Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Tiszteletem!

Myst, köszönet az ingyenreklámért, de ha nem gond, némiképp pontosítanám ezt a "misztik f***ing" definíciót. Már a félreértések elkerülése végett. smile
Én ezt kizárólag azokra a fantasy elemekre használom, amelyek a legolcsóbb hatásvadászattal megspékelt, üres díszletek. Amelyek sokszor önmagukat próbálják meg magyarázni (egyik kedvenc példám: ha fantasy, akkor ez meg ez azért van, mert "mágia") - amelyekről ordít, hogy nincs mögéjük gondolva semmi.
Ha a tisztes iparosmunka kapcsán a széklábfaragást tekintjük mérvadó definíciónak, akkor az efféle megoldások elvi lényegét a gerillamarketing körül érdemes keresgélni.
A M* kapcsán itt-ott többször is felbukkant már ez a jelenség, de szerencsére a fősodor nem ezt preferálja. smile

répa, retek, ranagol (az egyik M* mester klasszikusát idézve)
Raon

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@Raon: a teljes igazság az, hogy a M* étoszának - így a fősodor hagyományának is - szerves részét képezi a sejtetés alapú gerillamarketing. Ami csak annak volt jó, példának nem: hatékonysága sokakat ejtett abba a tévedésbe, hogy az ilyesmit mindig így kell/másképp nem is lehet csinálni.
Az ős-Ynev vonzerejét számomra épp az adta, hogy nem dolgozott üres halmazokkal. Az olyan félreeső zugokban is történetek és távlatok rejtőztek, melyekből mára - a szóbeli források elapadása és az írásosak egyenetlen eloszlása okán - csak nevek maradtak. A tartalékok látszólagos kimeríthetetlensége bátorított minket arra, hogy az összefüggések némelyikére bizalmi előleget vegyünk fel. Tudtuk, hogy ott vannak valahol, csak meg kell találni őket. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@KLM: ez igaz, felteszem, hogy nem voltak felkészülve ilyesfajta külhoni attakra. Bár azon sem lepődnék meg, ha más is lett volna a háttérben. Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál több az ellensége.
Plusz valamennyire a kalandozók párhuzamba állíthatók a fejvadászokkal is, nagy vonalakban. Olyan értelemben, hogy én arra tippelnék, hogy Kránban nem nagyon vannak klasszikus kalandozók, mert annyira a klánszellem dominál, hogy egy-egy magányos farkas nem sokáig maradna életben. Így ott olyan feladatokat is fejvadászokra bíznak, amikre az ÉSZ-ben vagy Pyarronban kalandozókat lehetne felbérelni.
Egyébként toroni kalandozók mekkora szereppel rendelkeznek? Anno talán egy példa volt rájuk a nagy zöldben, de amennyi borsot törtek már Toron orra alá a kalandozók, biztos Toron is próbál a maga oldalára állítani néhány prominens szerencsevadászt.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Hali!

Myst írta:

@KLM: ez igaz, felteszem, hogy nem voltak felkészülve ilyesfajta külhoni attakra. Bár azon sem lepődnék meg, ha más is lett volna a háttérben. Minél nagyobb hatalma van valakinek, annál több az ellensége.
Plusz valamennyire a kalandozók párhuzamba állíthatók a fejvadászokkal is, nagy vonalakban. Olyan értelemben, hogy én arra tippelnék, hogy Kránban nem nagyon vannak klasszikus kalandozók, mert annyira a klánszellem dominál, hogy egy-egy magányos farkas nem sokáig maradna életben. Így ott olyan feladatokat is fejvadászokra bíznak, amikre az ÉSZ-ben vagy Pyarronban kalandozókat lehetne felbérelni.

Hmm... Ugye van az a lebegtetett igéret, hogy majd a Vaskezű vallomásából kiderülnek dolgok. tongue

De alapvetően Kránban (is) pár magasan képzett személy által végrehajtott
diverzáns-szabotázs-likvidálási akciók elleni védelemről van szó - innentől sok
szerepe nincs annak, hogy ezek most kalandozók, embervadászok, a Giribichi
Vértestvériség vagy Krán fejvadászai...

