Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Zedd, Myst: Rehiar és Cranta közt az eszmei érdekütközés adott; a két társaság életritmusa és természetfelfogása annyira különböző, hogy a párbeszédet és a kompromisszumot is kizárja. Térben és időben korlátozott konfliktusok tehát lehettek köztük, de Rehiar - lakói mentalitásából és a negyedkori logiszka korlátaiból következően - sosem lépett fel támadólag.

@Dioctetianus: egyetértek, a magyarázatot pedig külön köszönöm; tökéletes példája egy látszólagos ellentmondás ésszerű feloldásának.
Cranta kapcsán nem csak látszólagos ellentmondások vannak persze, amikről egyikünk se tehet, és feloldani se nagyon lehet őket, legfeljebb elpalástolni. A következetességem e téren hagy maga után némi kívánnivalót - a hiányát nem menti, csak magyarázza, hogy az eredeti verzió, amihez az összes többit mérem, WMC másik felétől származik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Szia András!
Della lényegének az elmúlását, "halálát", illetve Orwella avatárjának tevékenységét, gondolom valamennyire jelentkezhetett itt is valamilyen hatás-ellenhatás reakció ha nem is olyan erős mint az  Kyria esetében, ezt hogyan élte meg a többi pyar isten.
Dartonnál mintha meglett volna említve hogy ettől az élménytől is több lett, régi elfelejtett emlékekre is visszatudott emlékezni. A többi haláltalant ez hogyan érintette ez az esemény az istencsaládon belül? Arel éppen szintén erőteljesen jelen volt vadászangyala révén amikor Orwellát kilakoltatták, csak gondolom ő jóval erősebb és az események is jobban a profiljába vágtak.
Krad és Dreina fegyveres ordóik révén szintén elég nagy erőket mozgósíthattak.
Egyébként elvileg szvsz a pyarr istencsalád tagjai között sokkal közelebbi elvileg a kapcsolat mint mást csoportosulások között, ezért is érdekelne a viszonyuk az eseményekhez.
Köszi  smile

Utoljára rockghost szerkesztette (2017.10.02. 19:09:14)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@rockghost: olyan intenzív déja-vu gyötör, hogy ezt (legalább) egyszer biztos taglaltuk már. Ezúton kérem dragondarkot, hogy erősítsen vagy cáfoljon meg: a Pyarron leírás vonatkozó része itt-ott változott ugyan, de annyit nem, hogy két példány legyen fent belőle egyszerre. smile

Addig is a lényeg: a pyarroni modell abban különbözik az összes többitől, hogy panteonjának tagjai nem csak a halandó hívőkkel állnak szimbiotikus kapcsolatban, hanem egymással is.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' Orwella - Della & Tsa
Kiindulási alap legyen ez: http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=24212#p24212
és ez
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=24244#p24244

Orwella "isteni" lényege:
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=28714#p28714
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=30256#p30256

Orwella-hit
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=33809#p33809

Néhány dolgot kénytelen vagyok idézni, mert a link már nem működik:
Orwella a kimutatkozás leleplezését takarja, és nincs köze se a szektákhoz, se a Kard Testvériségéhez - ezek jóval későbbi fejlemények. Avida Dolor/Orwella kultusza északon alig változott az ötödkor óta; a beszivárgási kísérlet a délvidékre korlátozódott, és hamis (a pyarroni panteonéhoz igazodó) liturgiájával számos gyanútlan embert szédített meg.
...
Orwella hitének a hajnalkorban volt egy normális (tehát nem káosz, halál jellemű) emberek megnyerésére szánt változata. Ennek központi alakja a pyarroni panteon tagjának vallotta magát, és főként a kisebb/elszigeteltebb közösségekben volt népszerű, mivel az élet küzdelmes voltát és az egyéni teljesítmény dicsőségét hirdette. Arra érdemes híveit - a panteon "vanília" isteneivel ellentétben - közvetlenül is átlényegítette, így változtatta engedelmes (és többnyire öntudatlan) eszközeivé. Valódi természetével és terveivel csak legmagasabb rangú papjai voltak tisztában.
...
A hajnalkori kísérlet tekinthető az Arc Nélküli Hatalom első, mindmáig legambíciózusabb megnyilvánulásának, mely saját szervezetet hozott létre. Noha hetedkor végi követői a beépülést preferálják, és az Inkvizitorok Szövetségének létrejötte óta az átlényegítéssel is csínján bánnak, a folytonosság kétségtelen... ahogy a Pusztitó Erő útját sem nehéz visszakövetni az ötödkori Rualan Avida Dolor-kultuszáig.

