Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv!

Tükörálarc írta:

[...] elvégre egy ötös csere a prófétasorban kicsit azért túlzás lenne, Dúlás ide vagy oda.[...]

Az Ősi titkok... egyik lábjegyzete a "thamínosi ellencsapás" kapcsán az írja, hogy "a Tizenháromból hétnek - köztük a legelsőnek - a Pyarron szerinti hatodik század közepén egyik napról a másikra megváltozott a kézjegye."

Ezzel kapcsolatban kérek szépen némi információ morzsát, már persze ha van publikus.
(és igen, nekem is simán megvan a "nehézsúlyú könyvkukac vértezetem smile )

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Puma: Pont ezzel akartam előhozakodni a Mestereknek, csak beelőztél.  big_smile Ezt akartam idézni (146 old. 94.  lábjegyzet).

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ordaric Lykargon halála (?) kapcsán eszembe jutott, hogy a már ma említett PPL 1  ír egy olyanról, miszerint : "Már a Fény Városának pusztulása előtt is létezett a papok egy olyan csoportja, mely Kyel pusztító aspektusának kötelezte el magát. Bármerre jártak a világban, pusztulást jövendöltek. Mindenhol azt hírdették, hogy uruk elfordította Mosolygós orcáját Ynevről és Vak arcával tekint a világra. ... Ma is jelentéktelen eretnek szektaként tartják számon, melynek tagjai eldobták maguktól Kyel valódi lényegét. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a szekta papjainak van hatalma a szakrális mágia fölött. "   Én simán kinézem Ordaricból, hogy valamiféle spéci Kyel Idő és Sorsmágiával előre látta a Dúlást és annak kimenetelét. ( még a Tordragával vívott párviadalát is akár).  S a lehetőségeihez mérten felkészült rá, meg a Dúlás utáni időkre is. Létrehozta a Vak Arc hírdető felekezetet, fittyet hányva a többi pyarroni egyház kiközösítésére és felkészült a kataklizmákra (Dúlás, Manifesztáció, Fekete Holdkelte). Vén, sokat próbált aggastyán, aki nem ijed meg a kihívásoktól és úgy tud titkaira ügyelni, mint senki más. Igazi tökös öreg bölcs, nagy sakkjátékos (mint Özbek kán a Kivüállóban). Kinézem belőle, hogy átvert mindenkit Kyel akaratából, aki támogatta ebben. Akár ő is remeteségbe vonulhatott, letéve hivatalát, hogy a Vak orcájú Kyel küldetését járja. Ehhez azonban kellett, hogy a világ halottnak higyje (még Krán is). Mert mit is mondott Ordaric? Idézet tőle, ami megmutatja milyen is ő. "Fölösleges ennyit fondorkodnotok ellenem, ti jámborok. Rátok a szebbik orcájával mosolygott az én Uram; ezért nem is tanultatok el tőle ti egyebet, csak az éket örömét. Énrám viszont a másik orcájával tekint, amely epévé keseríti az ember szívét, az elméjét viszont bölcsességre nyitja. Bizony mondom néktek: midőn eljövend ama vész, amiről az én Uram a halott orcájával beszélt nekem, ti jámborok, valahányan csak vagytok, nyüszítve fogtok szertefutni előle mind. Én viszont.... én majd itt maradok, hogy szembenézzek vele. " Egy ilyen ürgét kár lenne kinyírni a M* eposzi történetében. Szerinem.  smile

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.07.06. 15:36:42)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Itt jegyezném meg, hogy a rendbírák – bár ritkán tévednek – nem tévedhetetlenek, és sem a hatalmuk, sem a tekintélyük nem abszolút. Egy próféta vagy egy ősaquir nem fogja haptákba vágni magát egy rendbíra megjelenésére, hogy szolgai alázattal várja a parancsait. Természetesen fölismeri az esemény horderejét, ám a legvalószínűbb fejlemény az, hogy eszmecserére invitálja a rendbírát az általa érzékelt anomália mibenlétét és jellegzetességeit illetően.

Viszont ki/mi ad nekik felhatalmazást a bíráskodásra, ha nincs mögöttük szervezet? És ismert végső/elérendő cél?
Mert az faramuci magyarázat, hogy a legnagyobb úr igazságát ők igy keresik és úgy világosodtak meg hogy amolyan kráni önkéntes igazságosztóként felügyelik az integrációhoz vezető utat (mert nekem a is kétséges, hogy a cél ismerete nélkül hogy tudják meghatározni, mely struktúrák ellentétetesek Ranagol végső céljával/céljaival, és valamilyen módon be kell avatkozniuk). Direkt kommunikáció pedig nincs felé/vele.




