Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Én olvastam a Kígyószívet, ami jó volt, erős szereplőkkel, de a végén az az érzésem volt, mintha egy regényt félbehagytak volna a gonosz írók, hogy a következő kötetekre tartalékoljanak... smile Annyira mondjuk szerintem nem volt jó, mint a Bosszúangyal, mert szerintem az zseniális.

A kérdésem annyi lenne, hogy tudja valaki, hogy vajon mi a Delta Vision célja az e-könyv kiadással? Mert megvallom, a Kígyószívet letöltött változatban olvastam, és kb két buszjegy árát azért simán megérte volna, hogy ne kelljen végigszenvednem a sok félreszkennelést, és nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen. Most ugye megjelent a Kráni krónika folytatása, de innen külföldről azt sem fogom tudni megvenni, a papírkönyv pedig nem alternatíva.

Komolyan nem értem, hogy miért nem kell a pénzem nekik...

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@NoiseEHC: szerintem kell az, csak a nyomtatott verzió - lévén drágább és nehezebben sokszrosítható - elsőbbséget élvez. A G2 idején nagyjából hat hat hét előnyt kapott a zsebkönyv az e-könyvtől, ami negyedannyiba került és semmilyen másolásvdelmet nem tartalmazott. Az e-megjelenés pillanatában kezdetét veszi a könyvek feltartóztathatatlan közkinccsé válása. Nem kárhoztathatod a kiadót azért, hogy addig is igyekszik minél többet és több helyre eljuttatni belőlük.

Miért nem alternatíva a nyomtatott Krán, ha amúgy érdekel? Ha a DV webshop olyan 20. századi, hogy nem postáz külföldre, csak egy ismerős kell, aki továbbküldi. Vagy mindenki kiment már, és töküres teremnek osztom az észt? lol

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Gáspár András írta:

Miért nem alternatíva a nyomtatott Krán, ha amúgy érdekel? Ha a DV webshop olyan 20. századi, hogy nem postáz külföldre, csak egy ismerős kell, aki továbbküldi. Vagy mindenki kiment már, és töküres teremnek osztom az észt? lol

Nekem az após hozza szombaton. big_smile
Egyébként a DV webshopnak van opciója az ország kiválasztására, csak nagyon szűkös a lista. hmm

† Nemo me impune lacessit †

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Apropó, valaki olvasta már a Kránt? Nem is értem hogyan kerülhette el az oly régóta várt megjelenése a figyememet!

Az esetleg tervbe van véve, hogy a Kráni krónikákkal egybekötve is megjelenjen idővel, vagy ez a fogadtatás kérdése (is)?
Az kiderül majd a kötetből, hogy ki van a borítón? smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Myst írta:

Apropó, valaki olvasta már a Kránt? Nem is értem hogyan kerülhette el az oly régóta várt megjelenése a figyememet!

Az esetleg tervbe van véve, hogy a Kráni krónikákkal egybekötve is megjelenjen idővel, vagy ez a fogadtatás kérdése (is)?
Az kiderül majd a kötetből, hogy ki van a borítón? smile

Ebben benne van a Krán. Csak egy folytatás novella vagy kisregény született.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Myst írta:

Apropó, valaki olvasta már a Kránt? Nem is értem hogyan kerülhette el az oly régóta várt megjelenése a figyememet!

Az esetleg tervbe van véve, hogy a Kráni krónikákkal egybekötve is megjelenjen idővel, vagy ez a fogadtatás kérdése (is)?
Az kiderül majd a kötetből, hogy ki van a borítón? smile

Két novella van benne a kráni krónika és a folytatása...a borítón az egyik szereplő van...

Nagy tisztelője vagyok Kornya Zsoltnak de ez a könyv kimeríti a kínzás fogalmát...sok rész információ...semmi lezárás...Aki szereti Kránt és a róla szóló történeteket annak csalódás lesz... hmm

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Gáspár András írta:

@NoiseEHC: szerintem kell az, csak a nyomtatott verzió - lévén drágább és nehezebben sokszrosítható - elsőbbséget élvez. A G2 idején nagyjából hat hat hét előnyt kapott a zsebkönyv az e-könyvtől, ami negyedannyiba került és semmilyen másolásvdelmet nem tartalmazott. Az e-megjelenés pillanatában kezdetét veszi a könyvek feltartóztathatatlan közkinccsé válása. Nem kárhoztathatod a kiadót azért, hogy addig is igyekszik minél többet és több helyre eljuttatni belőlük.

