Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Szia András!

Ha zavarhatok lenne két kérdésem. Egy fórumon való beszélgetés alkalmával szóba került, hogy a dorani varázslókkal és legfőképpen botjukkal kapcsolatban van néhány kiadásban meg nem jelent gondolat. Az illető az információ bizalmasságára hivatkozva irányított hozzád, így szeretném tőled megkérdezni, mit tudhatunk még róluk és botjukról?

A másik dolog pedig, van valami konkrét elképzelés, inkább a játéktechnikai megvalósítás oldaláról, de persze azért a háttérrel kapcsolatban is, a végül meg nem jelent csatamágussal kapcsolatban?

Előre is köszönettel, Cundior!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Cundior: üdv a fórumon.
Nem zavarsz és akárhány kérdésed lehet; ez a hely már csak így működik. Akárki volt, aki ide irányított, alkalomadtán köszönd meg neki a nevemben, plz; a diszkréció a veszélyeztetett erények közé tartozik.

Doran: a háttéranyag nem az összes ott képzett varázslóról, csak a Szarvtorony nekromantáiról szól. Azokat a motívumokat rendeztem össze benne, amik az évtized elején készült írásaimban (Halk szókkal...; Együttállás; Garmacor vére) szerepeltek. A fórum törzstagjaitól kértem, hogy javasoljanak hozzá játéktechnikai megközelítést (ami átfogó energetikai koncepció és kompatibilis mágiarendszer hiányában kimerítette a lehetetlen küldetés fogalmát); három tervezet is készült, és mindháromnak voltak pozitív vonásai, de az Ökörség projekt befulladása nyomán ez a kérdés is lekerült a napirendről.
Lényeg: ha a dolog játéktechnikai része érdekel, a háttéranyaggal nem sokra mész (bár nincs akadálya, hogy elolvasd), a tervezetek megosztásáról pedig nem dönthetek a készítőik tudta/beleegyezése nélkül. Ha ők szeretnék, részemről nincs akadálya, csak tudd, hogy a meglévő rendszerek egyikébe sem lehet őket közvetlenül beilleszteni, így a gyakorlati használhatóságuk erősen korlátozott.

Csatamágus: az Új tekercsekben mintha szerepelt volna kasztként (nincs a kezem ügyében, hogy megnézhessem), de a világfejlődés tendenciái azt a formáját biztosan idejétmúlttá tették.
A jelenlegi állapot szerint nem egyféle csatamágus van; a feladatkört civlizációnként és kultúránként különböző képességű és felkészítésű személy/csoport tölti be. Ehhez a témához irodalmi háttéranyag sem készült (csatamágus karaktere egy szerzőnek sincs), az új m* rendszer pedig nem kaszt, hanem képzettség alapú, tehát jó esetben ez is akként fog benne megjelenni.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Köszönöm a választ és a szívélyes fogadtatást! A diszkrécióval kapcsolatos elismerő szavaidat pedig eljuttatom affelé, aki erre rászolgált. smile

A bottal kapcsolatban, csak gondolatébresztőként, mint megfontolandó érdekesség olvasnék róla, nem baj, ha egy az egyben nem beilleszthető. Ha esetleg nem túl körülményes az elérésük, és tudnál a felkeresésükben segíteni, hogy a hozzájárulásukat adhasság, annak nagyon örülnék.

A csatamágusokról sajnos nem esik szó az Új tekercsekben. Valahogy én is hasonló képpen képzelem, minden kultúra, a maga módján áll a kérdéshez, nem olyanok ők, mint egy egységes kaszt. Viszont egy két hasonlóság akad köztük. Szerintem mindenképpen rendelkezniük kell valami tapasztalattal a hadviselés terén. Nem úgy képzelem őket, akik ügyetlen könyvmolyokként botorkálnak a csatamezőn, hanem mint akik képesek megvédeni magukat, ha kell, illetve kisebb egyszégeket akár könnyen el is vezetnek. Ilyesféle harcos varázslók lehetnek, természetesen a hangsúlyal a mágián. Legalábbis szerintem.

Viszont azt nem tudom elképzelni, hogy konkrétan milyen lenne ez a mágia? Nagyott területeken pusztító tűzmágiára ott vannak a tűzvarázslók (bár ők csupán Ordan számára, így egy regényben jó ötlet lehet, egy hozzájuk eredményben hasonló erő felvetése, de szerepjátékban adott lenne a kérdés, minek egy "ugyan olyan" kaszt mint ami már van?), segítő támogatás a papok feladata, míg a különféle átkok és sötét praktikák a boszorkánymesterek asztalan. Mégis, hogyan lehetne jól megfogni a csatamágusok mágiájának természetét? Vagy ez már az új M.A.G.U.S. feladata, ne firtassam ezt most? smile

Utoljára Cundior szerkesztette (2017.10.20. 20:32:21)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Cundior: az érintettek évek óta nem aktívak a fórumon (az egyiket ki is kellett tiltanom, annyira megokosodott), szóval  ebben nem fogok tudni segíteni.