A valóságba visszatüremlett Orwellát az ötödkorban a kyrek őstüze késztette meghátrálásra, Arel nyilvesszeje pedig P. sz. I. évezredbeli kimutatkozásának végére tett pontot. Ez utóbbi technikai értelemben nem megtestesülés volt, hanem beszivárgás - az öreg k* hugiként próbált hozzácsapódni az Arel-Della pároshoz, és kis híján a pyar panteon gerincét törte. Még egy M* sztori, amit egy ideális világban már '98 körül megírtak volna. http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=25681#p25681

Továbbá: Pyarr istencsalád (szerintem ebben lapul a lényeg)
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=38365#p38365
és
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=38391#p38391

Ha esetleg mégsem ez lenne a téma, délután megpróbálhatok utána nézni....

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@dragondark: köszönöm; gyors és alapos volt, mint mindig.
A kimutatkozásról szóló fejezet eszerint még nem szerepelt a fórumon. Mivel rockghost majd' minden kérdésére megtalálható benne a válasz, maradunk is ennél.

@rockghost: lásd alább.
A konkrét események egy része szándékosan nincs kibontva; egy háromezer éves mítosznak nem árt megőriznie valamit a talányosságából.


A kimutatkozás
P. sz. 7. század

A selmovita források – érthető módon – nem részletezik, hogyan játszotta ki az alapítók éberségét és vált a pyar panteon teljes jogú tagjává a magát Orwellának nevező entitás. A téveszmének, mely szerint Krán felől hatolt Larmaronba, csak annyi alapja van, hogy kultusza a Dorlan és az Issa (a fekete határtól nyugatra Iyadal) közén rendelkezett a legnagyobb befolyással. Hogy szent helyei már az Égi Fény 2. századában megtalálhatók voltak az előbbi alsó folyásánál, maráni eredetre vall. A szakértők szerint egy obskúrus halászkultúra patrónusának alakját bitorolta el, és színeváltozások során át jutott el a köznapi dolgosság és asszonyi önfeláldozás megtestesítőjéig, akit az alapításkori Pyarronban Deïla húgával és Arel nővérével azonosítottak.

Jó okkal kerülte a közvetlen érdekütközést Dreinával és Ellanával, akikben az Oltalmazó női aspektusának szilánkjaira ismert. Másodvonalbeli pozíciójának megszilárdulásáig a hatáskörök megosztásának panteonon belül érvényes szabályait is betartotta, az Égi Fény 5. századától azonban mind kendőzetlenebbül igyekezett befolyását kiterjeszteni. Elsődlegesen a férfi lényegű haláltalanok rovására, ami poteciális szövetségeseket szerzett neki a másik oldalon, és meggátolta "családtagjait" abban, hogy valódi természetét felismerjék. Az általa szított viszály során vált megkerülhetetlen tényezővé Dreina egyháza, és alakult ki az istenek közt az a hatalmi egyensúly, ami az Államközösséget megszűnéséig jellemezte.

Átlátva, hogy a panteont összetartó kötelék erősebb a tagjai közti feszültségek eredőjénél, Orwella taktikát változtatott: a felépítményt immár az alapok felől  próbálta megrendíteni. Kultusza nem csupán a pyarroni eszme lényegével, a haláltalanok és kultuszaik egyenrangúságával fordult szembe, hanem a társadalmi testvériség godoni elvével is. Papjai a P. sz. 6. század alkonyától nyíltan hirdették, hogy az élet nem jog, hanem adomány, az üdvösség záloga a kétkezi munkában és hitben való buzgalom, az igaz ember pedig onnan ismerszik meg, hogy anyából, feleségből és istenből is csak egyet imád.

A fordulat váratlan volt, de nem előzmények nélküli. A Dorlan-medence népessége a Pyarron alapítását követő századokban túl gyorsan növekedett, és eloszlása sem volt olyan egyenletes, mint manapság. A fegyveres ordók és a felekezeti iskolák nem győztek lépést tartani a kereslettel, kóborlókból és papokból sehová nem jutott elegendő. A portyázókat és a járványokat még nem győzték le, az időjárást, terméshozamot és haszonállat-szaporulatot befolyásoló mágiának még nem volt kialakult gyakorlata, a pyarroniak pedig nem csak hírből ismerték a nélkülözést. A szűk esztendők különösen a délnyugati peremvidéken voltak keservesek, ahová, kiépített utak hiányában, a segélyszállítmányok is nehezen jutottak el. Hogy a kontinentális kereskedelem laumioni és maramoni gócpontjaiban jobban élnek az emberek, az Égi Fény "alkonyzónájából" nézve sok mindennek tűnt, csak természetesnek és elfogadhatónak nem. A délnyugat népe a pyarroni infrastruktúra hiányosságait és a belőlük fakadó logisztikai nehézségeket társadalmi egyenlőtlenségnek, magát a felvirágzás kárvallottjának vélte – így fogant meg benne az igény, hogy valaki új utat mutasson neki.

