Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Wynter: kezdem a végén. Ha jobban megnézed, az Együttállásban is legalább két valóságváltozat szerepel - az, ahol Alyr összejön Rosannával és az, ahol az utóbbi el se megy a sivatagba. smile Csanádé egy harmadik verzió (a számtalanból), ahol Tret nem gonoszul meg, Alyr kémfőnök helyett világutazó lesz, és így tovább. A maga helyén szóról szóra megáll ez is, akár az összes többi.


Na azért ez meglepett. Valószínűleg én olvastam jó szokásomhoz híven figyelmetlenül, de hogy Alyr és Rosanna... Hogy az a nő, akivel Alyr ... jól érezte magát, az Rosanna... Hű. big_smile
Gondolom ez nem ugyanaz a Rosanna, aki Hadúr lesz, igaz? A Hadúr az, aki anno el sem ment a sivatagba. Alyr igazán... tele van meglepikkel. smile A Hadúrral a nő Lobogóhorozósága előtt nem jött össze véletlenül egy pásztorórára? Mert hát... gondolom Alyr emlékszik a nőre, még ha Rosanna mit sem sejt egy másik, számára meg sem történt múltról.

"Bocsánatot csak az adhat, ki maga különb."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Wynter írta:

És Doran? A Szarvtoronyban nem tanított?

Nem hiszem. Annak alapján, amit a sztorikban mutat magából, mindig különutas volt, és nem nagyon erőltette a betagozódást sehová, mert a sonioni küdetésig úgy gondolta, bármit meg tud oldani egyedül.
Hogy mi mindent csinált előtte (Tret ártalmatlanításán és a világ megmentésén kívül), az életkörüményei, a tettei és a személyisége alapján nagyjából sejthető, de számot adni éppúgy nem tudok róla, mint a születési idejéről, és az ok is ugyanaz: sose volt apropója annak, hogy végiggondoljam/kitaláljam.
A Rúnában megjelent karakterleírás összes motívuma és teljes szövege Csanádtól származik.

Wynter írta:

A Summariumban...

Ezt Renier kolléga írta a m*-codex kenyértörés csúcspontján, abban a kiadványban, ami (egyebek mellett) az ellentábor ynevi karaktereinek szándékos alázásáról híresült el. A másodlagos cél az lehetett, hogy megokolja a maremita eretnekséget, amiről akkoriban még csak Sullivan kolléga tudta, hogy valójában reformmozgalom. smile
A mondat - a súlyosan idejétmúlt nézőponttól és megfogamazástól eltekintve - ugyanazt állítja, amit én az előző oldalon: a Darton-kultusz a PÁK idejében nem volt élvonalbeli vallás.

@Csendbiztos: örülök, hogy kedvet kaptál a visszatéréshez, és hogy ilyen kedvezően ítéled meg a változásokat. Remélem, az új kötet beszerzése után sem változik a véleményed - ami engem illet, éppúgy adok rá, mint azelőtt.
A földi párhuzamok egyedi struktúrákkal való kiváltása nem kockázatmentes, de szükségszerű: az előbbiek gravitációjának a legpompásabb légvárak se tudnak ellenállni. Mivel mostanra csak a láncaikat veszíthetjük, könnyű azt mondani, hogy inkább adjunk keveseknek sokat, mint sokaknak keveset... pedig végeredményben minden belpiacra készült szellemi termék erről szól.
Skrull: csekély öröm, de az abban manifeszt alkotói személyiségem negyven éve csinálja gondtanul azt, amit szeret, és az eleve alacsonyra rakott lécet se tudja leverni:

http://i64.tinypic.com/2s97y1g.jpg

@diasdan: egész kevéssé. Több évbe telt például, hogy kijusson Szindvil erődszigetéről, ahová Alyr az Együttállás végén átcipelte.
Rosanna: a szöveg nem nevesíti, így azonosítani is csak a személye (vagy az apokrif életrajza) ismeretében lehet. JK-ként egész életét arra tette fel, hogy eljusson a M* kolostorába és átírja a sorsát - most már azt is tudjuk, hogy miért. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@diasdan: egész kevéssé. Több évbe telt például, hogy kijusson Szindvil erődszigetéről, ahová Alyr az Együttállás végén átcipelte.

