Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Nos, a Kránnal nekem nem az volt a célom, hogy elmeséljem a háborút a Fekete Özvegy rend és a Ötödik Domb Háza között. Ami azt illeti, ez az összecsapás a sztori szempontjából teljesen lényegtelen, engem pedig nem is foglalkoztat igazán, legalábbis pillanatnyilag.

Emelem a tétet: távlatilag sem foglalkoztat. Nyilván nem hat a meglepetés erejével, hogy Vigasszal beszélgettünk a folytatás folytatásáról, vagyis a Kráni krónika 3.-ról. Nem éppen aktuális projekt, de gondolkodtam kicsit rajta. Ha egyszer meg fogom írni, a történet a háború után kezdődik majd, amikor már minden harci tevékenység véget ért és kialakult az új status quo. A rend és a ház konfliktusa csak rövid flashbackekben jelenik meg benne, háttérelemként és színesítésként, mint Vyergas víziói az első két részben. Most szólok jó előre, nehogy csalódást okozzak: ne számítsatok tőlem olyasmire, amit élből passzolok, mert nem igazán az én világom.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Gáspár András: Lehad anns-naona charoban. smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Tükörálarc: Elméleti fejtegetés örvén. Az lehet e negatív kihatással a Változás Törvénye szerint az Ötödik Domb Házára, hogy Aurri révén "elbaltázták" azt a lehetőséget, plusz többletet, amit Mallior úmatharja adott a Háznak? Nem feltétlen arra gondolok, hogy a Fekete Özvegyek egyszerre ranagoli kegyben részesülnek, hanem inkább arra, hogy a rivális kráni elf Házak ez után (Aurri bukása) igyekeznek egy rég húzódó belső viszályt lezárni a Tettekkel Emlékezők rovására. [Mint ahogy Aurri krónikásjelei is erre - ti. húsz évnyi viszály lezárása - utaltak.]

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Az lehet e negatív kihatással a Változás Törvénye szerint az Ötödik Domb Házára, hogy Aurri révén "elbaltázták" azt a lehetőséget, plusz többletet, amit Mallior úmatharja adott a Háznak?

Ami Aurrival történt, az gyakorlatilag a klasszikus kínai átok kráni megfelelője volt: “élj érdekes időkben!” Úgy hiányzott az összes háznak, beleértve a Ly'Shemateneleket, mint üveges tótnak a hanyatt esés.  Hatalmas megkönnyebbülést jelentett nekik, hogy a Fekete Özvegyek ilyen gyorsan és frappánsan rövidre zártak egy robbanásveszélyes szituációt. Igazából még hálásak is érte, ami persze nem változtat azon, hogy bosszút kell állniuk rajtuk Aurri haláláért, különben elvesztenék az arcukat. Nyitólépésként a tizennégy ház összezár a Khat'ul Naathum ellen, itt belviszálynak helye nincs – igen rossz precedenst teremtene, ha holmi felkapaszkodott humánok büntetlenül gyilkolhatnák az elsőszülötteket. A Fekete Özvegyek – miután a Hármashangzatban elhárították az első alattomos csapást – persze tisztában vannak ezzel és megteszik a szükséges ellenintézkedéseket: egyenértékű szövetségi rendszert kovácsolnak össze annak a mérhetetlen mennyiségű bizalmas információnak a mozgósításával, amit mentoraik az évszázadok során felhalmoztak. Amíg ez a nagy konfliktus ki nem futja magát, a két táborban csak ellenséges aknamunka révén támadhat meghasonlás. Senki sem bolond torzsalkodással megosztani a saját erőket, mikor tisztában van vele, hogy a másik fél a győzelme esetén válogatás nélkül mindenkit sújtana haragjával.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 07:33:53)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Akkor ebben az esetben az úmathar (Aurriban kicsírázó)nem annyira a kiemelkedés (kráni, ranagoli hierarchiában való előrelépés) része, mind inkább egy ősnépekkel történő megnyerhetetlen apokaliptikus háború kirobbantója (aki ellen boldog-boldogtalan összefogna) volt. Egyébként Malliorra, mint kalahorára milyen hatással lehetett (ha volt egyáltalán hatással) az úmathar veszte?

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.07.03. 07:46:52)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Akkor ebben az esetben az úmathar (Aurriban kicsírázó) nem annyira a kiemelkedés (kráni, ranagoli hierarchiában való előrelépés) része, mind inkább egy ősnépekkel történő megnyerhetetlen apokaliptikus háború kirobbantója (aki ellen boldog-boldogtalan összefogna) volt.

