Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@mindenki: a végére talán még befér egy kis öntörvényűség au Garmacor:

...az öntvény, a Canconánál győztes mélyföldi sereg trófeája, hatalmasan terpeszkedett kortól reves arszlánlábain. Domborművű arszlánfejének szemgödreiből néma helytelenítés sütött felém. Az érctest és a pulpitus együtt sem volt elég magas ahhoz, hogy elrejtsen apám tekintete elől, aki az ablakhoz legközelebbi karszékből figyelt, és sok mindennek tűnt, csak büszkének nem. Bántam, hogy így kell viszontlátnia, de nem volt válaszásom: tőle tanultam mindazt, amit az adott szó szentségéről tudni érdemes.
- Név és rangfokozat?
- Garmacor, Rudrig ves. Lajstromos száznagy és felterjesztett ezreskapitány, cormasai nehézgyalogság, garmacrudi lándzsaregiment.
A főhadbíró kantárbajuszos ábrázatáról lerítt a kelletlenség. Bármilyen kedvteléseknek hódolt is, a csapattiszti pályafutások derékba törése nyilvánvalóan nem tartozott közéjük. A következő kérdést nem is hozzám, hanem kirendelt prókátoromhoz intézte:
- Szavatolja-e kegyelmed a maga és regimentje becsületével e tanács és Domvik színe előtt, hogy az ifjabb Garmacor a hozzá intézett kérdésekre őszintén felel? 
- Szavatolom, komisszárius uram.
- Ismeri-e az ifjabb Garmacor ittléte okát?
- Ismeri, komisszárius uram.
- Lássuk. -  A főhadbíró először pillantott rám, mióta átléptem a küszöböt. – A leirat szerint nevezett Garmacor, az Úr-Arcok 2658. évének Szent Menor havától a téli ekhelonok ezernagyi rangú kasztellánja, az Úr-Arcok 2659. évének Szent Gavril havában, a pyarföldi Heliador alatt időzvén szóbeli utasítást kapott tábora elbontására, hogy a térség őrizetét Yllinor királyának átengedve észak-északkeletnek vonuljon, és a hazarendelt csapatok viamadoni összevonásához mielőbb csatlakozzék. – A főhadbíró kivárt. - Így történt?
- Ilyenformán.
- Milyen választ kapott kegyelmedtől az urunk akaratát közvetítő pyar legátus?
- Hogy nem hagyom el az őrhelyemet akárki szavára.
- Hát még?
- Hogy a parancs nem parancs, míg írásba nem adják.
- Megfelel-e a valóságnak, hogy Larysba való visszatérését szándékosan késleltették?
- A lovai vadkutyák elől szaladtak meg, nagyméltóságod. A dereglyét, amin Lar-dorig jutott, muszáj volt rendbehoznunk előbb.
- Mikor tért vissza?
- Szent Gavril havának kilencedikén, valamivel napszállta előtt.
- Írásbeli parancsot hozott?
- Azt is, komisszárius uram.
- Mit még?
- Hírt arról, hogy az ylor átcsoportosítás késik, urunk larysi helyőrsége pedig már meg is kezdte a visszavonulást.  – Rémlett, hogy apám a fejét ingatja, és azt kívántam, bár ne tenné. – Ismerik nagyméltóságtok a mélységében megnyíló arcvonal hangját? Olyan, mintha a világ összes ülepén egyszerre hasadna szét a túl feszes gatya.
Egyesek mosolyogtak. Apám és a főhadbíró nem tartozott közéjük.
- Mikor vált bizonyossá, hogy Heliador ellen nomád támadás készül?
- A felderítők kilencedikéről tizedikére virradóra jelentették a közeledtüket. Hogy jönnni fognak, korábban is nyilvánvaló volt.
- Elismeri-e kegyelmed, hogy a parancs kézhez vételétől számítva majd' két napja volt annak teljesítésére és az összecsapás elkerülésére?
- Elismerem.
- Cáfolja-e a legátus azon állítását, hogy kézhez vette az írásbeli parancsot?
- Nem cáfolom.
- Kézhez vette, de nem teljesítette – kapott a szón a baltaarcú fehér ellán, akit a prókátor családunk cormonai jóakaróinak szócsöveként azonosított odakint. –  Féktelen becsvágyára hallgatott inkább. Emberei életét kockáztatta egy tét és érdem nélküli ütközetben ahelyett, hogy urunk akarata szerint hazavezette volna őket. Mit tud felhozni mentségére?
Kedvem támadt a képébe vágni, hogy a csatát – melynek a Dúlás által addig megkímélt Lar-dor számára nagyon is valós tétje volt – érdemi veszteség nélkül nyertük meg. De tudtam, hogy ha ebbe ez irányba indulok el, Domvik se mossa le rólam többé a becsvágy bélyegét, úgyhogy hallgattam inkább. Vannak emberek, akiket ezzel lehet a leghatékonyabban felbőszíteni.
– Paracsmegtagadás! – harsogta a szócső. – A legalantasabb vétek az eretnekség és a szentséggyalázás után! Hogyan süllyedhet valaki idáig, és hozhat-e nagyobb szégyent családja nevére? Beszéljen hát – csak egy okot mondjon, ami az eljárását menti!
– Nem volt módom a szóbeli parancsot az írottal összevetni és utóbbi eredetiségéről meggyőződni.
– Nem volt-e a kezében?
– Ott volt. – Csizmám orrát bámultam, nehogy apám tekintete eltántorítson attól, amit tennem kell. – És  higgyék meg nagyságtok: nem bántam még soha úgy, hogy olvasni nem tudok.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Hadd tegyek hozzá még pár leütést - remélve, hogy elég hasznos:

