Téma: M.A.G.U.S. beszélgető

A máshova nem illő hozzászólások témája.

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Na ez jellemző hogy nem veszem észre:):Itt ugyanannyi a kedvezmény mint az alexandrában és még törzsvásárló pontot is kapok.Lehet hogy nem ez a megfelelő hely de ti is futárszolgálattal szállítjátok a könyveket vagy a jó öreg posta hozza ha olyan kedve van:)?

Pelikán elvtárs,a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Raywanhur írta:

Na ez jellemző hogy nem veszem észre:):Itt ugyanannyi a kedvezmény mint az alexandrában és még törzsvásárló pontot is kapok.Lehet hogy nem ez a megfelelő hely de ti is futárszolgálattal szállítjátok a könyveket vagy a jó öreg posta hozza ha olyan kedve van:)?

Futárszolgálattal szállítunk, mivel az gyorsabb, megbízhatóbb és a csomagok útja bármikor nyomonkövethető (bővebben lásd a vásárlási feltételek-et).

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Kösz a választ ezentúl nálatok rendelem meg első kézből igaz posta költség több mint az alexandránál de úgyis meg szoktam várni 3-4-5 regényt és egybe szoktam megrendelni.Szóval 10 rugó felett leszek.

Pelikán elvtárs,a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Raywanhur írta:

Kösz a választ ezentúl nálatok rendelem meg első kézből igaz posta költség több mint az alexandránál de úgyis meg szoktam várni 3-4-5 regényt és egybe szoktam megrendelni.Szóval 10 rugó felett leszek.

Nagyon szívesen. smile Ha esetleg van a közeledben Sárkánytűz könyvesbolt, válaszd a személyes átvételt, és nem számolunk fel postaköltséget!

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Gambit írta:
Raywanhur írta:

Kösz a választ ezentúl nálatok rendelem meg első kézből igaz posta költség több mint az alexandránál de úgyis meg szoktam várni 3-4-5 regényt és egybe szoktam megrendelni.Szóval 10 rugó felett leszek.

Nagyon szívesen. smile Ha esetleg van a közeledben Sárkánytűz könyvesbolt, válaszd a személyes átvételt, és nem számolunk fel postaköltséget!

Hali
A vásárlási feltételekben úgy van írva, hogy csak a pesti tűzben lehet személyesen átvenni. Akkor most melyik frissebb infó?
Előre is köszi a választ.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ez engem is érdekelne.Győri vagyok, Akkor itt is átvehetem a Mienkben?Mert az még jobb lenne.

Utoljára Raywanhur szerkesztette (2010.08.18. 10:31:25)

Pelikán elvtárs,a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv Mindenki!

Azt tudjuk már, hogy mikorra várható az első két lépés, amiven a kiadó le akarja zúzni a "kalózkiadást"(mármint MAGUS szerepjáték)?
Mert G.A. úr valami ilyesmit emlegetett az év elején.

Csöcs,
vg

"Életében egy a cél, utód legyen amíg él.
Fészke villám, álma vér, mindig rabol sosem kér."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv' Talán itt jó helyen lesz.
Észrevettem, hogy a régi fórum ismét elérhető, gyorsan le is mentettem amit akartam.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek akik ezt lehetővé tették, és tettek érte. (meghajolós szmájli)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Kijött a Tűzön, vízen árnyékban?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ez engem is érdekelne, hogy mi van Tűzön, vízen, árnyékban című kötettel? big_smile

Utoljára Melani szerkesztette (2010.09.08. 20:54:48)

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Melani írta:

Ez engem is érdekelne, hogy mi van Tűzön, vízen, árnyékban című kötettel? big_smile

Igen, megjelent! http://www.deltavision.hu/cikk/megjelen … arnyekban/

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Hány oldal lett a mű?

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Remek big_smile Köszönöm!
Most már csak azt kell megvárnom, hogy megérkezzen a sárkánytűzbe big_smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Adiz írta:

Hány oldal lett a mű?

512 oldal.

"Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő."

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Gambit írta:
Adiz írta:

Hány oldal lett a mű?

512 oldal.

Vaskos kis könyv lett!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdvözletem mindenkinek!