Ha a boldog-boldogtalan kategóriából kivesszük a kráni elfeket, igen.

Ettin írta:

Egyébként Malliorra, mint kalahorára milyen hatással lehetett (ha volt egyáltalán hatással) az úmathar veszte?

Mérvadó vélemények szerint a következő úmahtarja erősebb lesz, mert sok felgyülemlett érzelmi energia a kalahora asztrálstruktúrájában rekedt: Aurrinak nem jutott ideje kitombolni magát.

Föltettek nekem privátban egy kérdést, amire nyilvánosan válaszolok, mivel az információ közérdekű. smile

Téves elgondolás, hogy kráni Tizenhármak mind hímneműek. A jelenlegi testületből négyen egészen biztosan nők, kettőnek a neme pedig ismeretlen. Ami a hölgyeket illeti, ketten már a Dúlás előtt is a Tizenhármak közé tartoztak: Arbessaria és Symbelmine. Ők nem vettek részt a Dúlásban, a pozíciójuk szilárd maradt. A Dúlás négy próféta bukását vonta maga után, csupa férfiét: Shakallor és Krilehor a létezés terhét is levetette magáról, Tordraga és Baqlamostas pedig visszavonult vezekelni. A helyükre lépők közül ketten nőneműek: Dahut és Estelle-Zenobia. Fölemelkedését megelőzően Estelle-Zenobia külső-kráni hadúr volt (nem hadúrnő: ennek a rangnak nincs női változata), Dahut pedig egy istentagadó káosz-szekta hereziarkája. A női Tizenhármak közül senki sem tartozik az emberi fajba, bár Estelle-Zenobia határeset: ő wiernek született Shadonban, néhány évszázaddal ezelőtt.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:
Ettin írta:

Egyébként Malliorra, mint kalahorára milyen hatással lehetett (ha volt egyáltalán hatással) az úmathar veszte?

Mérvadó vélemények szerint a következő úmahtarja erősebb lesz, mert sok felgyülemlett érzelmi energia a kalahora asztrálstruktúrájában rekedt: Aurrinak nem jutott ideje kitombolni magát.

Aki ellen törvényszerűen majd újra összefognak.....  smile Olybá tűnik, hogy Kránban Mallior egyfajta vakon, fékezhetetlenül pusztító-bosszúálló erőként nyilvánul meg úmatharjaiban, mintha a Legnagyobb Úr általa is edzené acélfegyvereit (ti. hívei rátermettségét). Noha nem káoszangyal, de akár még az is lehetne belőle később. Vagyis hát nem is tudom hova helyezzem Malliort a káoszangyal-ősaquir-tizenhármak kategóriák ismeretében.

UI: Ha már káoszangyal-ősaquir-tizenhármak kategóriák. Ranagol küldötteit, a démonlovagokat eredetüket tekintve hova lehet sorolni a hierarchiába?

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.07.03. 09:18:43)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Vagyis hát nem is tudom hova helyezzem Malliort a káoszangyal-ősaquir-tizenhármak kategóriák ismeretében.

Valahová Verrion H'Antall és a Halott Lombok Gyermeke közé, mindkettőtől elég messze a koordinátanegelyen. smile

Ezek a kategóriák egyébként nagyon képlékenyek, ellenállnak a szigorú osztályozásnak, sok köztük az átmenet. Ngau például eredetileg a régi Terdt Tanács egyik utolsó túlélője volt, aki a térítés korában kiválasztott prófétáként szolgálta a Legnagyobb Urat, aztán elesett Kheríadynn, az óelf hős kezétől és holta után a káoszangyalok soraiba emelkedett.

Ettin írta:

Ha már káoszangyal-ősaquir-tizenhármak kategóriák. Ranagol küldötteit, a démonlovagokat eredetüket tekintve hova lehet sorolni a hierarchiába?

