Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Vortex írta:

Kedves Dio!
A Kígyószív-et olvastam, nagyon tetszett, csak így tovább! smile.

Köszönöm, igyekszem! :-)

Vortex írta:

2-3 havonta mesélek, életutat, és a játékosaim már a világra szabadítottak egy álomkristályban élt crantai mágusfejedelmet. Csak azon agyalok, hogy kit. De itt tévútra jutottam, mert akkor ő egy Álomdinasztia uralkodó lehetett (vagy nem feltétlenül?).

Kézenfekvő az Álomdinasztia, de szerintem nem kell szükségszerűen onnan származnia, sem ott uralkodónak lennie. Ahogy a játékba a legjobban illik. Emlékeim szerint, amikor a megelevenedett Baál-Káin sorba veszi lehetséges szövetségeseit a Korona és kehelyben, akkor említi kristályokba zárt társait is. Ha nagyon akarjuk, ebből szerintem következhet az, hogy a halál kikerülésének ez a metódusa máshol is létezhetett. Az adott korról és helyről meg elég keveset tudunk ahhoz, hogy beleférjen az uralkodó elitbe tartozó, de nem szükségszerűen uralkodó "mágus", aki aztán álomkristállyá vált. (Bár szerintem eleve van némi ellentmondás a Korona és kehely és a Hallgat az ég, illetve az abban említett Három Birodalom Kora között...)
Az álomkristályok kapcsán egyébként szerintem fontos, hogy ha szert tesznek egy testre, akkor ki tudnak onnan lépni. Ha csak ezredévenként egyszer sikerül ez neki, akkor is a jelenkorig akár 20-szor is megelevenedhetett, aminek alapvető befolyása lehet a személyiségére - és akkor nem csak az fontos, hogy mi volt ő Crantában, mielőtt álomkristály lett, hanem az is, hogy utána mivé vált.
Mindenesetre szerintem érdemes tisztázni magadban, hogy miért akart ő álomkristállyá válni (félt az elenyészéstől, ami a gyenge crantai istenek miatt fenyegette volna? vagy épp attól félt, hogy bármi is legyen a túlvilágon, ott számon kérik rajta a tetteit? kivárásra játszott az álomkristály-léttel?). Hova jutott az eltelt évezredek alatt? Megkapta, amit akart, vagy azóta is azt keresi? Mik a céljai?
Én pl. egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy testet öltve elsősorban körülnéznének, hogy akad-e az istenek között olyan, aki méltó hozzájuk, akit érdemesnek tartanak arra, hogy az ő irányítása alatt kerüljenek vissza az örök körforgásba (ha ez metafizikailag egyáltalán lehetséges). De nálam az is beleférne, hogy a célja az apoteózis, és a "halhatatlan máguskirály" szintet meghaladva elindulna inkább az istenné válás felé. Ez lehet valamelyik "szervezett" (nyilván nem Dreináéba, de mondjuk Noir és Ranagol esetében el bírom képzelni) egyházba betagozódás (kicsit kapcsolódva az előző felvetéshez), de akár új hit és új egyház szervezése is.
Érdekes lehet, amikor egy istenkomplexusos, kicsit őrült crantai máguskirály felteszi a kérdést a játékos karaktereknek, hogy akarnak-e a prófétái lenni?  big_smile

Vortex írta:

Crantai témában téged kell kérdezni?

Nem az én "homokozóm", de foglalkoztam vele. Cranta irodalmi alapjait Zsolt (Korona és kehely, Végórán) - fontos bosszú-motívumait pedig - András (Leviatán), illetve Gazsi (S éjre vált a nap) teremtette meg. Azóta nyilván mások is relatíve sokat írtak hozzá (már ahhoz képest, hogy Kyria előtti ókultúra). Szerintem kérdezz nyugodtan, aztán ha tudok, igyekszem válaszolni.

(Nem biztos, hogy itt van a legjobb helyen, talán jobb lenne a Beszélgetőben.)