Újnak mondanám magamat a M* fórumon, Ynev világán viszont nem, mivel többször is volt alkalmam kalandozni ott a haverjaimmal még ifjú koromban (nem mintha most olyan öreg lennék:)). Velük ellentétben én viszont főleg D&D-n, azon belül is FR-en „nevelkedtem”. Talán ennek köszönhető, hogy a szerepjáték könyveken (Summarium, Bestiárium, Papok, paplovagok kézikönyvei stb.) kívül, soha nem kerültem közelebb, ehhez az egyébként általam (és még sokak által) nagyon jól kidolgozottnak tartott világhoz, főleg ami a próza irodalmát illeti. (Egyetlen kivétel ez alól Kornya Zsolt Becsület dolga című novellája – amit a mesélő azért olvastatott el velem, hogy minél hitelesebben tudjam játszani a Krad-lovagomat. smile) És persze ott volt még a „ha ez magyar, akkor biztos nem túl jó” előítélet.
Ez a fajta hozzáállás (immár azt kell, hogy mondjam sajnálatos módon) kitartott nálam tavaly tavaszig. Amikor is úgy döntöttem, hogy ideje az ez irányú fantasy ismereteimet bővíteni, mert visszaemlékezve nem is tartottam olyan rossz világnak a M*-t. smile Ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy a Delta felkarolta a megtépázott és egyre hanyatló brand-et. Számomra ez azért volt fontos, mert én – sokakkal ellentétben – jónak tartom a kiadó munkáját, mivel próbálják a hazai fantasy rajongók minél szélesebb körének igényeit kielégíteni, még ha emiatt olykor veszteségesek is – szerintem ez becsülendő. Mellesleg már közel nyolc éve hűséges vásárlójuknak tudhatnak wink.
Visszakanyarodva az eredetei témához, tavaly nekiláttam Ray O'Sullivan Sötét zarándokához. Egyrészt azért esett erre a választásom, mert a nagy fekete páncélos Darton-paplovagok, mindig is közel álltak a szívemhez, másrészt, mert abban az időben kölcsön kaptam a történet második részét, de nem akartam elkövetni azt a hibát, amibe már sokszor beleestem sorozatok olvasása közben (nevezetesen, hogy az utolsó résszel kezdek smile). Valószínűleg én misztifikáltam túl látatlanban Airun al Marem karakterét, és talán ezért is hatott rám kiábrándítólag, mikor a történet elején egy szerelmi jelenetet látva, elkezdett nyáladzani a 16 éves, vörös hajú, meztelen kislányra. Nekem ez sok volt, főleg egy olyan szereplő részéről, aki elvileg egyházi vezető, egy isten kiválasztottja (még ha az az isten a halál és humor ura is), és már ő maga is élő szentnek számít bizonyos szempontból. Gyorsan hozzátenném a félreértések elkerülése végett, hogy nekem semmi bajom azzal, ha a regényekbe szerepeltetik a testi szerelmet, csak akkor annak legyen értelme, és ne arról szóljon, hogy a főhős (aki egyébként meglett férfi, háborús veterán, ráadásul fontos küldetésben jár) perverz tinédzser módjára legelteti a szemét a szinte még gyerek leányzón. Persze az is lehet, hogy én értelmeztem félre Marem karakterét – előre is elnézést kérek a rajongóktól.
Nos, a könyvet – mondanom sem kell – ennél a pontnál abba is hagytam. Épphogy csak elkezdtem követni, milyen írások jelennek meg M* tematikában, mikor újra közönyössé váltam a téma iránt. Az előítélet újra elhatalmasodott és idén nyárig nem is enyhült.
Ez alkalommal a Bíborgyöngyök 3. részének borítója törte meg a jeget. Egyrészt az információknak az ily lassan való csepegtetése által, ami igencsak felcsigázta az olvasóközönséget (még engem is aki akkor még nem volt M* fan smile). Valamint a Delta ismét nem hazudtolta meg önmagát, és nagyszerű borítót készítettet a kötethez (ami most folytatódott a Tűzön, vízen, árnyékban-nal). A régi fórumon meg is jegyeztem, hogy én könnyen csábulok az ilyen külsőségek hatására. Ez tulajdonképpen azt eredményezte, hogy elkezdtem gőzerővel utána olvasni az elmúlt években kiadott M* köteteknek, főleg az antológiáknak. Ez egy újabb löketett adott, mivel szinte mindenhol pozitív kritikával emlegették ezen könyveket. Tetszetősnek találtam a Toron és Északi szövetség birodalom bemutató köteteit is, bár csak átlapozni volt alkalmam őket könyvesboltokban. Az őrület azzal folytatódott, hogy egy régi ismerősömtől kölcsön kértem minden M*-sal foglalkozó anyagát (szerepjáték könyvek, regények, Rúna magazinok), és határtalan lelkesedéssel vetettem magam ismét a Summarium olvasgatásába. smile Ez azonban nem volt elég. Eszembe jutott, hogy már évek óta ott porosodik a könyves polcomon a Halál havában első (griffes) kiadása. És ezzel gyakorlatilag el is érkeztünk oda, amiről végtére is írni akartam. big_smile