Elnézést, hogy belekotyogok egy másnak szánt válaszba.
Alyr is eltöltött ott emlékezetes éveket, vagy ő korábban el tudott menekülni?

Egyébiránt köszönöm az eddigi válaszokat és a türelmedet is. smile

Utoljára Wynter szerkesztette (2018.09.11. 06:43:18)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Wynter: ketten voltak. Arvioni sokáig kereste, mire megtalálta és kimenekítette őket; a Prófécia közvetlenül ez után játszódik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Wynter: ketten voltak. Arvioni sokáig kereste, mire megtalálta és kimenekítette őket; a Prófécia közvetlenül ez után játszódik.

Köszönöm. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Gáspár András: Tudsz valami frisset, biztatót mondani a Nemes István által írt és várva - várt Mogorva Chei eposz várható megjelenése kapcsán? Annyira várós a kiadvány a részemről, hogy azt el sem tudom mondani.

smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Kérdés(ek) Andráshoz, és a többiekhez.

Ha mondjuk egy politeista vallásnak (inkább vallási közösségnek a helyesebb szó) Yneven, valamilyen indokból nincs kialakult papi rétege, vagy épp erősen ökumenikus jellegű a vallásgyakorlata akkor feltételezem az adott pantheon nem hagyja szakrális támogatás nélkül a híveit. A még, vagy a már részletkérdés, pl. még: mintha említve lett volna a fórumon korábban, hogy pl. a dél-kvironi régióban kezdetben ökumenikus jellegű volt a píróni vallás, a már esetére pedig Ó-pyarron szerzetesei a jó példák. Az ilyen esetekben a szakrális hatalommal bíró személyek egész pontosan, hogyan és honnan nyerik a hatalmukat?

Az előző hozzászólásomban volt egy részlet, ami vagy András fórumlátogatásának hajnali időpontja (fáradtság, időhiány stb.), vagy az én szószátyárságom miatt elsikkadt, mégpedig, hogy az ynevi gladiátor és kocsiviadalok leírhatók szimplán vérszomj, szórakoztatás, versenyszellem metszetként, vagy rendelkeznek/tek kultikus (mint az etruszk temetési), kozmikus (mint a bizánci kocsiviadalok) vetülettel? Egyáltalán hol a helyük, és mi a szerepük a különféle kultúrákban? Erről van valami koncepció az új idők szellemében?

Sport és Ynev? Vannak komolyabb népszerűségnek örvendő sportesemények, tevékenységek, a harci virtuskodásokon (pl. kopjatörés, íjászverseny), és az előbb említett arénajátékokon kívül? A Karneválban emlékeim szerint volt labdaház. Illetve ezeknek van-e olyan rajongótábora, melyek akár akkora befolyással is bírnak mint a római/bizánci zöldek és kékek?

Istenítélet jellegű büntetések léteznek Yneven? Ha igen milyenek? Az én bajnokom, a te bajnokod ellen jellegű jogorvoslat?

A RR-féle szerafizmus, és Abaszisz vallásai anyagnak van esélye megjelenni az Ősi titkok-hoz hasonló kiadványban?

A válaszokat köszönöm! További szép estét!

Utoljára Csendbiztos szerkesztette (2018.09.11. 20:04:04)

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos:WHG-Renegátok: A dzsad Napforduló játékok, gladiátorviadala egyfajta sorsjátéknak felelt meg. Legalábbis, ha jól emlékszem. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

íjászverseny is volt... szerintem a Sötét Zarándokban.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos: nem sikkadt el, csak a rövid válasz (általában nincs kultikus vetületük) túlságosan is az, a kimerítő pedig (minden nagyobb népességcentrumnak megvan a maga, jellemzően az összes többivel inkompatibilis vérviadal értelmezése; átjárás még a látszólag azonos kategóriák közt sincs) szétfeszítené a fórum terjedemi kereteit. Keresek köztes megoldást és visszatérünk rá.

