Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Üdv!
Egy csokor kérdés.

1. Larion a világ melyik korában tevékenykedett aktívan? A pyarroniták mennyit tudnak róla, úgy értem, hogy most a Larionról való tudás az a maremiták belső misztériuma, vagy másoknak is van valami tudásanyaguk róla, esetleg egykor ő is a pyarroni pantheon része volt (a Tagore labirintusában a szövegkörnyezet valami ilyesmit sejtet)?

2. Enue Ahgven akkor most Tiadlanból, vagy az északi városállamokból (Druegh, forrás: PPL) származik? Vagy a kettő nem zárja ki egymást? Például egy tiadlanból elszármazott/költözött drueghi familia sarja?

3. A különféle orwellánus szekták mennyire elterjedtek Gro-Ugonon és Toronon kívül? Vannak pl. a városállamokban, esetleg léteznek olyan északi és déli nemesek akik a hatalommal való szembenállás azon formáját választják, hogy titkos bomlasztó szektákba lépnek be?

4. A Kard Testvériség hétköznapjai, hogyan teltek Gro-Ugonban? Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy amellett, hogy készültek a végső leszámolásra, és átokzsoltárokat mormoltak,, jutott-e idejük ún. lovagi időtöltésekre pl. bálok, tornák stb. Ha igen akkor ezekre a rendezvényeken részt vettek/vehettek-e külhoniak pl. vendéglovagok Toronból, a városállamokból, diplomaták, északi és déli renegátok, szektavezérek stb. anélkül, hogy orvul az áldozati oltárokon végezzék?

5. Az orwellánusok mennyire vannak tisztában az istennőjük eredetével? Vannak ezen a téren számottevő különbségek a szekták, és különböző beavatási fokozatok között? Teszem azt vannak olyan szekták, akik beérik annyival, hogy ők a pyarroni ősgonoszt, vagy épp Tharr akaratának eszközét imádják? Vagy épp a papnői és boszorkányrendek, csak a belső körökbe beavatva ismerik meg a Teremtés Titkos Történetét?

6. Az kardlovagok vajon, hogyan szaporodnak? Nyilván sok közöttük a romlott, dekadens és egyébfajta renegát, de pl. erős társadalmi bázis nélkül ez nem valami sok, főleg ha paplovagok képzéséről van szó. Elképzelhető, hogy egyfajta janicsárrendszert működtettek, azaz gyermekeket raboltak, és/vagy a saját rabszolgagazdaságaik ifjait rostálták és emelték fel (ez olyan űrgárdistás lenne  cool )? Olyat még esetleg eltudok képzelni, hogy bizonyos becsvágyó és gátlástalan dél-quironi elemek, apródnak beajánlják a gyermekeiket a rendbe, de ez szintén nem lenne túl jelentős szerintem.

7. A Kard Testvériség hadszervezete a lovagok mellett, még milyen egységekből áll? Nyilván vannak lovagjelöltek, meg ugye az orkok, de sztem nekik nem olyan szoros a kapcsolatuk velük, mint a dartonitáknak a Hallgatagokkal, tehát ezek nem lehetnek olyan szerves részei a hadszervezetüknek, de Gro-Ugonban max még goblin segédcsapatokat tudnak toborozni, amik ugye nem valami ütőképesek. De szerintem biztos vannak íjászaik, lándzsásaik, könnyűlovasságuk (vagy nem?) is, ezeket a quironi és toroni söpredékből, és zsoldosnépekből toborozzák?

8. Elolvastam a Halk szókkal, sötét húrokon-t, nem részletezném, de nekem nagyon tetszett, persze érzem, hogy ez egy nagyon megosztó mű, azóta el is csíptem egy-két nagyon negatív véleményt itt-ott, de erre majd kitérek még. A korábbi szálat felvéve kérdezném, hogy akkor ez a szervbeültetősdi ma is élő hagyomány Doranban, esetleg nevesített szereplőknek pl. Alyrnak is van ilyen, egyáltalán kiken alkalmazzák? Maga a koncepció mikori? A novellával született, vagy régen is volt róla szó, csak sose került előtérbe Doran viszonylagos kidolgozatlansága miatt?
Magához a nemtetszéshez és annyit fűznék hozzá, hogy Doran erkölcseibe ez simán belefér szerintem, sőt... Úgy látom, hogy a mi klasszikus (görög-római alapú, keresztény európai) JÓ eszményéhez, Yneven pont, hogy a pyarronitáknak (Dorannak meg pláne) nem sok köze van, kezdve Ellanával, Uwellel, Dartonnal meg úgy egyáltalán (ezzel nem azt mondom, hogy rosszak, ők ettől még úgymond jófiúk, de nem a klasszikus, romatikus földi európa mércéje szerint), szerintem Ranil és Domvik hite az, amiben ennek a szikrái talán megvannak, de ezzel nem muszáj egyetérteni, de számomra már maga a nekromancia is elég határeset, mert hiába használja jóra, de akkor is belebabrál a vándorló lelkek dolgaiba, és olyanra kényszeríti őket, amit ők nem szeretnének. No persze az ynevi és földi machiavellistáknak a cél szentesíti az eszközt, ami oké, de ebből is az következik, hogy a Doraniak sose voltak gáncsnélküli lovagok.

