@Morrola: én az emberi és az elf testalkatból fakadó természetes teherbírási különbségre gondoltam. Erről csak akkor lehet gyakorlati tapasztalatod, ha az egyik szülőd elf.
Ez a genetika által meghatározott lélektan dolog érvként elég nehezen védhető, de legalább kihozta, hogy a "nemzeti/faji/szociális" témakör benned erősen tömbösödött. Ezt megértem és tiszteletben tartom, csak tudd, hogy nem mindenkinél van így, és a fajnak nincs ott semmi keresnivalója.
Úgy vélem, mind a két vélemény mellett lehetnek pro és kontra érvek ("hiszen szerepjáték", "milyen jó kijátszani", stb.).
Én próbáltam a tiltásokra mindig úgy tekinteni, hogy - ha szabad ilyen képzavarral élnem - "realisztikusabbá" teszik a játékot, egyszersmind persze színesítik is.
Van, ahol ez sokak szerint nagyon nehezen állna meg, de úgy vélem, ez a példa eklatáns:
1.: Az elfek és a félelfek teherbírása, testi ereje jóval kisebb (ez, ha úgy tetszik, axióma 
), mint az emberé, hiszen nem emberek. A teljes vértezet viselése aránytalanul nagy terhet róna rájuk.
2.: A lovagi harcmodor, a lovagság, mind katonai, mind társadalmi rang értelemben, emberi találmány, emberekre szabva.
3.: Ami fontosabb: a merengő, a szabadságot szerető, a világban a helyüket kereső mentalitás (ami nem véletlenül lett kitalálva - a faj őstörténetében és az alkotók azon szándékában gyökerezik, hogy Ynev ne legyen "sablonfantasy") nem igazán nyerő egy olyan szervezetben, ahol parancsoknak kell engedelmeskedni és szigorú regulák szerint élni.
(Nyilván ez a mentalitás csak egy séma, nem húzható rá minden egyedre, de azért a két fajra sokkal inkább jellemző, mint az emberre, hiszen az elf és a félelf nem ember. Úgyanúgy, ahogy a törp sem, a gnóm sem, stb. Ez elég rasszistának hangzik, de számomra ez nem a faji/szociális/nemzeti "tömb", hanem az egyes fajok közti alapvető és teljesen természetes különbségek, amelyek a játékot színesítik, és értemet adnak az adott faj jelenlétének a játékban. Ilyen fajta "sémák", megkötések nélkül a félelf pl. csak egy teremtmény lenne bónuszokkal. )
Az 1+2+3 ellenpéldájaként fel lehet hozni a kráni elfeket és a lovagrendjüket, de szerintem pont azért születtek meg, hogy a képet árnyalják, színesítsék, egyensúlyt hozzanak.
Ha minden faj bármelyik egyede bármilyen kasztú lehetne, számomra pont a 'szerep'játék, Ynev hangulata, sajátosságai vesznének el.
Nyilván én sem tartom elképzelhetetlennek a félelf lovagot, meg persze a saját Ynevén mindenki az lehet, ami akar, de a kizárások, stop táblák nem mindig az ördögtől valók.
Utoljára Kirurgus szerkesztette (2017.04.19. 16:57:54)
@Morrola: én az emberi és az elf testalkatból fakadó természetes teherbírási különbségre gondoltam. Erről csak akkor lehet gyakorlati tapasztalatod, ha az egyik szülőd elf.
Ez a genetika által meghatározott lélektan dolog érvként elég nehezen védhető, de legalább kihozta, hogy a "nemzeti/faji/szociális" témakör benned erősen tömbösödött. Ezt megértem és tiszteletben tartom, csak tudd, hogy nem mindenkinél van így, és a fajnak nincs ott semmi keresnivalója.
Köszi a választ:
1.
Vagy pl. olyan egészségügyi problémákkal rendelkezem, amely a teherbírást erősen megnehezítik. És mindenezek ellenére képes voltam teljesíteni a nyugati lovagi harcművészetek alapkövetelményeit, még ha a legamatőrebb szinten. Ezen felül nem nehéz kikövetkeztetni egyszerű biológiai ismeretekkel azt, hogy testi adottságaik ellenére kettő acélt használó kultúra terméke a félelf, amely a hidegfegyverek reneszánszát éli (+ amik mágikus segitséggel kovácsolhatóak, viselhetőek), amelyek rájöttek arra, hogy acél ellen általában jó ötlet acélt viselni magunkon.
Ludo-narratív disszonancia lenne, ha mindenezek ismeretében pl. az elfek nem készítettek volna páncélokat (amire a MAGUS tudtommal kanonikus rácáfol, de per pillanat nem jut eszembe a konkrét példa). Ez kicsit olyan, mint amikor képregényekben nem gondolják át Superman képességeinek következményeit a világ koherenciáján belül. Nekem pl. egy (földi értelemben véve) humanoid képtelensége egy teljes vért viselésére megbontja az illogikátlanságával a világ hihetőségét.. sodronyingeket viselnek, de a teljesvért derogál? Sodronying után?
Félreértés ne történjen, teljes mértékben értem a kulturális és mondjuk természeti/szükségből fakadó magyarázatot arra, hogy nem vettek fel teljes vértet (sivatagban pl minek), de hogy eredendően ne legyenek képesek a viselésére, az Japán lövedékexpressz sebességű kisiklás lenne... amennyiben nincs egyéb, a világon belüli koherens magyarázata (Shackallor hobbiszinten megátkozza globálisan az összes félelfet Yneven hogy undorodanak a 25 ilogramm feletti acél viselésétől).
Tl DR: az elf/félelf (befogadó) kultúrák általában kerülik, más útra terelik ezen egyéneket, így nem szórakoznak a páncélos hadviseléssel. A Dúlásban 6 évet végigharcoló félelf suhanc, akit besoroznak és lehetőség híjján acélba öltöztetik X körülmények miatt nehogy ne tudjon már hozzászokni. Feltéve, hogy semlegesen, esetleg ellenségesen is viselkedik az ötlettel szemben.