Üdv:
D.

Utoljára Diocletianus szerkesztette (2017.09.24. 21:49:49)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Diocletianus: Köszönöm!

András: Az expert fémek mennyire számítanak mágikusnak? Meg lehet-e erősíteni plusz tulajdonságokkal (pl. rúnázás)? Vagy már eleve jobbak, mint a normál acél és kész. Előre is köszönöm a választ!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Sucku: na ez az, ami nem fog menni.
Elsősorban azért, mert a kérdések nagy részére régóta ismert és/vagy több forrásból is könnyen elérhető a válasz. Másodsorban azért, mert a megválaszolatlan kérdések zömének semmilyen irodalmi vagy szerepjátékos relevanciája nincs - lásd még a 940-es hozászólásom első bekezdését. Harmadsorban azért, mert a  fenti kategóriákon kívül eső kérdésekre a saját válaszaid is érnek annyit, mint az enyémek.
Végül , de nem utolsósorban, szeretném ha megértenéd: a segítség- és fogódzónyújtás egy dolog, a heti tíz kidolgozandó esszékérdés pedig egy másik. smile

@rockghost: üdv,
Persze hogy lehet. Az örökjégnél az általad is említett nehézségeken túl a változó összetételből fakadó kiszámíthatatlanságot sem árt tekintetbe venni. Műtárgyat csak olyan igazolt lelőhelyről származó örökjégből ajánlatos készíteni, amiről a gyakorlat már bizonyította, hogy tengerszinten sem okoz meglepetést (robbanás, elpárolgás, szétfolyás, stb.) A gakorlatban nyilván csinálnak bármiből, amihez hozzáférnek, és azt sem mondom, hogy a kétes alapanyag csökkenti a műtárgy értékét – az emberek odaát is pont olyan furcsák, mint nálunk.
A második kérdésre is igen a válasz. A holdfénnyel utazó holisztikus kvázianyag (rezidum) felfogható, kiszűrhető és felhasználható mázak, festékek meg más effélék készítéséhez – a kyr lunírtechnológia pl. minőségjavító adalékként (augmentum) hasznosította. Önmagában nem sok mindenre jó, mert a szemcsék nem hajlandók összetapadni – lényegében mindegyik egy külön világ.
A holdak mágikussága nem véletlen. A Nagyok testének porából születtek; saját fényük, önmozgásuk és (kis túlzással) önálló akaratuk van.
Művészeti irányzatból/stílusból nem egyet definiáltunk itt a fórumon és a világleíró anyagok lábjegyzeteiben, de távolról sem eleget ahhoz, hogy kiteljen belölük egy funkciónális összefoglaló. Az ynevi múlt végeláthatatlan palettáját ilyen tempóban irl évszázadokig tarthat kitölteni.
A legfrissebb mozaikdarab alig pár napos, és az előkészületben lévő WMC esszékötet második gra-tinoli csatával foglalkozó fejezetében található. Bemásolom a vonatkozó részt, mert sokat elárul arról, hogyan születnek (nálam) az ilyen motívumok.

A sárkánylovasok rohamának legmegapóbb ábrázolását, dam Rosań-yl Hessyr* Előre, Anvaria! című vásznát mindenki ismeri – az emlékkristályról, melyből ihletet merített, kevesen hallottak a nehézsúlyú ötödkorászokon és a gyakorló stratégákon kívül.

*VI. Mauridan (ur P. sz. 1127-1202) erioni herceg hitvese, a kora-hetedkori  koloratúr historizmus vezéralakja.

