nem, nem megfelelően, vagy nem ugyanúgy működtek, mint korábban, ráadásul új jelenségek, fenyegetések ellen is fel kellett készülni. Mindenképpen új módszereket kellett találni, amelyek - részben ismeretlenségük miatt - szükségszerűen kockázatokat rejtettek magukban.
A Hatodkorban nem volt ennyire feltűnően rossz megoldás? Vagy a kyrek egy része ennyire megzakkant a sok ezer éves birodalom összeomlásától, hogy azt gondolták a démoni tornyok és kapuk építése jó ötlet?
Van, amikor csak rossz választások vannak, és utólag derül ki, hogy melyik volt a rosszabb. (A szükségszerűen rossz analógia talán a környezetszennyezés. Szeretnél megbízható, folyamatos áramellátást? Akkor építek neked atomerőművet! Szeretnél olcsó ruhát? Jó, akkor Bangladesben a textilipar kipusztítja néhány folyó élővilágát. Szereted a Nutellát? Oké, akkor kiirtunk párezer hektár esőerdőt a mogyoróhoz. Gyémántköves aranygyűrű? Semmi gond...)
Szeretnél védelmet a naptüzektől, Dawától, kóborló éji rémektől? Hát nézd, az istenek sokat már nem segítenek, de itt vannak ezek a démonok. Megpróbáljuk. Mi baj lehet?
És igen, a megzakkanást sem zárnám ki...
Üdv:
D.
Van, amikor csak rossz választások vannak, és utólag derül ki, hogy melyik volt a rosszabb. (A szükségszerűen rossz analógia talán a környezetszennyezés. Szeretnél megbízható, folyamatos áramellátást? Akkor építek neked atomerőművet! Szeretnél olcsó ruhát? Jó, akkor Bangladesben a textilipar kipusztítja néhány folyó élővilágát. Szereted a Nutellát? Oké, akkor kiirtunk párezer hektár esőerdőt a mogyoróhoz. Gyémántköves aranygyűrű? Semmi gond...)
Szeretnél védelmet a naptüzektől, Dawától, kóborló éji rémektől? Hát nézd, az istenek sokat már nem segítenek, de itt vannak ezek a démonok. Megpróbáljuk. Mi baj lehet?
Dio: ezt így egy élmény volt olvasni, köszi!
(ha megengedsz egy tippet így a nyilvánosság diszkrét nyomásával: rá kellene próbálnod extra humoros írásra/gyilkos irónia fókuszra - szerintem menne )
@Raon és Dio: Remek, hogy itt vagytok!
Daumyr miért nem tudott, vagy akart fellépni a Dawa és (maradjunk ebben, hogy a shraddok vezette) (Új-) Ryekkel szemben? Ott ültek a tornyukban a Vén calyrok, a Tengeri Kígyó, a Baziliszkusz és a Szárnyas Oroszlán, akik egészen elképesztő magasságában ültek a létnek (pedig a Vének korban öregebbek a kráni próféták többségénél, épp nem voltak haláltalanok) és ott voltak az alárendelt kisebb klánok vezérei is, mégsem tettek túl sokat azért, hogy sem Dawa, sem pedig a démonokkal konkrétan fuzionáló (Új) Ryek se tudjon felemelkedni. Már csírájában elfojthatták volna az egészet, de mégsem tették. Értem én, hogy naptüzek meg minden, de a passzivitásukkal egyértelműen a Kiméráknak játszottak alá. Ez volt a cél? Azért lázadtak volna fel Kyria császára ellen, hogy aztán utóbb tétlenül nézzék a démonok tombolását? Nekem ez valahogy nem kerek. Erősíthették volna például az AD elűző Sogron kultuszát (bölcsesség és tudás patrónusa) ahelyett, hogy szemlesütve szemlélik a szeráfi paktumok kötögetését. Tudtok segíteni?
Utoljára Ettin szerkesztette (2018.11.10. 12:31:35)
@Raon és Dio: Remek, hogy itt vagytok!
Daumyr miért nem tudott, vagy akart fellépni a Dawa és (maradjunk ebben, hogy a shraddok vezette) (Új-) Ryekkel szemben? Ott ültek a tornyukban a Vén calyrok, a Tengeri Kígyó, a Baziliszkusz és a Szárnyas Oroszlán, akik egészen elképesztő magasságában ültek a létnek (pedig a Vének korban öregebbek a kráni próféták többségénél, épp nem voltak haláltalanok) és ott voltak az alárendelt kisebb klánok vezérei is, mégsem tettek túl sokat azért, hogy sem Dawa, sem pedig a démonokkal konkrétan fuzionáló (Új) Ryek se tudjon felemelkedni. Már csírájában elfojthatták volna az egészet, de mégsem tették. Értem én, hogy naptüzek meg minden, de a passzivitásukkal egyértelműen a Kiméráknak játszottak alá. Ez volt a cél? Azért lázadtak volna fel Kyria császára ellen, hogy aztán utóbb tétlenül nézzék a démonok tombolását? Nekem ez valahogy nem kerek. Tudtok segíteni?