Miért nem alternatíva a nyomtatott Krán, ha amúgy érdekel? Ha a DV webshop olyan 20. századi, hogy nem postáz külföldre, csak egy ismerős kell, aki továbbküldi. Vagy mindenki kiment már, és töküres teremnek osztom az észt? lol

András, ha csak 6 hetet kéne várni az e-book változatra, akkor egy szavam sem lenne. Sajnos be vannak bookmarkolva a MAGUS e-bookok, és kb 6 hetente rákattintok. És aztán látom, hogy a Bosszúangyal az utolsó (amit meg is vettem, és a letöltés amúgy tök jól működik), és nincs több. Kígyószív megjelenési dátuma 2016.12.21., Sziréndal 2016.06.09...

A papírkönyv azért nem alternatíva, mert nincs hova rakni, amikor kiköltöztem, például megszabadultam minden papírkönyvemtől. Ide a postázás kerül annyiba, mint az e-book, már ha rá merném bízni a postára, mert eddig ez a meggondolatlanság 1000 dolláromba került. Amúgy mindent Kindle-n olvasok, mert azt cipelem mindenhova, és ha van kis időm, akkor olvasok.

Igazándiból azért nem értem ezt az egészet, mert gondolom az e-book-on ugyanannyit keres a DV, mint a papírkönyvön, mert bár sokkal olcsóbb, nincs költsége, és a könyvesbolt sem keres rajta. Szóval, azt teljesen meg tudom érteni, hogy a papírkönyv az első, a bajom az, hogy az e-book nem második... ;(

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

NoiseEHC írta:

Én olvastam a Kígyószívet, ami jó volt, erős szereplőkkel, de a végén az az érzésem volt, mintha egy regényt félbehagytak volna a gonosz írók, hogy a következő kötetekre tartalékoljanak... smile

A Kígyószívért felelős egyetlen gonosz íróként biztosíthatlak, hogy nem volt ilyen szándék.  big_smile Sem tartalékolós, sem félbehagyós.

NoiseEHC írta:

Annyira mondjuk szerintem nem volt jó, mint a Bosszúangyal, mert szerintem az zseniális.

Köszönöm szépen. Érdekes egyébként, mert nagy átlagban - legalábbis a hozzám eljutott, nem reprezentatív visszajelzések alapján - az olvasóknak jobban bejött a Kígyószív, mint a Bosszúangyal.

D.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Diocletianus: syerintem ink'bb a formátum állította meg őket, a szöveg úgy ahogy volt, jó mindkét esetben. Éna  bal szemem odaadnám érte.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Hmm - hmm..., avagy mire gondolt a költő

Umberto Eco írta egyik kedvenc regényem, a Rózsa neve sokadik kiadásának Széljegyzeteiben, hogy "A szerző nem értelmezheti a saját művét, hiszen éppen azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket." Ugyanitt később azt írja, hogy "Az író ne magyarázzon."

Ugyanakkor én nem vagyok Umberto Eco és a Bosszúangyal sem a Rózsa neve, szóval magyarázat következik.

Egyidejűleg:

SPOILER ALERT!!!

De tényleg...

Szóval az utóbbi időben többször találkoztam két, számomra meglepő Bosszúangyal-értelmezéssel:

1. Az egyik szerint a kötet Epilogusában felbukkanó Rayvanhur nem más, mint Ezerarc a Másodkor c. részből.
2. A másik szerint a csatabárd/Szótalan/Ércdaloló maga Uwel, az igazságos bosszú istene.

Nyilván minden olvasónak megvan a joga, hogy úgy és azt értsen bele az általam írtakba, amit és ahogy csak szeretne, de az első értelmezés egyértelműen téves, a második pedig jócskán túlmegy az írói szándékon.

1. Abból a szempontból értem a félreértést, hogy a Másodkorban a sárkány alakja - szándékosan - nem hangsúlyos, míg Ezerarc kétségkívül felvehetne sárkányalakot is. Viszont...

Rayvanhur valóban felbukkan a Másodkorban, ám nem Ezerarcként, hanem Ércdaloló "keresztapjaként". Ő az a - nevén nem nevezett - sárkány driáq ugyanis, aki az Ércdaloló nevet adja Szótalannak.

"A driáq a saját nyelvén nevezett el, de csak akkor árulta el, mit jelent, amikor felgyógyulva szabadon bocsátottam, hogy a következő alkalommal méltó módon küzdhessünk meg. (...) Találó név, mit büszkén vallottam magaménak: Ércdaloló."

Erre az eljövendő összecsapásra utal Rayvanhur a Hetedkorban, amikor a következőket mondja: "És ha legyőzi [Káosz Methát] megvívhat velem is, hisz tartozom neki egy harccal."