1, "Kalandozópartik" - legtágabb értelmezésben, Olwen és kis csapata, egy rendszeresen Körbe álló boszorkánykoven vagy a Renegát "független bevetési alegysége" (már a PTSZ-es két fejvadászlány) -
no meg a kevésbé tartósak (a Halál Havából az a csipet csapat, akik "quest közben", ráadásul egy Themes-szentélyben álltak le egymást elintézni, illetve ugyanonnan az Eriel-Alyr-Tier hármas, amiből aztán másfél maradt).

2, Felhajtók - van kihívás egy Haygar Brish és teljes társulatának megformálásában, pedig ők "elég régi" bútordarabok és mégis az "elrettentő példán" jelentősen túlmutató kalandozók.

3, "Elvarratlan szálak" - hogyan éli meg egy hétköznapi ember és közösség egy jobb-rosszabb kalandozó/kalandor (pláne csapat) megjelenését az életében.

Utoljára KLM szerkesztette (2015.05.05. 13:19:00)

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Visszanyerve az uralmat a netem fölött, az elmúlt fél napot azzal töltöttem, hogy átrágtam magamat a topikok hozzászólásain.  smile Nem gondolom azt, hogy túlzottan számottevő lenne a véleményem, de mégis el szeretném mondani, hogy számomra a jó értelembe véve, a legjobb példája az elvekkel és hittel bíró hősnek és az ebből kialakult kalandozónak, az engesztelhetetlen sempyeri Nogren Praedarmon. Nem isteni kiválasztott, és nem is oddal kitömött emberszörny, mégis hatalmas dolgot/dolgokat visz véghez, csupáncsak azért, mert rendíthetetlen módon ragaszkodik az elveihez. Számomra ő az igazi ynevi kalandozó vagy legalábbis mindegyikben valahol őt keresem. Még akkor is, ha erre a kalandozó útra valójában rákényszerül. Róla, az ő karakteréről szívesen olvasnék többet (akár az újhullámos íróktól is Szkr.V. pályázatában), mert (nyugodtan kövezzetek meg érte) szerintem vétek, hogy csak András írt róla eddig a Karneválban és más nem dolgozott vele idestova 20 esztendeje. Az a Karneválbeli írás viszont parádés. Olyannyira, hogy kb 100-szor olvastam újra a neki szentelt fejezetet. Szerintem Praedarmont nyugodtan említhetjük Garmacor és Del Gado mellett harmadikként.