Sport: mint fent; a kései hetedkorban nem könnyű határvonalat húzni a kettő közé.

Istenítélet: büntetésként nem jellemző; néhol (pl. a hajnalkori Shadonban) a főhatalom birtokosának személyéről döntöttek hasonló módon.

RR: a Vallások és egyházak... már beépült az aktuális világleírás Abaszisz fejezetébe. A szerafizmusról szóló anyagot nincs hová integrálni, így jó eséllyel apokrif marad (ami vsz tökéletesen passzol a jellegéhez és a tartalmához).

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Ettin: Köszi szépen, már ezer éve olvastam.

@Puma: Köszi a gyors reakciót. A konkrét esetre nem emlékszem már, de az íjászversenyt és társait említettem, hogy nyilván van.

@András: Köszönöm, tökéletesen megfelel ez a válasz. Nem csemegézni akartam elsősorban, hanem csak tudni, hogyan állunk. Fogtok ti még eleget dolgozni ezen úgy is big_smile

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

Múmiák: a felmagasztosításnak minden kultúrában van, így az amundoknál is lehetett létjogosulsága, de az eljárás semmiképp nem lehetett belezős-szikkasztós alapú, mert az (részben praktikus, részben spirituális okokból) nem hozzáad, hanem elvesz a halottól; nem többé, hanem kevesebbé teszi annál, ami életében volt.

Korábban volt szó arról, hogy vannak e/lehetnek e amund múmiák. A válasz érthető. Azonban én a kérdést most úgy tenném fel, kapcsolódva a mumifikációhoz, hogy a hetedkori Yneven, mely humán kultúrkörben dívik a mumifikáció, mint (természetesen nem kizárólagos) temetkezési forma? Lazán kapcsolódva a korábbi Dartonos kérdéseimhez, az is érdekelne, hogy a Hallgatag Úr felekezetei miképpen vélekednek erről a kultikus temetkezési formáról? Mintha azt olvastam volna valahol (talán a PPl 1 Darton fejezetében), hogy ők is végeznek holttest balzsamozást. A PPL nyilvánvalóan nem irodalmi léptékű forrás, ezért érdekelne a téma  irodalmi vetülete is.

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.09.12. 13:33:30)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Ettin: az örök körforgás bizonyossága kifogta a szelet az olyan kultuszok vitorlájából, amik halál utáni életettel kecsegtettek, így az élettelen testek tartósítása okafogyottá, annak hagyománya kontinens-szerte atavizmussá vált. Ahol a romlásszekták és a boszorkánymesterek jelenléte számottevő, kifejezetten ellenjavallott az ilyesmi - senki nem akarja, hogy elhalt szerettei szervkufárok prédáiként vagy holt-eleven förtelmekként végezzék.
A déli nomádok máig létező szokása elhalt jeleseiket teljes fegyverzetben, ülő vagy álló helyzetben a Holt-Kromarra északi lejtőinek sziklájába temetni, az így kialakuló jégmúmiák azonban éppúgy természetes eredetűek, mint a Fehér- és Vörös-Lorn közének crantai időkből való tőzegmúmiái.

Ami Dartont illeti, az ő liturgiájában az elmúlás a változás része, így a bomlás késleltetése csak a búcsúztatás erejéig kívánatos. Az ezt célzó eljárás - szaknyelven effigizáció - balzsamozásak is elmegy, de sokkal kíméletesebb annak általunk ismert formáinál: bűvjelek és alkímiai ágensek külsődleges alkalmazására épül, és húsztól száz óráig terjedő intervallumban fejti ki hatását. Napi szinten csak a szangviniták gyakorolják, mert a civilizációs centrumokban rég nem dívik a ravatalozás és a koporsós temetkezés (a pyarroni hitű népesség négyötöde Adron tüzében vagy Antoh ölén keres és talál végső nyugodalmat).