2.
Ezzel viszont azért már picit gondban vagyok, mert személyesen annyira nem ismersz, hogy ilyen fajsúlyú kijelentéseket tegyél (a lecke ettől függetlenül érvényes, köszönöm a szempontot) - valamint azt sem hiszem, hogy a pár éves fórumos kommunikációnkból ezt ilyen pontossággal kiolvasd. A lélektan, értsd pszichológiája egy élőlénynek biológiaiag determinált a mi világunkban, Yneven ezen felül vannak ennek egyéb spektrumú sajátosságai. Amit szerintem nyugodtan tekinthetünk a lélek biológiájának (amit valahogy szerintem az Ynevi fajok fizikai és lelki konstitúciós jellegzetességeiként is értelmezhetünk, lévén Yneven nem csak biokémiai reakciók eredménye az intelligencia és az öntudat) is, lévén az összes elf valamilyen szinten rokonságot érez minimum a természettel. Amire én rá akartam világítani az annyi volt csupán, hogy ezen (és rajtuk felül akár még több) dimenziókon belül lehetséges megközelíteni a témát.
Attól hogy szociológiai dimenziókban gondolkodom, amibe a faj, genetika és nemzetiség is beletartozik, hacsak már az miatt is hogy 3 ország, nemzet és mondjuk, akár ideológia találkozásába születtem és éltem/élek. De hogy tömbösödött volna bennem, azt akár a személyem 1 dimenzióvá való redukálásaként is értelmezhetném, amennyiben 1. ha nem szoktam volna hozzá már 33 év alatt, 2. nem tudnám, hogy nem ez volt a szándékod , 3. érdekelne olyan értelemben, hogy megsértődjek miatta.
TlDR: tisztelettel, szerintem nincs igazad, de per pillanat nem tudom /egyelőre nincs mivel bizonyítani... stb. Tehát a jövő zenéje. Nem tudom, kellen írni egy hihető szösszenetet egy nehézpácélos félelfről. Tudtommal a Káosz ciklus első regényének nyitányában szerepel is egy pallosos elf acélban, aki eeeeeh véget ért ugyan, de kötve hinném, hogy Yneven Orzóvihart keltene egy, vagy a szerzők között... ennél jóval nagyobb disszonanciákat is olvastam már a M* kánonban, melyek, hogy LFG.hu-s Attilát idézzem, vesében forgatott csavarhúzó szintűek voltak. Bár azt megadom, hogy ott többségében a fogalmazás vitte a prímet.
Szóval, nyugodtan fogalmazd meg, miben látod a problémát, én ezek alapján átelemezhetem magam, majd meglátjuk. Az implikáció, miszerint nemzeti, faji alapú ágendát tolnák, megmosolyogtat max. Kár, hogy a térbeli távolság közbeszólt és nem találkoztunk személyesen, mert rájönnél, hogy elég messze vagyok attól.
@Kirurgus: leegyszerűsítve a példát. Tegyük fel, hogy van egy oldalirányú gerincferdüléses varázslónknak a regényben magával kell hordania egy kardot (1,5 kg tömeg). Értelemszerűen nincs inklinációja forgatni. Nem azért, mert nem tudná mondjuk 15 percig a legalapvetőbb harci hadonászást (szakkifejezés, patent pls.) elvégezni vele, hanem mert nem akarja ennek szentelni az idejét.
Tegyük fel, hogy van egy félelfünk, aki fizikai erőnléte az átlagemberé minimum a Dúlás idején. Ez a félelf mondjuk a másfél órás mindennapi harci gyakorlatot, edzést gond nélkül letolja, és ha azt meg tudja tenni, akkor tud vértet is viselni. Kényelmetlenül érezheti benne magát, de elviselhető. Ha sodronyt elvisel magán, akkor teljes vértet is annak ergonomikusabb és ökonomikusabb súly- és egyéb eloszlása miatt.
Tehát ne legyen pl. az irodalmi világban ebből olyan szabály, hogy félelf elf ösztönösen nem képes vértet viselni, mert az ADnDben a papok hirtelen Stephen Hawkins mozgáskultúrájúvá váltak a NEM-zúzófegyverek kategóriájának alkalmazásánál.
Még rövidebben: a félelf fizikai díszpéldányai minimum képesnek kell lenniük vértezetviseléshez, pláne ha emberi környezetben nőttek fel. Ennek oka az, hogy olyan lényegi különbség közöttük nem lehetséges. Amennyiben a Karneválbeli kedvenc elf bérgyilkosunk képes mindarra, amit ott megtett fizikailag minimum képesnek kell lennie acélba öltöznie, mert van annyira fitt. Max nem fog tudni vele mit kezdeni - ha beöltöztetném Usain Boltot vagy a Trónok harca jelenlegi Ser Robert Strong/Cleganejének a színészét egy flamand teljesvértbe, elviselni elviselik, max használni nem tudják.
Utoljára Morrola szerkesztette (2017.04.19. 17:50:29)
Úgy vélem, mind a két vélemény mellett lehetnek pro és kontra érvek ("hiszen szerepjáték", "milyen jó kijátszani", stb.).
3.: Ami fontosabb: a merengő, a szabadságot szerető, a világban a helyüket kereső mentalitás (ami nem véletlenül lett kitalálva - a faj őstörténetében és az alkotók azon szándékában gyökerezik, hogy Ynev ne legyen "sablonfantasy") nem igazán nyerő egy olyan szervezetben, ahol parancsoknak kell engedelmeskedni és szigorú regulák szerint élni.