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

KLM:
Szerintem ez így működő kiegészítés.

Draconarius:
Egyetértek, Nogren messze az egyik legjobb mellékszereplő, és nem véletlenül van kultikus jellege. Csak azért nem került a fenti felsorolásba, mert nem főhős, de egyébként szerintem is ott lenne a helye.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Itt az idő Nogrent főhőssé tennie valaki(k)nek.  smile

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

A "hős" és a "kalandozó" fogalmak arra is alkalmasak, hogy félrevigyék a diskurzust. Azt gondolom, hogy van közös vonása a M* irodalom emblematikus figuráinak: valamennyien túl kellett emelkedjenek az emberi esendőségeik korlátain ahhoz, hogy bekerüljenek a M* panteonba. A fantasy, mint irodalmi közeg jelentősége pedig abban áll, hogy lehetnek olyan akadályok, döntési helyzetek, sorsterhek, amelyek a mi valóságunkban nem fordulnak elő.

És most jöjjön egy bevallottan szubjektív nézőpont részemről:
A problémát nem elsősorban abban látom, hogy a régi szerzők magasra tették a lécet (ez egy jó dolog smile ), hanem hogy a fiatalabb generáció tagjainak egyszerre kellene ezt a túlemelkedést és a műfaji közegből adódó lehetőségeket beépítenie a műveibe ahhoz, hogy emlékezetes formában tegye le a névjegyét.
Nem azt mondom, hogy nem látni ígéretes felvillanásokat, de a folyamatos szinthez nagyon sok (ember)ismeret és irodalmi szakmai tapasztalat szükséges az újabb szerzők számára. A brand körüli viharok miatt megszakadt "utánképzési folyamat" végett a szerzők számának csökkenését és a fenti minőségi változást is körülbelül egy évtized múlva lehet "behozni".
A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy mire valaki "megérik" erre, arra olyan élethelyzetbe kerül (család, munkahely), hogy nem tud majd annyi időt áldozni rá, ami pl. egy regény terjedelem megírásához, vagy a folyamatos, novella-terjedelmű írások révén történő "továbbképzéshez" elég.
Életvitelszerűen ebből megélni nyilvánvalóan nem lehet, így hobbiként óhatatlanul áldozatul esik a felnőtté válás kényszerű velejárójaként bekövetkező priorizálási folyamatoknak (megkeresni a család betevőjét, gondoskodni a gyerekekről, elvégezni a ház körüli munkákat - és éjjel 11től hajnali 3-4-ig írni is lehetne, ha nem kellene 7kor kelni).
Nem akarok senkit elrettenteni, de szerintem az idősebb korosztály sem azért nem teszi le a befejező köteteket az asztalra, mert nem tudja, hogy nyaralás közben melyik kezéből szürcsölje a "sex on the beach" koktélt (bocs a koktélért, ha valaki nem szereti smile ).

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

lightningrider írta:

A "hős" és a "kalandozó" fogalmak arra is alkalmasak, hogy félrevigyék a diskurzust. Azt gondolom, hogy van közös vonása a M* irodalom emblematikus figuráinak: valamennyien túl kellett emelkedjenek az emberi esendőségeik korlátain ahhoz, hogy bekerüljenek a M* panteonba. A fantasy, mint irodalmi közeg jelentősége pedig abban áll, hogy lehetnek olyan akadályok, döntési helyzetek, sorsterhek, amelyek a mi valóságunkban nem fordulnak elő.