Csatamágus ügyben igazad van: az irodalmi Yneven külön fegyvernemet alkotnak, kiképzésük és hadrendbe való integrálásuk az adott kultúra katonai vezetésének feladata. A mágiájuk lehet szakrális (gorviki kosfejesek, shadoni orátorok/kántorok, Arel-papok) vagy mana alapú (toroni magitorok, godoni félmágusok, pyar csatamágusok), a repertoárjuk támadó vagy védekező jellegű, a varázslataik pedig jellemzően ősibb/komolyabb mágiaformák célirányosan egyszerűsített változatai. Ezeket könnyebb elsajátítani, így egységnyi idő alatt több ember készíthető fel a használatukra... a seregeknek pedig odaát is a hatékonyság a mindenük. smile
A csatamágusok sosem dolgoznak egyedül. A védekezés-specialisták kisebb taktikai egységeket alkotnak, hogy a hadrend minél nagyobb részét fedjék le, a támadók pedig nagyobb (stratégiai) formációkat, hogy pusztító erejüket meghatványozzák. Mindettőnek vannak előnyei és hátrányai - a két irányzat legutóbbi közvetlen konfrontációjából (nagy bosszúháború, mandreiai csata) az előbbi került ki győztesen.
A csatamágusok mágiája főszabályként tapasztalati-profán jellegű, ezt az új m* rendszer is így fogja leképezni, ha minden igaz.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Cundior: üdv a fórumon.

Csatamágus: az Új tekercsekben mintha szerepelt volna kasztként (nincs a kezem ügyében, hogy megnézhessem), de a világfejlődés tendenciái azt a formáját biztosan idejétmúlttá tették.
A jelenlegi állapot szerint nem egyféle csatamágus van; a feladatkört civlizációnként és kultúránként különböző képességű és felkészítésű személy/csoport tölti be. Ehhez a témához irodalmi háttéranyag sem készült (csatamágus karaktere egy szerzőnek sincs), az új m* rendszer pedig nem kaszt, hanem képzettség alapú, tehát jó esetben ez is akként fog benne megjelenni.


Itt közbeszólok, Eric Crowe sajnos kevésbé jó emlékezetű regénye, a Ryeki Tűz konkrétan rendelkezik egy nevesített másodszereplővel, egy tetovált dorani csatamágussal. Hogy mennyire kóser a koncepció jelenleg, nem tudom, de konkrétan így emlegetik pár esetben. De kb. ennyit tudok csak ezzel kapcsolatban mondani róla.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Cundior;
könnyen lehet, hogy tudsz róla, de azért ideírom, hogy az Ynevi kóborlások c. modulgyűjtemény egyik modulja, a Véridő bemutat két toroni szolgálatban álló csatamágust is - a varázslataikkal egyetemben.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András, a külön támadásra és védekezésre specializált csatamágusok ötlete nagyon tetszik! Nem is gondoltam erre, de valóban meg van a helye egy csapadtan a jó védekező varázstudónak is, így pedig értelme van a kasztnak. Bár gondolom ezt a két területet azért egyaránt ismeri a csatamágusok mind két csoportja, csak az egyikre nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint a másikra.

Morrola, nem biztos, hogy nekifutok az egész könyvnek, de jó tudni róla!

Bűvdudás, köszönöm a tippet, nem ismertem azt az írás. Most elolvastam, de elég kitalálatlannak tűnik, van három koncepciótlan, ötletszerű varázslat, de nem több.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

megpróbálok releváns infókat kiszedni a Ryeki tűzből ezzel kapcsolatban, de okkal nem szoktuk emlegetni.

András, a múltkorira visszatérve, ez a fajta emlékezet gondolom alapjáraton kerülendővé teszi Mindenfajta trónviszály ötletét. Anno amikor megírtam a Toron jussát utólagosan esett le csak, hogy nem feltétlenül lenne ez elég ahhoz hogy Erigowot pl. kigolyózza a játékból hosszútávon: lényegileg az uralkodó nemisége pont az erveknél nem okoz akkora gondot, mint Toronban talán... másrészt, hiányzik a miértje és a miért így-je, amit nem ártana talán megindokolni majd. Ami eszembe jutott, az esetleg a hercegnő esetében egy konkrét uralkodót kapjon a hercegség,a mi Toronnak megfelelne. Az előzőekben már említetted, hogy Dagatere-t jobb lett volna elrabolni inkább, mint shuluri hajvágást adni neki... az mondjuk felírhatjuk Toron hibái közé, de az se ízletes megoldásnak csak így.