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos, @András
Galdiátorok
Már az is sokat számít, hogy földi viszonylatban mit veszünk annak. A köztudatba Nero és Galigula által rajongott élet-halál öldöklés vonult be, pedig az amphitheatrum igazából egy körszínház volt. (amphi- kettős, theatrum - színház) Eredetileg valószínűleg a győztes csaták újrajátszását szolgálta a birodalom hódításaiból kimaradt római polgároknak, kvázi élő történelmként. Innen eredhet az első gladiátor fegyverzetek megjelenése is, ami egy-egy meghódított rész harcmodorát imitálta (thrák, gall, szamnita)

Yneven az ilyesfajta csataújrajátszás a kyrekhez illik leginkább, és bár a Toronban a rájuk jellemző taktikai viadal kiszorította, északabbra, nem annyira véres kyr utódállamoknál (Északi Hármak) elképzelhetőnek tartom.

A legelterjedtebbnek az abasziszi (ember-ember elleni) viadalt gondolom, költséghatékonysága és egyszerűsége miatt (a toroni bonyolult, a dzsad pedig költséges az állatok miatt)
Társadalmi elfogadottsága valószínűleg a hordozóállam kulturáltságával fordítottan arányos. Abasziszban a vezető réteg is jár előadásokra, akár nagyobb értékekben is fogadva a sztárként kezelt viadorokra, míg míg a Pyarron szintű államoknál valószínűleg csak a műveletlen munkások által fizetett olcsó, de sok jegy ad állandó bevételt. Mind a gladiátorok, mind a nézőik kevéssé becsültek a szofisztikáltabb szórakozást kedvelő polgárság szemében. Számukra kocsiversenyek lehetnek, a szelídebb fajtából.

Szigorúan kívülállóként így látom. Mint mindig, most is András kiegészít/pontosít/cáfol/elküldKránba smile

Utoljára Zedd szerkesztette (2018.09.14. 09:36:27)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Zedd: itt és most csak Abasziszra reagálnék - a többi nagyjából stimmel -, hogy érzékeltessem, mennyire nem egyszerű ez.
Az abasziszi típusú viadal költséghatékony és egyszerű, idáig oké. Az viszont kizárt, hogy a toroni vagy a kontinentalista magaskultúra iránt elkötelezett arisztokrácia jelenlétével szerencséltesse: a nyers erőszaknak ezt a (crantai eredetű) formáját más-más indokkal bár, de mindkét értékrend elutasítja. Ez nem jelenti azt, hogy Abasziszban nincsenek viadalok, csak azt, hogy inkább tartoznak a tűrt, mint a támogatott kategóriába, és a bajnokok megítélése sem olyan kedvező, amilyen a jövedelmük alapján lehetne. Ahol a dolgok az általad vázolt módon működnek, az Gorvik, ahol a viadalok a legsokszínűbbek, a leglátványosabbak és legvéresebbek egész Yneven, az arénák sztárjait pedig (akik közé Alex Con Arvioni is tartozott anno) virtigli kisistenekként kezelik. big_smile
A pyarroni hitű államokban ember-ember és ember-állat viszonylatban is tilos a fullkontakt küzdelem ill. az azon való nyerészkedés. Létezni létezik persze, de a társadalom fekü rétegéig kell alászállni érte - nem úgy, mint Erionban, ahol a tömegigény és az általa mozgatott tőke nem csak legális arénákat éltet, hanem vérviadalokra és fogadásra szakosodott, jószerivel felszámolhatatlan bűnszövetkezeteket is.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@András
Tehát a hír igaz, csak nem Abasziszban, hanem Gorvikban és Erionban, Pyarron helyett pedig Abasziszban
(és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak big_smile )

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

András;
tegnap éjjel/ma kora reggel fejeztem be az "Ősi titkok láza..." c. kötetet.