Nem véletlen, hogy az elnevezésükben szerepel a “démon” előtag: ők karnális konstrukciók, kívül állnak a létezés hierarchiáján. Minden hatalmuk dacára puszta eszközök csupán: szabad akarat és a halandóság adománya híján teljességgel képtelenek az egyéni kiemelkedésre.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 10:12:38)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ha emlékeim nem csalnak, korábbról az maradt meg bennem, hogy Ngau prófétaként a halálával Kheríadynn óelf hérosz szemét nyitotta rá a Legnagyobb Úr igazságára, akiből lett aztán a Halott Lombok Gyermeke, míg Tordraga a Dúláskor viselte vértjén Ngau jelét (önfeláldozás) az Ordaric Lykargonnal vívott párviadalában. De persze tévedhetek. Csak ezek az elképesztő infók annyira belém égtek, hogy csak na.  smile

A káoszangyalok lehetnek esetleg óbirodalmi eredetű, seyraf kánoktól átállt karnális lények?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Ha emlékeim nem csalnak, korábbról az maradt meg bennem, hogy Ngau prófétaként a halálával Kheríadynn óelf hérosz szemét nyitotta rá a Legnagyobb Úr igazságára, akiből lett aztán a Halott Lombok Gyermeke, míg Tordraga a Dúláskor viselte vértjén Ngau jelét (önfeláldozás) az Ordaric Lykargonnal vívott párviadalában.

Emlékeid nem csalnak, az enyémek viszont igen. Tordraga valaki mást vágott le a régi Tizenhármak közül, nem Ngaut. Mentségemre szolgáljon, hogy munka közben fórumozgatok, elsősorban azon jár az eszem. Mindjárt helyesbítem az előző hozzászólásomat, egy pillanat.

Ettin írta:

A káoszangyalok lehetnek esetleg óbirodalmi eredetű, seyraf kánoktól átállt karnális lények?

Káosz-Abbog esetében például ez nem elképzelhetetlen.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 10:14:29)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Mai uccsó hsz, mert kavarok dolgozni. Esetleg a démonlovagok lehetnek Abbog (feltéve, hogy ő óbirodalmi eredetű) révén Ranagol befolyása alá keveredett karnális létezők, vagy máshonnan való az eredetük? Pl. a Sötét térítő említi a Dartont szolgáló ősi démonokat, az Árnyakban Lakozókat, akik fellázadtak a Hallgatag Úr ellen és legyőzettek, majd szolgáivá szegődtek. Esetleg a démonlovagok (raquan, damquuis, arquuis) is hozzájuk, az Árnyakban Lakozókhoz hasonló pályaívet befutók lehetnek?
Köszönöm a türelmet! smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Esetleg a démonlovagok lehetnek Abbog (feltéve, hogy ő óbirodalmi eredetű) révén Ranagol befolyása alá keveredett karnális létezők, vagy máshonnan való az eredetük?

No, akkor ebből csináljunk egy kis levezetést!

1) A karnális létezők, természetükből adódóan, csak rendkívüli nehézségek árán képesek a szakralitás szférájába emelkedni; viszont ha ez elvétve mégis megtörténik, annak általában világformáló következményei vannak.

2) Az óbirodalom hagyatéka számos formában jelen van Kránban, a gyepüvidéki nomádok sámánizmusától kezdve a démonlovasok és a démonigázók belső tradícióin keresztül a Legnagyobb Úr akaratát szolgáló nagy hatalmú, ám szabad akarat nélküli küldöttekig.

3) A káoszangyalok között, ha jól utánanézünk, legalább három karnális létezőt találunk. (Abbog, Samambrag és Uqmat – bár ez utóbbi inkább elementáris, mint démoni természetű.)

4) Az 1. pont ismeretében feltételezhető, hogy a 2. és 3. pont között összefüggés áll fenn, vagyis egyes entitások, akik később a káoszangyalok közé emelkedtek, az óbirodalmi örökség közvetítői lehettek Krán felé.

Azt kell mondanom, egész tetszetős hipotézis. smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Nagyon jó olvasni a Kránnal kapcsolatos gondolatmeneteket smile Nem aludtam jól, de reggel a fórumot olvasni mégis azonnal jobb kedvem lett, amiért nagy köszönet! Külön jellemzőjük, hogy megindítják a gondolkodást, ami aztán leginkább újabb kérdésekben jelentkezik smile

A női prófétákat is jó volt olvasni, eddig nem gondoltam, hogy ennyire ki vannak találva az alakok. Olyan érzésem volt, mint a Tiltott Tartományok kapcsán, miszerint egy részük szándékos homályban van tartva. Viszont a (legalábbis számomra) újabb szereplők és egyikük wier származása kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy ember van a tizenhármak között? Vagy ahhoz, hogy odáig jusson valaki már annyira át kell alakulnia, hogy nem tekinthető embernek? Utóbbiakat pedig jobb esetben is a Tordraga-féle hibridek képviselik.