Nemiségre visszatérve, ha uralkodói szinten nem gond, akkor elvileg az erveknél nem hinném hogy gondot okozna a női lovag fogalma, és most nem feltétlenül gondolok a földi megoldásra, hanem az A., ynevi kóbolrói hagyományra épülő változatra vagy B., dinasztikus helyhezkötött lovagrendre....


Szerk.: menet közben sikerült kihalásznom a 3-4 évvel ezelőtti levelezésünk releváns anyagát, ezzel kapcsolatban pár gondolat. Szóval röviden: az erveknél a toroni nyomás és a közös kenuban vergődünk esete ellehetetleníti azt, hogy egymásnak essenek. Amire viszont felfigyeltem pl. Gianag és Haonwell esetében, a vanirizálódás és az erv jelleg -gondolom- lassú hígulása, valamint a haonwelliek hibái Toron megítélésénél... namost meglovagolva az Erigow mániámat, anno a Zöld is emlegeti hogy ők talán Toronhoz a leginkább hasonlatosak...

Mivel a vezető rétegben található csak meg a fegyver/észarisztokrácia versengése (az erigowi gazdának marhára mindegy, kyr módon vet és arat, miközben vérbeli erv aratódalokat énekel), mennyire jelenik meg náluk a bürokrácia, illetve a Toronra jellemző ritualizálódó cselszövések hobbiszinten fűzött sorozata (ugye, amíg nincs háborúzás, addig a családok játszhatják a kis játékaikat, amik szokás szerint feláldozható emberek/bábok életeibe kerül, anélkül, hogy komolyabb bántódása esne az értékes famor lakosságnak)?  Az szinte biztos, hogy valamit felvesznek ebből, kivéve a élesre menő küzdelmet. Elképzelhető-e, hogy Erigow annak ellenére hogy tudástéren kyr/pyar, éntudati téren meg erv (R.R. - Hazafi Hercegek) kultúralapokra épített szerkezetében megjelenjen a növekvő komplexitás miatt a dekadencia?

Ami felveti a kérdést: az erigowi respublikus nemesi társadalom  mennyire lehet tisztában azzal, hogy bár más mértékben, de könnyen hasonlatossá válhat Toronhoz? Nekem Zsolt gondolata a Hazafi hercegekről illetve az erv gyökértudat (heh) ilyen térű hangsúlyozása pl. kifejezett ellenlépésként tűnhet, azaz Erigow már látja valamilyen szinten az egyik potenciális veszélyt amit ez a dekadencia jelent. Kérdés az, hogy ez az ultraszabályzott kyr örökség, vagy annak a toroni  túlspiralizáltsága a forrása.

Magyarán szólva, a kyrek nem bonyolították túl a saját dolgukat és életüket?

Utoljára Morrola szerkesztette (2017.10.23. 13:26:13)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves érintettek!

Tényleg ki fog adni a DV egy M.A.G.U.S. szerepjáték alapkönyvet még az idén, vagy félreértettem valamit?
Én már készülök a Karácsonyra, kell-e mást is írnom a Jézuskának?

Válaszokat előre is köszönöm! smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Szia András! Érdeklődnék hogy a különböző ősfajok pld ammundok, dzsennek, aquírok stb.. mit tudtak Avida Dolor/Orwella nevű entitásról, illetőleg a hozzá fűződött/fűződik valamilyen viszonyuk (szimpátia-gyűlölet-közöny)? Az isten nélkül maradt ősfajoknál bepróbálkozhatott/próbálkozik álcázva vagy nyíltan?
Köszönöm!

Utoljára rockghost szerkesztette (2017.10.22. 16:04:47)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: Erevín kultúrája azért maradt ennyi időn át többpólusú/többrétegű, hogy a horhosi elit kyr értékek iránti fogékonyságának mindig legyen altertatívája. A lakosság nagyobbik felét kitevő hegymegi és merún népelemet ez utóbbi teljességgel hidegen hagyja, de a horhosi eliten belül is két eszmeáramlat versenyez egymással. A törzsi hagyományok felelevenítésére indított mozgalom támogatottsága ez idő szerint sokkal nagyobb annál a másiknál, ami az irodalmi nyelv elkyresítésében látja a kifinomultság netovábbját.
Fontos: ezek kulturális preferenciák; az erv elit politikai értelemben sokkal egységesebb képet mutat.