Orwella, aki felsőbb lénytől szokatlan közvetlenségével lopta be magát a közrendűek legalsó és legszélesebb (egyes forrásokban "földszagú") rétegének szívébe, csak erre várt: a belé vetett hit kizárólagosságért cserébe minden gondjukra megoldást ígért.

Par Anselmos és társai, akik a szent város fényéből kormányozták az általuk teremtett közösséget, alappal hittek módszereik hatékonyságában, és isteneik jóindulatát sem volt okuk kétségbe vonni. Orwella változó retorikáját a mennyei pozícióharc kései sóhajának vélték; a panteon belügyének, melybe halandóként nem célszerű, és nem is ildomos, belefolyni. Kardnemesek lévén megvoltak a maguk felfogásbeli korlátai is. Nem érzékelték, mennyivel összetettebb újszülött társadalmuk a  godoninál, ami mintájául szolgált, így az alsópapságtól érkező vészjeleket sem tudták helyesen értelmezni. Szellemi értékeik világgal való megosztására koncentráltak, és mire feleszméltek, hátországukat csak egy lépés választotta el a vallásháborútól, mely – végkimenetelétől függetlenül – a pyarroni eszme halálával fenyegetett.

A komtúrok tanácsa – melyben már ekkor is többségben voltak az egyházi személyek, de hivatalosan csak egy emberöltővel később vette fel a papi szék nevet – ódzkodott attól, hogy Sarantis* Orwella hitű szakadárjait erővel térítse vissza az Égi Fény útjára, de a testvériség kötelékéből sem bocsáthatta el a régiót anélkül, hogy a határvidéki telepesek és a határon túlról figyelő nomádok szemében arcot veszítsen. A dilemmát csak súlyosbította Anselmo próféta igazálma, melyben maga Kyel fedte fel Orwella kilétét, és jelezte, hogy a kultusza mögött rejtőző romlásszekta tömeges emberáldozattal kívánja megnyitni számára a valóságba visszavezető utat.

Az ynevi apokrif-irodalom klasszikusai (a Holdfényember és a Heliodor-napló) elmondják a többit. Azt, hogyan keresett és talált kapcsolatot a prófétával Orwella két "testvére," Arel és Deïla. Hogy milyen tervvel álltak elő a megtestesülés és a nyílt egyezményszegés elkerülésére. Hogy hogyan követték a nyugati ordók legjobbjai az Orwella-egyház maszkja mögött megbúvó romlásszekta nyomait Senamor városáig, melynek agyagfalai közt ötezer ártatlan lélek várta ideje kiteltét. Hogy hogyan segítették őket vissza az örök körforgásba Deïla követői, mielőtt Avida Dolor útját megnyithatták volna, miként borultak lángba annak szent helyei Senamor és a tenger között, és hogyan haltak meg Dorlamon-szerte mindazok, akikből avatárja erőt meríthetett volna az Arel kegyeltje elleni küzdelemhez.

Hogy miféle íj volt, amit az utóbbi felajzott, és kinek a keze engedte útjára a vesszőt, ami célt érve megváltotta Pyarront és a világot, máig nyitott kérdés. Tény viszont, hogy a vallásháború véget ért, mielőtt érdemben elkezdődött volna, Pyarron pedig csak látszólag veszített a két haláltalannal, akiktől a krízis megfosztotta: Deïla a lényegét, Orwella a tanulságát hagyta a Dorlan mellékén.


*A Dorlan és az Issa folyamok közös vízgyűjtő területe a mai Enysmon és Syburr földjén. A hajnalkorban nagyrészt halászattal, erdőgazdálkodással és földműveléssel foglalkozó közrendűek lakták, akiktől mi sem állt távolabb az ötöd- és késő-hetedkori romlásszekták kilenségeinél. Egyetlen "bűnük" az volt, hogy Orwella ígéreteit komolyan vették.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Az általad felsorolt forrásokat elolvastam, nagyon köszönöm. Rengeteg számomra hasznos információhoz jutottam, de maradt még néhány kérdésem:

- A te véleményed/elképzelésed szerint P.sz. 3690. körül mennyien élnek Új-Pyarronban? Mennyi menekült érkezik a Manifesztációs Háború miatt/során?

- Egyes források szerint a Papi Szék csak P.sz. 3691-ben teszi át a székhelyét Viadomoból Új-Pyarronba. Igaz ez? A második viadomói zsinat (P. sz. 3685) után ez a folyamat nem kezdődik el?

És lenne egy teljesen más jellegű kérdésem is:

- a Summáriumban olvasható egy nyúlfarknyi rész El Qusarmáról. Ezen kívül hol találhatok erről a vidékről leírást?

Előre is köszönöm:

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Halihó!

Sucku;
a teljesen más jellegű kérdésedre ezt találtam:
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=46604#p46604 és környéke

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves bűvdudás!

Nagyon szépen köszönöm!