Hát, le a kalappal a fantasztikus világépítő munka előtt, amit végeztél. Nem minden elem találta még meg a helyét a fejemben, de amelyik igen... az nagyon. Új mélységek és magasságok nyíltak meg ill. tárultak ki, s amit külön dicsérnék, hogy folyton sikerül kevéssel sokat mondanod. A felmerülő nevek mögé minden esetben tudtál arcot és személyiséget faragni  pár mondattal vagy bekezdéssel - és hihetetlen jó alapanyag született új regényekhez is. Ha tudnék írni, a Rajzást biztosan célba venném...

Marha rég szorult el a torkom csataleírás olvasása közben - bár lehet, hogy korosodván én is kezdek szentimentális lenni -; szóval ezt is köszönöm szépen!

Röviden ennyi. Szükség van az ilyesmire, és remélem, lesz még belőle.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Ettin: az örök körforgás bizonyossága kifogta a szelet az olyan kultuszok vitorlájából, amik halál utáni életettel kecsegtettek, így az élettelen testek tartósítása okafogyottá, annak hagyománya kontinens-szerte atavizmussá vált. Ahol a romlásszekták és a boszorkánymesterek jelenléte számottevő, kifejezetten ellenjavallott az ilyesmi - senki nem akarja, hogy elhalt szerettei szervkufárok prédáiként vagy holt-eleven förtelmekként végezzék.
A déli nomádok máig létező szokása elhalt jeleseiket teljes fegyverzetben, ülő vagy álló helyzetben a Holt-Kromarra északi lejtőinek sziklájába temetni, az így kialakuló jégmúmiák azonban éppúgy természetes eredetűek, mint a Fehér- és Vörös-Lorn közének crantai időkből való tőzegmúmiái.

Na ey releváns számomra is. Pár dolog, mivel már azt hiszem volt említve is:
az ervek temetkezési szokásainál került felhozatalra hogy zárt, temetkezési páncélban helyezik nyugalomra a hercegségek nagyjait, amik többnyire képesek a nyugodalmuk szentségének megőrzésére is (kb. hasonló módon, mint azt az uwelita ereklyefegyvernél a szerepjátékon belül). Az örök körforgás ténye mellett nem hinném, hogy a lelket érdemes hosszútávra megkötni, annál inkább szerintem a adott személyiséget és ismereteiket (azaz, az életre kelő holttest/úrnapáncél tud valamelyest értő módon védekezni).

Namost ez felvet bennem egy ötletet: érdemes személyiségek esetében, ahol képességek illetve személyiségek megőrzése javallott előfordulhat, hogy az eltávozás után megőrzik releváns részüket/annak másolatát. Erre asszem van is példa a gorvikiaknál az államalapító hermáit illetőleg. Következtetés: ha lexeroxozzuk Amanovik fejét és azt, ami benne van telefonos jogi segitségnyujtás szintjén, akkor a procedúra köveethető egész testes módon olyasvalakikkel, akik mondjuk fizikálisabb módon tudnak segitséget nyujtani.

Ebben az esetben mondjuk az élethossz megnövelése egyszerűbbnek tűnik, de mi a helyzet azokkal, akik pl. olyan sérüléseken esnek keresztül, amik a Darth Vader-i eljárást indokolnák? Egyáltalán előfordulhat az ilyesmi?

Önkéntes élőholtság van és volt: Crantai kóborlók, szunnyadók?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: hálásan köszönöm.
ennél jobban csak annak örültem volna, ha minden a helyére kerül, de ami késik, nem múlik... és folytatás is lesz, ha rajtam áll.

@Morrola: a tudás szinte teljes egészében, a személyiség legalább részben megőrizhető, a test reparálható és konzerválható, de a kettőből majdhogynem lehetetlen tartósan és rendeltetésszerűen működő kópiát csinálni olyasvalakiből, akinek a lelke már eltávozott. Néha sikerül azért - lásd a Doranban "örökifjúvá" tett Eligor vagy az Alyr mókolta Tret-Laureatus esetét -, de nem mindennapi felkészültség és ugyanakkora (ha nem nagyobb) szerencse kell hozzá.
Önkéntes élőholtság létezik persze, de önmagát mumifikálni az általad említett/általam ismert brigádok egyike sem állt le, Zedd kérdése pedig kifejezetten erre vonatkozott.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Miután csütörtökön megvásároltam, tegnap befejeztem az Ősi titkok... kötetet, ma pedig MJH-tól a Kígyószivet. Jó választás volt mindkettő.