Tükörálarc írta:

A fentiekből következik, hogy a rendbírák nem keresik a konfliktust más emelkedett lényekkel – még akkor sem, ha meglátásuk szerint részét képezik az aktuális anomáliának. Ha ugyanis így járnának el, könnyen előfordulhatna, hogy megoldás helyett csak elmélyítenék a problémát. Az ő tevékenységük sokkal inkább egy precíziós munkát végző órásmesteréhez hasonlít, mint egy máglyagyújtogató inkvizítoréhoz.


Igazán Nem kötekedésképp mondom, de ez az analógia bár érthető, de hibás, mert egy orásmester többnyire kicseréli a hibás alkatrészeket, azaz kiveszi a mechanizmusból ami eltörött, elkopott, kilágyult stb. és egy új, működőképeset rak a helyére. És ha maradunk az analógiánál, 1-1 kulcsszereplő kiiktatásával pont ugyanezt teszi- a struktúra remélhetőleg hibájára ráébredve megfelelő szereplőt rak a likvidált egyének helyére.
A W40k orgyilkosai is így működnek smile
"Az orgyilkosok képesek voltak arra, hogy kemény, halálos nyomást gyakoroljanak a társadalom, a világ létfontosságú pontjaira. Ezek a pontok – a kiválasztott személyek – nem minden esetben voltak központi figurák, a szentély vezetői azonban valami miatt kifejezetten fontosnak tartották őket. Előfordult, hogy a célszemély tekintélyes férfiú volt – valamelyik bolygó korrupt kormányzója, egy hűtlenséggel gyanúsítható, magas rangú hivatalnok –, de az is megesett, hogy hétköznapi emberekkel kellett végezni. Bizonyos körülmények között egyetlen kavics elmozdítása idézi elő a lavinát. A Callidus orgyilkosai ismerték ezt a bölcsességet, e szerint jártak el, és ez volt az oka, hogy nem mészárosoknak, inkább ravasz sebészeknek tartották magukat."

Az igazság nem attól függ, hogy hiszel-e benne.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Puma, Ettin: klasszikus történelmi misztifikációról van szó, aminek több lehetséges olvasata van, és ezek mindegyike egy sor további kérdést/eshetőséget vet fel. Aki szeret spekulálni, az összesen végigmehet és hajmeresztőnél hajmeresztőbb "mögötteseket" tárhat fel - aki nem, kezdheti (és végezheti) azzal, hogy már a szignóknál bukik a dolog, a kranológiának az aktuális tizenhármakról sincsenek megbízható ismeretei, ez a dolog a kézjegyekkel nyilvánvaló koholmány; hogy ki és milyen céllal próbálja bevinni a köztudatba, megint más kérdés. smile
Konkrét választ szerintem csak ez utóbbi kíván: én és azért, hogy a hagyományban godoni mártíromságként élő thaminosi ellencsapásról valamivel árnyaltabb képet fessek. A Krán elleni támadás a gyakorlatban egyszerre volt taktikai siker és stratégiai kudarc, a pokoljárók (a legmerészeb olvasat szerint) csatát nyertek, de miután megismerték a Legnagyobb Úr igazságát, részévé váltak a kráni struktúrának ahelyett, hogy elpusztították volna, így a háború és Godon elveszett. (A fenti olvasat szerint: a pokoljárók önmagukkal fizettek azért, hogy Shadon és Pyarron megszülethessen.)

@Krokusz: a P. sz. IV. évezred alkonyának két rendbírája annak a Ranagol-vetületnek a közvetlen irányítása alatt áll, amely a Dartonnal és Domvikkal való konfluenciában keresi az Oltalmazóhoz visszavezető utat. A változással dacoló struktúrák megrendítésének elsődleges célja e folyamat gyorsítása, a rendbírák pedig olyan órások, akik számára a szerkezet megbízhatósága fontosabb az élettartamánál.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Magyarán szólva, a rendbírák szerepe felkutatni a Ranagol tételes hitvallásában felbukkanó problematikus elemeket és azoknak működőképes medert vágni, hogy bizonyosodjon azok hasznavehetősége. Tulajdonképpen debugolják a hitet, illetve ha komoly glitchcsel találkoznak, akkor beolvadnak oda hogy onanntól kezdve Ranagol közvetett de úgymond manuális irányitással menjen tovább a dolog.
 