(Nyilván ez a mentalitás csak egy séma, nem húzható rá minden egyedre, de azért a két fajra sokkal inkább jellemző, mint az emberre, hiszen az elf és a félelf nem ember. Úgyanúgy, ahogy a törp sem, a gnóm sem, stb. Ez elég rasszistának hangzik, de számomra ez nem a faji/szociális/nemzeti "tömb", hanem az egyes fajok közti alapvető és teljesen természetes különbségek, amelyek a játékot színesítik, és értemet adnak az adott faj jelenlétének a játékban. Ilyen fajta "sémák", megkötések nélkül a félelf pl. csak egy teremtmény lenne bónuszokkal. )
Igaz, Yneven belül is megvannak ezeknek a társadalmain belüli keretei. Meglepődnél viszont, hogy hány olyan ember van, aki 30-40évesen is a helyét keresi a mi világunkban, mégis szigorú szabályokkal és nagyon szoros küldetéstudatos csoportokhoz csapódnak. A szerzetesség eleve erre épít. A pyarroni kontinentalizmus szerintem valamilyen szinte túlmutathat az ynevi fajokon. Természetesen ez a szervezettől és annak hont adó helyszíntől is függhet: egy yllinori féelf szerintem könnyebben lehet tagja a Vaslovasoknak, ha neadj az a szíve vágya míg mondjuk egy hadiárva félelf már nehezebben lehetne tagja egy hagyományos Dreina fegyveres rendnek, mint mondjuk támogató. De ugyanakkor van Alyr Arkhon aki Airun és vidám társaságával sörözik olykor (költői túlzás).
Egy shadoni félelf, az a kevés aki van, meg mondjuk esélytelen hogy Dryádként egy lovagi ordóba bekerüljön.
Mellékesen: a törpék esetében pl. már pl. teljesen más alapokra kerül a páncélzat készítése is. Mégha csak a lábaikban lennének eltérőek, már akkor is másként kellene felszerelni rájuk a vasat. Egy személy esetében a testalkat változás is masszivan megváltoztathat dolgokat, lásd VIII. Henrik 4 fennmaradó páncélja.
szerk.: mindenkinek.
hogyan kerülöd el egy faj (mert Yneven konkrétan más szapiens fajok is léteznek) sztereotipizálását annélkül, hogy ne mennél át valamilyen tipusú rasszizmusba?
A sablonfantasyval nekem az a bajom. Hogy bizonyos szempontbóla tolkieni ideamegtestesítő fajok (angyali elfek, vidékikispolgár hobbitok) csak azért ilyenek, mert dramaturgialiag ez a szerepük (ok, vannak kivételek a Gyűrűkön belül is, de elég átfogó). Renier volt olyan zseniális mikor ezt kritizálta, szerintem picit rátenyerelt erre is.
Pl. anno DnDben voltak csak jó/gonosz fajok. Most, marhára nem mindegy, ha egy fajt civilizációként akarunk bemutatni, hogy az Illithid agyfaló mindig gonosz. Ez most mennyire reális? Miben különbözne ez egy minden **** lop meg lusta-tól? Még veszélyesebb vizekre evez valaki, ha ezt konkrétan egy fajon belül inherens tulajdonsággá teszi...
András véleményére ebben marha kiváncsi lennék.
Utoljára Morrola szerkesztette (2017.04.19. 20:24:20)
@Morrola: ha a kijelentés, amire célzol, a "tömbösödött" volt, annak egyetlen indoka, hogy összemosod a három dolgot, amik szerintem nem összemoshatók. Ez nem az elmúlt években történt, hanem konkrétan most, nem a személyedet minősíti (amiből csak annyit látok, amennyit az itteni írásaidon keresztül látni engedsz), és semmilyen értékítéletnek nem szolgál alapjául azon túl, hogy ez a szemlélet, megint csak szerintem, nem általános, és nem is praktikus.
Elkendőzi például a tényt, hogy a lényegi kérdésekben egyetértünk. Azzal nyitottam, hogy az új rendszerben kevesebb kategorkus tilalmat és szélesebb körű karakteralkotási szabadságot szeretnénk. Ez vonatkozik az összes fajra és azok szóba jöhető keveredéseire, tekintet nélkül arra, mi a személyes véleményem (és mi volt az ős-m* stáb álláspontja) az idegen lényekkel való játékról.
Fajok: az "ősi, gonosz fajok" ad&d eredetű kliséjét Renier nem pusztán kritizálta, hanem végleg a lomtárba küldte. Ami a különféle kultúrkörökhöz tartozó, esetenként más világokból érkezett humán nációkat illeti, azokat mindig is egyetlen fajként és (az evolúciós érdekazonosság okán) potenciális szövetségesekként kezeltük. A nagy zöld megjelenésekor a polkorrektség még nem volt az a fundamentalista vallás, amivé napjainkra vált, így némi szalonrasszizmus (pl. a dzsadok kapcsán) simán belefért. A témakör finomhangolásának nyomai a WMC sztoriktól a manifesztációs háború minisorozat köteteiig számos szövegben megtalálhatók, de az alapproblémát csak kisebbíteni tudják, megszűntetni nem: a való világ sokkal nagyobbat fordult az elmúlt huszonöt év alatt annál a másiknál, amit Csanáddal a HH-ban felskicceltünk.
@GA:
köszönöm. Akkor jól feltételeztem, és örülök hogy nagyjából nem értettük félre egymást akkora léptékben.
Tapasztalatból mondom, hogy nagyon könnyen összemosható, legalább is a mi világunkban. Megvan az a kérdéses szerencsém, hogy amint mondtam, egyszerre több szempontból is láthatok pár hasonszőrű problémát, ha nem is pontosan.
@Morrola: az összemosás gyakorlatának létezését és a vonatkozó tapasztalatok/fájdalmak valódiságát nem vitatom, és a hatásukat se akarom elbagatellizálni; ennél többre tartom a köteléket, ami minden különbözőség dacára összefűz minket. Amit szükségképp máshogy látunk, az a személyes élményanyag ynevi relevanciája - nekem a vonal innenső oldalán sokkal könnyebb idealistának lennem. Vallom, hogy Satralis különb világ a miénknél, de azt is, hogy a játékban ki-ki maga dönt arról, mennyivel. Ezért ügyelek úgy, hogy egyetlen ajtót/ablakot se zárjak be, ami eddig nyitva volt.