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Sucku: a Dorlan torkolatvidéke egy több mint négyezer éve városiasodó klaszter, ahol egymásba érnek a kisebb-nagyobb települések, úgyhogy Új-Pyarron közigazgatási határainak kijelölése önmagában is problémás. Ha mindenképp becsülnöm kell, 1.7m és növekszik; a 3690-es évek végére eléri a 2.5m-t.
A manifesztációs háború menekültjei több százezren vannak, de Ú-P nem tartozik az elsődleges úticéljaik közé. Az egymást követő hullámok nagyja Godorában és a Hat városban, illetve a városállamok és a kereskedő hercegségek galliomarai partvidékén oszlik el.

Az egyes források tévednek vagy félreértelmeznek valamit. Azt el tudom képzelni, hogy a székhely a hivatalos iratokban csak '91-ben módosult, bár ennek a dátumnak pyarroni viszonylatban semmilyen relevanciája nincs... túl azon, hogy a nagy zöld (1993) ezt határozta meg a m* jeleneként.

Qusarmához semmit nem tudok hozzátenni azon túl, amit bűvdudás (ezúton köszönöm neki) belinkelt.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm!

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Elképzelhető-e, hogy a Dúlást követően Dartonnak már vannak ortodox hitű, vagy nekropolita felekezetű paplovagjai?

Előre is köszönöm:

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Sucku: nehezen.
A Darton-kultusz hagyományos irányzatának értékrendje nem változik attól, hogy a PÁSZ felszámolja Krad és Dreina fegyveres ordóinak erőszakmonopóliumát. Értsd: nem kezd paplovagok képzésébe csak azért, mert megteheti. Azokat, akik harcolni akarnak hitükért és hazájukért, a Dúlás előtt és után is tárt kapukkal várják a maremita rendházak... ezekben viszont nem paplovagokat, hanem "kóborló módon fegyverzett és küzdő" harcosokat képeznek.

A nekropolita felekezet egy exkluzív erioni képződményhez, a nekropoliszhoz kötődik, és ritkán (kizárólag felkérésre) ténykedik annak falain vagy Godora határain kívül. Nehézvértet viselő, szálfegyveres közelharcra specializált gyalogpapjainak csak annyi közük van a paplovagokhoz, hogy - mivel nem válogatnak az eszközökben - többnyire ló nélkül is nyeregben érezhetik magukat. big_smile

Fontos: a paplovag legitim kaszt a m*-ban, játéktechnikai fogalomként pedig több fegyvernemet és/vagy fegyverforgató kategóriát is lefed... de x évnyi világfejlődés után egyikhez sem passzol igazán. Ettől még lehet használni, csak tartsuk észben, hogy Yneven se az ókori, se a középkori értelemben vett lovagságnak nincs egyenes párhuzama.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm!

A Dúlást követően Dél-Yneven mennyire elterjedtek az általad említett maremita rendházak?

Van-e ilyen rendház Új-Pyarronban?

Jól értem, hogy bár játéktechnikailag léteznek paplovagok, de Darton maremita hívei olyanok, mintha klasszikus harcosok lennének (nem foglalkozva a játék statisztikákkal)?

Előre is köszönöm:

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Helló!

Ha emlékezetem nem csal, akkor nem csak Darton "paplovagja" ilyenek, de számos más isten paplovagja is nem a tipikus nagy pallos, nagy páncél archetípus. Mondjuk Uwel követői kapcsán ez többször elhangzott. Tornapáncélok helyett az alkalomhoz szoktam mindig öltözni.  cool

Szerintem a pap/paplovag megkülönböztetés is inkább játéktechnikai, de az egyszeri hívő számára Arel papja és mondjuk Krad paplovagja egyformán lehet kóborló. Lehet tévedek, de szvsz a kóborló (vagy paplovag), mint olyan, ha már hasonlítani kell, akkor inkább Tolkien kószáira hajaz, mint tényleges lovagra. Az értékrendje adott, de fegyver/páncél választásában pragmatikus.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Sucku: a maremiták délvidéki főrendháza, a Szent Cleris már a Dúlás előtt is Dovorban működött. Van egy Méruenben (Laumion), Zenardisban (Larmaron), Maebronban (Ronna-gella) és egy ötödik Laradortól délre, valahol a Barantis mentén. A fekete határon és a két gdúnt elválasztó senkiföldjén léteznek kisebb (nem erődnyi, csak udvarháznyi) közösségek is, melyekben bárki menedéket és új esélyt kaphat Dartontól; ezek pontos számát és feltalálási helyét csak a felekezetet irányító szentháromság ismeri.
Hivatalos új-pyarroni rendház nincs. A maremiták - a godoni gyakorlathoz igazodva - a civilizáció végvidékén toboroznak, a szívét átengedik a régivágású dartonitáknak.