Én arra tippelek, hogy van (vagy volt), ezzel is példázva, hogy senki előtt nem elérhetetlen ez az út. Ezt erősítheti, ha a pozíció nem elsősorban az egyéni erőről szól, amiben egy aquir némi előnnyel indul, hanem például a kiépített kapcsolati háló, esetleges patrónusok, és olyan "igehirdetés", amiben sokan meglátnak valamit.

Estelle-Zenobia életpályája mennyire rendkívüli kráni viszonylatban? Arra gondolok, hogy viszonylag nagy utat járt be nem rendkívül hosszú alatt, míg shadoni wierből hadúron át az egyik próféta lett.

Végül az előzőekhez kapcsolódva, tulajdonképpen miből áll az, hogy valaki próféta lesz? Kikiáltja magát annak, amire sokan felhúzzák a szemöldöküket, móresre akarják tanítani a szemtelent, aki ha a támadásokat túléli, azzal bizonyítja, hogy valóban az, akinek mondja magát? Vagy kell valamiféle jóváhagyás más próféták részéről? Gondolom nem mindig pont 13-an vannak, de valahogy mégiscsak kordában kéne tartani a számukat, persze csak ha ez cél egyáltalán.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:
Ettin írta:

Esetleg a démonlovagok lehetnek Abbog (feltéve, hogy ő óbirodalmi eredetű) révén Ranagol befolyása alá keveredett karnális létezők, vagy máshonnan való az eredetük?

No, akkor ebből csináljunk egy kis levezetést!

1) A karnális létezők, természetükből adódóan, csak rendkívüli nehézségek árán képesek a szakralitás szférájába emelkedni; viszont ha ez elvétve mégis megtörténik, annak általában világformáló következményei vannak.

2) Az óbirodalom hagyatéka számos formában jelen van Kránban, a gyepüvidéki nomádok sámánizmusától kezdve a démonlovasok és a démonigázók belső tradícióin keresztül a Legnagyobb Úr akaratát szolgáló nagy hatalmú, ám szabad akarat nélküli küldöttekig.

3) A káoszangyalok között, ha jól utánanézünk, legalább három karnális létezőt találunk. (Abbog, Samambrag és Uqmat – bár ez utóbbi inkább elementáris, mint démoni természetű.)

4) Az 1. pont ismeretében feltételezhető, hogy a 2. és 3. pont között összefüggés áll fenn, vagyis egyes entitások, akik később a káoszangyalok közé emelkedtek, az óbirodalmi örökség közvetítői lehettek Krán felé.

Azt kell mondanom, egész tetszetős hipotézis. smile

Igen. Valóban az.  smile Hogy a DÓB eme felmagasztosult lényei (seyraf - kánok ?) miféle világformáló eseményeknek voltak részesei, még belegondolni is szédítő. Elég csak arra az útra gondolni, ami a Legnagyobb Úrba történő integrálódásukhoz vezetett.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:
siuras írta:

Nagy tisztelője vagyok Kornya Zsoltnak de ez a könyv kimeríti a kínzás fogalmát...sok rész információ...semmi lezárás...Aki szereti Kránt és a róla szóló történeteket annak csalódás lesz... hmm

Nos, a Kránnal nekem nem az volt a célom, hogy elmeséljem a háborút a Fekete Özvegy rend és a Ötödik Domb Háza között. Ami azt illeti, ez az összecsapás a sztori szempontjából teljesen lényegtelen, engem pedig nem is foglalkoztat igazán, legalábbis pillanatnyilag. Eltérően például Diótól, én nem vagyok cselekménycentrikus szerző. A történetet azért írtam meg, hogy bemutassak egy komplex érzelmi konfliktust három karakter között (gyakorlatilag egy kráni szerelmi háromszöget), és hogy mélyebb betekintést nyújtsak egy kiemelkedett vadászklán múltjába és hagyományaiba, illetve mindennapos működésébe. Ez szerintem elég jól sikerült: a háttérinfókat nem öncélúan tálaltam, hanem integráltam a cselekménybe, és minden karakterív böcsülettel le van zárva, a mellékszereplőkét is beleértve. Őszintén sajnálom, hogy csalódtál, de a helyzet egyértelmű: mást vártál tőlem, mint amit én nyújtani tudok, talán valami nagyívű epikus történetet, amivel mostanság a fantasy fogalmát azonosítani szokás. Én ezen a terepen sohasem mozogtam otthonosan, meghagytam a pályatársaknak: mindig jobban érdekeltek a személyes mikronarratívák, még a csonkán maradt Amíg a vas vágban is, ami a legepikusabb igényű művem – ám a háború itt is csak háttérvászon számomra, amelyre fölvázolhatom a hősök egyéni tragédiáit. Igények és írások nem mindig találkoznak, ez teljesen természetes, nincs vele semmi gond. De muszáj volt rögtön általánosítani? wink


Kedves Majesztró!