9. Alyr tényleg félelfből elf lett az újabb Garmacor regényben? Jó csak poén volt, de az egyik kritikában tényleg ezt írták big_smile

10. Ez nem kérdés, csak egy apró visszatekintés a goblin témához. Találtam egy tökjó kis idézetet róluk az Alapkönyvben. Meg is osztom:
"-... és amikor halálraszántan elfoglaltuk állásainkat, napkelet felől felbukkant egy rettenetes fekete sereg. A dübörgésüktől megmozdult a föld a talpunk alatt, és az eget elhomályosította a por. amit a patás dögök ezrei vertek. A vezérük, egy vörösen izzó tekintetű démonlovas, rohamra küldte ellenünk a katonáit, és hát ekkora túlerő láttán, noha erőm és bátorságom legendás, hiszen nem ok nélkül neveznek engem, a hős Gron Takit, a Seregek Ostorát, az Istenekkel Csatázó, Wargölő, Hatalmasokat Igázó, Orkmészárló Gron Takit, akit...
- Elég lesz vakarcs. Fogd be! - A kapitányhoz fordult: - Ha jól értem, egy tucatnyi ilanori lovas tart erre, kelet felől.

P.sz. 3696, Valahol Magras környékén"
smile

Utoljára Csendbiztos szerkesztette (2013.10.18. 15:54:06)

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Draconarius: elf ügyben korlátozott az illetékességem, Alex kapcsán pedig gorviki iskolára emlékszem. Hétfőn konzultálok Boomennel, és visszatérünk a dologra.


Csendbiztos: próbálok válaszoni legjobb tudásom szerint - némelyik kérdéshez előreláthatóan az is kevés lesz.

1. Larion sosem volt a pyarroni panteon tagja, és (nagy valószínűséggel) hatodkori vagy még régebbi entitás. Dartonnal való lényegi azonossága a maremiták belső misztériuma, a névnek viszont van egy önálló - rejtelmekhez, jövendölésekhez és feladványokhoz kapcsolódó - mítosza.

2. Őszintén szólva fogalmam sincs, kiről van szó.

3. Az Orwella-hitű romlásszekták bármely nagyobb civilizációs központban előfordulhatnak, ahol van esélyük praktikáikat titokban űzni. A nemesi szembenállás általad emléített formája inkább a délvidékre jellemző, ott is főleg azokra a területekre, ahol a születési arisztokrácia többségben van a kardnemességgel szemben. Az ilyen kilengések legjellemzőbb formája a közbenjárói vagy szeráfi kultusz, amilyet a Garmacor címere ábrázol. Az a fajta önfeladás, amit Orwella szolgálata megkövetel, nem igazán felel meg a hetedkori arisztokrácia ízlésének.

4. A Kard Testvériség csak Reagban és annak közvetlen környékén uralkodott, és a Toroni Cordia aláírójaként normális diplomáciai kapcsolatokat ápolt a szövetséges államokkal. Az én elképzelésem szereint mindenféle kilengésekre jutott idejük. Vendégeik főszabálykén térkapukon át érkeztek (a küldöttségek szárazföldi útjának biztosítása túl nagy erőket kötött volna le), a hívatlan látogatók nagy százaléka pedig sosem ért célba. Aki eljutott Reagig, annyit máris megmutatott a képességeiből, hogy oltárt csak messziről kelljen látnia.

5.  Az Orwella-hitnek két fő csapásiránya, az arctalan hatalom és a pusztító erő útja annyiban egyezik, hogy nagyasszonyát teljes értékű istenségnek tekinti... amivel nem is jár messze a valóságtól. A rivai apokrif dorani átirata nem közismert, és a fordítás számos eleme is vita tárgyát képezi; az orwellánusok értelemszerűen azt olvassák ki belőle, hogy patrónusuk a Nagyok kategóriájába tartozik, vagyis felette áll a későbbi korok kisisteneinek... amiben megint csak van valami.
Orwella toroni kultusza külön probléma. A kyr szent szimbólumok véglegesítése kapcsán bennem is felmerült a kérdés, mennyiben ésszerű, hogy egy kyr utódállam területén pyarroni nevén tiszteljék - a Toron vonakozó része próbálja elkenni a kérdést, a felsorolásban mégis Orwellaként szerepelteti a magától értetődőbb Avida Dolor helyett. Boomen a megmondhatója, miért.

6. Kard-lovagnak az áll, aki valami okból minden kapcsolatot meg akar szakítani az ún. civilizált világgal. Ehhez még üldözöttnek/gonosztevőnek sem muszáj lennie: minden emberi társadalomnak, így az ynevinek is vannak deviáns elemei.
Szögezzük le gyorsan, hogy kard-lovagok nagyobb számban kizárólag Északfökldén fordulnak elő. Orwella kultuszának a P. sz. 1. évezred végén történt sajnálatos események óta nincs piaca a Délvidéken.

7. A deviánsok közül se mindenki alkalmas a lovagi harcmodor elsajátítására. Amit a Kard Tertvérsége csinál, olyanféle gyorstalpaló lehet, mint a maremitáké, csak jóval alacsonyabb nívón folyik. A testvériség hadszervezetéhez bármelyik földi előkép jó minta lehet.

8. A Halk szókkal koncepciója az ezredforduló idejéből származik. A Lobogók hajnala című LE antológiába kezdtem írni, és Weila Üllője táján jártam vele, mikor rájöttem, hogy az Inominál én csak szép lehetek, de okos nem. xD
A Doranban manapság működő sahredi iskola főszabályként testközeli külső odfókusszal (aquir velő a botban) dolgozik; a konkrét aquir szervek befogadásához Jeir sajátos fizikuma kellett. Az alapokra háromféle játéktechnikai variáció is épült tavalyelőtt - hogy mit sikerül kirakni belőlük az új rendszerben, a jövő titka.

9. Nem lett az. Annyira nem, hogy a szövegben elő sem fordulnak ezek a kifejezések; a szubjektív első szám első személyű elbeszélő az yllinoritól a kráni sötéten át az északföldi szürkéig minden elfre a driád (fadémon) műszót használja. Ezek Shadonban mítikus lények; a címszereplő életében összesen kettőt látott közelről, a másodikban (Alyr) esélye sincs azonosítani a félvért, így őt is simán ledriádozza. (A Halál havában szerint a nekromanta emberi beütése avatott szemlélő számára sem nyilvánvaló; csak a kötet legvégén válik bizonyossággá, amikor - Gorduin iránti bizalma jeleként - elismeri.)
De egy kritikusnak az ilyesmit nem kell tudnia/észrevennie - elég, ha mindenkinél okosabb. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Draconarius írta:

...A Délvidéken, pontosabban az Yllinorban található elf gladiátoriskolákkal kapcsolatban szeretnék érdeklődni....