@Vortex: az új szabálykönyv készül, de a karácsonyi megjelenésre nem vennék mérget - ahogy látom, a dolog a nagy zöld megjelenésének negyedszázados évfordulójára marad.

@rockghost: az amundok és az aquirok ismereteiről nincs elképzelésem, de a dzsennek nagyon is tisztában voltak az Avida Dolor jelentette veszedelemmel, és a rualani offenzívát irányító kyr seregvezér kíséretének dāhirjai (szófűzői) révén megfékezéséből is kivették részüket a második gra-tinoli ütközetben.
AD/Orwella jelenléte nem folyamatos, kudarcait követően évezredeken át passzív, behatolási kísérleteit pedig az adott időszak legkönyebben manipulálható létformáira alapozza, ami az ősfajokat eleve kizárja a lehetséges célpontok sorából.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@Morrola: Erevín kultúrája azért maradt ennyi időn át többpólusú/többrétegű, hogy a horhosi elit kyr értékek iránti fogékonyságának mindig legyen altertatívája. A lakosság nagyobbik felét kitevő hegymegi és merún népelemet ez utóbbi teljességgel hidegen hagyja, de a horhosi eliten belül is két eszmeáramlat versenyez egymással. A törzsi hagyományok felelevenítésére indított mozgalom támogatottsága ez idő szerint sokkal nagyobb annál a másiknál, ami az irodalmi nyelv elkyresítésében látja a kifinomultság netovábbját.
Fontos: ezek kulturális preferenciák; az erv elit politikai értelemben sokkal egységesebb képet mutat.

Köszönöm, ez is hozzátett az elképzelésemhez és az ismereteimhez, meg felvetett még dolgokat. Amire én gondolok az azonban nem feltétlenül identitás, hanem az államigazgatás kultúrája (amire az identitás hat, pl. a magyarországi demokratikus hagyományok történelmi hiányából fakadó autoritér, személyközpontú politizálás). Eren kíméletlenül Eligorikusan abszolút monarchia, ahol mondjuk tényleg van valami beleszólása, hatása a holdudvarnak az uralkodóra (azaz Eligor nem más, mint egy kevésbé énközpontúbb, edzettebb XIV. Lajos a totális extrovertizmusa nélkül), Erigow viszont jóval tagoltabb: vártanács, gondolom a hercegség területén található egyéb önálló népek (seoxlán, minimális kyr szakadár exklávé) szintén rendelkeznek saját autonómiával ...ami szerintem valahogy be is tagolódhat abba, hogy Erigow rendelkezik tartományokkal a hercegségek közül, ami már eleve arra utal hogy

A., adott területek rendelkeznek közigazgatásilag egy kiépült, komplex infrastruktúrával és bürokráciával
B., a sokrétűség miatt szerintem ezek sajátos jelleget és szokásokat kell hogy felvegyenek, lásd. Shadon.

Szerintem alapos a feltételezésem, hogy ezen a téren nagyban hasonlítanak a déli mumusra, legalább is annak a születési periódusára KIVÉVE, hogy az ervek nem engedhetnek és engedtek meg maguknak egy Családi Háborúk korát. A saját identitástudat a fentiek szerint ráadásul biztos hogy megtartja őket az adott oldalon, pláne, ha csak kultúrjellegről van szó. De ennek hatnia kell valamilyen mechanikai szinten az államvezetésre:

(rossz példa lesz, de az erigowi herceg az én fejemben most úgy néz ki, mint Károly Róbert, aki megpróbálja összetartani a hercegségek a Csák Máték között, annyi különbséggel, hogy a Csák Máték választották meg maguk közül, és van egységes érdek. Azaz nem lesznek rozgonyi csaták, hanem a herceg behívatja az érintett feleket a fővárosba és ott lerendezik a vitás ügyeket. De akár hasonlíthatnám az Egyesül államok lobbizását is a vitáikhoz. Csak itt valóban nemcsak egységesnek mutatkoznak, hanem tényleg összefognak a közös érdek alapján, amúgy meg tisztes vetélkedés és anyázás aherceg(nő) háta mögött). 

Mielőtt még köröket írnánk le ezzel, szerinted ez érdemes háttértéma, keret valamihez? Abbitkirálynő óta érzem úgy, hogy nagy érdeklődés van az ilyen világépítő dolgokra. Kb. talán ezért is viszik az emberek Westeros térképeit meg a háttéranyagot (mondjuk mind Ynevhez, mind Westeroshoz néha elkel egy kalauz).