Hogy Kránban mennyire vannak kalandozók? Ott van az emlegetett Gal-A-nay
banara-guru, egy rakás (bár talán Airun-on és Chei kívül nem nevesített) kalandozó,
akik meghívást kaptak Kránba, hogy uralkodjanak ott, meg a "Harcosok, Gladiátorok..."
szerepjáték kiadvány "kráni szabados" kasztja, meg a Renegátban is (bár az varázstudó
volt, meg még más is) volt egy "kráni szabados".

Szóval van "import", illetve egy kb. a sógunátus kora előtti (feudális?) anarchia
jellegű államforma (vagy éppen egy szabályozott káosz, mint Nyúl másik világában
Abrysson az Árnyékháború), ahol vannak szabad elemek (mind egyének, mind
Szabad Rendek).

A Summarium mondjuk sulykolja a falkamentalitást, de azért "A legtöbb szabad rend (..)
utcai verekedők szervezetlen bandái". (S* 406. old). Ezekkel meg egy combosabb
külvilági kalandozó is bőséggel egy ligában játszik - akár egymagában is.

Egyébként toroni kalandozók mekkora szereppel rendelkeznek? Anno talán egy példa volt rájuk a nagy zöldben, de amennyi borsot törtek már Toron orra alá a kalandozók, biztos Toron is próbál a maga oldalára állítani néhány prominens szerencsevadászt.

Toronnak van egy nagyon erős rasszista/nacionalista vonulata - ami egyébként időnként
a "jó" értelemben vett Kyr felsőbbrendűséget is megjeleníti - ez alapján biztosra veszem,
hogy vannak "kalandozógénnel" megvert toroniak, akik hűségesek hazájukhoz (talán még
Tharrhoz is).
Ráadásul jópár "titkosszolgálat" - az Ikrek Szektáját én ide sorolom - eleve "befog" kalandozókat
és a saját céljaira használja őket, pénzt, kiképzést és feladatot (akár egy életre szólót is)
adva nekik. Pld. a Kígyó, ill. részben a Kopó.

Szerintem.

Adios
KLM

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Üdv' Nálam a fejvadászok, Krántól-Toronig, Via Shentől Shadonig, olyan értelemben kalandozók is, hogy aki felbérelni akarja őket, az nem Torozonhoz csörtet be és nem ügynökökkel/felhajtókkal alkudozik, hanem a klánt keresi meg, és az erre kijelölt személlyel egyezkedik. 
Modernebb felfogásban a fejvadásznak nem személyes ügynöke van, hanem egy ügynökséghez tartozik.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@Myst, KLM: szabályt erősítő kivételként nyilván mindenhol akadnak kalandozók, mégsem véletlen, hogy túlnyomó többségük az "újhitű" népek fiai-lányai közül kerül ki. Az életforma szellemi értelemben a gdon-pyar kontinentalizmus terméke, és nem köszön össze a paktumsértő kultuszokkal. Toroni születésű/származású személyekből is válhat kalandozó, de a birodalom által bevett vallásnak, azaz magának a birodalomnak kell hátat fordítaniuk ahhoz, hogy a nagyvilágban akként ismerjék el őket. (Elmélet és gyakorlat különbözőségét példázza Jebal Jakim Ers, az Odalent című WMC sztori toroni gyújtogatója.)

A toroni falkák kialakulásának komoly gátja a császári/helyi közigazgatás erőszakmonopóliuma is. Ezzel nem azt akarom mondani hogy nincsenek, csak azt, hogy önszerveződésük a szokványostól eltérő mintákat követ. Az egyik lehetséges utat (Ikrek, etc.) KLM már felvillantotta - a nehézsúlyú individualisták számára az alvilági testvérségek, például a Láncbarátok jelentik az eszményi megoldást.