A tipikus maremita nem felszentelt pap, de a kötelék, mely fegyvertársain keresztül patrónusához fűzi, komoly szakrális hatalommal ruházza fel. Nem ismer minden fogást, csak a leghasznosabbakat, és a kóborló (leánykori nevén lovagi) harcmodornak is csak azokat az elmeit sajátítja el, melyek harcértékét és győzelmi esélyeit a leggyorsabbban növelik. Távolról sem klasszikus harcos tehát - jóval több annál. A maremita bandérium a hetedkor egyetlen alakulata, mely könnyűlovas tempóban halad, nehézlovas lendülettel rohamoz... és a halálban sem lel nyugodalmat, míg végre nem hajtja feladatát.

@Nekeresdii: az Arel-papok kötelmektől és betagozódástól való irtózása legendás, a kóborló ordók pedig másról sem szólnak, úgyhogy ez nem a legszerencsésebb példa. De van más is, ami miatt nem stimmel a dolog:

"Godon hatalma ebben az időben még töretlen, az államgépezet kíméletlenül hatékony volt. Mire beigazolódott, hogy a probléma (ti. a mágusok valóját átható szféraanyag koncentrációjának csökkenése) független a származástól, betelepülők sokaságát utasították vagy kényszerítették a Shogomand-fennsík elhagyására. Egyes Fegyverbíró nemzetségek saját akaratukból tartottak velük, hogy az úton védelmezőik, a határon túli otthonteremtésben társaik legyenek. Ők voltak az elsők, akik kóborlóknak (peregrināi) nevezték magukat – leszármazottaik második nemzedéke idején jelentek meg (...) az azonos gyűjtőnevű fegyveres ordók, melyeknek értékrendjén és harcmodorán az utódkultúrák harcos-eszménye és a kóborlók étosza alapul."

Arra akarok kilyukadni, hogy a kóborlóság a maga jellegzetes attribútumai (házi készítésű szürkevas vértezet, tökig érő szakáll, közrendű hadasok, tanoncok és rajongók hada) ellenére kezdetben nem életmód/foglalkozás volt, hanem világnézet. Aki erre az útra lépett, nem áltatta magát többé azzal, hogy fajtája remekül halad a megistenülés útján. Számot vetett saját korlátaival, a kudarc eshetőségével... és vezeklés gyanánt elfogadta, hogy a rendkívüli hatalom azonos mértékű felelősséggel jár.
A fentiekből az is következik, hogy az új idők kóborlói akkor sem cserélnének a régekkel, ha megtehetnék.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm!

Lassacskán, de kerekedik számomra is Ynev világa.

Köszönettel:

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Sucku:

A tipikus maremita nem felszentelt pap, de a kötelék, mely fegyvertársain keresztül patrónusához fűzi, komoly szakrális hatalommal ruházza fel. Nem ismer minden fogást, csak a leghasznosabbakat, és a kóborló (leánykori nevén lovagi) harcmodornak is csak azokat az elmeit sajátítja el, melyek harcértékét és győzelmi esélyeit a leggyorsabbban növelik. Távolról sem klasszikus harcos tehát - jóval több annál. A maremita bandérium a hetedkor egyetlen alakulata, mely könnyűlovas tempóban halad, nehézlovas lendülettel rohamoz... és a halálban sem lel nyugodalmat, míg végre nem hajtja feladatát.



Ó, felébresztettetek az évszázados álmomból ezzel....


@Sucku:

GA-val már jó párszor agyaltunk a témán, de kösz hogy felhoztad. nem tudom mennyire aktuális az anyag, ed a játéktechnikai háttérben a maremitákat mint a gyalogos nehézpáncélos harcmodor megszállotjaiként (ide jön pl. a felföldi Kékacél rend Shadonban) jelemzi az ÚT, a Zöld stb...  ezt viszonylag fel lehet oldani azzal, hogy a peremterületeken az ilyesmi marha nehezen elintézhető, és mondjuk az Aleph és Airun által vezetett kemény mag az, ami alkalomadtán teljesen felszerelt módon kalandozik, illetve veri Krán/illetékes hülye pofáját a mosolygó halálisten nagyobb kedvére.

Apropó, András, két kérdés: az említett anyag mennyire épül a Zászlóháborús anyag végeredményére? Illetve, gondolkodtatok azon, hogy a potenciális kiadványok anyagi hátterének a crowdfunding részét konkrétan a szerzők részéről próbáljátok megoldani, amennyiben nálatok X ok miatt nem menne?

Itt elsősorban arra gondoltam, hogy a vállalkozó szerző egy minőségellenőrzési vizsgálaton (értsd, átolvasás) átesve egy mintaanyaggal megpróbálkozhatna patreonolni egy kiadásra. Szerintem lenne elég ember, aki erre áldozna, és még a kiadóval is le lehetne ezt egyezni szerintem egy pontos szerződéssel - de ez előtte profi pénzügyi/jogi véleményezést igényelne. Másrészt viszont ha jól emlékszem nem feltétlenül lenne precedens nélküli, mégha felettéb összetett mód lenne, és mint ilyen, veszélyes.    (ezt az egészet talán még egyszer alaposabban meg kell fogalmaznom)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Morrola írta:

Apropó, András, két kérdés: az említett anyag mennyire épül a Zászlóháborús anyag végeredményére?