Később még inkább egyértelművé teszi kapcsolatukat, amikor azt mondja: "Annak idején barát-ellenségem, az Ércdaloló (...) hozzád hasonlóan szűken bánt a szavakkal."

Ezerarc nem barát-ellenségként utalt volna a "testvérére", ráadásul nem Ércdalolónak nevezte volna, hanem Szótalannak.

(Easter egg: Rayvanhur "régi ismerősként paskolt meg egy jókora vöröses sziklát, ami halványan egy rozsdás vasszobor maradványára emlékeztetett". Ez ugye az az aquir kapitány, aki beszólt Szótalannak. "Kiáltásomra az otthonom körül fortyogó magmából gátját vesztett folyóként tört elő az olvadt vas és lepte be tetőtől talpig. Mozdulat közben megdermedt szobra most rozsdavörösen strázsálja otthonom bejáratát." Rayvanhur sokáig vendégeskedett / volt fogságban Szótalannál, igen jól ismerte a szobrot és történetét.)

2. Erre nincs egyértelmű, szövegszerű cáfolatom, tehát aki ragaszkodni szeretne ehhez az értelmezéshez, megteheti, ugyanakkor sehol nem írok olyasmit, ami arra engedne következtetni, hogy Ércdaloló azonos lenne Uwellel. (Sőt, az Istentelenek c. novellámban Uwelt telivér istennek ábrázolom, még ha - legalábbis akkor - nincs túl sok híve.)

Tény, hogy a korok során a csatabárdba börtönözött Ércdaloló magába szívta különböző korok, különböző népeinek és fajainak bosszúvágyát és ezáltal egyrészt megismerte őket, másrészt átlényegült. A bosszú érzésével tudott rezonálni, mert ez volt benne a legerősebb, amikor statikus, örökfémbe zárt létre kárhoztatta magát. "Felkeresném hajdani, szobordíszes otthonom, ahol a mélyben százszor száz örökfém katona várja a parancsaimat, majd élükön megindulnék és megkeresném a lényt, amivé a Fejedelem-Húsherceg vált."

Így vált a korok során a bosszú fegyverévé és Uwel legszentebb ereklyéjévé. Nem azért, mert azonos az eredőjük, hanem mert azonos a céljuk: a bosszú.

Ha szabad ismét Ecoval példálóznom: "A cím (...) máris az értelmezéshez ad kulcsot." Az én esetemben a Bosszúangyal cím azt volt (lett volna?) hivatott sugallni, hogy ez a kötet egy angyalról, a bosszú angyaláról - másként: a bosszú istenének egyik leghatalmasabb szolgálójáról - fog szólni. Persze reményeim szerint szól még ezeregy másik dologról is, de a szerzői szándék az volt, hogy bemutassam, hogyan, milyen emlékeket, élményeket, érzéseket tett magáévá a szent csatabárd, amíg eljutott a kupolás terembe, a lánc végére, ahol Poe-i ingaként leng, és miért lesz tényleg akkora világégés, ha egyszer leesik, és Uwel következő küldöttje kezében megindul Krán ellen.

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Diocletianus írta:

ugyanakkor sehol nem írok olyasmit, ami arra engedne következtetni, hogy Ércdaloló azonos lenne Uwellel. (Sőt, az Istentelenek c. novellámban Uwelt telivér istennek ábrázolom, még ha - legalábbis akkor - nincs túl sok híve.)

A tisztázás végett emelintettem ki eme szöveget. Uwel negyedkor végi szerepjátszását Északon (az Istentelenek a Cranta bukása körüli időben játszódik) nem igazán értem annak fényében, amit Gáspár András közölt itt a fórumon korábban. Egészen pontosan arról van szó, hogy a pyarroni istenek (így természetesen Uwel is) Selmo színre lépte előtt és az Oltalmazó széthullása óta a torporban heverésztek (bármi is legyen ez) pontosan a Selmo általi megébresztésükig. Legkorábban négyet sikerült ilyen módon előkotornia az Alapítónak. Jó kérdés, hogy Uwel köztük volt e vagy a többi, későbbi un. csapódó entitáshoz sorolható e? Szóval ebből kiindulva, nem látom át azt, hogy mit kereshetett fent Északon két teljes világkorszakkal korábban a Bosszúállás Atyja, aki mint minden Oltalmazó szilánk alapvetően Délvidéki entitás? smile

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.05.03. 06:05:53)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Diocletianus írta:

Köszönöm szépen. Érdekes egyébként, mert nagy átlagban - legalábbis a hozzám eljutott, nem reprezentatív visszajelzések alapján - az olvasóknak jobban bejött a Kígyószív, mint a Bosszúangyal.