A festmény és a kristály az a két pont, ami a soron következő eseményhez vezető egyenest meghatározza. Az utóbbi háttértörténete állt össze előbb, és nagyjából belőtte az előbbi számára ideális tér-idő koordinátákat is. A dolog tehát nem úgy működik, hogy "ide és ide kéne egy ilyen és ilyen stílus", hanem úgy, hogy "itt és itt van egy tárgy, kéne hozzá egy trend, úgy messzebbre látszik."
Ugyanennek a mechanizmusnak egy másik terméke egy másik korból, a kontinens túlfeléről:

(Gordoza hercege) vonakodott csatába szállni, míg gyermeke meg nem születik, és minden múló nappal nagyobb esélyt látott arra, hogy a királypárt színleg egységes tömbjét megroppantja az irgán levelekből felsejlő konfliktus. Utóbbi valódiságát szentszéki kapcsolatai sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták és, tanácstalanságukat palástolandó, oda nyilatkoztak, hogy amennyiben a Bel Cormák és Bel Bossadák közti meghasonlásra valóban sor kerül, "előbbiek a hercegi párt trónigényének elismerésével mérhetik a legnagyobb csapást ügyük árulóira."**

**A gordozai nézőpont leghitelesebb ábrázolását az utó-godoni történelmi romantika kulcsregénye, a Végroham tartalmazza, melyet (pyar álnéven) Evren fia és utóda, Ileas Bel Estesso főherceg írt.
 
@Nekeresdii: nem értettelek félre – az nem tetszett, hogy a pyar arsztokrácia lételemét jelentő rivalizálás kapcsán intrikát és konspirációt emlegettél. Ezzel az a b+, hogy az előbbi alapértelmezésben hasznos a társadalomnak (míg túl nem tolják), az utóbbi kettő pedig nem. Mi itt káeurópában csak ezeket ismerjük, így voltaképp termszetes, hogy az ynevi folyamatokat is ezek mentén próbálod leképezni, de (most jön a lényeg!) tudnod kell, hogy ez félrevisz. Az önszabályzó rivalizálás nem ynevi sajátság, hanem a miénkénél fejlettebb/rendezettebb társadalmak privilégiuma. Azoké, ahol a vezető réteget sem kell szabadságában korlátozni ahhoz, hogy felelős (ideális esetben jó) döntéseket hozzon.
Nézetkülönbségek és konfliktusok minden emberi közösségben vannak. Az utóbbi huszon- akárhány évben minden lehetséges fórumon (itt is) azt tolom, hogy Pyarron sem kivétel, csak a nagyságrendek és a prioritások különböznek. Az Örvényben azért (is) született, hogy élményszinten élesse meg az olvasóval: mindez Kránra is igaz.

@Vortex: azok, amiknek a leírásában nem szerepel, hogy ilyen-olyan okból nem lehet hozzájuk nyúlni, elvben szabadon tápolhartók tovább jel-, drágakő- és egyéb mágiákkal. Nem állítom, hogy minden mindennel kompatibilis, és azt sem, hogy a fémek mindegykénél jelentős javulás érhető el... de Ynev az a hely, ahol a "Pluszos fegyver!" lélektani hatása is életet menthet. smile
Fontos: a mágikusan augmentált fémeket főszabályként arra találták ki, hogy csak egy-két dologban legyenek jobbak a többinél. Olyan fém, ami minden elképzelhető célra egyformán alkalmas, csak a metallurgusok álmaiban létezik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Megértettem.

Kérhetnék segítséget arra nézve, hogy mik ezek a források?

Köszönöm:

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Sucku: Új-Pyarron születésének körülményei megtalálhatók a m* ősforrásának számító regény, a Halál havában (1990) függelékében, a szerepjáték első szabálykönyvének (1993) világleírásában, és számos azóta született játéksegédlet/irodalmi mű hivatkozza-színezi őket.
A 3695 körüli állapot belső nézetből látható az én Karnevál című regényemben, az amúgy hullámzó színvonalú Hit városa antológia pedig kimeríthetetlen tárháza a TSZNTR (többség számára nem túl releváns) városfejleszési, közigazgatási és makrogazdasági információknak. Az intézmények és egyéb POI-k listáját imádni fogod, de a konkrét számokkal vigyázz, mert egy mosásban összement, reménytelenül középkori Ynevet képeznek le - a kánonközeli nagyságrendeket (jó esetben) 3x/5x/7x szorzóval adják ki.
Hivatalos várostérkép nincs, de az RCMG-vel (http://www.stargazersworld.com/2009/02/ … generator/) Erion kivételével bármelyik nevesített ynevi település előidézhető.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves András!