@András: Ősi titkok... - Nagyon örültem már a megjelenésnek is. Persze ezeknek az írásoknak legjobban novellás kötetek, regények prológusaiban, függelékeiben, szerepjátékos kiadványokban örültem volna, a csataleírások pedig jól passzoltak volna egy terepasztalos csatajáték seregkönyvbe is (anno a VP fénykorában nem voltak ilyen ambíció a társaságban?). Félreértés ne essék nem panaszkodni akarok, és minőség terén tényleg megérdemlik, hogy külön kötetben is megjelenhessenek.
Ami kicsit zavaró volt, hogy láthatóan, egy nagyobb egészből szemezgették ki őket, így a hivatkozásokban volt utalás a könyvben nem szereplő szövegekre, illetve furán hatottak az utalások a M*2*0-ra. Bár ez évek múlva értékes történeti emlék lehet,ha lesz valami az rpg projektből, ha nem big_smile Amúgy is láttunk már ennél furcsább madarat is a M.A.G.U.S. háza táján, pl. szájhagyomány útján erjedő világleírások big_smile Lassan már szükség lenne egyetemi Ynev filológia és forráskritika kurzusokra is, ami az én szememben inkább becsületére válik. Tehát gratulálok, boldog órákat és remek olvasási élményt kaptam. Istenem pl. a "jalúp" annyira tetszett, az Új Tekercsek legszebb pillanatait idézte, márpedig tizenévesen a magus világát annak hatására szerettem meg igazán (pedig akkor már évek óta kalandoztam rajta), és kezdtem el az irodalmat is olvasni.
Több kérdés is felvetült bennem, kettőt gondoltam fel is teszek.
A szövegben szerepeltek az ún kyr porcvértek, és az erv csontvértek. A porcvértről később kiderült a szövegben, hogy mágikusan preparált cápaporcból készül, de a lamellás csontvértet miként kell elképzelni?
A másik kérdés arra vonatkozott volna, hogy a Holdimádóknak és a matriarchális berendezkedésüknek van-e valami köze az arctalanokhoz, és a falkaanyákhoz, de ezt a Kígyószív végeredményben megválaszolta.

A Kígyószívről is szólnék pár szót, hátha olvassa a szerző. Előnnyel indult a kötet, mivel szeretem az ork témát, és valamiért a Kard Testvérisége is nagy kedvencem, pedig a szívem a vörösökhöz húz big_smile Jó volt belesni a "gonoszok" színfalai mögé, miként értelmezik ők a próféciákat, hogyan látják ők a világot. A jó felütés után se állt bele a földbe. Tehát minek ragozzam, tényleg jó volt olvasni, pláne hogy ekkora volt a terjedelme.
Egy dolog bökte a csőröm egyedül. Amikor az elején az énekmondó az orkok teremtéséről regélt, furán hatott ez egy csipet farkas, egy csipet ember képlet, nekem nem tűnt hitelesnek, hogy az orkok ezt gondolnák magukról, inkább teljes farkas és kész. Ez a infó a summáriumban egy lehetséges tudományos(!) elméletként(!) volt említve, az orkok meg nem sűrűn járnak egyetemre big_smile Hát igen, M.A.G.U.S. forráskritikáért kiált a világ. 
Gratulálok az írónak, még több ilyet!

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Ettin írta:

c,Darton Küldöttei (Sötét Angyal, Bosszúálló, Halálhozó-Besti) miféle lények? Darton saját teremtményei vagy még Larioné? Esetleg felmagasztosult halandók, akik Darton követői/hősei voltak életükben? Vagy éppen Dartonnak hűséget fogadott entitások (angyalok/ördögök)?