Ha a vörös herceges novelládra és annak lehetséges folyományaira gondolsz, teljes mértékben. Ez volt a jó hír - a kevésbé jó az, hogy a zászlóháborús anyag a dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz benne a kötetben, mert

  • minden feloldott ellentmondás két újabbat szül, jellemzően a Toron vonatkozásában; muszáj lesz Boomennel egyeztetni róla;

  • Raon tartalmi bővítéseket javasolt - hogy mindre szükség van-e, keveset számít ahhoz képest, hogy az eredeti struktúra nem bír el többet, muszáj lesz változtatni rajta (képzelj el egy ambuláns csontváz-átültetést).

Morrola írta:

Illetve, gondolkodtatok azon, hogy a potenciális kiadványok anyagi hátterének a crowdfunding részét konkrétan a szerzők részéről próbáljátok megoldani, amennyiben nálatok X ok miatt nem menne?

Az év első felében több ilyen kört is futottunk, de mikor Sullivan (ismét) emigrált, annyiban maradt a dolog. lol
De amíg van DV és készülnek kéziratok, lesznek kiadványok is, ne aggódj.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:
Morrola írta:

Apropó, András, két kérdés: az említett anyag mennyire épül a Zászlóháborús anyag végeredményére?

Ha a vörös herceges novelládra és annak lehetséges folyományaira gondolsz, teljes mértékben. Ez volt a jó hír - a kevésbé jó az, hogy a zászlóháborús anyag a dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz benne a kötetben, mert

  • minden feloldott ellentmondás két újabbat szül, jellemzően a Toron vonatkozásában; muszáj lesz Boomennel egyeztetni róla;

  • Raon tartalmi bővítéseket javasolt - hogy mindre szükség van-e, keveset számít ahhoz képest, hogy az eredeti struktúra nem bír el többet, muszáj lesz változtatni rajta (képzelj el egy ambuláns csontváz-átültetést).

Morrola írta:

Illetve, gondolkodtatok azon, hogy a potenciális kiadványok anyagi hátterének a crowdfunding részét konkrétan a szerzők részéről próbáljátok megoldani, amennyiben nálatok X ok miatt nem menne?

Az év első felében több ilyen kört is futottunk, de mikor Sullivan (ismét) emigrált, annyiban maradt a dolog. lol
De amíg van DV és készülnek kéziratok, lesznek kiadványok is, ne aggódj.

Pontos elképzelésem nem lehet ennek mértékéről, de annak örülök, hogy a sikeres kiadványok mostantól ott vannak.

Eszembe jutott ezzel kapcsolatban a Warhammer 40,000 kánonikus viszonya: ott elvileg minden, még az egymással ütköző anyag kánon, de nem feltétlenül IGAZ. Vagy csinálhattok Daggerfallt és egyszerre történik meg minden lehetséges végkifejlet, csak ahhoz szóljatok előre, mert szerintem az olvasótábor fele előtte le kell, hogy részegedjen.

Amire én gondoltam az a tehermentes7tése a kiadónak. A marketing részről látunk hiányosságokat, de ezeknek X oka lehet, én pl. egyelőre azon filózok, hogy a saját irományaimat beadás előtt olvashatóvá tegyem, értsd: szakmailag kifésültetem, stb. Az is valami.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: a "nem felététlenül igaz" helyi megfelelője a "toroni propaganda!", amivel az azonos nevű kötet problémás részeit (tünetileg) kezelni szoktam. Mentségnek és magyarázatnak megteszi, de csak addig, míg neki nem ül az ember, hogy frissítse/kiegészítse a saját (eredeti) verzióját.
A Toron sajnos tele van olyan tartalmakkal, amiknek a létezése sokkal nagyobb gondot okoz annál, amekkorát a hiányuk valaha tudott volna. Hogy az ember forrásként való ignorálását és a kárára elkövetett keresztbeírást hasonlóval viszonozni mennyiben helyes/védhető, azon lehet vitatkozni. Gazdaságosnak semmiképp nem gazdaságos, az új ellentmondások pedig tovább frusztrálják az olvasókat. Erre sokkal tovább fognak emlékezni a ténynél, hogy az ember csak visszalőtt.   