Nagyon szépen köszönöm.

Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sucku írta:

- Hogyan került sor a hely kiválasztására, kik döntötték el, hogy hol és hogyan építik meg az új fővárost?
- Miből fizetik a költségeket?Sucku

Üdv" két kérdésehez megpróbálnék némi fogódzót adni

Papok, paplovagok kézikönyve I.:
A Hat Városban található az a templom, amelynek főmedencéjében úszik Chella, a Viharkagyló. Ezt a roppant kagylóhéjat állítólag maga Antoh teremtette, bármely hajónál jobban állja a viharokat, s Ynev legeldugottabb kikötőjébe is megtalálja a legrövidebb, legbiztonságosabb utat. Utoljára akkor szállt vízre, amikor a Dúlást követően a Papi Szék megbízásából Antoh Délvidéki Főpapja, Ishanna Umm a felépítendő Új-Pyarron számára megbízható kikötőt keresve végigjárta a Gályák tengerének délnyugati partszakaszát.

"A pyar adminisztráció újjászervezését dzsad bankházak finanszírozták, a Dorlan-deltában ibarai idénymunkás-kezek rakták le Új-Pyarron alapjait."
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=38171#p38171

Pár éve volt némi eszmecsere Új-Pyarron alapítása körülményeiről, a #53 hozzászólás a felütés, onnan érdemes tovább olvasni http://www.deltavision.hu/forum/viewtop … 2999#p2999

Utoljára dragondark szerkesztette (2017.09.25. 17:01:43)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdvözletem mindenkinek!

Pyarron témához kapcsolódnék én is két kérdés erejéig:
1.: A DV gondozásában megjelent Uwel nevében című regényben kapunk egy aprócska betekintést a Pyarroni Titkosszolgálat felépítésébe, működésébe. Ez már túlhaladott, vagy az csupán egy páholy/szárny/ág működését reprezentálja?
2.: A pyarroni politikust az különbözteti meg a leginkább a földitől, hogy nem intrikál, konspirál, avagy teszi ezeket, de - szigorúan - Pyarron érdekében, a meritokrácia, a tisztább, érettebb társadalomképnek megfelelően?
Köszönöm a választ!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@dragondark: az előbbi mesének szép, de nem több annál. Pyarron hüvelykre ismeri az összes belső-galliomarai kikötő öblének mélységét és minden egyéb adatát, mivel hajói harmincöt évszázada napi szinten látogatják őket... a pyarroni köznép pedig már az első gömbszentély megjelenésekor is azon poénkodott, hogy ha a diadémusok (ti. az alapítók) valamivel északabbra nyergelnek le, a városuk nem csak szent lenne, hanem gazdag is.
Az utóbbi stimmel.

@Kirurgus:
1. nincs gond az aktualitásával; a kép, amit a ptsz-től ad, nem teljes persze, de remekül elfér abban. Nem mellékesen a szervezet (és pyar társadalom) öntisztuló mechanizmusának működésébe is bepillantást enged.
2. én úgy fogalmaznék, hogy mivel nem csak a kultúrájának és a közösségének tartozik számadéssal, hanem az isteneinek is, sokkal szilárdabb az értékrendje, a jelleme, a morálja... és van egy határ, amit a saját népével/ fajtájával való gyürkőzés során sosem lép át.
A godoniak összvissz egyszer estek egymásnak történelmük során, a pyarok (hivatalosan) egyszer sem. A gdon testvéreskü idevágó mondata ("Aki evérét ontja, enhátát teszi mezítlenné") kis túlzással a egyetlen átfedés a Septameron és Anselmos kinyilatkozatásai közt.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Kedves dragondark!
Nagyon szépen köszönöm.
Sucku

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Kedves András!