A szakrális hatalom ha jól emlékszem nem feltétlenül függ a hivő istenségének hajlandóságától, az alacsony arkánumokat (igaz játéktechnikailag) mély hitű személyek is megidézhetik, de a tényleges imádat tárgyának segitsége nélkül. Azaz elemi papi mágiát puszta konok fanatizmusból vagy meggyőződésből is ki tudnak préselni.

@Tükörálarc: köszönöm, még nem rágtam át az egészet, de hasznosnak hasznos. Meg szórakoztató is.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv!

Gáspár András írta:

[...] A Krán elleni támadás a gyakorlatban egyszerre volt taktikai siker és stratégiai kudarc, a pokoljárók (a legmerészeb olvasat szerint) csatát nyertek, de miután megismerték a Legnagyobb Úr igazságát, részévé váltak a kráni struktúrának ahelyett, hogy elpusztították volna, így a háború és Godon elveszett. (A fenti olvasat szerint: a pokoljárók önmagukkal fizettek azért, hogy Shadon és Pyarron megszülethessen.)

csatát nyertek, de ki/kik ellen? és hová, milyen szinten olvadtak be a struktúrába? ergo kráni szinten mekkora erőt képviseltek és mennyire jelentettek megőrzendő értéket Ranagolnak?

(a többit az összetartó szilánkok és a hosszú távú isteni/birodalmi projekt tükrében éretem)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Puma írta:

Üdv!

Gáspár András írta:

[...] A Krán elleni támadás a gyakorlatban egyszerre volt taktikai siker és stratégiai kudarc, a pokoljárók (a legmerészeb olvasat szerint) csatát nyertek, de miután megismerték a Legnagyobb Úr igazságát, részévé váltak a kráni struktúrának ahelyett, hogy elpusztították volna, így a háború és Godon elveszett. (A fenti olvasat szerint: a pokoljárók önmagukkal fizettek azért, hogy Shadon és Pyarron megszülethessen.)

csatát nyertek, de ki/kik ellen? és hová, milyen szinten olvadtak be a struktúrába? ergo kráni szinten mekkora erőt képviseltek és mennyire jelentettek megőrzendő értéket Ranagolnak?

(a többit az összetartó szilánkok és a hosszú távú isteni/birodalmi projekt tükrében éretem)

Elveszthették az ideológiai párbajt olyan szinten, hogy konvencionális ellenségként Krán nem vívható. Ez nem egy egységes idologikus birodalom, nem a Reich. Krán laza halmazú magas helyi potenciállal rendelkező... valami. Mivel nem is egységes és folyamatosan változó, nem is lehet tulajdonképpen ellenségként tekinteni rá. Krán mint állam nem ellenség, amit aktuálisan képvisel, hamarabb az. Nem tudsz meghódítani egy elvet.

Ami felveti a kérdést, a Dartoniták mit jelentettek Kránnak, és elvileg miért kéri A Shackalor (mint rang) majd az Mogorva Cheit?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Puma: az aktuális tizenhármak intézői/kísérete vagy akár maguk a tizenhármak ellen, gondolom.
A helyi struktúrát mélységben vsz éppúgy nem ismerték, mint te vagy én, ezért próbálták ellenőrzésük alá vonni a kráni tornyot, hogy Ranagollal közvetlen kapcsolatba léphessenek. Mire ez sikerült, a gyűrűn kívül évszázadok múltak el, a Godon eleni háború kezdett eldurvulni, és apránként azt is megértették, hogy a bukása többet használna az emberiségnek a megmaradásánál. Ezen a ponton öngyilkosok lettek/szobornak álltak/betagozódtak a régi/új tizenhármak kíséretébe. Nem volt nehéz, mivel a Legnagyobb Úr teremtményeiként eleve nagy becsben álltak, energetikai értelemben holt-elevennek, mágikus potenciáljukat tekintve félistennek számítottak... és többet tudtak a teratómiáról, mint azelőtt vagy azóta bárki Yneven.

Mindez persze csak hipotézis. Thaminos és társai örökre eltűntek; a Krad-lovagok által zsákmányolt Birodalmi emlékezet sem tartalmaz velük kapcsolatos utalást.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Elképesztően sűrű az ynevi "valóság szövedéke"  smile . És nagy öröm, hogy Zsolt is szövi tovább!

Néhány kérdés/gondolat Tükörálarc hozzászólásaihoz (bocsánat, futtában összedobálva).

o A parazitizmust illetően: ha a védelmező és a védelmezettek kölcsönösen egymásra utaltak, akkor az előbbi nem feltétlenül parazita, hanem a két fél közössége együttesen alkothat új, kiemelkedett entitást.

o A "további írások" említése erősen megdobogtatja az olvasói szívet  smile  .

o Arra ismer példát a hagyomány, hogy valaki nem fogadta el az elhívást?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tisztelettel kérek kis türelmet mindenkitől, mivel ma délután Dio (Malcolm J. Hunt) következő regényét tárgyaltuk végig szakmailag (ez volt az utolsó etap a szöveggondozásban), holnaptól pedig egy szerepjátékos rendezvényre vagyok hivatalos.