Gáspár András írta
c, hogy játéktartalomként minek szánták őket, arra nem tudok érdemben válaszolni. Nálam max. felmagasztosult élőholtak lehetnek (lásd még Szent Rémiás esetét), amikből világkorszakonként csak egy-kettő terem.

Még egy picit időznék a témánál, ha szabad. Szent Rémiás és Barlangi Szent Jakhul küldötti mivolta és tevékenysége egyaránt a Hetedkorra datálódik. Ám a Hallgatag Úrnak Larion útján (amennyiben kapcsolat áll fenn közöttük) a Hatodkorban is volt kultusza. Ebből kiindulva.
Darton küldötteit a Halál Angyalainak nevezik a Besti alapján. Tisztában vagyok vele, hogy ez utóbbi nem irodalmi munka, de piszkálja a csőrömet valami. A Halál Angyalainak három típusa ismert, amelyek közül a középső a Bosszúálló. Magas, csontvázsovány, ösztövér alak, ébenfekete teljes vértezetben jelenik meg a Darton pap hívására, ha Darton is úgy akarja. Fegyverként kizárólagosan egy mágikus kétkezes buzogányt használ... És itt megállok. Minap olvastam másodszorra az Ősi titkokat (és még ki tudja hányszor fogom? smile ) és eszembe ötlött kép a P. e. 5 században felbukkanó Ixternaí harci testvériségről, melynek tagjait jedomenoi-nak nevezték. Ők használtak harci taglót, buzogányt és alkották a későbbi pörölyös ordók őseit. Kóborlóként Godonból eljutottak a Dorlanig, s tovább is, és nem kisebb tettet hajtottak végre többek között, minthogy megzabolázták és alkura szorították Corma-dina ősi szörnyetegét, akit a hagyomány a Gát Szörnyével azonosít.
Hajszálnyi átfedés ez nem vitás, nem is biztos, hogy megállja a helyét. Ámde nem lehetséges, hogy éppen eme jedomenoi-Ixternaí harci testvér(ek) emelkedett(tek) halála(uk) után ki, hogy tette(ük) jutalmaképpen Larion-Darton Halál Angyalává nemesüljön(jenek)? P.e. 5 században még Darton nem mutatkozott meg Selmo előtt, de tudtommal Larion akkor még igencsak kultusszal bírt Yneven.
Persze rögvest elengedem a témát, ha ez így amit itt összehordtam mérföldes blődségnek tűnik.  smile Larionról például túl sokat nem tudok, ami alátámasztaná a fércelményemet, csak abból indulok ki, hogy Dartonnak-Larionnak-Jedomenek (és Javea-Jovidonnak) van közös metszete.  smile

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.09.16. 00:08:22)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Csendbiztos írta:

A Kígyószívről is szólnék pár szót, hátha olvassa a szerző. Előnnyel indult a kötet, mivel szeretem az ork témát, és valamiért a Kard Testvérisége is nagy kedvencem, pedig a szívem a vörösökhöz húz big_smile Jó volt belesni a "gonoszok" színfalai mögé, miként értelmezik ők a próféciákat, hogyan látják ők a világot. A jó felütés után se állt bele a földbe. Tehát minek ragozzam, tényleg jó volt olvasni, pláne hogy ekkora volt a terjedelme.

Örülök, hogy tetszett.