A #937-es hozzászólásban azt írtad, hogy a pyarr inkvizícióval nem lehet kapcsolatba lépni, mert ő keres.

Gondolom egy ilyen komoly szervezet nem mond le a vallást tisztelő jóemberek erőforrásként történő hasznosításáról.

Azt szeretném megkérdezni, hogy akkor az egyszeri pyarr polgár hogyan "jelenthet fel" valakit náluk? A városi őrséghez kell fordulnia? Mert ott vannak "szemei és fülei" a szervezetnek?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Kilhalm30: alo.
A "ne keress, majd mi jelentkezünk" parafrázis irónia akart lenni, az inkvizíció viszont komoly - többek közt attól, hogy mindenütt vannak szemei/fülei, így többnyire nem másoktól értesül a várost/fajt/kontinenst fenyegető veszélyekről.
A jóhiszemű bejelentő (a rosszhiszeműség nem igazán működik ott, ahol a pap szó szerint az ember fejébe lát) ezzel együtt számtalan lehetőség közül választhat, az alábbiak csak a legkézenfekvőbbek.

I. felfogad pár szabadságos matrózt, hogy teleordibálják a legforgalmasabb csapszékeket ilyen-olyan utalásokkal;
II. leírja az egészet és bedobja a lakossági kezdeményezések számára rendszeresített ún. fehér dobozba a legközelebbi imahelyen;
III. mindent elmond/átad szűkebb közössége papjának, hogy az adja tovább az illetékeseknek.

Végezetül a refrén: az pyarroni inkvizíció (akár a titkosszolgálat) szigorúan véve nem szervezet, hanem olyanféle informális konglomerátum, amilyen irl a bizánci kormányzat volt.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Kedves András köszönöm!

Más: A két  titkos páholy a PTSZ (titkosszolgálat) és a PI (Inkvizíció) is ugyanazon rétegből szerveződik ez világos... Nyilván ilyen a pyarr nemes mentalitása, plusz jól működik mert kicsi a bürokrácia... 

Egymást ellenőrzik?

Lehet valaki mindkettőben tag? Vagy az egyik tagság kizárja a másikat?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Kilhalm30: mindkét formáció társadalmi bázisa a nemesség, de nem egyazon réteg - a PI-é a teokrácia, a PTSZ-é az észarisztokrácia. A személyi átfedéseket ez sem zárja ki persze, az információcsere pedig alapértelmezett: mindét hálózat ugyanazt a pyarroni ágendát szolgálja.

Más.

@scifista testvéreim: aki csak a Star Trek Discovery kedvéért fizetne be a netflixre, ne tegye - az új széria több sebből vérzik, mint Szent Sebestyén.
Mondom ezt úgy, hogy a Digital Reality 2004-ben félbemaradt játékának (Paramount tulajdonát képező) anyagából is bőven merítettek hozzá.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

2. én úgy fogalmaznék, hogy mivel nem csak a kultúrájának és a közösségének tartozik számadással, hanem az isteneinek is, sokkal szilárdabb az értékrendje, a jelleme, a morálja... és van egy határ, amit a saját népével/ fajtájával való gyürkőzés során sosem lép át.

Erre az első gondolatom az volt: hol lehet ide útlevelet váltani? A második: persze, a könyvesboltokban...

A harmadik pedig, hogy ezt a (jó értelemben) idealisztikus Ynevet nekem elsősorban a Te (WMC) világod jelenti -- RR világán azért bőven van szűklátókörű, földi emberekre hajazó viszály és intrika (pl. Shadon négyszáz éves belháborúja, vagy jellemző epizódként a fiestinók úri fogadtatása a montresori ütközet után).

(Nem mintha RR munkái nélkülöznék a moralitást -- éppen ellenkezőleg, de nála ez jobbára egy nem emberi, szédítően idegen moralitást jelent -- az ő világába nem kérnék repülőjegyet  smile  ).