Szerintem Yllinor szellemiségével nem igazán összeegyeztethető a gladiátor viadalok, és igazából az elf lelkülettel sem. Ettől persze Ynev más részén lehetnek ilyen iskolák, és kiszakadt/deviáns elfek is akadnak (a rabszolgasorsba kényszerítettekről nem is beszélve).

Alex: Amund, azaz az ösi Nép sarja, ennek ellenére olthatatlan gyűlölettel viseltetik övéi iránt....az elárvult, kitaszított fiút egy hajóskapitány (a rossz nyelvek szerint kalóz) nevelte, s utóbb egy gorviki kikötővárosban adott túl rajta. Alex kovács inaskodott...tizenöt esztendősen kiszakadott elfek közé került, s egy évtizeden belül a Délvidék ünnepelt gladiátora lett... Kalandozni is ekkor kezdett.

Csendbiztos írta:

... Enue Ahgven akkor most Tiadlanból, vagy az északi városállamokból (Druegh, forrás: PPL) származik?...

Egy kis kiegészítés: Enue Ahgven orwellánus lovag, a Kard Testvériség megalapítója, a Negyedik fekete lobogó első választottja. A zavart az okozza, hogy a PPL1 szerint: Az Északi Városállamokból ¬Drueghből - származik...(116.oldal), amíg a Toronban (155.oldal) tiadlani származásúnak mondják. Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. A megközelítés jó.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Gáspár András írta:

Alex kapcsán pedig gorviki iskolára emlékszem

Az első nagy Ződben, gorviki elf gladiátoristálló volt úgy emlékszem.


Gáspár András írta:

2. Őszintén szólva fogalmam sincs, kiről van szó.

A Kard Testvériség alapítója, és fekete hadúr, de akkor ennek fényében akkor simán helyes az én felvetésem, mert nincs kőbe vésve látszólag a dolog big_smile a Tiadlan a szkriptóriumos segédanyagban volt, a másik meg a papok, paplovagokban egyébként
Köszönöm egyébként az infókat róluk, külön öröm, hogy passzolnak az elképzeléseim az alapkoncepcióhoz, lehet róluk se ártana egy antológia, a Tuan ugye megpróbálta, de... hagyjuk


Gáspár András írta:

De egy kritikusnak az ilyesmit nem kell tudnia/észrevennie - elég, ha mindenkinél okosabb. smile

Nem olvastam még, de én is így gondoltam látatlanba is. Ha nem gond csemegéznék pár dolgot a legutóbb olvasott kritikából..
A stílus, írástechnika részbe nem mennék bele, ezt majd ellenőrzöm azzal, hogy elolvasom.
A kritikus szerint túl sok a mechanika (százezres tételek), mechano-mágikus "gps vezérelt" pokolgránát, Jedome és Javea (Domvik helyett), ynevidegen tengerészgyalogos (sztem toronnal kapcsolatban is voltak ilyenek), elbaltázott nemesi rangok, hozzánemértés a csaták, hadműveletek terén. Túl sok godon és gdon (én a megelevenedő múlt "régi-új" elemeit azért szeretem, amiért a szürkecsuklyás anyagokat is szerettem, mert élővé teszik Ynevet), illetve túl sok földi katolkus áthallás pl. misebor, ministráns, ariánus (én a földi áthallásos cuccokat is nagyon szeretem pl. gnosztikusok, skolasztikusok, hermetika stb., egyébként se ugyanazt jelentik itt, és hangulatosak). De van itt még plágium/lopás Reniretől (Amíg a vas vág anyagai), illetve az ő ellehetetlenítése, magusból kirekesztése, no és persze elfé vált, aquir hangszálas Alyr.

Nem is kívánom hogy ezekre reagálj, csak a Dartonmosollyak kapcsolatban kérném ki a véleményed. A kritikus logikátlannak tartja, hogy a Dúláskor még nem létező rend, Dúláshoz köthető hagyománnyal rendelkezik. Lehet én vagyok egy szolgalélek, de mindent amit olvasok (nem csak Chapman féle műveket) integrálok a teljes világba, és a lehető legkézenfekvőbb magyarázatot tekintem mérvadónak az esetleges pontosításig. Itt is ez a helyzet. Értelemszerűen, hiába a Dúlás után lett alapítva a rend, a rendtagok zöme már akkor is élt, harcolt, sírt, szenvedett (nem az alapítással kezdtek csecsemőket nevelni a rendnek big_smile ), sőt maga a Dúlás okozta trauma jócskán elősegíthette a szkizmát, és a rend létrejöttét (ez a trauma dolog, meg folyamatosan kiviláglik a PPL-ből és az irodalmi művekből is). Sőt számomra teljesen kézenfekvő volt, hogy a Darton lovagok egy jó része a különféle zélóta-flagelláns, bosszúálló különítmények túlélő tagjaiból verbuválódott, sőt ne adj Isten, már akkor elkezdtek Darton felé fordulni és fogadalmakat tenni (illetve a földi előképekből kiindulva, már a hivatalos alapítás előtt lennie kellett szimpatizánsoknak, és félhivatalos dartonita lovagoknak), és kész is a dartonmosoly. Persze lehet én vagyok a hülye, de szerintem ez lehet a helyes megközelítés.