Krán egész más tészta: ott komplett államok épülnek a kalandozótól csak erkölcsiségében különböző kalandor-mentalitásra. Hogy ez a leghatékonyabban csoportszinten (klánok, szekták) nyilvánul meg, egyenes következménye annak, hogy a kráni túlélési stratégiák zöme - ahogy azt Myst is jelezte - kollektív jellegű.

WMC korai szövegeiből (Észak lángjai, Két hold) kiderül azért, hogy a zászlóháború a kalandozókat is megosztja, utóbbiak godorai történelemben játszott szerepe pedig nyilvánvalóvá teszi, miért idegenkedik Toron a fajtájuktól. Központi hatalom és saját eszmei/politikai ágendával bíró erőközpont egymást kizáró fogalmak - evilági példának ott a kozákok és a szamurájok esete.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@András: Sokadszor olvasom újra a Karnevált, és közben ezek a kérdések merültek fel bennem (jó sok) smile :

1./ A Holdfényember idézet, a Hét kardról szóló Iriogo Orel-költemény és az Arel-kinyilatkoztatás (Vagyok az egy és vagyok a kettő) saját lelemény, vagy átdolgozás (emlékszem, hogy a könyvben van átdolgozás, de nem emlékszem, konkrétan melyik)? Ha elkészül a Holdfényember, van rá sanszunk, hogy áttételesen megismerünk egy ynevi színművet? Nekem már a Karneválban szereplő rövid részlet is nagyon tetszett...

2./ Mennyire merítesz karaktereket a valós életből? Így sokadik olvasásra főleg a női karakterek élettelisége (egy illat, egy jellegzetes mozdulat, Sigil szemének színe) fog meg, de nagyon tetszik Gorduin és Sichetti első találkozása is (egyáltalán, a talavrai vagabondfejedelem külső és belső világának ábrázolása).

3./ Mielőtt egy nagyobb lélegzetű művet elkezdesz, mennyire dolgozod ki a történetet (alapszálak, végkifejlet), a karaktereket és a helyszíneket? Amikor olvasom, szinte térkép részletességgel és teljesen egyedi hangulattal rajzolódik ki Narvan. Praedarmon szálának részletes leírását eleve tervezted beletenni, vagy az "jött" közben?

4./ Összesen körülbelül mennyi időt vett igénybe a Karnevál megírása?

Elnézést a sok kérdésért, egyik hozta a másikat. smile

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Üdv' Elnézést kérek, mert "gyilkos" leszek. tongue 
Az átdolgozásokról eredetiéről olvashatsz a Karnevál végén, a Köszönetnyilványítás részben.
Van közöttük Rilke, Conrad Meyer (Holdfényember), Stefan George (Vagyok az egy), Zabar a Cyranóból idéz, a Hét kard pedig Apollinaire remeke.

P.S: Ha csak rajtam múlik, lesz áttételesen ynevi színmű is. (ez nem öreg csípős és nem ígéret, csak egy óhaj)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

dragondark: Köszönöm, munkahelyről írtam, ezért nem tudtam megnézni. smile
Ettől függetlenül egy ynevi színmű lehetne akár érdekes is, pl. egy Jahrn-on Kryelről szóló dráma...

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@lightningrider: igyekszem kimerítő választ adni - elnézést mindazoktól, akiket a téma ilyen mélységig sose érdekelt.