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

viktor@: a gdon utódkultúráknak sok idejébe és erőfeszítésébe került eljutni abba a jó értelemben vett idealisztikus állapotba, amiben én ábrázolom őket, az okulásnak pedig - különösen a soknemzetiségű, sofelé húzó Shadon esetében - fontos eleme volt a renieri moralitással való szembesülés.
RR munkássága azért (is) felbecsülhetetlen, mert az emberi természet olyan aspektusait mutatja meg, amikről nekem, beállításaimból következően, alig van mondandóm. Ezért vállaltam fel a Míg a vas vág torzójához való igazodás nehézségeit: a Zsolt féle múlt kellett ahhoz a katarzishoz, ami az én jelenemet létre hívta. smile

Az útlevélhez még: nagy dolog ám, hogy van egy helyünk, amire nem hat ennek a valóságnak a torz dinamikája, és annyival nagyobb annál a bizonyos elefántcsonttoronynál, hogy a bejárásához egy élet biztosan kevés lesz. Nálam ugye folyamatosan fut a háttérben, és ha x percig nem ér külső inger, szövöm tövább a selymet onnan, ahol legutóbb abbahagytam. És még csak eltitkolni se tudom: a lányom (10) ránézésre megmondja, mikor vagyok "ott".

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

viktor@: a gdon utódkultúráknak sok idejébe és erőfeszítésébe került eljutni abba a jó értelemben vett idealisztikus állapotba, amiben én ábrázolom őket, az okulásnak pedig - különösen a soknemzetiségű, sofelé húzó Shadon esetében - fontos eleme volt a renieri moralitással való szembesülés.
RR munkássága azért (is) felbecsülhetetlen, mert az emberi természet olyan aspektusait mutatja meg, amikről nekem, beállításaimból következően, alig van mondandóm. Ezért vállaltam fel a Míg a vas vág torzójához való igazodás nehézségeit: a Zsolt féle múlt kellett ahhoz a katarzishoz, ami az én jelenemet létre hívta. smile

Itt a mi Földünkön -- a moralitást illetően -- nem látszik tendenciózus fejlődés. Már az Agyagtáblák üzenete is elég sokat kesereg ("Aki sem istent, sem embert nem ismer, bizony az jár a siker útján", "Törvénnyel igazolják a gazembert ... de a törvénytisztelőt, jog-nem-sértőt igazában is háborgatják, üldözik" stb), és azóta hol erre, hol arra lendül az inga, de trendet nemigen lát az ember...

RR pedig tényleg szellemóriás: provokál és elgondolkodtat; lehet, sőt muszáj vele vitatkozni, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. Az "Amíg a vas vág" Ynev legfájdalmasabb torzója: minden mondata tökéletesre csiszolt, és nagyon fáj, hogy egy része örökre (?) rejtve marad a kőben.

Gáspár András írta:

Az útlevélhez még: nagy dolog ám, hogy van egy helyünk, amire nem hat ennek a valóságnak a torz dinamikája, és annyival nagyobb annál a bizonyos elefántcsonttoronynál, hogy a bejárásához egy élet biztosan kevés lesz. Nálam ugye folyamatosan fut a háttérben, és ha x percig nem ér külső inger, szövöm tövább a selymet onnan, ahol legutóbb abbahagytam. És még csak eltitkolni se tudom: a lányom (10) ránézésre megmondja, mikor vagyok "ott".

The mind is its own place -- köszönjük, hogy a Tiédbe minket is beengedsz smile .

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Gáspár András írta:

@scifista testvéreim: aki csak a Star Trek Discovery kedvéért fizetne be a netflixre, ne tegye - az új széria több sebből vérzik, mint Szent Sebestyén.
Mondom ezt úgy, hogy a Digital Reality 2004-ben félbemaradt játékának (Paramount tulajdonát képező) anyagából is bőven merítettek hozzá.