SPOILER VESZÉLY!

Próbáltam elfeledni minden negatív élményt, ami M* prózával kapcsolatban ért, és gondoltam mi sem lenne könnyebb eszköz a felejtéshez, mint az Ynev alapjait lefektető első regény.
Mivel is kezdjem? Sok szerepjáték regényhez volt szerencsém az életben, magyar írótól származó művet azonban csak keveset olvastam (mondhatni egyáltalán nem, csupán Ars Magica és 77 - Hetvenhét novellákat, illetve szerepjáték és fantasy cikkeket – főleg Kornya Zsolttól). Ezért inkább nem próbáltam egyetlen korábbi olvasmányélményemhez se mérni, illetve különösebb elvárásokat támasztani a könyv iránt. Összegezve azt kell, hogy mondjam egy jó középszerű regényt kaptam.
A legendás Gorduin karaktere engem annyira nem fogott meg. Ez a „jóképű vagyok”, macsó, titokzatos és a nők bálványa karakter nekem soha nem volt a szívem csücske (ebből a szempontból Gáspár András egy másik hőse, Garmacor sokkal szimpatikusabb és „fogyaszthatóbb” volt a számomra – róla majd még írok később smile). Talán a bárd addig tetszett a legjobban, míg fel nem bukkantak a női szereplők (különösen Eriel – tőle szinte a falra másztam). Itt is befutott a 16 éves kislány, bár hozzátenném, hogy sokkal esztétikusabb formában lett tárgyalva kapcsolata Gorduinnal, mint a fentebb említett regény esetében. Viszont az Eriel nevezetű hölgyet egyszerűen nem tudtam értelmezni, bár nem is nagyon akartam. Már az első pár mondatával és cselekedetével sikerült felvonultatnia az elmebaj, a skizofrénia és a hiperaktivitás megannyi tünetét. Erről a dologról leültem egyébként barátnőmmel beszélgetni, megkérdeztem tőle, hogy szerinte miért ábrázol valaki így egy női karaktert (gondoltam egy nőnek csak van valami fogalma arról, hogyan is működik egy nő igazából - és hogy ha így viselkedik, mint Eriel, azt miért teszi). Ő erre azt, mondta, hogy egyes férfiakat lázba hoz az, ha egy nő úgymond „kicsit” őrült. Hát nem tudom. Egyrészt Eriel nem kicsit volt az, másrészt én csak remélem, hogy nem ez az általános közízlés (vagy csak a ’90-es évek elején volt ez?). Persze megértem, hogy rossz neki, mert látomásai vannak, és a gyerekkora sem volt leányálom, meg még ott vannak azok a macskaistennőt tisztelő papnők is, akik maguk közé „fogadták”. De ez még nem magyarázat a fentebb említett jelenségekre. Egyébként ebből a macskaimádó kultuszból szerintem jobbat is ki lehetett volna hozni (ha valaki esetleg még tud olyan írást, amely Felice kultuszával foglalkozik, arról szívesen olvasnék). Számomra egyértelműen a tolvajnő karaktere volt a regény „mélypontja”.
Visszatérve Gorduinhoz, egy kicsit sajnálom is őt, hogy összeakadt Eriellel, de azt mindenképpen jól tette, hogy a végén „kiadta az útját” (még akkor is, ha igazából a nő magától lépett le – remélem a későbbi regényekben nem is tér vissza).
Viszont Alyr Arkhon karaktere nagyon megfogott. Ő testesítette meg a higgadtságot és a józan észt a csapatban, és erre igen nagy szükség volt a bárd és a tolvajnő mellett. A pyarronit azonban kicsit feleslegesnek éreztem, hiába volt kihagyhatatlan szereplő. Talán érdekesebb lett volna, ha a két lidércúr történetét jobban kifejtik az írók (ha jól tudom, ezt Gáspár András még Novák Csanáddal együtt írta), és szervesebb részét képezik a regénynek, nem csak a végén szembesülünk az ő előzményükkel, mivel így az egész csak lógott a levegőben. Orwella papnője, jó csaj volt, őt sajnáltam, bár így jár, aki lepaktál az ördöggel smile. Minden esetre az zseniális volt, ahogy Gorduin végül elbánt vele - mármint a kettejük között lezajló mentális csata és ahogy a bárd végül ráemeli a fegyvert, és lő. Egyébként is tetszett a lőfegyver szerepeltetése, valamint a történet, hogyan került Gorduinhoz, és hogy ezeket a ritkaságokat, mekkora gonddal és titokkal készítik – és nem rohangál vele boldog-boldogtalan az utcán.
Szintén nagyon „látványos” motívum volt, amikor Gorduin és Eriel visszakerül a múltba a kyrek és orkok csatájának kellős közepére. Továbbá amikor a bárd megjelent a kyr Hatalmasok tanácsán, és mikor a tekintete találkozott a császárral, az uralkodó pedig érezte Gorduin jelenlétét. Ezeket a részeket sikerült nagyon érzékletesen megjeleníteni.
A bárdal kapcsolatban érdekes lett volna megtudni, hogy az, miszerint ő a Jelhordozó, mit is jelent pontosan – bízom benne, hogy a későbbi regényekben választ találok majd erre a kérdésre.
A csataleírások kellően rövidek és gördülékenyek voltak, ahhoz hogy fenntartsák az izgalmat, viszont a fordulatokat kissé kiszámíthatónak találtam, de néha még így is meglepett néhány nem várt történés.
Összegezve a dolgokat, bár akadnak hibái a könyvnek, nem szabad elsiklani a felett, hogy két huszonegynéhány éves fiatal írta, és ebből a szempontból ez egy elég jól sikerült regény lett (Erielt leszámítva), én legalábbis jól szórakoztam közben (kivéve, amikor értetlenkedve pislogtam, néhány apróság felett). Továbbá nagy pozitívuma az első kiadásnak a végén található közel ötven oldalas függelék, így ha valaminek részletesebben utána akar olvasni az ember, vagy csak nem ismer egy ynevi fogalmat-nevet, nem kell egyből a Summarium után nyúlnia. Ráadásul szerintem ennek a kötetnek a legjobb a borítója, az eddig megjelent összes kiadás közül. Nem hiába, a Boros-Szikszai páros már akkor is tudott nagyot alkotni. smile