1. A lírai érzékem a prózai alkalmazáscsomag, a források jegyzéke a köszönetnyilvánítás része. Utóbbi kevésbé egyértelmű a csillagozós-lábjegyzetes megoldásnál, de az egyetlen, ami lehetővé teszi, hogy az éveken át gyűjtögetett szemelvények kifejtsék hatásuk maximumát. A Hét kard románcát konkrétan 1990 óta őrizgettem a Karneválhoz - sajátos érzés volt, mikor végre a helyére került.
A lényeg, amit nem lehet elégszer ismételni:

"A negyedik rész első fejezetében olvasható töredékek szerzője (...) Rainer Maria Rilke, akinek Szerelmes énekét és Erószát Nemes Nagy Ágnes illetve Tandori Dezső fordításában emeltem át (...) A Holdfényember részlete az ötödik rész negyedik fejezetében Conrad Ferdinand Meyer verse, a Holtak kórusa, amit Ayres Szabó Lőrinc magyarításában recitál, akárcsak Tich a tizedik fejezet Arel-krédóját, melyet Stefan George vetett papírra Vagyok az egy és vagyok a kettő címen. A romantikus Zabar küzdelmének végső perceiben Edmond Rostand Ábrányi Emil magyarította Cyranójából idéz, a Hét kard románca pedig (...) Guillaume Apollinaire költeményének, a Megcsalt szerető énekének részlete, és Vas István műfordításának felhasználásával torzítottam ilanorivá."

A Cyrano egyébként - a zavaróan földi személy- és helyevek dacára - éppúgy tökéletes ynevi színmű, mint Goethe Faustja, amiből a Holdfényember kihajtott. Ezzel együtt én örülnék a legjobban, ha dragondark beváltaná a fenyegetését - a Star Treknek kimondottan jól állt ez a fajta önreflexió. smile

2. Az élet ijesztő nagyvonalúsággal méri a személyes részleteket - idő ahhoz kell, hogy megtanuld szabályozni a beáramlásukat, és helyet találj nekik a képletben, amivel a valóságot szimulálod. Sigilnek számos komponense és még több olvasata van - az enyémet már ismered, ha láttad a szemét.   
De nem minden benyomásnak kell elsődlegesnek lennie. A Gorduin-Sichetti találkozás ihletője pl. a Living Daylights című Bond-filmnek az a jelenete volt, mikor Dalton (007) és John Rhys-Davies (Gimli) egyszerre lázad fel a papírforma ellen.

3. A novellákat hetekig, a regényeket - jó esetben - évekig cipeli magával az ember, mint folyó a követ, és ez - megint csak jó esetben - a végeredmény gömbölyűségén is meglátszik. A fontos momentumok nálam elég hamar a helyükre kerülnek, a részmegoldások szintjén viszont a tapasztalati szinttel együtt nő a tülekedés: sokkal egyszerűbb volt minden, míg azt hittem, A-ból B-be csak egy út vezet. Vázlatolni sose szoktam, a neveket 1994 (egy oldalon négyféle változat ugyabból) a kulcsmotívumokat 1999 (az első tíz évvel későbbi folytatás) óta listázom. A komplett kultúrák felskiccelése viszonylag új fejlemény, és hatékony, de nem túl gazdaságos módja a ráhangolódásnak - ugyanehhez az aranyidőkben elég volt két gyors egymásutánban leküldött Red Bull is. smile

A Karnevál tisztességesen megírt könyv, Narvan kidolgozottsága azonban meg sem közelíti az akkori Erion, vagy a mai Shulur és Ifin színvonalát. Az illúziót a tér-idő-cselekmény szoros egysége, a nézőpontok változatossága és a jellegzetes elnevezések ismétlődő használata teremti meg, és a jellegükben hasonló földi városokra (Velence, Brugge, Pétervár) vonatkozó olvasói előismeret táplálja. A párhuzamok könnyen azonosíthatók, és fix helyük van a befogadói komfortzónában: a jobbfajta angolszász fantasyk mindegyike erre a mechanizmusra épül. A legnagyobb érdemem Karnevál ügyben az, hogy tettem a dolgomat, és nem akadályoztam a működését.
   
A délvidéki szál logikailag a történet gorviki és kráni vonatkozásaiból, Nogren szerepeltetése '93-as Holdfényember-részletben való felbukkanásából következett. Nemezise, az ál-Peral eredetileg a feketerendi komtúr, Dequator Marses lett volna, de Nyúllal '97-ben már nem álltunk olyan relációban, hogy ilyesmiről egyeztessünk. Máig hálás vagyok a bétatesztereknek, akik megakadályozták, hogy kedvenc njk-jának legyilkolásával emlékművet állítsak a kérészéletű M*-Codex ellentétnek.