Az Orville-al is tettél próbát idén vagy az túl közönséges a számodra (nekem sokszor öncélúan az)? Annak ellenére, hogy McFarlane és valóban olykor alpári, legott még túl komolyan is veszi magát és emiatt (eddig) progresszívebbnek is tűnik, mint a Discovery. Persze nyugtával ...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Gulandro: az Orville-t nem ismerem, de látatlanban is becsülöm, amiért a saját közönségét keresi ahelyett, hogy a másét kínálná s***be. smile
Az Abrams féle neológ mozifilmekre sok mindent lehet mondani, de még a legutóbbi is jobban hallotta a zenét a Discoverynél. Hogy utóbbinak a Star Trekhez kb. annyi köze van, mint a mai Galaktikának a múlt századihoz, csak egy dolog... és számítani se számítana igazán, ha lenne bármiféle hozzáadott értéke, amivel több új nézőt nyerhet annál, ahány régit elveszít. Érzésem szerint nincs, és azt sem hiszem, hogy a régiekkel többé számolni sem érdemes. A nagyfilmek jó okkal ügyelnek rá, hogy ne vadítsák el őket teljesen.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András, ennek az okáról lehet érdeklődni?
"WMC Ynevén a kyrek sosem háborúztak az elfekkel"
Szövetségest láttak bennük, nem érte volna meg a fáradságot a háború, elf-értek egymás mellett, vagy más volt a háttérben? Az elfek tisztelték esetleg a kyreket? Például egy calyrral egy elf vezető is szóba állhatott, ha akadt valami megtárgyalnivaló.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Myst írta:

András, ennek az okáról lehet érdeklődni?
"WMC Ynevén a kyrek sosem háborúztak az elfekkel"

Ez engem is érdekelne. Arról mintha szó is lett volna, hogy Rualan tartományt Rehiartól kapták(?) a kyrek. Az András által posztolt térképen is addig ért le Rehiar az ötödkorban. Valóban sehol nincs említés kyr-elf ellentétről, bár én ezt többnyire úgy láttam, hogy ahogy a kyrek hódítottak, az elfek úgy hátráltak a mágiával támogatott seregeik elől.
Szigorúan spekulatív magánvéleményként úgy érzem, az Igere-Weila vezette kyrek teljesen máshogy gondolkodtak, mint későbbi vadhajtásaik, és megérkezvén Ynevre, látva a félbarbár Cranta és a velük (is) hadban álló elfek csatáit, mivel mindenképp valahova kellett állniuk, mert területre volt szükségük, az utóbbi oldalát választották, már csak a kulturális felsőbbrendűség támogatóiként is.

Utoljára Zedd szerkesztette (2017.09.30. 20:39:12)

"Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Myst, Zedd: erre tömbösítve válaszolok, ha megengeditek. Kezdve azzal, hogy Zedd emlékezete nem csal:

"A Tinolok övezte medence az ötödkor hajnaláig a rehiari rengetegek dísze volt. Vinisilára nyíló kapujában a legenda szerint maguk az óilani hetek fogadták a kyr csapatokat. Köszöntötték őket Ynev földjén, szerencsét kívántak a természet rendjét megcsúfoló Cranta legyőzéséhez, és édenük legszebb szegletét kínálták nekik, hogy a küzdelem fáradalmait kipihenhessék.*
A kyrek elértették a gesztust: új birtokuknak a Rŷwlan (erős kötés) nevet adták, és ynevi birodalmuk fennállása során mindvégig tiszteletben tartották az elf szállásterület határait."

*A formális indoklás szerint: "Hogy megízlelhessék mindazt, mit e föld a jó gazdának nyújtani képes, s megértsék, hogy mindazt, mit ezen felül kívánnak, erővel kell elvenniük."