D.

Pedig mint az előző oldalon írtam is, nekem is messze jobban tetszett a Bosszuangyal.
Alighanem tényleg a korokon átívelő urgálás okozta h. kevébé jött be sokaknak. Persze kérdés h. ez nem a befogadó közeg "hibája"-e smile

Az igazság nem attól függ, hogy hiszel-e benne.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Uwel negyedkor végi szerepjátszását Északon (az Istentelenek a Cranta bukása körüli időben játszódik) nem igazán értem annak fényében, amit Gáspár András közölt itt a fórumon korábban. Egészen pontosan arról van szó, hogy a pyarroni istenek (így természetesen Uwel is) Selmo színre lépte előtt és az Oltalmazó széthullása óta a torporban heverésztek (bármi is legyen ez) pontosan a Selmo általi megébresztésükig. Legkorábban négyet sikerült ilyen módon előkotornia az Alapítónak. Jó kérdés, hogy Uwel köztük volt e vagy a többi, későbbi un. csapódó entitáshoz sorolható e? Szóval ebből kiindulva, nem látom át azt, hogy mit kereshetett fent Északon két teljes világkorszakkal korábban a Bosszúállás Atyja, aki mint minden Oltalmazó szilánk alapvetően Délvidéki entitás? smile

Erre szerintem több magyarázat is lehetséges:
- Uwel nem az Oltalmazó töredéke, hanem más eredetű entitás;
- Uwel az Oltalmazó töredéke, de jóval korábban "ébresztették" meg, mint Selmo a többieket;
- az Istentelenekben említett, de nevén nem nevezett isteni entitás valamikor a korok során beolvadt a később "megébredő" Uwelbe.

Részemről bármelyik igaz lehet, és mindegyik alá tudja támasztani Uwel (és Noir) több helyen lebegtetett elkülönülését a pantheon többi tagjától.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Diocletianus: A konszenzus keresése okán elmondhatom, hogy a véleményem szerint (nem mintha túlzottan kompetens volnék a kérdésben) a b vagy a c megoldásban rejlik kiaknázható lehetőség. Bár nyilván nem nekem kell ezt eldöntenem.  smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Diocletianus írta:

Hmm - hmm..., avagy mire gondolt a költő


Szóval az utóbbi időben többször találkoztam két, számomra meglepő Bosszúangyal-értelmezéssel:

1. Az egyik szerint a kötet Epilogusában felbukkanó Rayvanhur nem más, mint Ezerarc a Másodkor c. részből.
2. A másik szerint a csatabárd/Szótalan/Ércdaloló maga Uwel, az igazságos bosszú istene.


Üdv:
D.

Az első értelmezés teljességgel képtelenség, ezt csak nem figyelmes olvasás okozhatta (hogy polkorrekten fogalmazzak), olyannyira egyértelmű h. ki volt Rayvanhur a Másodkorban.

A második is ez a kategória, nem is értem a leirtak milyen szempont szerinti értelmezése vezethet bárkit ilyen következtetésre.

Viszont lenne egy kérdésem is,részben a magyarázatod, részben az alanti idézethez kapcsolódóan:
"Ha szabad ismét Ecoval példálóznom: "A cím (...) máris az értelmezéshez ad kulcsot." Az én esetemben a Bosszúangyal cím azt volt (lett volna?) hivatott sugallni, hogy ez a kötet egy angyalról, a bosszú angyaláról - másként: a bosszú istenének egyik leghatalmasabb szolgálójáról - fog szólni. Persze reményeim szerint szól még ezeregy másik dologról is, de a szerzői szándék az volt, hogy bemutassam, hogyan, milyen emlékeket, élményeket, érzéseket tett magáévá a szent csatabárd, amíg eljutott a kupolás terembe, a lánc végére, ahol Poe-i ingaként leng, és miért lesz tényleg akkora világégés, ha egyszer leesik, és Uwel következő küldöttje kezében megindul Krán ellen."
Rayvanhur csak akkor tudja Az Ércdalolóval a párviadalát befejezni, ha az kiszabadul a csatabárdból - ezt viszont szerintem önerőből képtelen megtenni és feltehetőleg Rayvanhur se tudja ezt megcsinálni (mert akkor megtette volna, nem felfüggeszti egykori otthona romjai között). És amig benne van a bárdban, a bosszuját sem fogja tudni senkin sem beteljesíteni, hordozza akár Uwel bármilyen kegyeltje.
Ha meg kiszabadul, akkor ő maga fog a tizezer örökfém harcossal Metha/Krán ellen vonulni, mint magánember ( helyesebben magánaquir smile)