Mea maxima culpa! Nem akartam általánosítani, csak hát.... a felfokozott várakozás....Tudd be nekem, hogy kevés kráni anyag, történet,  jelenik meg mostanában, és a sok is kevés lenne:/ ...örülök, hogy itt vagy és tettrekész...

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv' amennyiben publikus, erről kaphatnánk némi információt.?. Köszönöm.

Tükörálarc írta:

... Besegítek Malcolm J. Hunt barátom harmadik regényének a szerkesztésébe, amivel lassan már finiselünk, egy héten belül esedékes az utolsó megbeszélés.....RR

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Hogy a DÓB eme felmagasztosult lényei (seyraf - kánok ?) miféle világformáló eseményeknek voltak részesei, még belegondolni is szédítő. Elég csak arra az útra gondolni, ami a Legnagyobb Úrba történő integrálódásukhoz vezetett.

A koncepció valóban szép távlatokkal kecsegtet, de túlzásba azért ne essünk. smile Korántem minden káoszangyal jutott el a létezés hierarchiájának csúcsára, csupán néhányan közülük, például Raddaq és Metha. Sem Abbog, sem Samambrag, sem Uqmat nem olvadt még egybe a Legnagyobb Úrral; mindhármuknak van még hová fejlődniük. Sőt, akár le is bukhatnak előkelő posztjukról – nem állna példa nélkül.

dragondark írta:

Üdv' amennyiben publikus, erről kaphatnánk némi információt.?. Köszönöm.

Nos, a történet Ifinben és a Quironeiában játszódik, s kifejezetten család- és utódközpontú; de akkor sem vétünk helyesírási hibát, ha kifejezetten Család- és Utód-központúnak tituláljuk. Főhőse Valaran U'Chak, egy aszisz viador, akinek némi aquir vér is csörgedezik az ereiben, és említés szintjén felbukkant már a szerepjátékos háttéranyagokban. A cselekmény ezúttal nem eposzi távlatú és nem valami történelmi sorsfordulóra koncentrál, hanem a szereplők személyes főfájásaira, akik ezúttal nem mind állnak a sötét oldalon, egyeseknél ez véleményes – különös tekintettel egy bölcs, öreg és megfontolt pénzügyi szakemberre meg az Alidarban kinevelt orkhölgyre. (Figyelem! A szöveg kaján célzásokat tartalmaz, melyek szó szerint értelmezve félrevezetőek lehetnek.) wink

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.06. 08:58:06)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Shakallor és Krilehor a létezés terhét is levetette magáról

Ha Krilehor (végleg?) meghalt a dúlás után akkor kivel beszélget  Aurin a Sötét térítőben?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Visszafelé haladva a sorban…

Myst írta:

Végül az előzőekhez kapcsolódva, tulajdonképpen miből áll az, hogy valaki próféta lesz? Kikiáltja magát annak, amire sokan felhúzzák a szemöldöküket, móresre akarják tanítani a szemtelent, aki ha a támadásokat túléli, azzal bizonyítja, hogy valóban az, akinek mondja magát? Vagy kell valamiféle jóváhagyás más próféták részéről? Gondolom nem mindig pont 13-an vannak, de valahogy mégiscsak kordában kéne tartani a számukat, persze csak ha ez cél egyáltalán.

A Legnagyobb Úr prófétái mindig tizenhárman vannak, és bár akadnak köztük olyanok, akik nem kedvelik a rivaldafényt, a személyük sohasem kétséges. (Mármint a krániak számára: a külvilág e téren komoly információs hendikeppel indul.) Ha valamelyikük elpusztul vagy leteszi a hivatalát, az utódja azonnal megnyilatkozik. Legitimizációját a többiek biztosítják, mivel a Tizenhármak mindig tévedhetetlen intuícióval érzik, hogy ki tartozik közéjük, és sohasem rivalizálnak egymással, bár nem jellemző rájuk a kölcsönös együttműködés sem. Az érdekeik és az elképzeléseik időnként ütköznek ugyan, ilyenkor azonban inkább kitérnek egymás útjából, elvégre minden létezőnél jobban tudják, milyen sokarcú a Legnagyobb Úr igazsága. Ők elsősorban és mindenekelőtt spirituális vezetők; hogy a politikai játszmákba és katonai kalandokba melyikük mennyire ártja bele magát, egyéni hozzáállás kérdése.