Utoljára Morrola szerkesztette (2017.10.24. 10:13:34)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: megvolt az erveknek a maguk családi háborúja; irlav örökösödési háborúnak hívták, és a P. sz. 7. század közepétől az évezred végéig tartott. Igazában ennek tapasztalatai formálták a térséget és a kultúrát olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Abban igazad van, hogy Erevín államai egyedi struktúrák. Mindegyiket herceg uralja, de Eren abszolút monarchia, Erigow nemesi respublika, Haonwell bullás (alkotmányos), Gianag pedig szangvinikus (egy nemzetség által kormányzott) monarchia, és mindnek megvannak a maga hatalomtechnikai struktúrái és prioritásai. De létezik két másik struktúra is: a pyar panteon kultuszaié, mely mostanra elválaszthatatlan az erv közgondolkodástól, és szavatolja annak befogadó és kontinentalista jellegét, illetve Dorané, melyben az erv észarisztokrácia törzsi, osztály- és államérdekeken túlmutató ágendája (vö. történelmi küldetése) testesül meg. E kettő folyamatos összjátéka és finomhangolói tevékenysége az, ami az örökösödési háborút lezáró ter kwylini békeművet igazán időtállóvá teszi.

Háttértéma, keret: ez nagyban függ attól, miben gondolkodsz; látatlanban nehéz bármi értelmeset felelnem rá. Írok magánt, úgy egyszerűbb.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!
Érdeklődnék pár konkrét választ remélve, abban a kérdéskörben hogy a lélek ynevi halhatatlansága meddig terjed konkrétan milyen beavatkozás kell ahhoz hogy egy lélek visszavonhatatlanul megsemmisüljön?
A különböző szertartások során feláldozott lelkeknek mi lesz a további sorsa?
Ha valaki önként pld. egy Sogron vagy egy pyarroni isten híve feláldozza magát hogy egy szertartást sikerre vigyen akkor ők újjászületésüket ez mennyire befolyásolja vagy ez eset függő és  nincs általános szabály?
A körforgásból kiragadott és elveszett lelkek megmenthetőek vagy nekik lőttek? Meddig lehet teszem azt egy démontól(-ből) vagy egy nem túl szimpatikus istentől (Orwella, Tharr stb.)megmenteni egy lelket?

Utoljára rockghost szerkesztette (2017.10.26. 17:54:00)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@rockghost: egy úmat talán meg tudja tépni annyira, hogy a mintázata sérüljön/a tartalma elvesszen, vagyis megszűnjön annak lenni, ami - a kisebb istenek hatalma csak az eltökítéséhez/beszennyezéséhez/meggyötréséhez elég. A lelket hosszabb-rövidebb időre ki lehet rekeszteni az örök körforgásból, de előbb vagy utóbb, önerőből vagy segítséggel, visszatalál oda.
Általános szabályból a kyr Igere 25k éves verziójával tudok szolgálni; tartalmilag az összes paktumtartó vallásé hasonló.
»Fajtádnak vérét ne vedd, rontásnak magad ne add, lelkedet megőrizd, a halált ne bálványozd s ne szolgáld!«"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Egyszer András írt egy remek példát arra, hogy milyen különbségek vannak a papi/paplovagi gyógyításban pl. Dreina/nemtomki/Darton eljárásában/esetében! Ha valaki segíteni előkeresni, azt megköszönném!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@bűvdudás: az istent szeretni/általa szeretve lenni Yneven természetes és mindenki számára ismerős állapot. A papokat az különbözteti meg a hívektől, hogy sokkal több energiát kapnak a maguk személyes csatornáján keresztül - első pár tanulóévük ennek kiszélesítéséről, az összes többi az influx megzabolázásáról és aktív hasznosításáról szól.

A módszertan panteononként/kultuszonként különböző; a pyarroniak egyik sajátsága az, hogy a forma helyett a tartalomra helyezik a hangsúlyt. Ez annyit tesz, hogy egy leírva tízszavas litániának a terepen nem muszáj mind a tíz szavát recitálni ahhoz, hogy a hatás létrejöjjön - a pap emelkedettségének/gyakorlatának függvényében a fele (vagy még kevesebb) is elég lehet. A szakrális mágiahasználat nagyon személyes dolog, ezért kevés általános érvényű szabálya van; ami kívülálló szemmel a szertartásrend részének tűnik, az esetek többségében rögtönzés vagy olyanféle ösztönös-praktikus reakció, mint ideát a nyak behúzása a forgó rotor alatt.