Rövid reflexió egy fölvetett témában: a kézjegyváltozás nem azt tükrözi, hogy a thamínosi csapás hét létezőt iktatott ki a Tizenhármak közül. Csak egy tette le közülük ekkor a hivatalát - a rangelső, aki meghatározó befolyást gyakorolt a többiekre. És bár ő hibázott, nem akkorát, mint a Dúlás idején Shakallor: később újra felölthette a prófétai palástot. Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy van olyan örökvonal, ahol egy bizonyos név kétszer fordul elő.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.06. 23:08:39)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Nos, míg folyik a fürdővizem…

Egyvalamit lássunk tisztán: a Tizenhármak teljes vagy részleges kiiktatásával nem lehet ártani Kránnak. Ez csupán a klasszikus zenebohóctréfa ciklusát indítaná be – “van másik!”, ugye –, és semmiféle zavart vagy fennakadást nem indukálna a birodalom működésében. Amint valaki kiesik a sorból, az utódja nyomban elhívatást kap és a helyére lép. Nincsenek utódlási harcok és nincsenek bonyodalmak a hivatal átvétele körül, mivel az új próféta nem az elődje hatalmi struktúrájába telepszik bele, hanem készen hozza a sajátját.

Ez persze így is zavarokat támaszthatna, ha a Tizenhármak a kráni államszervezet legfelső szintű funkcionáriusai lennének – de nem azok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ők mindenekelőtt spirituális vezetők. Mindig akadnak közöttük olyanok, akik szeretnek politizálni meg katonásdit játszani, ez azonban úri passzió a részükről, nem a birodalom motorja. Persze természetükből következik, hogy általában elég eredményesen űzik ezt a hobbit; ám ha igazán komoly problémák merülnek föl, a műkedvelőknek nem osztanak lapot. A godoni háború szervezői, stratégái és fő csapásmérő erői nem a Tizenhármak voltak, hanem az integráció legmagasabb szintjéről aktivizált létezők, a Legnagyobb Úr autonóm alkotórészei. Erről annak idején elég részletesen értekeztem András fórumán.

A thamínosi ellencsapás nem politikai-katonai akció volt, és végképp nem holmi glorifikált orgyilkosok titkos küldetése, hanem valami sokkal ambíciózusabb vállalkozás: a Legnagyobb Úr igazságának megmérgezését célozta, egyfajta spirituális vírust kísérelt meg a birodalomra szabadítani, az e célra kézenfekvően kínálkozó fókuszon, a Tizenhármak testületén keresztül. A sebezhető felületet Arbessaria biztosította, az akkori rangelső a próféták között, akinek azonosították az igaz nevét és feltérképezték a teljes létstruktúráját. A fertőzés hat társára terjedt tovább róla, mielőtt megfékezték volna. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem fortéllyal, mágiával vagy katonai hatalommal gyűrték le. Maga a változások törvénye bizonyult elég erősnek hozzá, hogy érzékelje, elszigetelje, majd magába olvassza a kontaminációt.

viktor írta:

Arra ismer példát a hagyomány, hogy valaki nem fogadta el az elhívást?

Hogyne, számosat. A legismertebb eset az óelf hősé, Kheríadynné, akiből a Halott Lombok Gyermeke lett.

Most pedig néhány napra búcsúzom, további kellemes diskurálást!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Köszönöm szépen a válaszokat!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Mivel a rendezvényen való vizitem kútba esett…

@Krokusz: A rendbírák célirányosan fejlesztett biológiai automaták. Csak akkor lépnek be a létezésbe, ha a birodalom valamelyik régiójában a különféle struktúrák változási rátája egy bizonyos küszöbérték alá csökken, amit az őket vezérlő automatizmus az anomália jelének értelmez. Ilyenkor megkísérlik felszámolni az anomáliát; kudarc esetén megsemmisülnek, siker esetén pedig visszatérnek az időszakos nemlétbe. Nem kötődnek semmilyen fennálló struktúrához; az anomáliák kiküszöbölésén túl nincsenek egyéni céljaik és motivációik. Individuálisan tevékenykednek, nem alkotnak saját szervezetet, és ritkán ugyan, de megesik, hogy ellentétbe kerülnek egymással.