A prófétaságot éppenséggel lehet ambicionálni, ám a nyers hatalom sohasem garancia az elnyerésére, amely misztikus elhívatás útján történik, s gyakran olyanokat is érint, akik álmukban sem gondolták volna magukról, hogy egyszer még a Legnagyobb Úr szavának tolmácsolói lesznek. Tordraga például nem azért ölte meg Omarrut (most már direkt utánanéztem smile ), hogy a helyébe lépjen, hanem mert akkoriban még ellensége volt a birodalomnak; Dahut pedig Káosz-Khakht hereziarkájaként évszázadokon át mély meggyőződéssel tagadta a Legnagyobb Úr isteni lényegét. Ám ellentétben a kínálkozó ószövetségi és muszlim párhuzamokkal, a prófétai palást sohasem hullik rájuk kényszerítő erővel. Az elhívatás transzcendens élmény, szavakba önteni a lehetetlenséggel határos; de a jelölt nem köteles elfogadni, és nem éri retorzió, ha kitér előle. A Legnagyobb Úr soha nem fosztja meg híveit a szabad akaratuktól. (Lásd Kheríadynn, a majdani Sötét Lombok Gyermeke esetét.)

A hamis Tizenhármak fellépése meglepően gyakori a birodalomban, de a fenti mechanizmusból következőleg nem sok vizet zavar. Főleg, de nem kizárólag akkor fordul elő, ha személycsere történik a testületben. Az álpróféták többnyire elmekórtani esetek és sohasem hosszú életűek.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.04. 04:16:20)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Torro írta:

Ha Krilehor (végleg?) meghalt a dúlás után akkor kivel beszélget  Aurin a Sötét térítőben?

Vele. Egy ilyen emelkedett lény pusztulása nem mindig gyors folyamat. Sok időbe telhet, mire az általa vetett árnyak kifakulnak a létezés síkjairól.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Myst írta:

Viszont a (legalábbis számomra) újabb szereplők és egyikük wier származása kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy ember van a tizenhármak között?

Benuzambar valószínűleg embernek született (a töredékes források szerint valaha egy proto-dzsad törzs vezetője volt az utolsó fajháborúban), Kharakulak pedig biztosan. Az ex-Tizenhármak között is vannak emberi származásúak, de a gyakorlatban ez éppúgy nem jelent semmi kötődést, mint a többieknél. A próféták rég maguk mögött hagyták már a faji örökségüket.

Myst írta:

Estelle-Zenobia életpályája mennyire rendkívüli kráni viszonylatban? Arra gondolok, hogy viszonylag nagy utat járt be nem rendkívül hosszú alatt, míg shadoni wierből hadúron át az egyik próféta lett.

Aránylag ritka, de korántsem példátlan. A szélsőségesen öntörvényű személyiségek, akik mindenhonnan számkivetve érkeznek Kránba, az átlagosnál jobban tudnak alkalmazkodni a változás törvényéhez, mivel a külvilágban bejárt életútjuk felkészítette rá őket. A hölgy teljes neve egyébként Estelle-Zenobia di Magnamurio, alakja felbukkan több szerepjátékos háttéranyagban; Shadlekben, ahol annak idején hírhedt botrányhős volt, mindmáig verselnek róla.

Tükörálarc írta:

Egy ilyen emelkedett lény pusztulása nem mindig gyors folyamat. Sok időbe telhet, mire az általa vetett árnyak kifakulnak a létezés síkjairól.

Krilehor lassú elmúlása irodalmi koncepció részemről. A további írásaimban szükségem lesz egy valaha mérhetetlenül hatalmas, mára azonban megfáradt és kiégett bölcsre, aki belenyugodott a sorsába és megbékélt az általa vétett hibákkal, ugyanakkor a legmagasabb szinten tisztában van Krán lényegével, továbbá hajlandó és képes mentorként megvilágosítani egyes külvilágiakat. Ő kiválóan alkalmas erre a szerepre.