A marketingünk annyira hiányos, hogy az itteni zörgésemet leszámítva hovatovább nincs is. Tisztában vagyok vele, hogy érdemi előrelépést csak valamiféle crowdfounding megoldás hozhat, de a gyakorlati vonatkozásokkal nem tudok mit kezdeni. Köztünk szólva látni se nagyon látom őket a korszakhatár túloldalán. sad

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Morrola: a "nem felététlenül igaz" helyi megfelelője a "toroni propaganda!", amivel az azonos nevű kötet problémás részeit (tünetileg) kezelni szoktam. Mentségnek és magyarázatnak megteszi, de csak addig, míg neki nem ül az ember, hogy frissítse/kiegészítse a saját (eredeti) verzióját.
A Toron sajnos tele van olyan tartalmakkal, amiknek a létezése sokkal nagyobb gondot okoz annál, amekkorát a hiányuk valaha tudott volna. Hogy az ember forrásként való ignorálását és a kárára elkövetett keresztbeírást hasonlóval viszonozni mennyiben helyes/védhető, azon lehet vitatkozni. Gazdaságosnak semmiképp nem gazdaságos, az új ellentmondások pedig tovább frusztrálják az olvasókat. Erre sokkal tovább fognak emlékezni a ténynél, hogy az ember csak visszalőtt.

A marketingünk annyira hiányos, hogy az itteni zörgésemet leszámítva hovatovább nincs is. Tisztában vagyok vele, hogy érdemi előrelépést csak valamiféle crowdfounding megoldás hozhat, de a gyakorlati vonatkozásokkal nem tudok mit kezdeni - igazság szerint látni se nagyon látom őket a korszakhatár túloldalán. sad

Toront szeretem, de mint világon belüli forrásanyagként ábrázolja magát, simán megkerülhető. Kellene egy egységes Geofrámia kötet, amely egyaránt lovagolná meg a szerepjátékosi infoigényt, mint a íróit/olvasóit is. Szerintem talán megoldható lenne úgy, hogy egy egyszerű wikipedia mintájú anyagként online felállítanánk egyfajta enciklopédiát, amely nem általánosan hozzáférhető és oda folyamatosan felpakolnánk az érvényes anyagokat (már abból, ami küözölhető, spoilerezni nem lenne érdemes).

Egy ilyen megdizájnolt oldal, ami infoforrásként működne és változtatható aktualitás és hibajavítás, világfoltozás függvényében, nos, ez önmagában sem lenne  rossz propagandaanyag és ha vizuálisan is jól meg van oldva, akkor elvileg reklám is lehetne. Simán felkerülhetne Renier meg a Garmacoros Shadon anyag egy olvasható tömbként és akkor a fórumon belül sem kellene régészeti munkálatokat végezni.

A grafikai megvalósítást pedig simán ki lehetne halászni a deviantartosok közül is...


Más: pár éve már érik a fejemben, az ervek belső torzsalkodásai mint jellemhiba milyen mértékben hat rájuk? Előfordulnak-e pl. generációs vendetták, a la skót/angol, skót/skót, skót/mindenki más szintjén? Valamint volt egy másik kérdésem: rendre előjött nemrég, hogy a toroniak nem tekintik a pyar jöttment istenségeket egyenrangúaknak a kyr ötösfogattal, de időn belül nem válik nyilvánvalóvá, hogy az északiak - a jóval kevésbé sűrűsödött lakosság ellenére is- legalább egyenrangú hatalmakat képesek mozgósítani? gy nem tűnik fel, hogy a Kyel pap azért nem azonos osztályban található a szokott

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: az átfogó világleírás első kötete még az idén megjelenik, és további kettőhöz vannak kész anyagaink. Hogy mikor és milyen kombnációban jönnek ki, a fogadtatástól függ.
Az új ynev.hu-t Raon nagyjából hozzád hasonlóan képzelte el. Hogy hol tart vele, nem látom át, de érdemi előrelépésre nem nagyon számítok az új szabálykönyv leadásáig. 
Dragondark is csinálja a maga enciklopédiáját, ami (nyomtatott vagy online változatban) előbb-utóbb akkor is elérhető lesz, ha a fenti két projektről sose hallunk többet.

Erevín: az ervek kompetitív hajlama nációnként és társadalmi rétegenként különböző, és nem valamiféle jellemhiba, hanem a kardnemesség uralta meritokráciákra jellemző fokozott megfelelési kényszer áll mögötte. A honszerzés előtti idők tanagrai irlav populációja számára a torzsalkodás megengedetetlen luxus, a hagyományukat átható erőszak stilizálódása gyötrelmesen lassú folyamat volt, de lezajlott, mire a törzsek nekiindultak, hogy Kyria kincses városait birtokba vegyék.
A belháborúban kicsit elszaladt velük a ló, az összecsapások intenzitása azonban messze elmaradt az egymásnak feszülő indulatokétól. A századokig tartó konfliktus egyetlen közepes ütközetnyi áldozatot követelt, és csak minden ötödik volt közülük helybeli.
Lényeg: az ervek számára a harc nem cél, hanem eszköz; a feszülés belefér, a gyilkolás nem. De jöbb félni, mint megijedni:  a belháborút követően, pyarroni közreműködéssel kimunkált hatalmi-gazdasági-vallási struktúra azért létezik, hogy a kardmesesség rituális rangsorvitái még véletlenül se fajulhassanak el.