Minél összetettebb a feladat, annál több rákészülést, gyakorlatot és affinitást igényel. A trial & error módszer létezik persze, de arra valók az egyházi arkánum leglényegét jelentő példázatok, hogy az istenek szolgái ne csak a maguk hibáiból okuljanak. A képzés része a személyes adottságok és korlátok tudatosítása is, hogy a felszentelt papok mindegyike megtalálja a számára legalkalmasabb, köz számára leghasznosabb pozíciót. Akiben buzog az isteni erő és a segítő szándék, de híján van az anatómiai tanulmányokhoz szükséges érdeklődésnek és türelemnek, járványűzőként teljesebb életet élhet, mint végtag-kongregátorként - aki látott már szimpla gyógyvarázzsal tömbösített ízületet, nyilván egyetért. smile

És ha már gyógyítás: ha adva van egy többszörösen törött borda, azt a tudást mindenek felett becsülő Krad-pap x óra alatt összeforasztja, a rendben és rendszerben gondolkodó Dreina-pap ugyannnyi nap alatt újranöveszti... az egyszeri maremita meg földialmára optimalizált csírázásserkentőt mond rá, amitől kötőszövet növi be az egészet, és orálisan pálinkát adagol, hogy kevésbé fájjon. (A leggyorsabb megoldás a három közül, de mivel sebzést okoz, technikai értelemben nem számít gyógyításnak.)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@rockghost: köszi szépen!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Felmerült bennem a kérdés a gyógyítással kapcsolatos írás olvasása közben, hogy Darton papjai illetve paplovagjai hogyan viszonyulnak a gyógyításhoz? Nem emlékszem, hogy bárhol is olvastam volna ezzel kapcsolatos tiltást, de szerintem a Halál Istenének szolgái nem küzdenek Darton akarata ellen, nem hátráltatják a hozzá megtérni készülő lelkeket. Vagy rosszul látom a dolgot?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Cundior: a m*-ban a Darton-pap ugyanazért nem gyógyít, amiért a -paplovag nem hord sisakot: a múlt században ilyennek képzeltük a játékegyensúlyt. Az olyan kasztoknak, amikhez az alapkönyv nem rendelt elég hátrányt, külön rovatuk volt a Rúnában, ami levágott belőlük ezt-azt - a bárd, a fejvadász és a dartonita (akkor még nem hívtuk meremitának) paplovag esetében mondjuk hiába, mert a könyvek miatt mindenki ezekkel játszott.
A dolgot  egyfelől jól látod, másfelől kevésbé. Tény, hogy Darton követőinél kevesebbet egyetlen pyarroni isten papjai sem tesznek azért, hogy embertársaik természetes élettartamát meghosszabbítsák. Lásd az alábbi példát - a pap nem hív rohammentőt a haldoklóhoz, csak a méltósága megőrzésében segít neki:

"...a negyedik nap kék holdnyugta (ómódi szerinti higany) óráján a fejedelem fiának s két leányának ottlévő gyermekeit, mindösszesen hat unokáját, kik mellőle távozni nem akarván sorra elszenderedetek, karján a maga ágyára nagy gonddal átcipelte. Ennekutána olyas gyengeség fogta el, hogy hátát a falnak vetve a padlón megült, mintha vérei álmát vigyázná... de felkelni többé nem tudott. Néki, kit élte virágában oly erő feszített, hogy penge híján nem egy démoni fajzat testét puszta ököllel verte át, a végső adakozásban nem maradt szikrányi sem.   
Ott lelt rá az újhitű pap, a gyermekek tanítója, kit nemigen szívelt és Botnak hívott, mert vékony volt s göcsörtös, mint a kőris ága. Sok évvel később megírta, hogy a hatalomnak, mi Rowon urát talpra segítette, forrása helyett tégelye volt csupán. S szólt:
- Hívtál, nagytiszteletű.
A fejedelem ámulni látszott, majd felderült és gdún nyelven, mit szélszerin jól-rosszul eltanult, ezeket mondta:
- Te, ki ott vagy mindenekben... ismerjük egymást, úgy hiszem. Győztél, de várj még, hogy szavamnak álljak: ki elmegy dolgavégezetlen, vesszőt érdemel, nem botot.
Így beszélt Narad és Adún vére, Absa, Antera és Keskelon vándora, Rowon utolsó fejedelme, majd az újhitű pappal – ki a tőle nyert nevet holtáig büszkén viselte – az erkélyre kifordult, s megpihent arccal keletnek, atyái székiben. Ez volt a hely, hol napkeltekor Darton hitére tért, s címét a kalmárok tanácsára örökül hagyván az élők közül eltávozott..."