A másik kötet, amit közvetlenül ez után kezdtem olvasni, az a Legendák és Enigmák 5. része, az Átkozott esküvések volt.
Kezdeném Kornya Zsolt novelláival a Fattyúregével és a Becsület dolgával (amit már másodszor olvastam, és most is akkorát ütött, mint elsőre, pedig annak már több, mint hat éve – részben ezen novella miatt esett erre az antológiára a választásom). Igazából nem is írnék ezekről túl sokat, mivel egyszerűen tökéletesek. Nincs mit kiemelni belőlük, mivel az egész úgy van rendben/egységben, ahogy megíródott, a történet megállíthatatlanul, teljes összhangban önmagával gördül előre, és a végén mindkettőnél ott a csattanó, ami egyrészt megrázó, másrészt nem feltétlenül a történet vagy cselekmény adja, hanem a mögöttes tartalom. Kevés szerepjáték regény, novella esetében érzi azt az ember, hogy a műben egyszerűen minden a helyén van - minden szó úgy és ott szerepel benne, mintha nem írták, hanem valami isteni hatalom által kinyilatkoztatták volna. Nos, Kornya novellái ilyenek, még akkor is, ha a hősei néha túl kemények, ahogy azt az egyik ismerősöm mondta valamikor. És persze nem tudok elsiklani a watsoni, illetve moorcocki utánérzésen sem. Bár ezek csak előnyére válnak a novelláknak. Nagy nevektől jól tanulni, csak a jó írók tudnak. smile
Emlékszem, hogy Kornya stílusa már akkor is nagyon tetszett, mikor a cikkeit olvastam régen a Fanfárokban. Most viszont elhatároztam, hogy elkezdek tőle nagyüzemben regényeket olvasni smile (főleg a Sötét Mersant sorozat érdekel és a Pokol című M* regény, de ha valaki még tud jó könyvet ajánlani tőle, azt örömmel veszem).
Megtartó varázs - az első mű, amit Gáspár Pétertől olvastam. Neki a táj és környezet leírásait találtam a legjobbnak. Szinte tolkieni alapossággal ír a mocsaras ártéri erdők flórájáról és faunájáról. Ezek az apró, de rendkívül fontos részletek, kimondottan hangulatossá és átélhetővé tették a novellát. Az ynevi elfekkel való ismerkedéshez pedig nem is találhattam volna ennél jobb történetet, sikerült felkeltenie érdeklődésem a kráni elfek és úgy általában Krán iránt is (valamikor régen játszottam kráni félelfet, de már szinte semmire nem emlékszem abból a karakterből).
A rejtező hold, éji szem érdekes kis bemutató története a Pöröly karakterének, bár elég rövid, én szívesen olvastam volna róla még (azt hallottam, hogy Garmacor történeteiben is szerepel - már várom a vele való, újbóli találkozást smile).
S végül az Odalent, egy állatmesébe oltott kalóz-tengerész história. Szerintem ez egy rendkívül szép történet volt, és mindamellett ötletes is. Nem mondanám egyértelműen, hogy ez a kötet legjobb novellája (kisregénye), de számomra fej-fej mellett végzett Gáspár Péter és Kornya novelláival - minden esetre, ha sorrendet akarnék felállítani, nem lenne egyszerű dolgom. smile