Csanád kb. ugyanezt üzente anno a "mindenkinek a maga Yneve" szlogennel.
Üdv!
András: Sajna közbeszólt az élet, nem tudok szombaton ott lenni a könyvfesztiválon, de már éget a vágy, hogy segítsek az új rendszer fejlesztésében/tesztelésében Van/lesz már lehetőség is jelentkezni, anyaghoz (ez is egyfajta drog 
) jutni?
Előre is köszönöm a válaszod!
Témánál is maradva:
Nálunk volt anno egy félelf lovag, uwelita árvaként cseperedett a rendházban, emberek nevelték, emberi gondolkodásmóddal. Viszont a játékosom szerintem helyesen meglátta, hogy a hosszabb élet - más ritmusú fejlődés (értsd: később lép felnőtt korba), másfajta nevelést is igényel, emiatt különleges bánásmódban részesült, ami ugye sok rendtársának nem tetszett, így mondhatni kívülálló volt.
Ezen felül nem hordott nehézvértet (pedig erre a KM sem kérte, a játékos magától gondolta úgy, hogy nem illik a karakteréhez), és könnyebb fegyvereket forgatott.
Sok jó kaland fűződik hozzá.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy kivételek mindenhol adódnak, de mindenképp érett szerepjátékos felfogással kell kezelni az ilyen helyzeteket. Ha ez megvan, akkor bárki, bármi lehet
Én ennek vagyok a híve. (persze mondhatnék ellenpéldákat is, tápolás céljából választott faj-kaszt kombóra...)
na ez elég furára sikeredett. Mondtam is valamit, meg nem is
elnézést.
Most szigorúan a testi alkatra reagálva a félelf lovag témában. Bár nem tudom, hogy mi a helyzet a jelen szabályrendszerrel, azért csak a régebbiek tükrében nyilatkozok. Ha jól tudom az előző rendszerben -1 állóképességet és erőt kapott a félelf. Ami azt jelentette, hogy 17-es lehetett a maximuma, ha nem vett fel hozzá tehetséget. (Ha jól rémlik a korábbi kiadásokban is hasonló értékek voltak.) Ha elolvassuk, hogy mit írnak ezek a kiadványok a 17-es erőhöz és állóképességhez, akkor nem látom akadályát annak, hogy valaki teljes vértet hordjon. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden egyed tudja ezt, de fizikailag a faj egy része képes erre. Hozzáteszem ennél kisebb erővel és állóképességgel is fel lehetett venni a vértviselet maximális szintjét. Ha ehhez hozzátesszük, hogy valaki emberek között nevelkedik, tehát lát mintát erre a fajta hadviselésre, és ezzel tud azonosulni, akkor ha az adott rendben nincsen rasszista szemlélet, akkor az adott fajnak általánosságban ez egy játszható kasztja\iskolája. Ha ezek közül nem állna fenn valami, akkor beszélhetünk szerintem speciális engedményről\esetről, ami már igazán csapatfüggő, de nem lehetetlen, viszont valami speciális hátránnyal járhat (Nem tudja teljesen elsajátítani, könnyebb vértet kell hordania, más fegyverrel vív, vagy hasonlók.) És természetesen ezeken kívül lép be a történetben a többség\kisebbség kérdésköre, és az ezzel járó lelki folyamatok.
Ebben a kérdésben is sokat fog számítani maga a szabályrendszer is. Ha azt akarjuk, hogy egy elf ne hordjon egyáltalán nem mágikus teljes vérteket, akkor az a -1, -2 megkötés a teljes képet nézve nem releváns.
Utoljára Ohyner szerkesztette (2017.04.20. 10:39:32)
Ohyner: Mi sem tiltottuk meg a játékosnak, saját maga döntött úgy, hogy nem kér a nehézvértből, és a nehéz fegyverekből.
Az egész karaktert egyébként remekül alkotta meg - pedig még kölykök voltunk. Élt a kívülálló személyiséggel, és az ehhez kötődő hátrányokkal/előnyökkel. Leírni nem tudom - pedig nekifutottam párszor egy róla szóló novellának, de a végeredmény siralmas lett -, de élmény volt neki mesélni, és társa lenni.
Azóta sem tudott egyetlen karaktere a nyomába érni, pedig minden karaktere elképesztően egyedi hangulatú, és kiválóan kijátszott volt.
A jó szerepjáték lényege szerinte nem a kaszt/faj, hanem a karakter. Mindig úgy alkot új karaktert, hogy végiggondolja gyerekkorától a fejlődését. Van, hogy több napi KM egyeztetés után választ csak kasztot/fajt. Azt, ami a leginkább illik ahhoz, amit kitalált (persze ilyenkor semmiben sem szoktuk meggátolni, akár tápolhatna is: Aquir-khál-ork-elf félvér 100 Op-val, meg pallossal - de sosem jut eszébe ilyesmi.)
Az egyik legutóbbi karakterével, ha minden jól megy a következő novelláskötetben találkozhatnak, azok akik olvassák. Sajnos az én előadásomban, így korántsem lesz olyan, amilyen valójában volt 
Én szerepjáték és szabályrendszer tekintetében mindig is úgy gondolkodtam, ahogy ő: érdekes, izgalmas karakterekkel oldani meg jó kis kalandokat.
Ezért is várom nagyon a feltámadást - bár sose halt meg, csak töredék aspektusaira hullva várta hetedkor végét, mint Morgena
Megint sikerül össze-vissza összehordanom hetet-havat
@Rastaman: persze hogy lesz. Semmi aggodalom - szólok, ha eljön az ideje.