Az igazság nem attól függ, hogy hiszel-e benne.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Krokusz írta:

Rayvanhur csak akkor tudja Az Ércdalolóval a párviadalát befejezni, ha az kiszabadul a csatabárdból - ezt viszont szerintem önerőből képtelen megtenni és feltehetőleg Rayvanhur se tudja ezt megcsinálni

Ne becsüld le Rayvanhurt! Lehet, hogy csak nem _akarja_ kiszabadítani.  big_smile Hiszen ő maga mondja, hogy a fegyvernek sorsa van, amit be kell majd teljesítenie. Rayvanhurból kinézem, hogy ismeri a Uwel ötödik kegyeltjéről szóló próféciát. És persze az is benne van a pakliban, hogy tényleg nincs hozzá elég hatalma.

Krokusz írta:

(mert akkor megtette volna, nem felfüggeszti egykori otthona romjai között).

Minimális pontosítás: Szótalan/Ércdaloló egykori otthona mélyen a hegy gyomrában van, a vasszobros bejárat van csupán a hegytetőn, ahol Uwel legrégebbi rendházát alapították az emberek P.e. 3000 évvel (PPL. 122. old.) Én arra tippelnék, hogy a hatodkori pre-uweliták (?) megérezték a hely szentségét, és azért építették oda rendházukat, ami aztán nyilván számtalanszor leomlott és újjáépítették. P.sz. 1000-ben, amikor a csatabárd odaköltözik, épp kissé romos állapotban van.

Krokusz írta:

És amig benne van a bárdban, a bosszuját sem fogja tudni senkin sem beteljesíteni, hordozza akár Uwel bármilyen kegyeltje.

Ennél azért szerintem sokkal több lehetőség van a premisszákban:
- Lehet, hogy Ércdaloló bármikor ki tudna szabadulni a saját akaratából - ahogy bement - csak épp a megfelelő hordozót (esetleg az 5. kegyeltet?) várja.
- Lehet, hogy Uwel 5. kegyeltje olyan hatalommal bír, ami képes előszólítani a bosszúangyalt a bárdból.
- Lehet, hogy az 5. kegyelt csak egy üres héj lesz, akit majd Ércdaloló személyisége tölt meg.
- Lehet, hogy a korforduló mágikus mozgásai fogják kiszabadítani Ércdalolót.
- Lehet, hogy Ezerarc (akinek a sorsáról semmit nem tudunk) fogja kiszabadítani
- Lehet, hogy...

Csupa-csupa lehetőség, feldobott labda, amit remélem, majd rendesen lecsap valaki.

Krokusz írta:

Ha meg kiszabadul, akkor ő maga fog a tizezer örökfém harcossal Metha/Krán ellen vonulni, mint magánember ( helyesebben magánaquir smile)

Azért azt se felejtsd el, hogy Ércdaloló 5-6 világkorszaknyi idő elteltével már éppúgy nem azonos a másodkori önmagával, ahogy Húsherceg sem azonos Káosz Methával és a másodkori sárkány driáqból, a sárkányszövetség bajnokából is a kráni Tizenhármak egyike lett. Mindhárman többek voltak mindig is közönséges halandóknál, de mostanra mindhárman afféle haláltalanok, akik még nem igazán istenek, de már nem sok választja el őket attól.

Ércdaloló telítődött a bosszúvággyal és személyes tippem szerint - mindaddig, amíg más máshogy meg nem írja - kb. olyan viszonyban lehet Uwellel, mint Káosz Metha Ranagollal.

Bárki is fogja megírni a Krán ellen vonuló csatabárdos Uwel kegyelt történetét, elég csalódott lennék, ha Ércdaloló/bosszúangyal fő motivációja még mindig az lenne, hogy a tesója iszonyatosan régen kihasználta és átverte. Az én olvasatomban Krán és az 5. Uwel kegyelt összecsapása két értékrend összeütközését kell, hogy jelentse. Krán a szociál-darvinista erősebb-megeszi-a-gyengébbet értékrendet képviseli, Uwel pedig az igazságos bosszúét, ahol a gyengék - vagy akik felvállalják, hogy a helyükbe lépnek - felkelnek és odacsapnak (Ld. Uwel Lába nyomának történetét a PPL 121. oldalán). A kegyelt, a csatabárd, Ércdaloló, (és/vagy a tízezres öröksereg) mind-mind azért kell, hogy az odacsapás tényleg fájjon.