A kyr-elf konfliktust (több hasonló, WMC alapvetéseinek ellentmondó motívummal együtt) a Toron kiegészítő dobta be, így elvben elintézhető egy "császári propaganda" minősítéssel, de tanulságként többet is megér.
A konfliktushoz nálunk és Yneven is eszmei vagy gyakorlati érdekütközés szükséges. A Kyria-Rehiar viszonylatból mindkettő hiányzik. A kyr expanzió célja nem a területszerzés, hanem a calowyni társadalom belső feszültségeinek enyhítése és a kultúra további fejlődéséhez szükséges lendület biztosítása volt. Kyria nem akarta egész Észak-Ynevet uralma alá hajtani, és a sokkal kevésbé disztingvált Cranta sem próbálkozott ilyesmivel. Leginkább azért, mert nem szorultak rá: Yneven máig hatalmas a túlkínálat megművelhető területekből és erőforrásokból.
A fokozatosan csökkenő népességű Rehiar simán megengedhetett magának egy Rualan méretű gesztust afelé a Kyria felé, ami eltakarította a szomszédságából Crantát (amit rühellt ugyan, de a fent részletezett okból szintén nem háborúzott vele). A két náció kapcsolata az ötödkor alkonyáig távolságtartó, de baráti volt, az ötszázéves háborúban pedig még szorosabbra fűzte a fenyegetés, amit Avida Dolor jelentett a teremtés művére:

"Enrawel és Óilan diplomáciai levelezésének átirataiból kiviláglik, hogy a tárgyalások már a toroni pártütés leverése előtt megkezdődtek, és gyakorlati együttműködéshez vezettek a maguknak való, egymásra természetes szövetségesként tekintő magaskultúrák között. (...) Rehiar főként készletekkel és felderítési információkkal támogatta Kyriát, de a rualani (második gra-tinoli csatában kulmináló) offenzíva sikeréhez nagyban hozzájárult a csapásmérő különítmények elf kalauzainak helyismerete is."

Továbbá:

...Dāilad nem kimondottan szentimentális alkat: az eset (a pusztítók charysi halálrohama) kapcsán az elf segédcsapatokat vezető MargHagan-Hanáínn érdemeit hangsúlyozza, aki "...sajkáit előkiáltván s a túlpartot íjászaival megközelítvén anélkül támogatta a császár legjobbjainak küzdelmét és jó halálát, hogy az alkalom szentségét megzavarta volna."

Valahogy így fest a dolog - nálam legalábbis.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Köszönöm, András!
Valamiért úgy emlékeztem, hogy Crantával is hadba léptek egy idő után, mikor a Kopoyaszövetséget legalábbis hallgatólagosan támogatták. Tényleg, Ynev hatalmas. Ezt néha  hajlamos vagyok elfelejteni.
Érdemes lehetne valakinek megírni az elf-kyr-crantai viszonyt is, szerintem van benne potenciál.  smile

"Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Cranta kétségkívül harcolt az elfekkel, erre utal a Hőseposz, egyértelműen a Bosszúangyal (de talán még a Végzet masinériái is). Az viszont más közel sem biztos, hogy a felek ugyanúgy ítélték meg a konfliktust. Elf oldalról lehet, hogy csak határvita, kisebb összetűzés volt, míg a crantaiak oldaláról totális háború. Aztán lehet, hogy a crantaiak fényes győzelemként élték meg azt, hogy az elfek feladtak egy országnyi erdőt, ahol már csak 2-3 elf család élt, és ők is inkább elköltöztek az első pár összecsapás után.

A konfliktusok oka szerintem sem az erőforrások, termőföld feletti uralom lehetett. A crantaiakat az elfek titkai érdekelhették, az elfek között még akadhatott évszázadonként egy-egy fő, vagy csoport, aki eléggé felhúzta magát egy szent liget kivágásán ahhoz, hogy odacsapjon.

Üdv:
D.

Utoljára Diocletianus szerkesztette (2017.10.01. 18:01:10)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Én is köszönöm. A területbőségre én is gondoltam, az viszont nem volt világos, hogy a békés kapcsolat csak így alakult vagy volt mögötte valamilyen diplomáciai alap. De akkor kiderült, hogy utóbbi smile