SPOILER VÉGE!

Jelenleg a Legendák és Enigmák 1. részét, A holtak légióját olvasom, azon belül is a címadó novellát (Garmacor egyszerűen elképesztő, jól megrajzolt karakter). Erről a kötetről csak jókat hallottam, illetve Hamlet ismertetője a Könyvesblogon Garmacor címeréről, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezzel az antológiával folytassam ismerkedésem a M* irodalmának birodalmával. smile
Következő regénynek az Észak lángjait vettem tervbe, de akinek lenne javaslata, hogy mit érdemes még olvasni az ynevi krónikákból, az írjon nyugodtan, hálás lennék érte. big_smile
A végcél az, hogy beérjem a Delta által kiadott új műveket, szóval csak tényleg igazán jó könyveket ajánljatok. wink

Gyakorlatilag a Delta az egyszerűen fantasztikus könyvborítóival, szerzett még egy rajongót a M* világának, szerény személyemben. smile

Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról. - J. R. R. Tolkien

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Angelpriest írta:

ismerkedésem a M* irodalmának birodalmával. smile
Következő regénynek az Észak lángjait vettem tervbe, de akinek lenne javaslata, hogy mit érdemes még olvasni az ynevi krónikákból, az írjon nyugodtan, hálás lennék érte. big_smile

Szia!
Nézzük csak, mit tudok ajánlani?
Ha kedveled Kornya Zsoltotm mindenki Renier mesterét, akkor természetesen a Geor-ciklus két könyvét ajánlanám: az Acél és oroszlánt, és a Korona és kelyhet. G.A-tól az ÉL-t csak támogatni tudom, a Karnevált meg melegen ajánlom. Boomentől ugye ott van a Morgena könnyei. Én a helyedben újra megpróbálnám az Airun regényeket, hidd el jók azok is smile.
Antológiák: Vihar Ibara felett, avagy az újabb generáció, és a nagy öregek együtt, Bíbor gyöngyök "trilógia", mer' ezekben biztos mindenki megtalálja a kedvencét, és végül "Erion 4 Ever!", azaz A világ közepe.
A regényekre visszatérve majdnem elfelejtettem: Raoul Renier: Pokol, egy remekmű Kránról.
Ez perszem csak a közelmúlt terméke+az igazi klasszikusok, hisz sorlohatnám még a sok L&E antológiát, és a Garmacor-ciklust, de szerintem felesleges, mert szerintem úgy is meg fogod találni azt, ami elnyeri a tetszésed.

És egy személyes vélemény a végére:
Az M* (többnyire) olyan, mint az Old Spice. Bizonyíték, nem ígéret.