Pyarron és Toron: viszonyukat az előbbi fennállásának első két évezredében kölcsönös és hallgatólagos tisztelet jellemezte. Mióta érdekszféráik Abaszisz területén közvetlen összeütközésbe kerültek, a császári kormányzat ugyanazon a barbározós formanyelven minősíti Pyarront, mint az ÉSZ tagállamait, a tisztavérű és/vagy kyr tudatú éretelmiség könyvespolcán azonban továbbra is ott figyel Anselmos szűzbeszédének fordítása, mely élő (de nem új) Kyriaként utal Toronra, és a hitszabadságon alapuló aszisz vallásbékét sem törte meg tizenhat évszázada senki.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Morrola: az átfogó világleírás első kötete még az idén megjelenik, és további kettőhöz vannak kész anyagaink. Hogy mikor és milyen kombinációban jönnek ki, a fogadtatástól függ.
Az új ynev.hu-t Raon nagyjából hozzád hasonlóan képzelte el. Hogy hol tart vele, nem látom át, de érdemi előrelépésre nem nagyon számítok az új szabálykönyv leadásáig. 
Dragondark is csinálja a maga enciklopédiáját, ami (nyomtatott vagy online változatban) előbb-utóbb akkor is elérhető lesz, ha a fenti két projektről sose hallunk többet.


Ennek mindenesetre örülök, az Alexandra bebukása gondolom ablaküvegbe dobott kavicsként hatott. Ez remélem inkább a Toron próbálkozására fog hajazni, az ÉSZ-el ellentétben. Megvoltak annak is a momentumai azért, párat át is engedtetek a zászlóháborús novellakötetekbe.

És persze köszönjük Dragondark munkásságát ezen a téren. A neten még asszem fent van az a szószedet, ami mindent összeszedett ynevről, legyen kanonikus, Tuanos vagy idejétmúlt, maga Wordben asszem csak száz oldal minimum... kell egy egységes, kinyitható kiindulási alap, mert újat írni Ynevbe anélkül hogy valamit bontsunk vagy ne keresztezzünk egyre nehezebb, ha nem alaphelyzetből lehetetlen - és ez szakmai meglátás irodalmároktól, nem tőlem. Nem mintha a kedvünket szegné....


Azaz ha jól olvasom, a legvalószínűbb az, hogy legfeljebb interperszonális vendetták jöhetnek létre, amit a társadalmi rendszeren belül levetélkednek és csak a legdurvább esetben kerül párbajra sor.  Értsem akkor úgy, hogy nem tart az erv haragot hosszútávon, hacsak nem nagyon kivétel? A fentiekből amit még kivettem az erősen emlékeztet hangvételében a Japán adjuk-a-legjobbat mentalitásra, nem tudom miért.

Magyarán szólva ahoghy az eltérő abrahamita vallások elismerik a másik vallásszerűségét, csak nem tartják helyesnek (ugye yneven az igaz szó már problémásabb lenne). A helyzet megfelel nekik, ergo yneven nincsenek vallási tisztogatások, mert az mint azt mondtad, lelkekbe kerül, amik meg imákat szolgáltatnak.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Szia András!
Erionban illetőleg Yneven melyik bankház a legrégebbi, amely valóban folyamatosan működik nemcsak névleges a folyamatos működés.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: jól látod a dolgot.
Az ervek, és úgy általában az ynevi nációk, azért tudják hatékonyabban féken tartani gyilkos ösztöneiket, mert hagyományuk és neveltetésük talpköve a bizonyosság, hogy belepusztulnak, ha nem teszik.
Vagyis nem jobbak nálunk, csak (egyfajta módon) szerencsésebbek.

@rockghost: az Erion kikötőnegyedében található Valdor és mások (a köznyelvben távolnyugati) bankházon nehéz túldobni: alapítója a Pyarron előtti V. évezredben kapott bárcát Kyria császárától, hogy az yrúeni légiószállásokon és a partszéli ácsvárosban pénzváltóként és zálogosként működhessen. A "mások" a riegari Naukratys kalmárai, akik egy ezredévvel később vásárolták be magukat a családi üzletbe.
A VMB nem nagy játékos, de a nyugati partvidék és Riegar minden számottevő településén jelen van, és egy sor régión kívüli bankház képviseletét lája el. Konvencionista üzletfilozófája és gonddal őrzött kézműves jellege miatt még népszerű is, amit kevés pénzintézet mondhat el magáról a létezés anyagi síkjain.

Yneven ugye minden legnél van legebb, szóval nem állítom, hogy itt a vége... de a meglévő paraméterekből valami ilyesmi következik.