Utoljára Csendbiztos szerkesztette (2013.10.19. 08:00:04)

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Csendbiztos: a gorviki elf gladiátoriskola ugyanaz az Ynev, ahol Chei az erdőben összefut Ranagol tizenhárom fattyával, és az utolsó kabátgombig kifosztja őket. A dolog élét már a dragondark által idézett szövegváltozat is tompítani próbálja a "kiszakadott" bedobásával. A Chapman-Sullivan tengely aktuális verziója szerint az iskola Orta-Warvikban van, a Gátnak pedig nyilván akadnak elf rabjai is, szóval...

A meremita rend a legkorábbi/legkonzervatívabb kronológia szerint is létezik már a Dúlás idején: történetesen épp abban az évben kiáltja ki Al Maremet Darton ynevi helytartójává. A logisztikába itt most ne menjünk bele - ahhoz se értek, nyilván -; legyen elég annyi, hogy az elhivatás minden valószínűséggel '75-nél korábban történt. A dúlásközeli dátumokat a hivatalos pyarroni történetírás forszírozta, hogy ezzel is kidomborítsa a "maremita eretnekség" opportunista jellegét. Ami valahol érthető, hisz a háttérben a pyarroni belpolitikát ímhol-néhol háromezer éve meghatározó teokrácia-magiokrácia konfliktus áll.

Random kínzó kérdés: hányszor kell egy kritikust ordas melléfogáson/szándékos ferdítésen kapni ahhoz, hogy megszűnjön hivatkozási alapnak lenni?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@András: Akkor jól éreztem én, hogy kilóg a lóláb big_smile Hivatkozni, meg mint hülyeségre hivatkozok rá, ennyi "jár" neki, pár nap múlva úgyse emlékszik már rá senki valószínűleg  cool De egyébként, bocsánat, hogy idehoztam, csak nyomta a lelkemet a dolog.

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Csendbiztos: nem hibáztatlak, én is újra meg újra rácsodálkozom az ilyenekre, pedig nem tegnap (konkrétan az Ezüst Félhokld Blues kapcsán) írták meg először, hogy nincs rajtam sapka. Azóta sincs, ami egyfelől engem minősít, másfelől azt az igénytelen tömeget, amelyik a dolgaimat, a permanens esztétikai farkasvakság állapotában, fogyaszthatónak gondolja...az elvetemültebbje meg még szereti is.

Viccen kívül: a könyvnek, emberi alkotás lévén, szükségképp számos hibája van. Hogy ezek kibukjanak, csak el kell olvasni - az aquir hangszálas Alyrból ítélve emberünknél ez a fázis részben vagy egészben kimaradt. Hallomás/meggyőződés alapján is lehet kritikát írni, de az se recenziónak, se piszkoskodásnak nem lesz az igazi.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Olvasom a Vihar Ibara felett antológiát, és nagyon-nagyon tetszett a könyv végén lévő térkép, melyen szerepelnek a hadmozdulatok. smile

Kérdésem vala ezzel. Készül-e még ilyen típusú térkép? (hadmozdulatokat ábrázoló)

A régi történelem atlaszokra emlékeztetett, amit nagyon szerettem smile

Utoljára Danren con Erwion szerkesztette (2013.10.21. 09:09:19)

"A tudatlanság gyorsabban öl, mint a tűzgolyó."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Rastaman írta:

Nem a témába vág, de lenne egy kérdésem: Ötödkori kyr csatavértekről kaphatnék némi infót? (elsősorban a képességeiről - nem feltétlenül számszerűsítve-, no meg, hogy mennyi maradt meg belőle, meg ilyesmik

Talán itten én is belepiszkálhatok. Az ötödkori vértek mainapság kifejezetten ritkaságnak számítanak. Még Toronon belül is rendkívül csekély számban vannak jelen, az arisztokrácia konkrétan számon tartja azokat a Házakat, amelyek birtokolnak egyet is. Talán csak a concitatorok császár-szigeti vértjeiről nincs pontos tudomásuk a szárazföldieknek, de a tengernagy-őrgrófok ezt is jó eséllyel tudják szövetségeseikről/ellenfeleikről. A vértek javarésze a családi ereklye kategóriába tartozik, a legtöbbjük nem fogadott magába hordozót századévek óta. Fontos megjegyezni, hogy ezek így nem is számítanak élőnek, nem vesznek részt a családi tanácskozásokon, stb, a legtöbbször kitüntetett helyen tárolják őket, és várják, hogy végre megébredjenek, és valakit méltónak találjanak arra, hogy felöltse őket. Általában megkeseredett, rendkívül öreg és kiábrándult lények, az újdonat világ mozgása kevéssé érdekli őket - bár kivételek természetesen vannak. Az aktívak számát ötnél többre semmi esetre nem tenném, a szunnyadók száma is harminc alatt van - a császár-szigeteken lévőket is idevéve. Utoljára a legtöbb egyidőben aktív csatavért az utolsó zászlóháborúban szerepelt, de ott is csak a Kyria érdekében viselt háború hatására volt hajlandó megébredni - bármit is gondolnak a régi Birodalomról, és a mostani torzszülöttről. A jelenlegi vértek mintegy harmada valaha Pusztítók lélektestvére volt - ez különképp megnehezíti, hogy manapság méltó párokat válasszanak maguknak.
A vértek hordozóikkal tökéletes anyagi és éteri kapcsolatban állnak, elsődleges feladatuk a társ mágikus és fizikai védelme (s adott esetben regenerálása), a harci képességek javítása csak ezek után áll a sorban.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Köszönöm a választ! smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Ja igen, még kyr vértek.
Nemtom, olvastad-e, de szerepel a Toronon kívül is szövegekben két vértezet. Az egyik a Kyr históriákban Feszes névre hallgat, a másik a Tűzön vízenben egy bizonyos Büszke.
Az egész előképe először a Morgena könnyeiben került elő, amikor a végén a concitator összecsap.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Igen olvastam, meg is van mindhárom alkotás smile - sőt, minden más is big_smile
Feszes miatt tetszettek meg a kyr vértek.
Igazából ezért érdekelt a dolog, mert egy - kisebb megszakításokkal - öt éve tartó életútjáték záróakkordja közeledik, melyben az egyik karakter (ősi kyr család sarja) végre  rálel a hosszú ideje keresett vértre, amit családja elveszített a káoszkor idején. Csak halvány elképzeléseim voltak arról mire is lehet képes egy ilyen vért - amit az írottakból kiolvastam. És lassan kéne alkotnom egyet, a karakter örömére smile