Konkrétan Krilehor először megpróbált kibújni a Dúlás következményei alól és Kharakulakra hárítani a felelősséget; a tizenharmadszülött azonban ellenállt, és a Legnagyobb Úr törvényének egy újfajta értelmezésével olyan önértékelési válságot gerjesztett Krilehorban, hogy az lemondott a prófétaságról és elmélkedő remeteségbe vonult vissza, amelyben lassan, fokozatosan elemészti magát. Ez a koncepció felülírja azt a másikat, amit régebben András fórumán fejtettem ki a Dúlás után jelentkező átrendeződésekről a Tizenhármak soraiban.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.04. 03:07:48)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

A Legnagyobb Úr prófétái mindig tizenhárman vannak, és bár akadnak köztük olyanok, akik nem kedvelik a rivaldafényt, a személyük sohasem kétséges. (Mármint a krániak számára: a külvilág e téren komoly információs hendikeppel indul.)

Privátban kapott kérdés:

Ha a krániak apraja-nagyja vágja a Tizenhármak kilétét, hogyhogy ez nem szivárog ki a külvilágba? Egy szimpla gyepüviéki csavargót elcsípni és kikérdezni csak nem megoldhatatlan feladat a Pyarroni Titkosszolgálatnak!

Ó, a Tizenhármak névsorával tisztában vannak a külvilágban. A gond ott kezdődik, amikor a nevekhez személyeket kell társítani, vagy a puszta néven túlmutató információkat szerezni róluk.

Ebből tovább vezetve: amikor föntebb a hamis prófétákat említettem, azokra az eszelősökre gondoltam, akik sziklaszilárdan meg vannak győződve róla, hogy ők a Tizenhármak közé tartoznak, pedig dehogy. A szélhámos hamis prófétákkal – akik új Tizenhármaknak vagy a létezők egyikének adják ki magukat – kicsit más a helyzet. Ők olykor a Fekete Határ túloldalán is rendesen meg tudják kavarni a dolgokat, míg valaki az orrukra nem koppint, mert az igazi Tizenhármak nem mindig érzik feladatuknak a megrendszabályozásukat. (Ha valaki annyira hülye, hogy elhiszi egy imposztor hazugságait, viselje a következményeket, ugye.) A külvilágban pedig, egy viszonylag decens hatalmi nagyságrendet feltételezve, nem jár túl nagy kockázattal az efféle maskarádé. A történelem során sokkal többen hitték magukról, hogy találkoztak a Legnagyobb Úr egyik prófétájával, mint ahányan tényleg részesülhettek ebben az élményben.

Újabb privátban kapott kérdés:

Miért tesznek ilyen különbséget a Tizenhármak a meggyőződéses és a szélhámos álpróféták között? Mindkettő ugyanúgy veszélyezteti őket.

Nem feltétlenül. Az önbecsapás – szemben mások becsapásával – olyan kórokozó a kráni társadalom szövetében, amit a lehető legsürgősebben ki kell iktatni, nehogy elterjedjen. A szélhámosság adott esetben viszont méltánylandó és elismerendő stratégia lehet az egyéni kiemelkedéshez.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.04. 03:48:27)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Visszafelé haladva a sorban…
A Legnagyobb Úr prófétái mindig tizenhárman vannak, és bár akadnak köztük olyanok, akik nem kedvelik a rivaldafényt, a személyük sohasem kétséges. (Mármint a krániak számára: a külvilág e téren komoly információs hendikeppel indul.) Ha valamelyikük elpusztul vagy leteszi a hivatalát, az utódja azonnal megnyilatkozik. Legitimizációját a többiek biztosítják, mivel a Tizenhármak mindig tévedhetetlen intuícióval érzik, hogy ki tartozik közéjük, és sohasem rivalizálnak egymással, bár nem jellemző rájuk a kölcsönös támogatás sem. Az érdekeik és az elképzeléseik időnként ütköznek ugyan, ilyenkor azonban inkább kitérnek egymás útjából, elvégre minden létezőnél jobban tudják, milyen sokarcú a Legnagyobb Úr törvénye. Ők elsősorban és mindenekelőtt spirituális vezetők; hogy a politikai játszmákba és katonai kalandokba melyikük mennyire ártja bele magát, egyéni hozzáállás kérdése.