Uh, ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok. Kétlem, hogy a mi világunk olyan jó hely lenne, ahol ne lehetne az elképzelhető legrosszabb döntésekkel, döntéskényszerekkel, sorsokkal stb. szembesülni.  sad Sőt, Ynev sokkal "humanistább" hely, mint a Föld. Legalábbis András prezentációjában. Tükörálarcéban nem.  big_smile  big_smile

Megosztom én is a szubjektív nézőpontomat:
Számomra a M* nem a "M* brand" miatt érdekes (kalandozók nagy hőstetteket visznek végbe), hanem azért, mert a személyes kötődésem a M* világához erősebb, mint más fantasy világokhoz. A M*-al találkoztam először (még egész fiatalon) úgy a szerepjátékkal, mint a regényekkel. Aztán meg is fogott. tongue És "úgy" maradtam. big_smile Egyszerűen jobban érdekel, mint a többi. És talán nem is vagyok az egyetlen, aki ezzel így van.  smile

Ha olvasok, akkor az egyetlen mércém, hogy a mű jó legyen, szórakoztató, minőségi stb. Tegyétek ide a tetszőleges további jelzőket. tongue
Az már mindegy, hogy az olvasnivaló maga hőstörténete-e vagy épp a Gyertyák csonkig égnek krániasított verziója.  big_smile Ha jól van megírva, akkor ez is, az is élmény. És személy szerint nekem ez az egyetlen, ami számít.  smile

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Találtam egy nagyon felemelő és egyszerre szívbemarkoló IRL példát a hétköznapi hősök témájához. Annyira üt, hogy utólagos engedelmetekkel belinkelem. Remélem nem baj!

http://index.hu/tudomany/til/2015/04/26 … ili_buvar/

Többet nem is mondok.

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Kedves remény és jövendőbeli pályázók!

Mi lenne, ha egy kis feladvánnyal mulattatnátok az időt és engem, mint olvasót, hogy én se unatkozzak.  big_smile

Szóval ha valaki(k)nek véletlen kedve lenne igazán szórakoztathatnátok egy rövid harcjelenet megírásával. smile
Csupán annyi lenne a "feltétel", hogy egy slan és egy (akármilyen)harcos kap hajba egymással, s az utóbbi nyer (minden harcművész hókuspókusz ellenére).
Minden mást a fantáziátokra bízok. Még a terjedelmet is.  big_smile

Már ha lesz egyáltalán lelkes érdeklődő.  tongue

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Puma írta:

üdv!

lightningrider írta:

A brand körüli viharok miatt megszakadt "utánképzési folyamat" végett a szerzők számának csökkenését és a fenti minőségi változást is körülbelül egy évtized múlva lehet "behozni".

csak nagyon halkan és behúzott farokkal merem felvetni: mi és hol szakadt meg? emlékezetem szerint a Bíborgyöngyök sorozat idején (2008-2010) brand már deltás volt, a perek kimenetele pedig valószínűsíthetően nekik kedvezett. Mégis, az a gárda, amelyik abban az időben kezdett felzárkózni a húzónevek mellé, vagy máig késik az áttöréssel, vagy gyakorlatilag elhallgatott. Volt bennük spiritusz, szerintem melóztak is érte eleget, mégis kiestek a buliból. és azóta jönnek szépen sorjában a pályázatos kötetek, de mondjuk Alanson és mg-b nélkül...

Azokra akikre te gondolsz lightingrider a következőkben hivatkozik, ha a miértek is érdekelnek akkor további részletek mondjuk mg-b blogján.

lightingrider írta:

A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy mire valaki "megérik" erre, arra olyan élethelyzetbe kerül (család, munkahely), hogy nem tud majd annyi időt áldozni rá, ami pl. egy regény terjedelem megírásához, vagy a folyamatos, novella-terjedelmű írások révén történő "továbbképzéshez" elég.
Életvitelszerűen ebből megélni nyilvánvalóan nem lehet, így hobbiként óhatatlanul áldozatul esik a felnőtté válás kényszerű velejárójaként bekövetkező priorizálási folyamatoknak (megkeresni a család betevőjét, gondoskodni a gyerekekről, elvégezni a ház körüli munkákat - és éjjel 11től hajnali 3-4-ig írni is lehetne, ha nem kellene 7kor kelni).