Még egyszer köszönöm,  és ha bármi ötleted van még, vagy eszedbe jut róluk (akár becsléses játéktechnika is big_smile) azt szívesen fogadnám smile

Peace!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Rastaman:
küldtem egy emilt az ötletekkel, hátha a játékosod is erre jár smile Valamint nemtom, mikor leszek megint neten.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Már el is olvastam smile És ahogy mifelénk mondják: nagyon Zsírkobra big_smile

Még egyszer köszönöm smile

Peace!

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Csendbiztos írta:

A kritikus logikátlannak tartja, hogy a Dúláskor még nem létező rend, Dúláshoz köthető hagyománnyal rendelkezik.

Engedtessék meg, hogy szakmai szemmel (ókorász) reagáljak: a kritikusok *****************. ****. !

Ha csak a kereszténységet vesszük, a végül győztes irányzat (páli vonal) alapítója (Saul-Pál) sem ismerte Jézust. A legtöbb általa megkeresztelt "görög" (hellenizálódott zsidó) szintén csak hallomásból tudott Jézusról. Mégis keresztények lettek, őskeresztény, Jézushoz köthető hagyományokkal.

De vehetjük a judaizmust is - az egész mózesi, Egyiptomból kivonulós, Jozsuéval honfoglalós szent őstörténet egy koholm... utólagos szerkesztések sorozatán átesett, számos hagyományt egybegyúró legendagyűjtemény.

Ahogy az izraeliták lényegében Kánaánban jelennek meg (ide köthető az ethnogenezisük), évszázadokkal az állítólag Mózes után, simán magukénak tudják ezeket a hagyományokat.

Tehát sem vérségi, sem direkt áthagyományozás nem szükséges ahhoz, hogy egy újonnan alapított entitás (rend, vallás, ország, akár nép is) alkalmasint évszázados, valós alapokkal bíró hagyományokat tekintsen sajátjának. Az számít, hogy az új entitást legalább részben olyanok alkossák, akiknek eleve sajátjuk volt, akár évszázadokon áthagyományozva a közössé váló tradíció.

Utoljára Sinclair93 szerkesztette (2013.10.21. 21:00:40)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Sinclair93: tessék, most már rajtad sincs sapka. smile

Teljesen igazad van egyébként, de az egység sugarú netikust az ilyesmi nem zavarja. Nálad az ókort tudja jobban, nálam az ynevi rendiséget meg az összes többit - a maremita alakulási dátumot is direkt nézte be, hogy lássa, figyelünk-e.

A maremizmus nem egyik pillanatról a másikra jelent meg. Alább szellemi előfutáraira vetünk egy pillantást - a részlet a Rowon anyagból való, szokás szerint nem tartalmazza a lábjegyzeteket, de a lényeget reményeim  szerint igen.


A Darton-kultusz egyéb felekezetei

Helyénvaló megemlékeznünk a pyarroni panteonnak arról az istenségéről, mely az elsők közt  jelent meg a Quiron-tenger déli partvidékén, és Szent Remiah hitvallása óta kitüntetett figyelemmel kíséri nem csak vérei, de egész fajtája sorsát.
Darton kultuszát a kívülállók sokáig monolitikusnak hitték, és legrégebbi, mindmáig legnagyobb létszámú felekezete, az ó-pyarroni alapján ítélték meg. Az utóbbira támaszkodó egyházszervezet azonban csak látszatra volt rendíthetetlen. Azzal, hogy kivonta magát a P. sz. III. évezred Államközösségének frakcióharcaiból,  mindkét tábor  rokonszenvét eljátszotta, és a IV. hajnalára lényegében megszűnt politikai tényezőnek lenni. Nagyjai dogmák mögé rejtőztek az önvizsgálat elől, mind merevebb szertartásrenddel próbálták leplezni az érdemi mondandó hiányát. “Darton a Változás kapujának kulcsát bízta rátok” – írja dovori kiáltványában  a sötét próféta. “Azt képzeltétek, elég  lenyelnetek, s marad minden a régiben?”
A választ mindannyian ismerjük. Kevésbé köztudott, hogy az ó-pyarroni vagy kánoni irányzat által szentségtörőnek bélyegzett maremita mellett léteznek más, az istenség tanításait sajátosan értelmező felekezetek  is. Darton küldötte hagyományuk legelőremutatóbb elemeit ötvözte vitézlő rendjében, mely újszerűen, meghökkentően, de összességében igen hatékonyan küzd a kultusz becsületének helyreállításáért és az embernem ügyéért.
Alább a maremita eretnekség előképei, a godorai és az északföldi Darton-felekezetek mutatkoznak be.