A harci sérülések ellátása értelmezhető önkényes élethosszabbításnak vagy az önkényes életrövidítés Dartontól áldott ellenszerének attól függően, hogy a háborút a létezés részének vagy velejárójának tekintjük. Szóval lehet rajta vitatkozni, csak azt én annyira nem szeretek... ezért került a példázatba "egyszeri maremita", aki az irodalmi Yneven nem pap vagy paplovag, mint az elöljárói, hanem kóborló módon képzett és fegyverzett (ti. lovon és páncélban járó) harcos, aki azt csinál az alapszintű szakrális és a hozzáadott profán mágiájával, amit akar.
A módszere a rendszerszintű korlátozás megerősítésének jegyében lett gyógyítás helyett sebzés, mert a m*-ban ez idő szerint csak Darton-pappal vagy -paplovaggal lehet maremitát játszani... rólam meg így is épp elegen gondolják, hogy nem tisztelem a szabályokat. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Az én olvasatomban a dartoniták között, beleértve a papokat, paplovagokat és laikusok harcosokat egyaránt, magától értetődően akadnak sebek ellátására, gyógyításra képes egyének, hiszen egy hatékony sereg vagy lovagrend egyszerűen nem létezhet enélkül. A sebeket el kell látni, különben a harcosok egy kartöréstől megnyomorodnak, egy mélyebb vágásba, egy beletört kopjaszilánkba belehalnak, mert elviszi őket a sebláz. Ők maguk természetesen nem fognak szakrális mágiát használni, nem is lennének képesek rá, de a paplovagok esetében nem vágnivaló marhákról, hanem Darton ravasz és felkészült lovagjairól beszélünk. Nemcsak a vakmerőségük és pofátlanságuk legendás, de az életrevalóságuk is. Simán felbérelhetnek egy gyógyítani képes papot is akár, nincs ezzel kapcsolatos isteni tiltás. A halálra készültség egy dolog, de feleslegesen eldobni egy életet megint más. Ha valakinek kitelik az ideje, hát kitelik, méltósággal fogadja, de azért nem kell egy nyamvadt vágásba azonnal belehalni, márpedig ha kezeletlenül marad, akkor simán bele fog az illető.

Egy csata mocskos dolog. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Vihargárdával történt összecsapás során (ami azért csak egy elit egységnek minősül) hányan sérülhettek meg, akár komolyabban is, a maremiták közül. Vereséggel felérő veszteség lett volna a rendnek, ha ezeket nem gyógyítják fel, és nem kétlem azt sem, hogy a Szövetség hálájának szerves része volt a sérült szakadárok minden teketória néküli talpraállítása.

Ahogy András is írja, a természetes élettartam egy dolog, a harci sérülés egy másik. És nem lennék meglepve, ha a dartoniták esetében egy olyasféle érzék is közrejátszana itt, mint mondjuk a Uwel lovagoknál a  hazugságokkal kapcsolatosan. Ráéreznek, hogy valakinek kitelt-e már az ideje és akkor szentségtörés lenne hosszabbítani rajta. És persze tegyük hozzá, hogy ők is emberek (többnyire), nekik is vannak szeretteik, barátaik. Innentől persze érdekes morális kérdéseket lehet feltenni...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Cyrgaan: egyetértünk, a gyógyítók stratégiai értelemben nélkülözhetetlenek. De megértem, miért nem akartak Csanádék a m* taktikai léptékű harcrendszerébe papnak és fegyverforgatónak is teljes értékű Darton paplovagot: egyrészt túl "táposnak" tűnt (warcraftul: egyszerre lett volna tank és healer), másfelől nem sok újat adott volna mondjuk a Krad paplovaghoz képest.

A maremiták vihargárdán aratott diadalát nyilván nem adták ingyen, de a küzdelem sok minden volt, csak kiegyenlített nem: az 1632-es lützeni csatának arról a mozzanatáról szobortuk, mikor a császári lovasság szárnytámadása szétkente a svéd sereg abszolút elitjét, a sárga és a kék birgádot.
A maremiták helyezete északföldén annyival is könnyebb, hogy a 3680-as évek óta van hátországuk (Rowon), ezért a 14. zászlóháborúban sokkal komolyabb erővel és támogatással rendelkeztek, mint hazai pályán bármikor.

Természetes élettartam: ez mondjuk nem minden nációra áll, de a gdon származékok nyugati ágán az ember félreérthetetlen jelzést kap a testétől, hogy ideje rendeznie függőben lévő ügyeit: halála előtt pár nappal megváltozik a szeme színe.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Ha már gyógyítás: jól gondolom, hogy a macerásabb sebesülések kezelése nem csak isteni kegyet, de szakmai hozzáértést (pl. élettani ismeretek) is igényel?
A Garmacorban tűnik fel az "imától tömbösödött" térdizület. Az alapján feltételezem, egyes sérülések kezeléséhez nem elég csak zsolozsmázni.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Nekeresdii írta:

Sziasztok!