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

@Diocletianus: A konszenzus keresése okán elmondhatom, hogy a véleményem szerint (nem mintha túlzottan kompetens volnék a kérdésben) a b vagy a c megoldásban rejlik kiaknázható lehetőség. Bár nyilván nem nekem kell ezt eldöntenem.  smile

Visszakerestem, András ezt írta (kiemelés tőlem):

Gáspár András írta:

Fontos tudni, hogy a pyarroni istenek zöme a Nagyok háborújában széthullott Oltalmazó aspektusa vagy szilánkja, így filozófiai és energetikai értelemben is összetartozik. Krad jelenlegi formájában azért (is) létezik, hogy a vonatkozó tudás újbóli felhalmozásával elvezesse őket/saját magát az emlékezésig.

Ebbe belefér, hogy nem mindegyik pyarroni isten szilánkja az Oltalmazónak, ami megmagyarázná Noir/Morgena (ha tényleg azonosak) ötödkori tevékenységét Kyriában, a P.e. 3000 évvel alapított Uwel-rendházat (és az ötödkor eleji fellépést az IStentelenekben), és azt a Kornya Zsolttól származó információt, hogy a kráni Tizenhármak egyike, Tordraga Kyel inhumán ember-aquir hibrid őspapja volt. (Ez utóbbi nem kizárt, hogy a Hetedkorban történt, de szerintem elég valószínűtlen.)

Aztán persze még mindig lehet, hogy valamennyi pyarroni isten (vagy, ha nem is mind, de a fentiek igen) valóban az Oltalmazó szilánkja, csak éppen nem teljes "torporban" voltak, hanem ilyen-olyan módokon utat találtak akár korokkal Selmo előtt is a halandókhoz, és Selmo hívása/ébresztése "csak" mennyiségi változást hozott (mint ami a zsilip megnyitása és a gátszakadás között van big_smile ).

Üdv:
D.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@mindenki: Dio értelmezése helyes, nem minden pyarroni isten kötődik az Oltalmazóhoz. A "zömé"-nél pontosabb meghatározást azért nem használunk, hogy a Renier kolléga által korábban jelzett anomáliák (Noir, etc.) támogatottsága megmaradjon, és mindig legyen hely a rendszerben szabályt erősítő irodalmi kivételek számára.
Lényeges még, hogy a haláltalanok összes általunk ismert formájukban rendkívül képlékenyek; bármilyen valós igény új személyiséget hívhat létre vagy aktiválhat egyet a (dormans) korábbiak közül. Ezek a vetületek akár egyidejűleg, különböző neveken is létezhetnek - mondhatnék példákat, de spoileresebb lenne a kelleténél. smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Diocletianus írta:

Az én olvasatomban Krán és az 5. Uwel kegyelt összecsapása két értékrend összeütközését kell, hogy jelentse. Krán a szociál-darvinista erősebb-megeszi-a-gyengébbet értékrendet képviseli, Uwel pedig az igazságos bosszúét, ahol a gyengék - vagy akik felvállalják, hogy a helyükbe lépnek - felkelnek és odacsapnak (Ld. Uwel Lába nyomának történetét a PPL 121. oldalán). A kegyelt, a csatabárd, Ércdaloló, (és/vagy a tízezres öröksereg) mind-mind azért kell, hogy az odacsapás tényleg fájjon.

Üdv:
D.

Ha Uwel kegyeltje győz, az a legkevésbé sem kell, hogy megingassa a ranagolita hívőket, hiszen egyszerűen ő volt az erősebb... Legfeljebb átgondolják, mit tanulhatnának el a győztestől, akit a Változás Törvénye -- egy időre -- a felszínre dobott.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

siuras írta:

Nagy tisztelője vagyok Kornya Zsoltnak de ez a könyv kimeríti a kínzás fogalmát...sok rész információ...semmi lezárás...Aki szereti Kránt és a róla szóló történeteket annak csalódás lesz... hmm