Nekropolita felekezet
A Darton-kultusz első, a hetedkor nagyobb részében egyetlen militáns irányzata. Az erioni temetőnegyed felvigyázóinak második újhitű nemzedékével jelent meg a P. sz. 2. században, és mindmáig godorai sajátságnak számít; az északföldi nagyvárosok közül csak Ifinben tudott györkeret verni.
A tilalmak, melyekkel a Szent Város hatóságai Krad és Dreina követőinek  erőszakmonopóliumát utóbb körülbástyázták, a hajnalkorban még nem léteztek: Darton hívei Godorábain is, másutt is önállóan dönthettek arról, milyen eszköket alkalmaznak a nekropolisz lakóinak falakon belül tartására, ami akkoriban sokkal komolyabb kihívást jelentett, mint manapság.
Nehéz páncélzatú, kis csoportokban viszonylag fürgén mozgó, kézitusában egymást fedező egységeik minden lényeges szempontból a maremita csapásmérő raj és áthatoló ék előképei. Godorából ered az az “eretnek” gyakorlat is, hogy Dartonért nem csak az foghat fegyvert, aki erre szültetett, hanem bárki aki szolgálni akar, és akit előljárói  arra alkalmasnak ítélnek. A nekropoliták hivatalosan nem képeznek fegyverforgatókat, papjaik kétharmada azonban világi erőszakszervezeteknél kezdi pályafutását, altiszti vagy tiszti rangban veszi magára a varjú jelét... és az egész környék számára nyilvánvaló, mire tanítja hitsorsosait “gyakorlati katekizmus” címén.
A temetőnegyedben kialakult harcmodort két fontos tényező, a kifinomultság és ló hiánya különbözteti meg a lovagitól. A paplovagihoz hasonlóan kombinálja a szálfegyveres harcot a mágiahasználattal, felkentjei azonban jellemzően vagy az egyikhez,  vagy a másikhoz értenek; szabályt erősítő kivételnek számít az, aki a kettőt egyszerre is hatékonyan tudja alkalmazni.
A nekropoliták katekizmusa szerint Darton azért húzta a határvonalal élet és halál között, hogy azt büntertlenül senki ne léphesse át. Ők maguk a két világ mezsgyéjén élnek-halnak, de otthont és békét nem lelnek egyikben sem. Ami voltaképp természetes, hisz a Változásnak ugyanazt az aspektusát – az örök ármenetiséget – képviselik, ami ellenfeleikben, a kóborló holtakban megtestesül.
Ezt a kettőséget tükrözi Darton szent jelképének nekropolita változata, az eredetivel ellentétben  szimmetrikus szárnymotívum is, mely címerükben hamufekete mázon, ezüstben vagy éji vasban jelenik meg.

Szangvinita felekezet
A Darton-kultusz északföldi ágának első hajtása – napjainkra masszív gyökere – a P. sz. 4. században jelent meg a dél-quironai Ceadonban, mely kongregátusának máig otthont ad.
A helyi hagyományoknak megfelelően az istenség gondoskodó-szolgáltató aspektusát  helyezi előtérbe. Papjai a köznapi emberek életét élik, a legalantasabb munkáktól a legkomolyabb kihívásokig bármire kaphatók, és szent küldetés helyett is csak cél jutott nekik: könnyíteni a létezés és az elmúlás kínjain.  A Quiron-tenger mellékén a shavanti vándorok kései utódait, a végzet ösvényeinek zárándokait látják bennük – Airun Al Marem is ezen a tájon kapta  a legendáriumában máig szereplő “sötét zarándok” nevet.   
A szangviniták mindazonáltal nem szentek, akik az első pofon után készséggel odafordítják a másik arcukat is. Rövidpenge és vándorbot mindig akad náluk, de ha Darton szent dühe elhatalmasodik rajtuk, a marharépától a fejőszéken át az aprójószágig bármit képesek fegyverként használni. A felekezet hőskorában a démonok elleni küzdelemből is, kivették a részüket, és máig ádáz ellenfelei minden fajzatnak, mely nem tartja tiszteletben a létezés Darton szabta korlátait.
Szellemiségükről sokat elárul a felirat, mely három évezrede díszlik caedoni imaházuk bejárata felett: "Elesettnek támasza, elvetemültnek veszte, elhaltnak mosdatója s temetője te légy – s derűd a balzsam, mi malaszttal hatja át a létnek nagy körét.”
A szangvinita címer pajzsmezeje középen osztott, rőt és ezüstkék mázú, akár a kánoni irányzaté. Közepén szárnymotívum helyett szárnyát táró varjú éji vasban – a homállyal járó változás hírnöke.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

András, dragondark!

Köszönöm a válaszotokat elf ügyben! Nekem nem jött le eddig, (bár szoktam agyalni ezeken) hogy létezhet elf diaszpóra (mégha rabszolga is)Gorvik hegyei között, de mivel Alex története a MAGUS hajnalától él, azóta kánon lehet ez a dolog. Utána is néztem most, a Summi sem említi Yllinort Alexnél csak azt, hogy elf gladiátoriskolában tanult. Számomra pedig a délvidéki, nem elfendeli elf az egyben yllinori lehet (Ibarát nem véve alapul). A hiba, mint mindig az én készülékemben van. smile  Valahogy kimaradt nekem ez a fejezet. Ha már szóba került, meg is kérdezem. Lehet valamit tudni erről az Orta-Warvikban lévő elf viadoriskoláról és magukról a gorviki elfekről? Mióta létezik az iskola, ki/kik alapították? A Gát mélyén lakó ősaquir a patrónusa? Alex miképpen csöppent közéjük? Hogyan kerülnek gorvikba elfek? Amanovik népe előtt is ott éltek és a Szent Föld alapításakor kerültek alávetettségbe, vagy rabszolgaként behurcolták őket (mondjuk Ibarából - az van legközelebb elv alapján-)? Tájékozatlanságomért elnézést kérve előre is köszönöm a válaszotokat!

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Draconarius: azt a pár elfet diaszpórának azért nem mondanám - a Gát rabjai közt az arányuk kábé ugyanakkora lehet, mint a kháloké. smile Alex páncélos-belemenős harcmodora sem tipikusan elf; csak azért írtam, hogy az oktatói közt akár elfek is lehettek, hogy ne mondjak ellent a korai játékos Ynevnek, amiből az összes többi kirügyezett.

