Myst írta:Dio, gratulálok a Bosszúangyalhoz, nagyon élvezetes regény lett!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett.
Myst írta:1. Érdekes volt olvasni, hogy Rayvanhuur és Metha mennyire elvan a játszmákkal Kránon kívül is.
Az én elképzelésem szerint nincs sok bajuk egymással, egyszerűen csak más irányba mutatnak az érdekeik. Metha be akarja fejezni, amit a Másodkorban elkezdett. (Fontos: részéről ez nem érzelmi kérdés, hanem az általa megtestesített/képviselt idea/eszme fensőbbségének bizonyítása.) Rayvanhur meg látni akar egy olyan meccset, ahol az ereje teljében lévő Metha és Ércdaloló (az általuk képviselt ideológiák és erők) esnek egymásnak. (ld. később!)
Myst írta:Egyrészt szó volt róla, hogy Ércdaloló feltehetően nem azzal kezdené feltámadását, hogy szimpla bosszúvágyból nekiesik Methának.
Igen. Néhány világkor elteltével már nem (csak) személyes bosszúról van szó, hanem világképek összeütközéséről. (Nagyon sarkítottan: pragmatizmus vs. morál; az erősebb tényleg mindent megtehet az erő jogán, vagy vannak fékek/gátak?)
Myst írta:Bár egy ilyen, korokon átnyúló bosszúnál lehet még Uwel is elégedetten füttyent 
Minden bizonnyal. Nem véletlenül bízza majd a feladatot az ötödik kegyeltjére.
Myst írta:Viszont úgy tűnik Rayvanhuur mégis szívesen lejátszaná kettejük párbaját, de lehet itt csak képletesen értette, hogy ki a kiemelkedettebb.
Rayvanhur és Ércdaloló összecsapásának nincs (nem lenne) sok köze a kiemelkedettséghez. (Eleve a kiemelkedettségnek csak egy nagyon kezdetleges fokmérője az, hogy ki erősebb, kinek van több od-pontja, erősebb hadserege. Ez - a riválisok elpusztítása - is egy módja a kiemelkedésnek, de nem a leghatékonyabb és biztos, hogy nem a legelegánsabb.) Rayvanhur driáq, a fajháborúk hőse, bajnoka, számára ez egy becsületbeli ügy, amit le kell játszani. És még csak abban sem vagyok biztos, hogy szükségszerűen valamelyikük halálával kell végződnie.
Myst írta:Ezek szerint az ő hozzáállása nem sokat változott a korok alatt?
Ha nem maradnának meg bizonyos személyiségjegyek, jellemzők, akkor a nevek nem sokat jelentenének. Akinek nem elég elvont/transzcendentális az, hogy egy kráni félisten meg akar vívni egy régi-régi és rendkívül nagyra becsült riválisával, az nyugodtan gondolhat erre úgy, mint Rayvanhur személyiségének egy olyan hibájára (másként: horgony a korábbi önmagához), ami mindeddig megakadályozta azt, hogy beleolvadjon Ranagolba. Még az is lehet, hogy épp ezért nem sieti el.
Myst írta:Szintén Rayvanhuurhoz: úgy vettem észre, hogy akik elérik a legmagasabb fokot, azok hozzáadnak valamilyen aspektust Ranagolhoz (Metha az élet burjánzása stb). Rayvanhuur esetében mi lenne ez?
Ennek megválaszolását meghagynám Zsoltnak. Azt tudom elmondani, hogy nekem akkor lett meg (kattant helyre) Rayvanhur karaktere, amikor olvastam Zsolt valamelyik hozzászólásában, hogy Rayvanhur kb. krónikásként nézte végig a Dúlást, csak arra támadt vissza, aki megtámadta. Nekem innen jött az az ötlet, hogy akkor ugyanígy legyen kíváncsi a Metha vs. Ércdaloló meccsre is. Szükségszerűen rossz hasonlattal élve: ő az a fajta, aki egy kocsmában élvezettel nézi, ahogy mások verekednek, de nem vesz részt benne. Ám ha látja, hogy az egyik fél kést ránt, akkor gyorsan dob egyet a másik félnek is. Mert úgy érdekesebb az összecsapás.