A rendbírák kompozit személyiségek, summázatuk folyamatosan változik. Szinte minden megjelenésük alkalmával beolvasztanak néhány új személyiséget és kibocsátanak néhány régit. A kibocsátott személyiségek szolgálata letelt: visszanyerik az autonómiájukat és tovább járhatják az egyéni kiemelkedés útját.

A rendbírák nem önjelölt vigilánsként szólózva végzik a tevékenységüket. Szervezet valóban nincs mögöttük, de kisajátíthatják a helyi struktúrák erőforrásait. Ezt úgy tessék elképzelni, mintha egy mongol törzsi szállásra belovagolna egy idegen harcos és felmutatná a nagykán aranypecsétjét. Ilyen “pecsétjük” a rendbíráknak is van, bár az ő esetükben ez egy komplex mágikus szimbólum, ami bármikor manifesztálható, nem anyagi természetű és elválaszthatlan az adott rendbíra éppen aktuális személyiségsummázatától. A rendbírák hivatali jele másodlagos ábrázolásokból és egyéb absztrakciókból ugyanolyan közismert a birodalomban, mint a káoszangyalok szimbólumai.

Természetesen senki sem köteles engedelmeskedni a rendbíráknak. Vitába lehet szállni velük, megtagadni az együttműködést, tevőleges ellenállást tanúsítani; még az sem kizárt, hogy valaki rendbírának álcázza magát, vagy hamisít egy meggyőző “pecsétet” és visszaél vele. Mindez lehetséges, csak éppen kockázatos. Itt jegyezném meg azt is, hogy minél intranzigensebb egy rendbíra fellépése, annál nagyobb eséllyel vált ki leplezett vagy nyílt szembeszegülést.

A rendbírák személyes hatalma számottevő, az események menetére gyakorolt tényleges befolyásuknak azonban nem ez a fokmérője, hanem az, hogy mennyire tudják elnyerni a különféle helyi tényezők együttműködését. A hivatali jel belengetése csupán a nyitólépés: utána tárgyalások, egyeztetések és intrikák következnek. A rendbírának minden anomália felszámolásához saját hatalmi bázist kell kiépítenie. Egy consular nem fogja elmetszeni a torkát, csak mert egy rendbíra minden előkészítés nélkül betoppan hozzá és utasítja erre.

A rendbírák tevékenységi köre elsősorban a középső és külső tartományokat foglalja magába. A belső-kráni hatalmakkal nincsenek egy súlycsoportban. Ők jobb esetben vitapartnernek tekintik a rendbírákat, rosszabbikban pedig egyfajta futó természeti jelenségnek, amely valami kisebb kalamitásra figyelmeztet. Ezt körülbelül úgy tessék elképzelni, mint amikor az öreg gazda körülnéz és megjegyzi: “Alacsonyan repül a fecske, eső lesz!” Ez ugye igen hasznos megfigyelés, az esőre föl kell készülni, nehogy elverje az epret az ágyásban; de a gazdának álmában sem jutna eszébe, hogy e művelethez a fecske közreműködésére is szükség volna, vagy hogy a fecskének bármiféle kompetenciája lenne a kertművelés vonatkozásában.

Hogy ki és mikor hívta életre a rendbírák tevékenységét vezérlő mechanizmust, nem tudni. Működésében valamelyest a Tizenhármak elhívatására emlékeztet, ám annál sokkal esetlegesebb és bizonytalanabb, aktivitását a létezés hierarchiájának alacsonyabb szintjén fejti ki. Megfontolandó továbbá, hogy a térítés korából fennmaradt dokumentumok egyszer sem említik a rendbírákat. Egyes vérfilozófusok ezért úgy vélik, az automatizmus valamelyik legendás régi próféta műve lehet azok közül, akik utóbb részévé váltak a Legnagyobb Úrnak – például Azardengaké vagy Astaragothé.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

viktor írta:

A parazitizmust illetően: ha a védelmező és a védelmezettek kölcsönösen egymásra utaltak, akkor az előbbi nem feltétlenül parazita, hanem a két fél közössége együttesen alkothat új, kiemelkedett entitást.

Kráni felfogás szerint a közösség csak keretéül szolgálhat az egyén kiemelkedésének; a közösségi kiemelkedés fából vaskarika, mivel nivelláló hatása van, a jobb képességűeket lehúzza a gyengék szintjére és a legkisebb közös nevező uralmához vezet. Külvilági szemmel nézve persze a közösség is profitál a kapcsolatból, mivel békében és biztonságban él. A Legnagyobb Úr tanítása szerint azonban a béke és a biztonság nem érték, hanem a hanyatlás előszobája.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Mielőtt fölmerülne egy újabb szemantikai csuklás lehetősége… Ez az állítás:

Gáspár András írta:

A P. sz. IV. évezred alkonyának két rendbírája annak annak a Ranagol-vetületnek a közvetlen irányítása alatt áll, amely a Dartonnal és Domvikkal való konfluenciában keresi az Oltalmazóhoz visszavezető utat.