Csendbiztos írta:

Egy dolog bökte a csőröm egyedül. Amikor az elején az énekmondó az orkok teremtéséről regélt, furán hatott ez egy csipet farkas, egy csipet ember képlet, nekem nem tűnt hitelesnek, hogy az orkok ezt gondolnák magukról, inkább teljes farkas és kész. Ez a infó a summáriumban egy lehetséges tudományos(!) elméletként(!) volt említve, az orkok meg nem sűrűn járnak egyetemre big_smile

Hm-hm... abban talán megegyezhetünk, hogy az orkok pár világkorral hamarabb kezdhettek gondolkodni a saját eredetükről, mint hogy az első egyetemek létrejöhettek.  big_smile Az orkok ön-reflekciója/ön-definíciója is minden bizonnyal megfigyeléseken és a priori ismereteken alapulhatott. Előbbiek közé tartozik az, hogy képesek életképes utódokat létrehozni az emberekkel (míg a farkasokkal nem), illetve egyéb szempontok szerint is jobban hasonlítanak az emberekhez (más elfszabásúakhoz), mint a farkasokhoz (pl. két lábon járó, eszközhasználó értelmes lények). A priori ismeret lehetett, hogy Orwella "teremtette" a fajukat, és hogy az istennőnek nem a teremtés (kreálás, létrehozás) az erőssége - tehát valószínűbb, hogy valaminek az eltorzításával hozta létre a fajukat.

Ezeket egymás mellé pakolva még az orkoknak is el kell jutniuk a hetedkor végére arra a következtetésre, hogy az őseik között kellett, hogy legyenek emberek.

Igazából szerintem utóbbi senki által nem vitatott tény. Ami már hitvilág kérdése, az az, hogy volt-e a felmenők között farkas...  wink

Csendbiztos írta:

Gratulálok az írónak, még több ilyet!

Köszönöm szépen. Hamarosan...

cool

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Csendbiztos
A lamellás vért minden bizonnyal az angol "laminar/lamellar" fordítása, más néven pikkelyvért. Ez apró, egyforma lemezekékből áll, ami egymásra cserép, vagy épp halpikkely módjára takar rá. Ezt az eleve nem túl drága vérttípust fémben szegény helyeken készítették bőrből, vagy főleg északon, Európától Szibérián át Alaszkáig, csontlemezekből /rozmáragyarból

finn szibériai görög (vadkanagyar) sisak

Mindez csak akkor érvényes, ha András is erre gondolt csontlamellás páncél alatt, mert ugye Yneven minden lehet..

Utoljára Zedd szerkesztette (2018.09.16. 13:16:08)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Diocletianus:Jó hát orkokon igazán nem fogunk összeveszni big_smile
Örülök egyébként, hogy megtalált az élménybeszámolóm! Amit még kiemelnék, hogy végre olyan volt az ynevi hadakozás mágikus támogatása, amiről már évek óta folyik a  diskurzus a fórumon. Tehát még egyszer köszönöm.

@Zedd: Az a vicc, hogy ezeket én is ismertem, de valamiért nem jutottak eszembe, pedig pont most volt a Határtalan régészetben is cikk a pazariki/szkíta tetkókról, arról meg beugorhatott volna ez az éra. No mindegy, köszönöm, valószínűleg helyes a megfejtésed big_smile

Éz a fickó is elég veszettül néz ki (Kiribati - Mikronézia): kókuszrost páncél, sünhal sisak, cápafog fegyver

azért ez a fickó is elég veszettül néz ki (kiribati páncél kókuszrostból, és cápafogas fegyver

Utoljára Csendbiztos szerkesztette (2018.09.17. 05:06:39)

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Zedd: persze hogy erre, csak valamivel kifinomultabb formában:

http://i67.tinypic.com/2q0umc9.jpg

A képen nem feltétlenül látszik, de a jobb oldali pasas már szintet lépett, és hagyományos do helyett portugál mellvértet visel. Az ilyen részletek miatt szeressük a Sekigahara című filmet, ami fordít egyet a Clavell féle nézőponton, és Isida Micunariból ("nyugat") szamuráj etalont, Tokugava Iejaszuból ("kelet") élveteg vén faszt csinál.

@Csendbiztos: ez nagyon durva - nem állítja meg más, csak az üvegcserép. lol
Kiemelésre kívánkozik az integrált HBER (hátba*** elleni rendszer), ami a kihegyezett karó feltalálása előtt az ellenség szétfűrészeléshez szükséges időt biztosította.