@Ohyner: az egyenletem ugyanerről szólt, ha jobban megnézed: a faji alapú másság nem jelent olyan hendikepet, ami miatt az ilyen karakterek kijátszása nagyságrendileg komolyabb kihívást jelent. Odáig megyek, hogy a legtöbben épp az előnyök miatt tolták/tolják félelffel.
Nem mintha baj lenne, hisz a m* eredendően hősi fantasy, a vértviselet adminisztratív alapú korlátozása sosem volt és eztán sem lesz cél... az egzotikus anyagok bevezetése pedig az egész problémakört múltidőbe teszi.
Érdekes amúgy, nekem félelfem soha nem volt. Bár tény, elffel, udvari orkkal, törpökkel és kyrekkel sokat játszottam. Meg volt pár egzotikusabb faj is. A félelf valahogy soha nem vonzott. Összességében emberekkel kevesebbet játszottam szerintem, bár tény, hogy legalább annyira szerettem azokat a karaktereket. Volt egy lovagom, aki már idős korában kezdett el kalandozni. Nagyon izgalmas volt őt kijátszani, főleg úgy, hogy fizikai teljesítményének csúcsán már rég túl volt. De imádom az állatbarát, költő Uwel lovagomat is. Vagy a bárdomat, akit még utcagyerekként vett magához mestere (nevelőapja). Mondjuk a gyerekkor kijátszásához elég sok házi szabályt hoztunk.
Tényleg, ha már feljött. Nem tudom milyen karakteralkotásban gondolkodtok, de én örülnék, ha lenne támogatva az ilyen gyerekkorban induló életútjáték is. Mi 4 korszakra bontottuk a kaszttá válás előtti kort, és mindenhol dobtunk kockával, amihez volt pár szabadon elosztható pont. Így visszaadtuk a veleszületett determinált alapokat és a saját erőfeszítéseket is, amivel az egyén alakította magát. A rendszer elég jól muzsikált, mire elérte az iskola beavatását, nagyon hasonló értékekkel rendelkeztek a karakterek, de mégis személyesebb, egyedibb volt. Külön érdekes volt ilyen korban a szerepjáték. Ha nem is az alapkönyvben, de egy kiegészítőben szívesen látnék egy ilyen hivatalos rendszert.
Még egy kérdés, a Facebookon a bejelentés alatt a szerepjátékos csoportban sokat beszélgettünk, hogy a kiadó miképp áll jelenleg a kiegészítők rendszeréhez, milyen elképzelései vannak a kiadásról, a megjelenések közötti időkről, a tematikákról. Ha spoilermentesen erről majd kaphatnánk infót, annak szerintem mindenki örülne. A fő kérdés az volt, hogy az alapkönyv megjelenéssel párhuzamosan készül-e majd kiegészítő, kapunk-e egy éven belül 1-2 kiegészítőt, ami felpörgeti majd az állóvizet. Megértem, ha erre még nem tudtok, nem akartok felelni, csak gondoltam itt is felteszem a kérdést, mert úgy láttam a közösség egy jelentős részének ez meghatározó kérdése.
András: Köszönöm!
Még rövidebben: a félelf fizikai díszpéldányai minimum képesnek kell lenniük vértezetviseléshez, pláne ha emberi környezetben nőttek fel. Ennek oka az, hogy olyan lényegi különbség közöttük nem lehetséges. Amennyiben a Karneválbeli kedvenc elf bérgyilkosunk képes mindarra, amit ott megtett fizikailag minimum képesnek kell lennie acélba öltöznie, mert van annyira fitt. Max nem fog tudni vele mit kezdeni - ha beöltöztetném Usain Boltot vagy a Trónok harca jelenlegi Ser Robert Strong/Cleganejének a színészét egy flamand teljesvértbe, elviselni elviselik, max használni nem tudják.
Ha nem tudja használni, minek veszi fel? 
Viccet félretéve: nem azt mondtam, hogy elképzelhetetlen, hovatovább teljességgel lehetetlen, hogy egy félelf 'mezei' teljes vértezetet viseljen, és abban harcolni is tudjon, csupán arra próbáltam utalni, hogy a kizárás mögött van ráció. Szvsz nem azért vannak a hasonló szabályok, hogy a játékost korlátozzák, hanem hogy az adott fajt egyedibbé tegyék.
Ezen a vonalon maradva: persze, hogy sok ember is keresi a helyét a világban; a félelfek (elfek) azonban nem emberek, így az emberekkel való összehasonlítás számomra torzít - az érzelmeiket teljesen más skálán, más dimenzióban kell kezelni.
Utoljára Kirurgus szerkesztette (2017.04.20. 16:50:56)
@Kirurgus: ezügyben (is) egy követ fújunk, ahogy nézem. Csak te világos vagy, én meg körülményes.
@Ohyner: bánom mint kutya, de a könyvfesztivál előtt csak az utolsó kérdésre adhatok érdemi választ.
A DV m* iránti elkötelezettségének a távlati támogatás is részét képezi. Sokkal több kész anyagunk és ötletünk van a folytatáshoz, mint '993-ban volt, és sokkal többen vannak azok, akikben a tartalom előállítására való hajlandóság tapasztalattal és tudatossággal párosul - a VP úttörőiből (tisztelet a kivételnek) ez utóbbi hiányzott leginkább.
Sok múlik azon, hányan és milyen mértékben kötelezitek el magatokat az új rendszer mellett, ami (spoiler alert!) nem csak nevében az. Ha elegen lesztek, az összes feltétel adott az évi két kiegészítőhöz, úgy gondolom.
Morrola írta:Még rövidebben: a félelf fizikai díszpéldányai minimum képesnek kell lenniük vértezetviseléshez, pláne ha emberi környezetben nőttek fel. Ennek oka az, hogy olyan lényegi különbség közöttük nem lehetséges. Amennyiben a Karneválbeli kedvenc elf bérgyilkosunk képes mindarra, amit ott megtett fizikailag minimum képesnek kell lennie acélba öltöznie, mert van annyira fitt. Max nem fog tudni vele mit kezdeni - ha beöltöztetném Usain Boltot vagy a Trónok harca jelenlegi Ser Robert Strong/Cleganejének a színészét egy flamand teljesvértbe, elviselni elviselik, max használni nem tudják.