…meg ez az állítás:

Tükörálarc írta:

Egyes vérfilozófusok ezért úgy vélik, az automatizmus valamelyik legendás régi próféta műve lehet azok közül, akik utóbb részévé váltak a Legnagyobb Úrnak – például Azardengaké vagy Astaragothé.

…még véletlenül sem képeznek ellentmondást. smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@ Tükörálarc: Az anomália megszüntető rendbírákhoz majdnem hasonló, bár jelentősen szűkebb spektrumú feladatkört látnak el a Feliratok egy törött kőtábláról textusában említett Farkába Harapó Kígyó álmát őrző Időőrök, akik arra ügyelnek nehogy valaki a machinációi révén időparadoxont idézzen elő, ezáltal megébresztve a Kígyót. (A Kígyó hátán - Rúna). Ebben az esetben azonban az Időőrök az individuumot veszik célba, aki miatt felébredhet az időtlen álmát alvó góliát. Magával a rendszerrel, annak anomáliájával a rendbírákkal ellentétben nem foglalkoznak, (nem tisztük, vagy át sem látják)sem az entrópikus folyamatok megakasztásával. Csupán az időparadoxon elkerülése számít nekik.                                                                                                                             Az ősaquírok nevei un. ragadványnevek? Gondolok itt pl. Opálhajósra, akit az elfek Ekrim Ekraramnak neveztek. Felteszem nem maga az ősaquír adta magának eme nevet az opálhajójáról, hanem ellenfelei, ami aztán elterjedt. Vagy nagy kedvencem Sramsass-Daqkín fejedelme a Könnytelen Öreg esetében sem gondolnék másra, mint az ős történetéből következő, más valakik által történő elnevezésre. Egyáltalán az olyan magasztos lények, mint az ősaquírok mennyit törődnek azzal, hogy a külvilág miképpen hívja őket?  Mert saját dialektusukban, a korok hajnalán kapott elnevezésükkel szerintem csak ők lehetnek tisztába (Káosz- Raddaq és Káosz- Buulzaab kivételével).

Utoljára Ettin szerkesztette (2018.07.07. 14:27:37)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ha mar Konnytelen Oreg...Zsolt van arra valami koncepcio, hogy egy ilyen zarandoklat a Fekete Kuthoz hogy mukodik? Egyaltalan krani kozembereknek hogy van lehetoseguk eljutni a belso tartolanyokig, hogy aztan felaldozhassak magukat? Vagy ez is egyfajta teszt, hogy csak az arra meltok reszesulhessenek  ebben a kegyben? Es egyaltalan mi az osaquir celja ezzel a ritualeval?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:

Hogy ki és mikor hívta életre a rendbírák tevékenységét vezérlő mechanizmust, nem tudni. Működésében valamelyest a Tizenhármak elhívatására emlékeztet...

Voltaképp bármiféle mechanizmus korlátozza a változások körét -- ez miért nem mélyen idegen a változások törvényétől?

(Érteni vélem, hogy a mechanizmusok egyengetni akarják a változások útját -- de bármiféle beavatkozással szükségképpen korlátozzák is a körüket).

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Tükörálarc írta:
viktor írta:

A parazitizmust illetően: ha a védelmező és a védelmezettek kölcsönösen egymásra utaltak, akkor az előbbi nem feltétlenül parazita, hanem a két fél közössége együttesen alkothat új, kiemelkedett entitást.

Kráni felfogás szerint a közösség csak keretéül szolgálhat az egyén kiemelkedésének; a közösségi kiemelkedés fából vaskarika, mivel nivelláló hatása van, a jobb képességűeket lehúzza a gyengék szintjére és a legkisebb közös nevező uralmához vezet. Külvilági szemmel nézve persze a közösség is profitál a kapcsolatból, mivel békében és biztonságban él. A Legnagyobb Úr tanítása szerint azonban a béke és a biztonság nem érték, hanem a hanyatlás előszobája.