Bye:
David R. Blake

Utoljára David R. Blake szerkesztette (2010.09.12. 17:51:50)

"… soha nem lenne szabad arra gondolnom, hogy a győzelem képtelenség. Elég csak erre gondolni – és máris vesztettél."
"...A vodka a lélekhez szól. Akkor ha már nagyon, de nagyon fáj."
                                                             /Szergej Lukjanyenko:Éjszakai őrség/

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Ezek szerint akadt, aki végigolvasta a kolosszális vörössárkány-méretű kommentemet. S ráadásul még a lényeget is sikerült leszűrnie. smile

Köszönöm szépen az ajánlásokat, David R. Blake! smile

Tehát azt mondhatjuk, hogy a Deltánál a M* Klasszikusok címen futó sorozatot, úgy ahogy van, érdemes abszolválni. Hát Airun al Marem történeteire szerintem még alszok néhányat, a biztonság kedvéért. big_smile
Gáspár Pétertől a Morgena könnyein (illetve a most megjelent Tűzön, vízen, árnyékban-on) kívül van még olyan regény, vagy egyéb hosszúságú írás, amit megéri elolvasni?
A Legendák és Enigmák, Hadak árja című része minőségileg milyennek mondható? Csak azért kérdezem, mert a téma (Dúlás), elég kecsegtető számomra, sok potenciált rejt magában. Sikerült is ezt kiaknázni?
Ami Erion városát illeti, kölcsön kaptam az Erioni Regék című antológiát is, de nekem nem fűlik hozzá túlságosan a fogam. Számomra az egész város átláthatatlan és "emészthetetlen", az ilyen zavaros és kusza megapoliszokat soha nem komáltam különösebben, bármely világban is szerepeltek. Kicsit elcsépeltnek tartom az egész koncepciót.
Jut eszembe! Dale Avery Renegátjáról, mi a kedves olvasóközönség véleménye?

Utoljára Konstantin szerkesztette (2010.09.12. 21:04:51)

Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról. - J. R. R. Tolkien

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Én olvastam a Hadak árját, bár konkrétumot nem tudnék mondani, mert nagyon régen olvastam big_smile
Reniertől a Pokol című gyöngyszemet mindenképpen a figyelmedbe ajánlom, az egyik legjobb Magus könyv!
Erionhoz hozzászólva, én se kedvelem a nagyvárosokat, de a világ közepét szerintem megéri elolvasni, nem érződik rajta nagyon a nagyváros, mert elég kis területen mozognak az események.
Egyéb Magus ami nekem nagyon tetszett: Bíborgyöngyök, A vas ideje, Fogadalom. A klasszikusok néven futó könyvekhez még nem volt szerencsém, úgyhogy azokról nem tudok véleményt mondani. big_smile

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Üdv"

Hadak árja: hogy mennyire "jó" az attól függ, mit vársz tőle.
A menekülők kínjait, és a kiscsoportokban küzdők szenvedélyét egészen jól visszaadja. Én szívesebben olvastam volna a Dúlás hadmozdulatairól és a Pyaronni istenek kegyeltjeinek bukásáról.

Boomen: Sötét vizek c. könyvét érdemes még elolvasni. Főleg a Délvidéken  (Shadon, Gorvik, Predoc) játszódik (plusz egy kis Toron). Könnyed, olvasható stílus, epikus történetek.

Erion. Kétségtelen, hogy a vele foglalkozó két antológia nem igazán alkalmas a megismerésére.
Az erioni rege inkább kalandozókról szól, a Világ közepe meg erősen kötődik Torozon tavernájához.
Erionról többet meg lehet tudni a szerepjáték könyvekből és kiegészítőkből.  Jobban átlátható a város "működése", felépítése, főleg ha megvan város térképes is.
Egy kis segítség: http://www.tar.hu/lom/erion.jpg

Az eddig elhangzottakon kívül még ellovasásra ajánlanám Sherwood: Abbitkirálynő c. történelmi fantasy regényét.

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Azt hiszem, ez alapján lesz miből csemegéznem az elkövetkező hónapokban. Köszönöm! smile

Ma délelőtt befejeztem a Holtak Légiója című kisregényt. big_smile Garmacor nagyon hitelesen volt bemutatva, sokkal inkább át tudtam érezni az ő kalandját, mint mondjuk Gorduinét A halál havában esetében, úgyhogy a Garmacor címerére valószínűleg rá is vetem magam, de majd csak az Észak lángjait követően.