Nos, a Kránnal nekem nem az volt a célom, hogy elmeséljem a háborút a Fekete Özvegy rend és a Ötödik Domb Háza között. Ami azt illeti, ez az összecsapás a sztori szempontjából teljesen lényegtelen, engem pedig nem is foglalkoztat igazán, legalábbis pillanatnyilag. Eltérően például Diótól, én nem vagyok cselekménycentrikus szerző. A történetet azért írtam meg, hogy bemutassak egy komplex érzelmi konfliktust három karakter között (gyakorlatilag egy kráni szerelmi háromszöget), és hogy mélyebb betekintést nyújtsak egy kiemelkedett vadászklán múltjába és hagyományaiba, illetve mindennapos működésébe. Ez szerintem elég jól sikerült: a háttérinfókat nem öncélúan tálaltam, hanem integráltam a cselekménybe, és minden karakterív böcsülettel le van zárva, a mellékszereplőkét is beleértve. Őszintén sajnálom, hogy csalódtál, de a helyzet egyértelmű: mást vártál tőlem, mint amit én nyújtani tudok, talán valami nagyívű epikus történetet, amivel mostanság a fantasy fogalmát azonosítani szokás. Én ezen a terepen sohasem mozogtam otthonosan, meghagytam a pályatársaknak: mindig jobban érdekeltek a személyes mikronarratívák, még a csonkán maradt Amíg a vas vágban is, ami a legepikusabb igényű művem – ám a háború itt is csak háttérvászon számomra, amelyre fölvázolhatom a hősök egyéni tragédiáit. Igények és írások nem mindig találkoznak, ez teljesen természetes, nincs vele semmi gond. De muszáj volt rögtön általánosítani? wink

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 04:02:49)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Diocletianus írta:

…és azt a Kornya Zsolttól származó információt, hogy a kráni Tizenhármak egyike, Tordraga Kyel inhumán ember-aquir hibrid őspapja volt. (Ez utóbbi nem kizárt, hogy a Hetedkorban történt, de szerintem elég valószínűtlen.)

Nagyon régen történt, az óbirodalom bukásának korában, tehát nagyjából abban az idősíkban, amikor a Hármashangzat (a Kráni krónika folytatása) Symbelmine-flashbackje játszódik.

Krokusz írta:

Ha meg kiszabadul, akkor ő maga fog a tizezer örökfém harcossal Metha/Krán ellen vonulni, mint magánember ( helyesebben magánaquir smile)

Csatlakozom Dio megjegyzéséhez. Mivel Káosz-Metha azóta eljutott a kiemelkedettség legmagasabb fokára, vagyis autonóm részévé vált a Legnagyobb Úrnak, merőben privát motivációból elkövetni egy ilyen aktust csupán az öngyilkosság kiváltképpen stupid módozata lenne.

Diocletianus írta:

Az én olvasatomban Krán és az 5. Uwel kegyelt összecsapása két értékrend összeütközését kell, hogy jelentse. Krán a szociál-darvinista erősebb-megeszi-a-gyengébbet értékrendet képviseli, Uwel pedig az igazságos bosszúét, ahol a gyengék - vagy akik felvállalják, hogy a helyükbe lépnek - felkelnek és odacsapnak (Ld. Uwel Lába nyomának történetét a PPL 121. oldalán). A kegyelt, a csatabárd, Ércdaloló, (és/vagy a tízezres öröksereg) mind-mind azért kell, hogy az odacsapás tényleg fájjon.

Itt pedig viktor megjegyzéséhez csatlakozom. A te olvasatod az uwelita változat. Kráni perspektívából a változások törvényét figyelhetjük meg működés közben. Amennyiben az igazságos bosszú eszméje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul, a krániak főt hajtanak előtte és gyengék érdekeinek képviseletét integrálják a kiemelkedés eszköztárába. Minél jobban fog nekik fájni, annál szervesebben.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 04:01:17)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Gáspár András írta:

Lényeges még, hogy a haláltalanok összes általunk ismert formájukban rendkívül képlékenyek; bármilyen valós igény új személyiséget hívhat létre vagy aktiválhat egyet a (dormans) korábbiak közül. Ezek a vetületek akár egyidejűleg, különböző neveken is létezhetnek - mondhatnék példákat, de spoileresebb lenne a kelleténél. smile

Akkor mondok én a saját terrénumomról, ott egyelőre nincs spoilerveszély. smile Az emelkedettség legmagasabb fokára lépett kráni létezők pontosan ilyesfajta módon képezik részét a Legnagyobb Úrnak. Továbbra is rendelkeznek önálló személyiséggel és szabad akarattal, de részlegesen azonosak vele. Ha valami váratlan válsághelyzet indokolja, akkor megjelenik a színen Káosz-Raddaq, a Leples Asszony, Azardengak az ex-Tizenhármak közül vagy valaki más – aki éppen legalkalmasabb az adott funkció ellátására –, és intézkedik. Ehhez persze valami nagyon nagy dolognak kell történnie – annak idején például tárgyaltuk itt a fórumon a Halott Lombok Gyermekének a szerepét a Godon bukása körüli eseményekben.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.03. 07:10:16)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:
Diocletianus írta:

Az én olvasatomban Krán és az 5. Uwel kegyelt összecsapása két értékrend összeütközését kell, hogy jelentse. Krán a szociál-darvinista erősebb-megeszi-a-gyengébbet értékrendet képviseli, Uwel pedig az igazságos bosszúét, ahol a gyengék - vagy akik felvállalják, hogy a helyükbe lépnek - felkelnek és odacsapnak (Ld. Uwel Lába nyomának történetét a PPL 121. oldalán). A kegyelt, a csatabárd, Ércdaloló, (és/vagy a tízezres öröksereg) mind-mind azért kell, hogy az odacsapás tényleg fájjon.