A déli elfek legtöbbje yllinori vagy elfendeli - kis túltzással az előbbi a kozmopolita, az utóbbi a beborult fajta. Ami magát Arvionit illeti, őt  dzsad portyázók találták kölyökkorában a Hazema-gerincen. Az óriás manathi (manase) ami odáig cipelte, a szemük láttára omlott porrá - ebből gondolták, hogy nem lehet akárki, és hússzázalékos felárral adták el gorviki arénásoknak a Shibarán túlra. Orta-Warvikban nőtt fel és lett sztárviador, aztán Erionba ment kaszálni, ahol a sötét zarándok beszervezte - a hosszabb verziót  maga mondja el a G3 függelékében, amin mostanság dolgozom.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Gáspár András írta:

@Sinclair93: tessék, most már rajtad sincs sapka. smile

Teljesen igazad van egyébként, de az egység sugarú netikust az ilyesmi nem zavarja. Nálad az ókort tudja jobban, nálam az ynevi rendiséget meg az összes többit - a maremita alakulási dátumot is direkt nézte be, hogy lássa, figyelünk-e.

A maremizmus nem egyik pillanatról a másikra jelent meg. Alább szellemi előfutáraira vetünk egy pillantást - a részlet a Rowon anyagból való, szokás szerint nem tartalmazza a lábjegyzeteket, de a lényeget reményeim  szerint igen.

Köszi az összefoglalót, már kezd világosodni a dolog maremitizmus terén smile

Sapka? Na jó, de csak füstszűrős van, és abból sem adok tongue

Az ókori párhuzamok éppen arra jók, hogy ha a Földön az ismert valóságban adott dologra eklatáns példák akadnak (ejj de művelt vagyok  cool ), akkor nehogy már valaki azt mondja, egy fantasy világban nem lehetséges...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Köszönöm András!

Már csak Arvioni miatt is nagyon várom már a Garmacort. Érdeklődnék is, hogy meglátásod szerint mikorra várható a megjelenése?

„Nem moccan a medve. Nem moccan a vadkan. Lesték egymást: mi lesz? …Kavargott a hó, gomolyogtak a testek. Sárga meg veres cseppekben fröccsent szerteszét s olvadozott a havon a testek párája, a nyár, a vér…”

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Üdv!

Böngészve a M.A.G.U.S. irodalmat (Garmacor vére, Halk szókkal, Bábjáték, Fogadalom stb.) újfent magával ragadott a kíváncsiság. Az érdekelne, hogy a majd említett emberi kultúrákban mennyire él a godoni származás tudata (gdon pride big_smile ), mennyit és milyen hitelesen őriztek meg a godoni hagyományokból (nem csak mágiára gondolok, akár konyhaművészet is lehet), illetve, hogy milyen mértékben tekintik magukat godon örökösének, utódjának, és, hogy mennyire jellemző a godon nosztalgia?

1. Észak-Ynev: Számomra ez minden téren nagy kérdőjel, de esetleg Doran?

2. Ordan?

3. Pyarroni államok? Gondolom Syburrban valami olyasmi, mint Shadonban, de a többi? - Még anno Ian Russellnek volt egy regénye a Fogadalom (az egyik legjobb regény az Inomi érából), abban pl. a Lar-Dori adeptus az újrafelfedezett, nagyon homályos, godoni miszticizmust gyakorolja. Persze ott az jött le, hogy ez godon idején se lehetett valami jelentős dolog, most meg a néhány gyakorlóját inkább hóbortosnak, mint hatékonynak tartják.

4. Shadon - itt elég egyértelmű igeneket adnék, meg ahogy haladok a Garmacorral, gondolom úgyis kiderül minden.

5. Gorvik? Elsőre furcsán hangzik, mert csak kráni befolyás, de gondolom az átlag kráni egyébként se sokat tudhat a godon elleni hadjáratról anno (bár a fejvadász nemzetségek éppenséggel nem átlagosak), de a shadoni gyökerek miatt, mégiscsak léteznie kéne valami ilyesminek. Na és persze Eric Van Dien Bábjáték című regényében (Inomis, de szerintem még ez is elég jó), említ egy aqiloniai eredetű csoportot, a Kóbor Deákokat, akik ilyen dalnok, szélhámos, garabonciás szövetség, és náluk pedzegeti, hogy elképzelhető, hogy bizonyos mágikus fogásaik godoni eredetűek.

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

@Csendbiztos: mindketten szerencsések vagyunk, a kész/készülő anyagokban való dúsklálás esete forog fenn. smile Lássuk mindenek előtt, hogyan viszonyul Godonhoz az ynevi utca embere.

Alapfok (átlagember, erioni középosztály)
Godon? Mesésen gazdag ország volt jóval a mi korunk előtt, valahol arrafelé, ahol most Shadon van. Csupa varázslók lakták; aki nem annak született, csak kóborlóként vihette valamire. A godoniak találták föl a szférákat, az állóköveket és az úr-arcokat. Úgy néztek ki és majdnem ugyanúgy beszéltek, mint mi, de istenük nem volt egy darab sem – amilyen nagyeszűek voltak, beértek kettőnek az ábrázatjával is. Ezt használta ki Krán, ami orvul nekik támadt és megdöntötte őket abban az időben, mikor minálunk a Százéltű (Haressyr) hordta a diadémot.  A földjükre szórt átkok miatt leszármazottaik közt sok a furcsa fejű.

Középfok (művelt ember, temorani felső-középosztály)
Godon legendás délvidéki állam; a kontinens első, mindmáig leghatalmasabb emberi magiokráciája. A hatodkorban alapították a Démonikus óbirodalom rabságából szabadult, a Holt-Kromarrán és a Vihar-szoroson át a Shogomand-fennsíkig vándorló gdon nemzetségek. Fénykorában egész Orianát  uralta, és a hetedkor első évezredének végén bukott el a Krán elleni küzdelemben. Kultúrális örökségén Shadon és Pyarron, eszmei hagyatékán az egész világ osztozik. A kutató értelem és a kóborló kultúra őshazájaként tartjuk számon.