A Bíborgyöngyökbe író szerzők közül Mira Sandoval, Boruzs Gergely Gábor, Zelei Gábor, és Süle György kivételével mindannyian legkésőbb az Inomi idejében kezdtek publikálni. A probléma abból ered, hogy az Inomi és a DV között nem történt gyakorlatilag semmi ami a későbbi szerzőhiányt pótolni tudta volna (lásd tehetséggondozás). Amennyire tudom az Inomi idején is csak önszerveződő műhely létezett, de ezt ha szükséges Raon pontosítja. Az említett négy szerzőből egy (BGG) azóta 3 regényt írt és jópár novellát, Mira Sandoval viszonylag rendszeresen publikál nem pályázatos antológiákban is (MH1-2). Ez szerintem elég jó arány. Három-négy ilyen eresztés már elég lenne ahhoz, hogy éves szinten jöjjenek a megjelenések. Érzésem szerint erre törekszik a DV is, amikor a pályázatokat kiírja. Hogy a pályázati antológiák hogyan teljesítenek nem tartozik ide. Az, hogy elkészülnek valószínűleg az egyetlen útja jelenleg annak, hogy néhány éven belül legyenek fiatal és versenyképes szerzők a brand körül.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Most olyat írok, amit vélhetően mindenki tud, de az általatok felhozott problémát valószínűleg megoldaná. Nem akarom feltalálni a spanyolviaszt de főállású írók kellenek, akiket nem köt le a főműszakban végzett munkájuk/munkáik és szinte (természetesen a család még itt is játszik) teljesen az írásra tudják idejüket szentelni. Tudom ezt nagyon könnyű mondani nekem innen. De mintha azt olvastam volna korábban, hogy volt már arról szó, hogy WMC regényeit kiviszik az angolszász piacra. Tudom, ezt sem olyan könnyű megtenni, mint ahogy azt én gondolom. De, ha megjelennének kint (Anglia, USA, Kanada, Ausztrália stb.) András írásai és az ottaniak vevők lennének rá, akkor mondjuk utána lehetne küldeni Boomentől, Reniertől (nemcsak MAGUS-t) és még további (akár új hullámos és pályázatos) szerzőtől is regényeket, írásokat. Csak hát ezt mondani könnyű sajna.

Utoljára Draconarius szerkesztette (2015.05.08. 08:50:24)

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Draconarius írta:

De, ha megjelennének kint...

Tudod, mennyibe kerül az irodalmi igényű angol fordítás? A főállású szerzőség kecsegtető, ámde ez azt feltételezné, hogy a főállású szerzők tisztes bért is kapnak, ami mellett nem kell napi filléres gondok miatt aggódniuk, vagy nem csábulnak el, ha egy másik munkahely 30-50 ezer nettóval többet ígér. Ez legyen olyan nettó 200.

Az bruttó 400 a kiadónak, azaz éves szinten 4.800.000 Ft/szerző a kiadó költsége. Ha csak két főállású szerzőt alkalmaz, az már majdnem 10 millió évente.

Mindehhez mennyi bevétel társulna?

Láthatod, egyszerűen anyagi okai vannak, hogy úgy állnak a dolgok, ahogy. Kicsi piac, kicsi haszon.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Szó volt róla korábban, hogy a zsoldos nem feltétlenül egyenlő a hőssel, de ettől még válhat belőle az is.