Hadak árja. Kicsit abban reménykedtem, hogy vannak benne nagy epikus csataleírások, s hogy inkább a globális eseményekre koncentrál, de ha jól értem, akkor nem ez a helyzet?

dragondark, köszönöm a térképet! smile

A Renegátot nem olvasta senki, vagy csak egyszerűen olyan rossz, hogy szót sem érdemel (azért firtatom ennyire, mert ezt is megkaptam kölcsönbe - és hogy egyáltalán érdemes-e energiát fektetni bele)? smile

Utoljára Konstantin szerkesztette (2010.09.13. 17:12:46)

Ki eltörsz egy tárgyat, hogy megtudd, mi az, letértél a bölcsesség útjáról. - J. R. R. Tolkien

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Szia

Én szinte mindent elolvastam már, ami MAGUS ... a fenti ajánlásokkal én csak egyet tudok érteni. Ami nekem nagyon tetszett az a Kráni krónikák. Dale Avery Renegát könyve szerintem pedig az egyik legjobb MAGUS könyv, bár a világkép, amit Kránról leír sokaknak nem tetszik. A Pokollal eléggé ellentétes ...
A Fogadalom szintén jó. Még amit nem ajánlottak az a Hollóidők, szerintem fordulatos és izgalmas könyv.
Egyébként az igazat megvallva Ynev nagy sorsfordító háborúiról, eseményeiről nem igazán van sok regény. Az egyik ilyen a Dúlás. A manifesztációs háború eseményeit elkezdték felgöngyölíteni, de az még befejezésre vár. Crantáról szinte semmi - egy antológiát leszámítva, ami valljuk be nem a legjobb. Kyria fénykora és bukása sok helyen megjelenik, de egészében az sincs meg. Szóval az igazán nagy eseményekhez konkrétan még nem igen nyúltak hozzá. Itt kivétel talán csak Gorduin története és a zászlóháborúk egy fejezete.

Szép napot!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Angelpriest:
A hadak árja valóban nem a hősi csaták antológiája. A helyedben én a végére hagynám az olvasását, akkorra amikor már jobban átlátod.

Renegát: Alap mű!!! Kihagyhatatlan!!! smile

Ajánlom még továbbá: az összes Legendák és Enigmákat. Elmondható róluk, hogy döntő többségében (a régebbiek szinte mindegyik) jó írásokat tartalmaz.
Anyrok alkonya - Lobogók hajnala szintén játszós smile
Boomen, Reiner, Sherwood mesterek munkáit is melegen ajánlom.
Eric van Dien: Uwel nevében-ét is.

(felsorolnám mind az ötvenhat meglévő könyvemett, de azért vannak érdekességek...)

Ajánlatos ELKERÜLNI!!!!: Homokszem csupán... , Shadoni krónika. - akad még gyenge mű, de ez a kettő kimagasló példa.

Peace!

 

Hozzászólás: M.A.G.U.S. beszélgető

Rastaman írta:

Ajánlatos ELKERÜLNI!!!!: Homokszem csupán... , Shadoni krónika. - akad még gyenge mű, de ez a kettő kimagasló példa.

Naigen, én is pont beleszaladtam a homokszem csupán-ba. sad Emiatt bennem is megfordult, hogy mi lehet igazán ynevi anyag, melyet érdemes elolvasni. Viszont itt is mindenki mást értékel jónak. Keresd meg a saját ynevedet. smile
Sajátomban gorduin ciklusok, pokol, legendák-enigmák amik igazán megszeretették ynevet. Persze ehhez nagyon rádob, hogy a könyvek szereplőit ki szokták adni kártyában és így is nagyobb "képet" kapok róluk. Nem sok könyvet olvastam, de igyekszem pótolni. A renegátokra én is rámászok, nagyon sok pozitív kritikát olvastam róla, amivel hogy általánosítani szeretek elérte a küszöböt. smile E tekintetben tényleg ajánlott forumkritikákat olvasni, 10-20 ember csak adhat egy normális véleményet egy regényről.
Acél és Oroszlán az bejött, a Korona és kehely már kevésbé, szokatlan volt ez a "változás".

Tehát hajrá! Találd meg a saját Yneved Angelpriest! smile

Utoljára GLAD szerkesztette (2010.09.14. 11:05:17)

"Lehet, hogy ez a világ egy másik bolygó pokla" Aldous Huxley