Itt pedig viktor megjegyzéséhez csatlakozom. A te olvasatod az uwelita változat. Kráni perspektívából a változások törvényét figyelhetjük meg működés közben. Amennyiben az igazságos bosszú eszméje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul, a krániak főt hajtanak előtte és gyengék érdekeinek képviseletét integrálják a kiemelkedés eszköztárába. Minél jobban fog nekik fájni, annál szervesebben.

A Szerafizmusban voltak megemlítve Uwel, pontosabban U-baal óbirodalmi szerafistái, valamint ahogy átolvastam a fórumot, itt is tárgyalásra kerültek régebben. Ezért kérdezném, hogy Uwel déli aspektusa U-baal renieri felvetés az Uwel koncepció része e? Kizárja/kizárhatja e valami esetleg ennek az óbirodalmi szálnak a létjogosultságát? A Bosszúangyalban ennek a nyomát sem láttam ugyan, de a story nem is erre ment ki. Szerintem igen pikáns lehetne egy óbirodalmi eredettel is bíró uwelita rend a ranagolitákkal történő összecsapása, ha már V. kegyelt háborúja szóba került.  smile

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.07.03. 06:24:15)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Amennyiben az igazságos bosszú eszméje a gyakorlatban hatékonynak bizonyul, a krániak főt hajtanak előtte és gyengék érdekeinek képviseletét integrálják a kiemelkedés eszköztárába. Minél jobban fog nekik fájni, annál szervesebben.

Egyébként a gyengék védelmezése, amennyiben nem ad hoc jellegű, hanem hosszú távú és eredményes, kráni értelmezésben a parazitizmus egyik sajátos formája, amely adott esetben rendhagyó, ám működőképes stratégia lehet a kiemelkedés folyamatában. A gyengék közösségbe tömörülve lemondanak az egyéni kiemelkedés esélyéről és kommunális erőforrásaikkal segítik a védelmezőjüket, aki cserébe átvállalja tőlük a konfliktusaik kezelését, ezáltal – persze csak ha sikeres – magasabbra hágva a létezés hierarchiájában. Ebben a relációban a parazita mindig a védelmező, hiszen a felek közül egyedül neki van haszna az együttműködésből. A kráni etika szerint ugyanis az élet önmagában nem érték; a puszta létezés, ha nem párosul a kiemelkedés lehetőségével, csupán pangást és tespedést jelent. (Lásd a kicsi nép példáját a Hármashangzatban.) A fentiekből következik, hogy Kránban akad néhány komoly szervezet, amely gyakorlati tevékenységét illetően a megtévesztésig hasonlít Robin Hood vidám kompániájára, céljai és motivációi azonban gyökeresen eltérőek. Kapitális hibát követne el az a külvilági, aki a felületes megfigyelés alapján rokon lelket, netán szövetségest látna bennük. (Hm, ezt lehet, hogy egyszer megírom valamilyen formában. smile )

Ettin írta:

A Szerafizmusban voltak megemlítve Uwel, pontosabban U-baal óbirodalmi szerafistái, valamint ahogy átolvastam a fórumot, itt is tárgyalásra kerültek régebben. Ezért kérdezném, hogy Uwel déli aspektusa U-baal renieri felvetés az Uwel koncepció része e? Kizárja/kizárhatja e valami esetleg ennek az óbirodalmi szálnak a létjogosultságát?

Thassaladyon magiszter nem orákulum, az értekezése pedig nem szentírás. Ez nem utólagos bölcselkedés a részemről: a szerafistákról szóló szöveget eleve úgy írtam meg annak idején, hogy itt-ott akadjanak benne rögtön szembetűnő hibák (például Tissa L'Imenel emlegetésénél). Ami Uwel múltját illeti, ennek a kérdésnek a témagazdája az irodalmi prioritás elve alapján Dio. Részemről rábízom, óhajt-e kezdeni valamit a régi szerafista fölvetéseimmel, vagy kihajítja őket az ablakon, mint fogalmatlan akadémikus spekulációkat – nem áll szándékomban megkötni a kezét.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Tükörálarc: lehad anns-naona hiélar, míg el nem felejtem. smile