Ha nem tudja használni, minek veszi fel?
Vágom, többségében megegyezünk.
Azért veszi fel, mert egy vért viselése nem igényel többet a: viselésénél. Azaz akkor is ráhagyatkozásra alkalmas védettséget nyújt, ha nem tusz vele mit csinálni. ehet ügyetlenkedsz benne egy kicsit, de a védettségén ez egyáltalán nem fog csökkenteni, feltéve ha nem szúrják el a felcsatolását elemi szinten.
Egy teljesvértnél mondjuk lehet gáz, de a különálló részegységeket eleve olyan módon készítik, hogy egyszerűek legyenek alkalmazáskor. Körülményes és időigényes lehet, talán, de Hegyesfül Jóska acélba burkolása nem egyenlő Alex Murphy működőképessé tételével.
Érdekes amúgy, nekem félelfem soha nem volt. Bár tény, elffel, udvari orkkal, törpökkel és kyrekkel sokat játszottam. Meg volt pár egzotikusabb faj is. A félelf valahogy soha nem vonzott. Összességében emberekkel kevesebbet játszottam szerintem, bár tény, hogy legalább annyira szerettem azokat a karaktereket. Volt egy lovagom, aki már idős korában kezdett el kalandozni. Nagyon izgalmas volt őt kijátszani, főleg úgy, hogy fizikai teljesítményének csúcsán már rég túl volt. De imádom az állatbarát, költő Uwel lovagomat is. Vagy a bárdomat, akit még utcagyerekként vett magához mestere (nevelőapja). Mondjuk a gyerekkor kijátszásához elég sok házi szabályt hoztunk.
Tényleg, ha már feljött. Nem tudom milyen karakteralkotásban gondolkodtok, de én örülnék, ha lenne támogatva az ilyen gyerekkorban induló életútjáték is. Mi 4 korszakra bontottuk a kaszttá válás előtti kort, és mindenhol dobtunk kockával, amihez volt pár szabadon elosztható pont. Így visszaadtuk a veleszületett determinált alapokat és a saját erőfeszítéseket is, amivel az egyén alakította magát. A rendszer elég jól muzsikált, mire elérte az iskola beavatását, nagyon hasonló értékekkel rendelkeztek a karakterek, de mégis személyesebb, egyedibb volt. Külön érdekes volt ilyen korban a szerepjáték. Ha nem is az alapkönyvben, de egy kiegészítőben szívesen látnék egy ilyen hivatalos rendszert.
Még egy kérdés, a Facebookon a bejelentés alatt a szerepjátékos csoportban sokat beszélgettünk, hogy a kiadó miképp áll jelenleg a kiegészítők rendszeréhez, milyen elképzelései vannak a kiadásról, a megjelenések közötti időkről, a tematikákról. Ha spoilermentesen erről majd kaphatnánk infót, annak szerintem mindenki örülne. A fő kérdés az volt, hogy az alapkönyv megjelenéssel párhuzamosan készül-e majd kiegészítő, kapunk-e egy éven belül 1-2 kiegészítőt, ami felpörgeti majd az állóvizet. Megértem, ha erre még nem tudtok, nem akartok felelni, csak gondoltam itt is felteszem a kérdést, mert úgy láttam a közösség egy jelentős részének ez meghatározó kérdése.
Szia!
András minden lényegeset elmondott már, én csak mellétennék pár apróságot.
Én is láttam az adott face értekezést - úgy általában az összeset követem. Csak azért nem akartam ott belefolyni, mert az rajongói szféra, amit illik tiszteletben tartani, és ha olyan a közhangulat, rosszul is veszi ki magát, ha bármilyen hivatalos/hasonló ember beleszól... másrészt meg... hát hogy is mondjam, amikor az ellenséges békaembereket elmarasztaló ítélet már a tárgyalás előtt megvan kinyomtatva, aláírva, lepecsételve, akkor teljesen mindegy is, hogy mit mondanék.
Ami tény: annak idején én voltam az, aki megnyilvánult ott az említett témákban, és kifejezetten még véletlenül sem mondtam olyanokat, amelyekre azóta páran, mint hivatalos DV (és meglepő módon minket dilettáns jelleggel feltüntető) álláspontra hivatkoznak. Se olyat, hogy két-három évente jöhetne bármilyen új anyag, se olyat, hogy itt csakis arról lehet szó, hogy ha elég bevétel jön össze az alapkönyvből, akkor azt majd esetleg beforgatjuk a következő lépésben. Elhangzott ez ott amúgy, csak nem tőlem...
De bevallom, azért sem értem, egyáltalán hogy merülhet fel ilyen emberekben, hogy a DV részéről sok éves vajúdás után ez lenne a nagy terv, mert a hazai színen kifejezetten a DV az a kiadó, amely nem üzleti alapon visz végig dolgokat, hanem szimpla meggyőződésből. Sorozatokat, amelyek anyagilag nem érik meg, de csakazért is befejezzük. Mások által félbehagyott sorozatok átvételével és befejezésével együtt - és aki szerint ez mind kőkemény üzlet, hát az egy kicsit nagyon nincs képben a magyar könyvpiaccal kapcsolatban.
Az tiszta sor, hogy ez a világ már rég nem arról szól, hogy bárkinek el kellene hinnie nekünk előre bármit, és teljes bizalommal várja a megváltó M* kiadványokat. A helyzetet mi is pontosan ismerjük, és nem véletlenül nem tűzzük egy szép nagy vörös lobogóra a hangzatos ígéreteket, hogy rendre azt marketinglobogtassuk. Itt már csak az érdemi munkával lehet bármit elérni, mi is ezen vagyunk, lépésről lépésre haladva - de ez egyben azzal is együtt jár, hogy a sokak által elvártnál kevesebb infót adhatunk ki. Persze annyi jó hír van ebben az egészben, hogy minél biztosabban összeállnak az anyagok, annál kisebb a be nem váltott ígéretek kockázata is... szóval ez voltaképpen így nekünk is remek motiváció.