Mesterfok (szakíró, új-pyarroni észarisztokrácia)
A kontinens első tisztán emberi magaskultúrája, a hetedkor ifjabb civilizációinak előfutára és mintaképe. A Démonikus óbirodalom által Ynevre behurcolt gdon rabszolgák lázadó testvériségéből vált államalkotó magiokráciává  a Pyarron előtti XIV. században.
A gdonok eredetmítoszuk szerint egy Shíol nevű helyen, örök sötétségben éltek, és egyik  nemzedékről a másikra váltak nagy számban mágiaérzékennyé. Negyedmilliós tömegük felkelt zsarnokai ellen, kitört a Shíolból, és Ynev déli jégsivatagán át a Holt-Kromarra, vagyis a Határ-hegység északnyugati oldalára menekült.
A Vihar-szoroson való átkelésre a Pyarron előtti 1334-ben került sor, miután a gdon mágiaforgatók kelepcébe csalták és megsemmisítették az üldözésükre küldött óbirodalmi sereget. Ez a Patrimónia születésének éve – a godoni időszámítás és államiság Kaíl Iblis megépítésével kezdődött Pyarron előtt 1329-ben. A hagyományos szentségeket nélkülöző gdon kultúra számára az utóbbi konkrét és átvitt értelemben is viszonyítási pontként szolgált, és Pyaron szerinti 1107-es pusztulásáig a legmonumentálisabb konstrukció maradt azok közt, amelyekben elődeink egyensúly-eszménye megtestesült.

A konkrét válaszok pedig:

1. A Halk szókkal... című WMC sztori segíthet kiegyenesíteni a kérdőjelet. A dorani alapítók egyike godoni volt.

2. Talált-süllyedt. Ordan az egyetlen hely Yneven, ahol a gdon és a kyr vérvonalak közvetlenül keveredtek; a hágóvidéket manapság uraló rend mágiája is godoni eredetű.

3-4. Pyarron és Shadon egyformán godoni gyökerű, mindkettőt kóborlók alapították, és mindkettő a gdon hagyomány folytatójának vallja magát. A legfőbb különbséget civilizációs stratégiájuk jelenti, amit a Patrimónia sorsának tanulságára alapoznak. Shadon azt vallja, hogy hit nélküli tudás talmi és veszedelmes, Pyarron pedig azt, hogy a túlélés érdekében dinamikus egyensúlyt kell teremteni a kettő között. Az utóbbi felfogás értelemszerűen progresszívebb, de mindkét társaság valami olyasmit próbál jól csinálni, ami gdon elődeinek valami okból nem sikerült.

5. Gorvik is a godoni kultúrkör része, a kóborló (lovagi) eszményt a Shadonnal való szakítás dacára máig  a sajátjának tekinti, déli régiója pedig éppúgy a godoni jedomeron (külbirtok ) része volt, mint a Zátonyvizek szigetei és berrán partvidék... a Bábjáték "pedzegetése" tehát megállja a helyét. De Godonnak azon a földön csak a hagyománya maradt meg itt-ott, a kultusza nem - az utóbbi csak Shadonra jellemző, ami földrajzi és lelki értelemben is közelebb van a Felföldhöz Pyarronnál.
Azi őskultusz köznapi formáinak némelyike - az ünnepnapoktól a műtárgyak fetisizálásán át a felföldi zarándoklatig - a Garmacor sztoriban is szerepel; mire a végére érsz a második kötetnek, még világosabb lesz, hogy azon a vidéken egy kicsit minden Godonról szól.
Lásd még Igrain Reval bevezetőjét, amivel a sorozat 1998-ban elindult. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Köszönöm a válaszokat! A Halk szókkal...-t olvastam, és emlékeztem a gdon alapítóra is, csak bizonytalan voltam, hogy mennyire élő ez a hagyomány Doranban.
Ordannal kapcsolatban kérdezném még (mindenkitől), hogy volt olyan kiadvány amiben volt kronológia a történelméről? Az érdekelne elsősorban, hogy mikortól vált Sogron városává, ez mennyire köthető a tűzvarázslókhoz? Azért is érdekelne, mert András szavaiból, azt szűrtem le, hogy a godoni Magnus megjelenése után, még nem egyből a mai tűzvarázslók lettek az egyeduralkodók, hanem mintha több ordo, szekta váltogatta volna egymást, és eszerint erősödtek, vagy gyengültek meg a különféle szakrális, gdon, "neadjisten" szerafista stb. hagyományok, hogy végül a ma ismert gdon iskola váljon uralkodóvá.

"A bitófán is csak addig nehéz, míg hozzá nem szokik az ember!"

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Üdv' részletes kronológia nincs. Kiindulási alap
P.e.3000 körül: dél felé menekülök Omron Tardassol vezetésével megalapítják Ordant. (Sogron egyik titkos terve sikerrel jár.)
P.sz. 1134 (Godon pusztulás) után érkezett Ardae Magnus Ordanba
P.sz. 1217. a tűzvarázslók átveszik a hatalmat, innentől kezdve más vallás gyakorlása tiltott.
A köztes időszakhoz meg iránymutató: Gáspár Péter írói fóruma 2. oldal 33.as bejegyzés
http://www.ynev.hu/forum/viewtopic.php?pid=9748#p9748

Úgy emlékszem volt róla szó, hogy lesz hasonló ismertető Ordanról is, mint Godoráról... neutral

Utoljára dragondark szerkesztette (2013.10.28. 20:13:21)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #3

Wayne Chapman: Észak lángjai című 1.0-ás e-book verziójában, az I. számú Függelék szerint Ral da Ranga-t "Vinalinál 3695-ben zajlott ütközetben ártó mágia sebezte meg". Ez az évszám véletlenül maradt így?

Rémálmod leszek...