Szerintem ez részükről egy tökéletes terv volt. Manipulálták mindkét felet, hagyták, hogy azok egymás kivéreztessék, és közben egyedüli őrzői maradtak az Igazzy Kyr Értékeknek. Majd amikor eljött a megfelelő pillanat, mindkettőt eltakarították, és a korforduló után megváltókként léptek színre, létrehozva Toront, az új (második) kyr császárságot. Akárhogy nézem, ez az ő szempontjukból teljes sikersztori, az itteni Róma legnagyobbjai sem csinálhatták volna jobban.
és a korforduló után megváltókként léptek színre, létrehozva Toront, az új (második) kyr császárságot.
A calyroknak mi szükségük volt arra, hogy a köznép szemében megváltókká váljanak? Ez olyan mintha a temérdek szar után őket sztárolná a nép, mint rendteremtőket, pedig ahhoz a temérdek szarhoz nekik is vastagon közük van. Kit akartak becsapni? A népet? Magukat? Az isteneket? Ám. Csak az tesz így, akinek valami titkolni valója (vagy épp vezekelni valója) van a kyrek (mint húszezer esztendős idea) előtt. Kicsit olyan sunnyogós érzést kelt ez a "srácok megváltók leszünk a nép szemében és a tenyerünkből fognak enni eztán" dolog. Pragmatikusnak ugyan pragmatikus csak hát Jahrn-On Kryeltől, mint mintától ez a daumyri viselkedés baromira távol van. Mégis a calyrok ez ellen a kryeli kyr eszmény ellen lázadtak fel az Ötödkor végén. Aztán meg manipulatív módon hasznot húztak a Kimérák harcából (és ezzel együtt a kyr maradék vérveszteségéből). [Ughjorbagan kvázi ugyanezt tette a Koponyaszövetség orkjaival a Negyedkorban. Utálja is a többi ork hérosz érte alaposan.] Utóbb meg felhúzták a jófiú mezt és ... rendet vágtak. Csakhogy ezzel nem kerültek közelebb Kryelhez (vagy írhatnék Lan-Ro Ryen-t is), mint a Kyr-séget megtestesítő Mintához. Maradtak piaci kufárok (lásd korunk fegyvergyártó lobby-ját és a Harmadik Világbeli polgárháborúk kölcsönhatását), s a lelkük egyensúlya kibillent. Csak ezzel a manipulatív magatartással nem is billentik helyre. Ebből gondolnám, hogy a Véneknek (vagy némelyikének) a Kimérák idején történő hallgatása inkább önkéntes vezeklés lehetett (kb. mint Tordraga esetében délen), semmint piaci manipulatív stratégia. Mert mégiscsak ők a legtisztább és legöregebb kyrek Yneven. Pont ők felejtenék el azt, hogy mit jelent kyrnek lenni? Szóval szerintem Avida Dolor mélyebb és gyulladtabb sebet ejtett Kyrián, mintsem eddig tudható volt. Amikor már a legtisztább calyrok is elfelejtik mi a kyr eszmény és előlépnek halálkufárokká, ott valami büdös nagy disznóság történhetett (nemcsak a kontinenssel, hanem a halandó lelkekkel is).
Ennél azért szerintem jobb a "büdös nagy disznóság" következtében fellépő önkéntes (vagy kényszerű) vezeklés a calyrok részéről és az abból következő passzivitás, mint ez a manipulatív kufárkodó sunnyogás. De ez csak az én 5letem, felvetésem.
Utoljára Ettin szerkesztette (2018.11.10. 14:33:55)
@Tükörálarc: Köszi!
Régen.
A Summarium alapján pontosan nem lehet meghatározni, de pár sarokpont azért rendelkezésre áll. Hram a legidősebb, ő harmadkori (Summarium 144. old.). A legfiatalabb Nagy Vordak, ő a kyrek ellen harcolt, amikor azok meghódították a leendő Rualan tartományt (145. old.), tehát az ötödkör eleje. Oothr a második legfiatalabb (149. old.) és Hurag Dhaur is ötödkori kell, hogy legyen, mert egy Morgena-papot falaz be (147-148. old.) Gar Bokkar először a crantai Baál-Káinnal balhézott össze, majd a kyrek elleni harcok hőse lett, tehát negyed- és ötödkor fordulója. Ughjorbagan (148. old.) és Ghazga (Kígyószív) negyedkori.
Tha'ushur és Bhaer-Shadagg korára, idejére vonatkozóan - a fentieken kívül - nincs sok kapaszkodónk. Tha'ushurt én a harmadkorba, Bhaer-Shadaggot a negyedkor végére tenném. A sorrend és a hozzávetőleges korszakolás tehát szerintem az alábbi (félkövérrel az, ami fix):
Harmadkor
1. Hram
2. Tha'ushur
Negyedkor
3. Ughjorbagan
4. Ghazga
5. Bhaer-Shadagg
6. Gar Bokkar
Ötödkor
7. Hurag Dhaur
8. Oothr
9. Nagy Vordak
Üdv:
D.
@Diocletianus: Köszönöm!