Azért veszi fel, mert egy vért viselése nem igényel többet a: viselésénél. Azaz akkor is ráhagyatkozásra alkalmas védettséget nyújt, ha nem tusz vele mit csinálni. ehet ügyetlenkedsz benne egy kicsit, de a védettségén ez egyáltalán nem fog csökkenteni, feltéve ha nem szúrják el a felcsatolását elemi szinten.
Egy teljesvértnél mondjuk lehet gáz, de a különálló részegységeket eleve olyan módon készítik, hogy egyszerűek legyenek alkalmazáskor. Körülményes és időigényes lehet, talán, de Hegyesfül Jóska acélba burkolása nem egyenlő Alex Murphy működőképessé tételével.
Előre bocsátom, hogy nem vagyok tagja hagyományőrző egyesületnek, és életemben nem volt rajtam teljesvért, de gondolom, annál több a funkciója, mintsem pusztán megvéd. Mi értelme van annak, hogy felveszi valaki, de harcolni nem tud benne? Ok, hogy védve van, de mennyit ér a harctéren ez a védettség, ha nem tud kellőképpen mozogni, támadni, visszatámadni? Szerintem baromi gazdaságtalan, mind az egyént (viszonylag könnyedén leölik), mind a felszerelést tekintve (arra adják, aki nem tudja rendeltetésszerűen használni), ezért az istenek (elveszített hitenergia) és a lovagrendek (elveszített anyagi javak) számára sem lenne "kifizetődő".
Egy analógia: mikor tanítottak minket vízből menteni, ólomsúlyokkal is kellett úszni. Tudtam? Igen. Ki tudtam volna bárkit menteni a vízből úgy, hogy közben ólomsúlyokat kell tartanom? Nem. Az, hogy képes voltam ilyen nehezítéssel úszni, szükséges, de nem elégséges feltétele a mentésnek. A lovagi harcmodorhoz a páncélviselés szükséges, de nem elégséges feltétel. Lehet, hogy nehezebben tudnak legyűrni, de nem képviseled azt az ütőerőt, ami elvárnak tőled.
Nem a Bádogembert akarjuk a harctéren, hanem Alex Murphyt.
Egyébként pedig elfek is viselnek vérteket, még hivatalos kiadásokban is benne van (pl. Látogató a sötétségből kalandmodul, asszem), csak nem lovagi teljesvérteket.
Ne érts félre, nem akarok tengelyt akasztani Veled, mint mondtam, számomra sem teljességgel kizárt, hogy egy félelf lovag lehessen, csak próbálom a jelenséget a másik oldaláról szemlélni.
Mondjuk van kanonikus elf lovagrend, de az egyrészt kráni (Quirrta Khinn), másrészt a viselt vértjeik erősen az András által említett "speciális anyagok" kategóriájába tartoznak.
Üdv:
D.
Morrola írta:Azért veszi fel, mert egy vért viselése nem igényel többet a: viselésénél. Azaz akkor is ráhagyatkozásra alkalmas védettséget nyújt, ha nem tusz vele mit csinálni. ehet ügyetlenkedsz benne egy kicsit, de a védettségén ez egyáltalán nem fog csökkenteni, feltéve ha nem szúrják el a felcsatolását elemi szinten.
Egy teljesvértnél mondjuk lehet gáz, de a különálló részegységeket eleve olyan módon készítik, hogy egyszerűek legyenek alkalmazáskor. Körülményes és időigényes lehet, talán, de Hegyesfül Jóska acélba burkolása nem egyenlő Alex Murphy működőképessé tételével.Előre bocsátom, hogy nem vagyok tagja hagyományőrző egyesületnek, és életemben nem volt rajtam teljesvért, de gondolom, annál több a funkciója, mintsem pusztán megvéd. Mi értelme van annak, hogy felveszi valaki, de harcolni nem tud benne? Ok, hogy védve van, de mennyit ér a harctéren ez a védettség, ha nem tud kellőképpen mozogni, támadni, visszatámadni? Szerintem baromi gazdaságtalan, mind az egyént (viszonylag könnyedén leölik), mind a felszerelést tekintve (arra adják, aki nem tudja rendeltetésszerűen használni), ezért az istenek (elveszített hitenergia) és a lovagrendek (elveszített anyagi javak) számára sem lenne "kifizetődő".
Egy analógia: mikor tanítottak minket vízből menteni, ólomsúlyokkal is kellett úszni. Tudtam? Igen. Ki tudtam volna bárkit menteni a vízből úgy, hogy közben ólomsúlyokat kell tartanom? Nem. Az, hogy képes voltam ilyen nehezítéssel úszni, szükséges, de nem elégséges feltétele a mentésnek. A lovagi harcmodorhoz a páncélviselés szükséges, de nem elégséges feltétel. Lehet, hogy nehezebben tudnak legyűrni, de nem képviseled azt az ütőerőt, ami elvárnak tőled.
Nem a Bádogembert akarjuk a harctéren, hanem Alex Murphyt.
Egyébként pedig elfek is viselnek vérteket, még hivatalos kiadásokban is benne van (pl. Látogató a sötétségből kalandmodul, asszem), csak nem lovagi teljesvérteket.
Ne érts félre, nem akarok tengelyt akasztani Veled, mint mondtam, számomra sem teljességgel kizárt, hogy egy félelf lovag lehessen, csak próbálom a jelenséget a másik oldaláról szemlélni.