Kevésbé prózaian megfogalmazva, ő a megfigyelés és a tapasztalatokból tanulás alakja, fontos azonban kiemelni, hogy bár nem résztvevő, mégsem passzív, hanem aktív alakító; azaz előmozdítja olyan események kialakulását, amelyeket aztán megfigyelhet. Ennek része a kráni elfeknél betöltött prófétai szerepe (mozdulatlan mozgató).
De még egyszer, ez inkább Zsolt asztala. Majd helyreigazít, ha kell.
Myst írta:2. Ryek: Már több írásban elég érzékletesen előjött, hogy Ryek nem volt egy igazán élhető környezet a démoni hatásaival, koromesővel, őrjítő atmoszférával és hasonlók.
Alapvetően ez Gazsi/Raon asztala, de majd kijavítanak, ha gondolják...
Ryek szerintem mindenhol kellemetlen volt, de nem mindenütt egyformán volt élhetetlen. Az emberek (kyrek) meg egészen alkalmazkodóképesek, megdöbbentően szélsőséges életviszonyokhoz is tudunk néhány nemzedék alatt alkalmazkodni.
Myst írta:Az egyébként kifinomultnak tartott kyrek hogyan gondolhatták, hogy ez egy működőképes út lehet?
Mondhatnám, hogy "akkor jó ötletnek tűnt..."
Az eredeti ötlet nem feltétlenül ez volt, az Anyrok alkonya, Lobogók hajnala páros egészen szépen végigvezeti, hogyan torzult az eredeti, lényegesen emberbarátibb elképzelés végül a démonokkal lepaktálássá. Arról nem is beszélve, hogy a "démon" az csak egy címke, épp úgy mint az "isten", vannak azért átmenetek (mindkettő, sok más mellett, besorolható a "haláltalan" kategóriája alá). Kyr szemszögből nézve ott volt Tharr esete, aki a saját mitológiájuk szerint kíndémonból vált telivér istenné.
Myst írta:Szükség volt a démoni szövetkezésre Dawa ellenében?
Szerintem nem Dawa (fenyegetése?) váltotta ki, hanem a korforduló mindenféle változásai, illetve a káoszkor körülményei jártak azzal az eredménnyel, hogy a korábban megszokott mágikus módszerek már nem, nem megfelelően, vagy nem ugyanúgy működtek, mint korábban, ráadásul új jelenségek, fenyegetések ellen is fel kellett készülni. Mindenképpen új módszereket kellett találni, amelyek - részben ismeretlenségük miatt - szükségszerűen kockázatokat rejtettek magukban.
Myst írta:A Hatodkorban nem volt ennyire feltűnően rossz megoldás? Vagy a kyrek egy része ennyire megzakkant a sok ezer éves birodalom összeomlásától, hogy azt gondolták a démoni tornyok és kapuk építése jó ötlet?
Van, amikor csak rossz választások vannak, és utólag derül ki, hogy melyik volt a rosszabb. (A szükségszerűen rossz analógia talán a környezetszennyezés. Szeretnél megbízható, folyamatos áramellátást? Akkor építek neked atomerőművet! Szeretnél olcsó ruhát? Jó, akkor Bangladesben a textilipar kipusztítja néhány folyó élővilágát. Szereted a Nutellát? Oké, akkor kiirtunk párezer hektár esőerdőt a mogyoróhoz. Gyémántköves aranygyűrű? Semmi gond...)
Szeretnél védelmet a naptüzektől, Dawától, kóborló éji rémektől? Hát nézd, az istenek sokat már nem segítenek, de itt vannak ezek a démonok. Megpróbáljuk. Mi baj lehet?
És igen, a megzakkanást sem zárnám ki...
Üdv:
D.