Ez például egy korlátozás. Az együttműködő közösség -- ynevi távlatokban -- akár kaptártársadalommá is alakulhat, ami félelmetesen hatékony lehet. Talán Ynev alkotóinak preferenciáit tükrözi, hogy ilyen társadalom (amennyire tudom) itt nem kapott komoly szerepet. Pedig mentális összekapcsolódás van bőven itt is, no meg irodalmi előképekben sincs hiány -- ezt a toposzt mégsem használtátok. (Ezt nem panaszképpen mondom -- nekem sem rokonszenves a kaptártársadalom, de a változások törvénye sem arról szól, hogy az egyén jól érezze magát, és nem lennék meglepve, ha az emberiség is idővel erre mozdulna el. De ezzel már épp elég messze kanyarodtam  smile  ).

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Krokusz: A rendbírák és a Callidus-orgyilkosok párhuzamához.

Ez az analógia alapvetően téves. Egyrészt, a rendbírák működése mindig nyilvános: azzal veszi kezdetét, hogy megjelennek valahol és manifesztálják a hivatali jelüket. Másrészt, a rendbírák nem egyéni aktorként tevékenykednek, hanem betelepednek a helyben talált közösségekbe és ideiglenesen igénybe veszik az erőforrásaikat. Harmadrészt, a rendbírák hivatala intézményes ugyan, ők maguk azonban nem képezik részét semmilyen szervezetnek: egyénileg járnak el, saját belátásuk és ítélőképességük szerint, nem tartoznak senkinek elszámolással. Végezetül, a probléma felmérésekor a rendbírák nem az egyének felől közelítik meg a struktúrát, hanem a struktúra felől az egyéneket. Ahogyan korábban írtam:

Tükörálarc írta:

Az anomáliát sohasem lehet felszámolni egyetlen individuum kiiktatásával; és a struktúrában egyetlen olyan kulcs-individuum sincsen, akinek a kiiktatása nélkül ne lehetne felszámolni az anomáliát. Az persze előfordulhat, hogy egy adott anomália felszámolásának legegyszerűbb módja néhány emelkedett lény kiiktatása lenne; de hosszú távon általában nem ez a legoptimálisabb megoldás, a rendbírák perspektívája pedig mindig távlati.

A rendbírák elemzők, diplomaták, tanácsadók és irányítók: az orgyilkosság nem tartozik a portfóliójukba. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy az adott anomália megszüntetésének a legoptimálisabb módja egy bizonyos személy likvidálása (és ismételten hangsúlyozom, hogy ez rendkívül ritka eset), akkor fölkeresnek egy helyi vadászklánt, manifesztálják a hivatali jelüket és meggyőzik a vezetőiket az akció szükségességéről.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ettin írta:

Az ősaquírok nevei un. ragadványnevek?

Igen. Általában ők adnak nevet egymásnak, ennek az ismerete és használata pedig idővel leszivárog a létezés alsóbb szintjeire. Az elnevezésük idővel változhat is: a folyamatra szemléletes példával szolgál Malcolm J. Hunt a Bosszúangyalban.

Ettin írta:

Mert saját dialektusukban, a korok hajnalán kapott elnevezésükkel szerintem csak ők lehetnek tisztába (Káosz-Raddaq és Káosz- Buulzaab kivételével).

A káoszangyaloknak nem az az eredeti nevük, amin ma tisztelik őket.

nyuggerisztan írta:

Zsolt van arra valami koncepcio, hogy egy ilyen zarandoklat a Fekete Kuthoz hogy mukodik? Egyaltalan krani kozembereknek hogy van lehetoseguk eljutni a belso tartomanyokig, hogy aztan felaldozhassak magukat? Vagy ez is egyfajta teszt, hogy csak az arra meltok reszesulhessenek ebben a kegyben?

Próbatételnek próbatétel, de nem kell hozzá egészen Sramsass-Daqkínig elzarándokolni, különben nem sokan tudnák teljesíteni. Ahogy négy éve írtam neked a kútról:

Tükörálarc írta:

Yneven gyakorlatilag bármelyik kút ideiglenesen azonossá válhat vele, vagy bizonyos rituális cselekmények révén, vagy egy spontán önfeláldozó aktus hatására, amit egy szülő visz végbe a közelében egy ivadéka javára.

Továbbá…

nyuggerisztan írta:

Es egyaltalan mi az osaquir celja ezzel a ritualeval?

Gyűjti a kútba pusztultak szellemeit, és szükség esetén igen jó hatásfokkal újrahasznosítja őket. Ez utoljára a godoni háborúban fordult elő.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

viktor írta:
Tükörálarc írta:

Hogy ki és mikor hívta életre a rendbírák tevékenységét vezérlő mechanizmust, nem tudni. Működésében valamelyest a Tizenhármak elhívatására emlékeztet...