Alapvetően nincs probléma azzal, amit írtál, még elvileg a nehezített úszás hasonlatnak is van érdemi mondanivalója a problémával kapcsolatban. Maga a teljesvért kialakítása alapján elsősorban azért nem tesz Robotzsaru mozgáskultúrájúvá, mert alapvető szükséglet benne a szükséges mozgásszabadság. Na most ez mit jelent praktikumban:
csakis olyan minimális mértékben korlátozza a rugalmasságot és mozgásszabadságot (nem gyorsaságot vagy sebességet), amely még megengedi, hogy a támadás/hárítás/ellentámadás viszonylatokban nem gátolja az embert.
A páncél feladata nem az ütések megállítása úgy egymaga. Arra szolgál, hogy ellehetetlenitse az adott pillanatban védekező, hárító személyt érő sérüléseket. Azaz, a szokásos védekezést folyatod benne (kicsit módosulva, függően pl. hogy másfeles vért, vagy más sajátosságú, ahol nem lehet a karokkal fej felett táncolni), és a páncél rásegít erre azzal, hogy szinte tökéletesen véd. Vágások ellen szinte biztosan, ütés és szúrás juthat csak be a felületeken.
Azaz, igen. A félelfünknek ha nincs harci ismerete, akkor a páncél csak véd. Alapvetően a páncélszakma arra törekedett, hogy ne kelljen bennük változtatni a harcművészeteken (amik többnyire alapvető geometriára épülnek, nem kifejezetten komplexek a német technikák). De ha pl. tud vívni benne, akkor fog tudni vívni benne, max. kicsit lassabban, mert zavarja egy picit szokatlan tömeg rajta. Egy páncél nem lehet pl. szovjet bufajka kabát, amelyben Michelin-emberré válsz.
Azaz, ha egy elfet a teljesvért Robotzsaru lassúságúvá tenne (megterhelésből fakadóan, azaz kb. Erő 6-8), akkor eleve nem lehetne bárminemű harcos. A páncélozott harcmodor a hosszú kard esetében alig tér el a
páncélozatlantól, KIVÉVE ha másik páncélos ellen kell kiálniuk (keresési kulcsszó: félkard, half sword, halfschwert vagy halbschwert). Ilyen esetekben nem a páncélviselés az, ami dönt, hanem a fegyver és használati módja. A karddal páncél ellen felesleges ütni/vágni. Ilyenkor szúrás a kézrevezető, vagy szakosodott páncélbontó fegyverre váltani (buzogányok, fokosok, lelőni mint a kutyát messziről számszeríjjal).
Ahogy én látom, Yneven az elfek számárqa egy erv nehézpácél is hordozható, amennyiben egy fitt, harcosi követelényekek megfelelő elfről van szó. Ami mondjuk megfelel a napi testedzést folytató mai emberrel. Ami meggátolja őket ezen harcmodor alkalmazásában a következők lennének teorretikusan:
-kultúrálisan idegen
-társadalmi követelményei nem alakultak ki az ynevi társadalomban
-más igényekre kellett választ adnia az elf hadviselésnek
-eltérő felfogás és hagyomány a közösségeken belül, ami visszavezethető az előző két pontra
-kisebb fizikai hátrány a lakosságon belül (amit megúszhatnak amúgy is könnyebb vértezetek készitésével, de az elf jócskán magasabb az embernél Yneven, szóval ez kompenzálva van)
Andrásnak igaza van, amiatt, hogy átfogólag hátrányuk van ilyesmiben, nemt eszi kifizetődővé az elfek és félelfek nevelését tömegesen. Egyed szintjén, harcosokra korlátozva, amennyiben teljesítik a követelményeket, akkor igen, feltéve, ha hajlandók. Nem a faj, hanem az egyed teljesítménye dönt. Ezért logikus, hogy félelf kalandozóknál eséllyel felbukkanjanak ezek, amennyiben elég vérnöszők. Tömegesen? Elfendel nem fog vasasokat kiállítani.
meglepő módon, a páncél viselése és használata maga nem olyan nagy, komplex tudomány, de azmiatt válhat nehézzé, hogy más fegyverforgatási és hadászati ismeretek fényében képes csak megmutatkozni: tud félkardozni a viselő, elég erős a hosszas megterheléshez? Tud tájékozódni zárt rostély alatt? Ellenkező esetben tényle csak viselni tudja a páncélt, ami jócskán megnöveli a túlélési esélyeit, amennyiben ne kezd el baromkodni és pl. el akar úszni a Vihargárda elől a Lornban.
Mondjuk van kanonikus elf lovagrend, de az egyrészt kráni (Quirrta Khinn), másrészt a viselt vértjeik erősen az András által említett "speciális anyagok" kategóriájába tartoznak.
Üdv:
D.
Ahogy utánna olvastam, meg a Hollódiőket forgattam, a kráni lovag bár vértes, kevésbé Robotzsaru a harctéren, mint inkább Predator és nem a hosszas, nyílt ütközeteket keresi. Bár alapvetően barom harcos az, aki nem akar azonnal végezni bármilyen ellenséggel, értsd: hatékony akar lenni...
Még mondjuk párbajban is.
Sziasztok!
Az új MAGUS-ról kérdeznék: Az alaprendszere a hírek szerint D6 alapú lesz, de nem tudta eddig senki megmondani, aki ott volt a tegnapi beszámolón, hogy pontosan milyen a mechanizmus. Esetleg lehet erről valamit tudni?
Sziasztok, nagyon jó volt a tegnapi alkalom, főleg mivel kiderült, hogy van remény és lehetőség a magus megújítására. Főleg úgy, hogy a fejlesztést kézbe kapó úriember nyitottnak tűnik, a rendszer nem rossz, bár nyilván nem ártana többet látni belőle, mindenképpen figyelemreméltó az is, ami eddig tegnap elhangzott.
A tesztre jelentkezés után Andrással még sikerült beszélgetni valamennyit, az is érdekes és tanulságos volt.
Az új M.A.G.U.S. szerepjáték rendszer iránt érdeklődők, figyelem!