Köszönöm a válaszokat. Jó tudni, hogy valamilyen transzcendens-intézményesített módon lépnek elő az új próféták smile A Krilehor koncepció is nagyon jól hangzik.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Egyébként a prófétai poszt elhagyása nem szükségképpen jelent visszaesést a létezés hierarchiájában – még akkor sem, ha fizikai pusztulással párosul. Amikor például Azardengak letette a hivatalát, eggyé vált a Legnagyobb Úrral; Ngau pedig holta után a káoszangyalok közé emelkedett. Vagy ott van Kraukenhayt esete, aki “migráns” volt; mint a nevéből is kitűnik (-yt utótag), eredetileg Ediomadból telepedett át Kránba, és a Fekete Torony építésének idején tartozott a Tizenhármak közé. Hogy kinek és miről prófétált, az rejtély, mivel soha nem hagyta el a tiltott tartományokat; valószínűleg egész tevékenységét Kránnak azokban a régióiban fejtette ki, amelyek nem sok átfedést mutatnak a földrajzi Ynevvel. Aztán egy idő múlva eltűnt a Tizenhármak közül, a helyét a névsorban Omarru vette át. Ám nem hanyatlott le, éppen ellenkezőleg; a Har'gunn ta Karthinmak több helyütt is úgy utal rá, mint a Fekete Torony várnagyára. Ezt persze ne úgy tessék elképzelni, mint egy hasonló hivatalt valami konvencionális várkastélyban. A Birodalmi emlékezet helyenként homályos fogalmazásából úgy tűnik, Kraukenhayt leginkább egy öntudatra ébredt od-hullámként írható le, amely a szilárd anyag kristályszerkezetében terjed, és a fény erős allergiás reakciókat vált ki belőle.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.04. 05:42:31)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Privátban föltett kérdés:

Tükörálarc írta:

Benuzambar valószínűleg embernek született (a töredékes források szerint valaha egy proto-dzsad törzs vezetője volt az utolsó fajháborúban), Kharakulak pedig biztosan.

Mintha Kharakulakról több helyen is azt olvastam volna, hogy az eredeti Tizenhármak egyike. Akkor viszont hogy lehet ember? Többször ki lett jelentve, hogy Ranagol megnyilatkozása idején az emberek még csak makimajmok voltak, kb. akkor jöttek le a fáról.

Azt én egy szóval sem állítottam, hogy Kharakulak értelmes lénynek született. Oka van annak, hogy a Tizenhármak közül mindig ő volt az utolsó és a legcsekélyebb.

Újabb privát kérdés:

Nem kötekedni akarok, de baromi nehezen tudom elképzelni, hogy egy makimajom megvilágosodik és prófétálni kezd Ranagol nevében.

A Változások Völgye lakói meg egy civilizált ember megvilágosodását tudják baromi nehezen elképzelni, mivel az ő perspektívájukból bajosan különböztethető meg a makimajomtól. A létezés hierarchiája a teremtés egész művére kiterjed, és bármilyen furcsa, nem az emberi faj áll a legalacsonyabb fokán. A Legnagyobb Úr igazságát azok is befogadhatják, akik alatta helyezkednek el. Avagy egy irodalmi interpretációval élve:

…az őserdő ádáz és ártalmas bestiái, a nagy majmok és óriáslajhárok és kardfogú tigrisek olykor hódolattal járulnak hamuszín oltárai elé és tagolatlan imákat bőgnek vagy nyöszörögnek hozzá.

(Clark Ashton Smith Tsathogguáról)

Maradjunk annyiban, hogy Kharakulak kis hendikeppel indult, de azóta ledolgozta. (Legkésőbb akkor, amikor vezeklő remeteségbe küldte Krilehort.)

Még újabb privát kérdés:

Szóval ha az ynevi szobacicák között támad egy Ranagol-próféta, akkor nagy bajban lesz az emberiség, jön a macskák lázadása és az általános vérfürdő?

Nem. Ugyanis:

1) Teljesen kizárt, hogy egy szobacica a Tizenhármak közé emelkedjen. Ez csak egy vadászó-egerésző macska esetében lehetséges.

2) Ez a próféta nem lázadásra buzdítaná a macskákat az emberek ellen, hanem arra, hogy még ügyesebben és még hatékonyabban használják ki őket a maguk javára.

Megjegyzem, a kérdéseidre addig fogok reagálni (itt a fórumon, meg úgy egyáltalán), amíg a válaszok mások számára is relevánsak, illetve gondolatébresztőek lehetnek. Kezded feszegetni ezt a határt. Ha átváltasz kötekedésre, akkor részemről redőny. Ne élj vissza a jóindulatommal: nem véletlenül vagy kitiltva innen.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.04. 06:02:43)