Ha már gyógyítás: jól gondolom, hogy a macerásabb sebesülések kezelése nem csak isteni kegyet, de szakmai hozzáértést (pl. élettani ismeretek) is igényel?
A Garmacorban tűnik fel az "imától tömbösödött" térdizület. Az alapján feltételezem, egyes sérülések kezeléséhez nem elég csak zsolozsmázni.

Szerintem pusztán annak a függvénye mennyire elmélyült spirituálisan a gyógyító pap (aka milyen szintű/mennyi manája van). Tehát lehet, hogy abban az adott esetben egy kezdő pap zsolozsmázott... tehát gyógyítani gyógyított, de nem teljes mértékben, a természetes gyógyulás pedig ezt hozta ki a dologból... Más példával (játéktechnikailag nem tudom jelenleg hogy áll a helyzet, van e leképezése.... Én még leragadtam az első kiadásnál): Ha felnyársalnak egy dárdával... Ok, hogy jön a pap és jól meggyógyít... Tehát nem halsz meg... De ugye  a renszer szerint van egy ÉP szinted... Na most az pl legyen 15... Ha a sérülésből visszahúz a pap 15re akkor mindenféle "szövödmény" nélkül rendbejössz.... Ha mondjuk 6-7re akkor xy szövödmény, a 8-10re akkor yz.... Nem biztos, hogy játékrenszeri következménnyel, de effektív mondjuk sajognak a sérülés területén a csontjai ha vihat jön.... Van egy gyanúm, hogy erre nincs szabály az új rendszerben sem, mert annyira túlbonyolítaná a játékot és egy dosszié lenne a karakterlap, ha minden sérülést és annak utóhatásait feljegyeznéd illetve nagyon hamar hadirokkantá válnának a karakterek ami úgye nem túl hősies....

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Nekeresdii: a tömbösödött ízület vsz a szakrális gyógyítási metódusokról szóló (valamivel feljebb beidézett) példában szerepelt először, de zsolozsmázás-hozzáértés ügyben ezzel együtt igazad van.
A szakrális gyógyítás az én Ynevemen nem élettan, hanem idea alapú. Adott egy generális elképzelés az egészséges/teljes értékű emberről, amit alapszinten minden gyógyításra szakasodott pap ismer. A további tanulmányok ennek klaritását (a mi fogalmaink szerint a felbontását) növelik, nem szükségképp egyenletesen; az egyes szerveknek és működéseknek éppúgy megvannak a specialistái, mint az általunk ismert medicinában, bár a munkaterületet - az emberi testet - nyilván nem ugyanúgy osztják fel.
Egy bakteriális fertőzés kezelése a gyakorlatban úgy történik, hogy a pap felidézi magában az ideát, és a lehető legegyszerűbb módon ("múljon el minden, ami nem ez") hozzáigazítja a tényleges állapotot.
Potenciáisan halálos sérüléseket egyedül ellátni csak kivételes tudású személyek képesek (lásd még G1; Garmacor vállsebe); ha a páciens állpota kritikus, vagy a mielőbbi teljes gyógyulás a cél, a papok csapatot alkotnak, hogy személyes ideáik klaritása összeadódjon. A hatékonyságot tovább fokozza, ha a kezelésre szent helyen kerül sor (lásd még G1; Garmacor Seca Mora szigetén).
A tisztán mágikus gyógyítás az, amihez magas fokú, a miénkkel nem okvetlenül kompatibilis, élettani ismeretek kellenek. Ez jóval nehezebb út, ezért a hetedkorban sokkal kevesebben is járják. Általánosan elterjedtnek csak profán formái számítanak, melyek a háztartási sérülések ellátásán túl csak kisebb kozmetikai beavatkozásokat tesznek lehetővé, magasiskoláját pedig két olyan diszciplína jelenti, melyeket a paktumtartó vallások ez idő szerint nem támogatnak: a transzprogeniáció (monstrumalkotás) és a szalutáció (romlatlanítás).

@Necromancer: üdv a a fórumon.
A gyanúd megalapozott. Amit fentebb írtam, főszabályként az irodalmi Ynevre vonatkozik, ahol a dolgok következmények nélkül bonyolíthatók. A gyógyítás játékrendszer által leképezett "taktikai" változatának mindenek felett átláthatónak és kezelhetőnek kell lennie. A legkorábbi verzió, amit láttam, az MTK megoldására emlékeztetett. Hogy a végleges milyen lesz, meg nem mondom, de túl komplex biztosan nem - magunkat szúrnánk tökön vele. smile