Mi van akkor, ha a zsoldost nem egy konkrét cél motiválja, hanem, hogy találjon valamit, amivel végre kész komolyabban is foglalkozni (legyen az egy magasabb eszme, vagy saját ambíciók), de a gyanakvása, vagy a kétségei miatt sosem kezd végül hosszútávú/nagyobb téttel járó dolgokba (ami persze egyre jobban zavarja).
Egy ilyen karakter már hősnek számít, vagy még mindig csak egyszerű zsoldos?

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@Vysotsky: Ha a zsoldosunk dinamikus karakter, vagyis a történet folyamán változik és eljut valahonnan valahová, akkor simán lehet belőle egyfajta vonakodó-tétovázó hőst csinálni; a szerzőn múlik, hogy sikerül-e.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Sok szép téma összegyűlt itt, ezért jelzem, hogy követtem a dolgokat, de ezekre érdemben csak hétfő éjjel tudok válaszolni. smile

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Kérdés:

a kalandozóságba eléggé beleszól a szerencse, miegymás, de milyen képletekben kell gondolkodni, amennyibena  kalandozóság, illetve az ún. kaland felülről indul, azaz isteni ihletésű? A papok, paplovagok küldetései  elvbe n kalandozásokká is válhatnak, amennyiben fogékony az illető az életvitelre (ha nem is a módra: azaz érti, talán élvezi is, de nem keresi önkéntesen. Nem költ el vagyonokat egy mágikus kardra...).

Ezek milyen mértékben képviseltethetik magukat yneven? Elsősorban a pyarroni felekezetek érdekelnének, ha már a kalandozólélekhez legközelebbi vallás...

Másrészt, milyen szinten manipulálják őket az istenek?

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@Morrola: Az is elég szerencsétlen szerepjátékos csökevény, hogy az ynevi istenek olykor csupán kissé túltápolt karaktereknek tűnnek, szimpla személyiségsémákkal és könnyen átlátható motivációkkal, akik egyfajta fölmagasztosult politikus-uralkodóként kormányozzák az egyházukat. Az irodalomban ez a megközelítés nem működőképes. Ott az ynevi istenek komplex természetfölötti hatalmak, amelyek álmok, ómenek, jóslatok és kiválasztott személyek közvetítésével érintkeznek a híveikkel, és marhára nem egyszerű eldönteni, hogy mikor mit akarnak. Továbbá ezúton jelezném, hogy minden aktív istennek van kultusza; ez azonban nem jelenti azt, hogy egyháza, dogmatikája és erkölcstana is. Tessék megnézni a klasszikus antikvitás istenségeit, ők remekül boldogultak minden efféle nélkül.

Konkrétan a kérdésedre vonatkozólag, az ynevi istenek szerfölött ritkán kezelik úgy a híveiket, mint a megbízók a kalandozókat – küldetéseket osztogatva nekik, hogy eredj, fiam, csináld ezt, csináld azt, csináld amazt.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@Morolla
A magam részéről úgy vagyok vele, hogy ha az Ikrek, Embervadászok és déli rokonaik komoly erőforrásokat feccölnek egy-egy végrehajtó (testőrtől, objektumvédő specialistától kezdve a különböző behatoló-beszivárgó szabötőr-orgyilkosokig) vagy kisebb-nagyobb akciócsoport felszerelésébe, mivel gyakran előfordul, hogy nem tudnak "több embert" bevetni ott és akkor, ezért életbevágó, hogy az illető(k) minél magasabb harcértékkel
bírjanak....
...akkor ezt a különböző lovag, paplovag és harciasabb papi rendek is rég felismerték. Tehát a rend(ház) vagyonából igenis "be fognak ruházni" ilyesmire.

Istenek: itt nagyon mechanikusan abból indulok ki, hogy a haláltalanok ugyan látják a jövő, méghozzá
az összes, ezerfelé elágazó lehetséges jövőt, amelyek ráadásul valamennyire át is járhatóak (pld. WMC: Együttállás), no meg képlékenyek is.
Ezt kell közölnie egy halandóval, akinek van szabad akarata, de tudása és talán elmebeli képességei meg nincs hozzá.
Hab a tortán, hogy a közvetlen beavatkozás nemcsak tilos, de még nehéz is.