Voltaképp bármiféle mechanizmus korlátozza a változások körét -- ez miért nem mélyen idegen a változások törvényétől?

A változás törvénye olykor paradoxont eredményez: olyan struktúrákat is előállíthat, amelyek eredményesen ellenállnak a további változásnak. Ilyenkor jelennek meg a rendbírák, akiknek az a funkciójuk, hogy biztosítsák a törvény folyamatos működését.

Tükörálarc írta:

A rendbírák (…) csak akkor lépnek be a létezésbe, ha a birodalom valamelyik régiójában a különféle struktúrák változási rátája egy bizonyos küszöbérték alá csökken, amit az őket vezérlő automatizmus az anomália jelének értelmez.

Továbbá…

viktor írta:
Tükörálarc írta:

Kráni felfogás szerint a közösség csak keretéül szolgálhat az egyén kiemelkedésének; a közösségi kiemelkedés fából vaskarika, mivel nivelláló hatása van, a jobb képességűeket lehúzza a gyengék szintjére és a legkisebb közös nevező uralmához vezet.

Ez például egy korlátozás. Az együttműködő közösség -- ynevi távlatokban -- akár kaptártársadalommá is alakulhat, ami félelmetesen hatékony lehet.

A változás törvénye időnként kitermel a birodalomban kaptártársadalomra emlékeztető struktúrákat, ám ezek eddig még mindig megrekedtek a hierarchia alacsonyabb szintjein. Úgy tűnik, nem állják a versenyt a szingularitás irányába integrálódó közösségekkel. (Egy másik fantasztikus zsánerre alludálva: ha beköszönt a gyermekkor vége, a borgok betliznek. wink )

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.07. 23:40:22)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

@Ettin: Néhány szó Ordaric Lykargonról.

Helyesen látod a karakter lényegét. Ám Ordaric Lykargon halott, visszavonhatatlanul és végérvényesen. A Tordragával vívott párviadalnak csak két lehetséges végkimenetele volt: vagy az egyik fél távozik a létezésből, vagy a másik. Egy sorsciklus lezárásában nincs helye ködösítésnek és ravaszkodásnak. Írói szemszögből nézve pedig a karakter súlyát a halála adja, így lesz a történetéből igazi dráma; ha valami bűvésztrükkel mégis megmentenénk, melodrámát csinálnánk belőle.

Ettin írta:

Egy ilyen ürgét kár lenne kinyírni a M* eposzi történetében.

Nincs kinyírva az eposzi történetből: markáns szerepet játszott benne, amely a megfelelő időben lezárult. Irodalmi művekben is felbukkanhat még, akár az enyémekben, akár a másokéban. Elvégre a M*-szerzők irodalmi ténykedése nem szorítkozik Ynev jelenére. Ordaric az én kreációm, a PPL-ben a rá vonatkozó részletek az én tollamból valók, de ha alkalmatos pályatársat találok, nem vagyok szűkkeblű a karaktereim átengedésében. Malcolm J. Hunt harmadik regényében egész kis regimenttel találkozhattok majd belőlük, a főhős Valaran U'Chaktól kezdve Elysia úrnőn keresztül Szidi Taffarig és Thassaladyon magiszterig.

Utoljára Tükörálarc szerkesztette (2018.07.08. 01:32:11)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Privát kérdésre válaszolva.

A rendbírákról tett hozzászólásomban a két kurzív szedéssel jelzett szövegrész között nincs ellentmondás.

Tükörálarc írta:

Másrészt, a rendbírák nem egyéni aktorként tevékenykednek, hanem betelepednek a helyben talált közösségekbe és ideiglenesen igénybe veszik az erőforrásaikat. Harmadrészt, a rendbírák hivatala intézményes ugyan, ők maguk azonban nem képezik részét semmilyen szervezetnek: egyénileg járnak el, saját belátásuk és ítélőképességük szerint, nem tartoznak senkinek elszámolással.

Az egyes számú szövegrész azt jelenti, hogy amikor egy rendbíra nekilát felszámolni egy anomáliát, nem egymagában kezd el szuperhősködni holmi kosfejes Batman-szerkóban, hanem sorra látogatja a helyi struktúrákat és hatalmi bázist épít ki magának, majd az így szerzett erőforrásokat mozgósítva lép a tettek mezejére.

A kettes számú szövegrész azt jelenti, hogy a rendbíráknak nincs állandó végrehajtó apparátusuk, hivatali fölöttesük és megbízó-elszámoltató rendszerük; továbbá nem szükségképpen működnek együtt egymással.