:szerintem:

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@Puma: ha te törölted a hozzászólásodat, akkor kár érte, mert fontos problémára hívta fel a figyelmet. Nem tudtam rá válaszolni, mert csak telefonról voltam a hétvégén.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Üdv!
@AThompson:
Igen, én töröltem. A problèma lehet,h fontos, de nyavajgásom már nekem is unalmas. Ti hajlandóak vagytok tenni a változásért, ezért elismerésem és sok sikert kívánok a műhelymunkához!

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Üdv Néktek! smile

Bár KLM már megpedzegette a kérdést, megkérdezem én is.
A magányos hős típus mellett mi a helyzet a hős/kalandozó csapatokkal?
Az olyan csapatokra gondolok, ahol nem egy fő karakter van és pár fontos mellékszereplő, hanem erős egységes kollektíva, ahol mindenki a középpontban van.
Mi a helyzet az életen át tartó, eltéphetetlen barátságokkal? Mi a helyzet a testvéri összetartozással, a kényszer szülte érdekkapcsolatokkal, vagy a véletlenül egymás mellé sodródott különböző, de egymást mégis kiegészítő harcosokkal, mágiatudókkal?
A családi kötelékekkel(apa/fiú,anya/lány), az egymást rajongásig szerető és féltő párokkal? A csapaton belüli faji,nemi különbözőségekből fakadó konfliktusokkal?
Van ezekben potenciál? Vagy érdemesebb csak egy egyénre koncentrálni?
Vagy mi van a másik véglettel, a kitartó de mégis balf*sz kalandozócsoporttal, akik csak a szerencséjüknek köszönhetik, hogy túlélik a megmérettetéseket, de pont ez mellett tanulnak a hibáikból és fejlődnek tapasztalt kalandozóvá?
Kell ilyen?Lehet ilyet?

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

@Manticore:
Gondolom Raon itt:

Raon írta:

Sok szép téma összegyűlt itt, ezért jelzem, hogy követtem a dolgokat, de ezekre érdemben csak hétfő éjjel tudok válaszolni. smile

...erre is gondolt, csak valami közbejött. Szerintem várjuk meg (igaz, nem mondta melyik hétfőn  wink )

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

KLM írta:

@Manticore:
Gondolom Raon itt:

Raon írta:

Sok szép téma összegyűlt itt, ezért jelzem, hogy követtem a dolgokat, de ezekre érdemben csak hétfő éjjel tudok válaszolni. smile

...erre is gondolt, csak valami közbejött. Szerintem várjuk meg (igaz, nem mondta melyik hétfőn  wink )

big_smile  big_smile  big_smile
Tényleg nem mondta...

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Sziasztok.

Szeretném megtörni a csendet, egy kérdéssel:

Lehet-e olyan novellát írni, amiben több szereplő is kulcsfontosságú, vagyis csak úgy van értelme, ha kibontom az ő karaktereiket is? Úgy tudom, hogy ez már súrolja a novella határait, és inkább a kisregény kategóriába tartozik.

Más. Az istenségekről részletesebben honnan lehet tájékozódni? Az érdekelne, hogy ki kicsoda és hogy végső soron mennyire avatkozhatnak bele Ynev sorsába.

Köszönettel.

Welcome to the new age.

 

Hozzászólás: Szkriptúra V. - előzetesképp

Az istenekről a Papok, paplovagok I-II. kötetekben, illetve a Summáriumban és az Első Törvénykönyvben lehet a legtöbbet, legegyszerűbben megtudni. smile

Novellában szvsz nem érdemes túlzsúfolni a létszámot, de ezt majd kifejtik a nálam okosabbak. wink

"...és veszed le véres torkodat a korcsolyámról...!"