4. A Karnevál kavicsként 1990 óta görgött a meder alján - a megírásához ehhez képest potom hét hónap kellett 1996 decembere és 1997 júniusa között.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@András: Szia! Nem érkezett tőled válasz, ezért érdeklődöm, hogy megkaptad-e az írásomat, amit mindkét általam ismert email-címedre elküldtem. Remélem, nem vesztette aktualitását a dolog...

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@TheTalent: dehogy vesztette. Hétfőn írtam is, de csak a kliensem új, a hotmail a régi. Most küldtem el a másikról. Ha visszajön, áttérünk a Morse-kódra. CQD.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@András: Köszönöm a részletes választ! Szerintem a földi költemények beillesztése és átdolgozása ugyanolyan nehéz, sőt, bizonyos szempontból nehezebb, mintha saját kútfőből jönne. A saját költemény eleve rendeltetési helyére készül, az átdolgozás pedig alakítja a környezetét, "meg kell ágyazni" neki.
Fiatalabb koromban én is sokkal egyszerűbbnek láttam a világot, és addig volt jó: könnyebb volt döntéseket hozni végletes látásmóddal. Mintha Gorduin is ezeken a fázisokon menne keresztül, csak én nélkülözöm a csiszolt technikát és a hírnevet, amik a korral járnak. smile
A M* után a Codex már szerintem sok volt, én próbálkoztam egy játékkal, és megvannak a szabálykönyvek, illetve a novelláskötetek, összességében az volt a tapasztalatom, hogy ha a szerepjáték/fantasy réteghobbi, akkor utóbbi a réteg réteghobbija. Nagyon jó minőségű volt, de túl komplex, és emiatt kevesebb utat talált, mint ami Yneven kódolva van.
Az RPG-vonal szerintem azért bukott, mert a szabályrendszer a M*-éval ellentétben kifejezetten igényelt előismereteket. A Grimoire a minőségi munka mintapéldája, de kb. olyan, mintha az átlagembert Suzuki helyett egy F1-es autóra akarnák rábeszélni. Én elolvastam, értelmeztem, aztán belegondoltam, mennyi játékidőbe telne megtanulni és alkalmazni... Aztán felütöttem az ETK-t, és megvolt az ellenpont: x feltétellel, z energiabefektetéssel y hatást lehet elérni. Kész.
Ha kezdő játékosom lett volna, biztosan Yneven kezdek, ETK-val. Csakhogy akkoriban én voltam kezdő játékos. smile

Utoljára lightningrider szerkesztette (2012.01.12. 07:59:03)

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Hali!

lightningrider írta:

A M* után a Codex már szerintem sok volt, én próbálkoztam egy játékkal, és megvannak a szabálykönyvek, illetve a novelláskötetek, összességében az volt a tapasztalatom, hogy ha a szerepjáték/fantasy réteghobbi, akkor utóbbi a réteg réteghobbija. Nagyon jó minőségű volt, de túl komplex, és emiatt kevesebb utat talált, mint ami Yneven kódolva van.
Az RPG-vonal szerintem azért bukott, mert a szabályrendszer a M*-éval ellentétben kifejezetten igényelt előismereteket. A Grimoire a minőségi munka mintapéldája, de kb. olyan, mintha az átlagembert Suzuki helyett egy F1-es autóra akarnák rábeszélni. Én elolvastam, értelmeztem, aztán belegondoltam, mennyi játékidőbe telne megtanulni és alkalmazni... Aztán felütöttem az ETK-t, és megvolt az ellenpont: x feltétellel, z energiabefektetéssel y hatást lehet elérni. Kész.

Remélem nem túl off, de igazából ez "szerkesztési hiba". Egy ideális világban ugye a Kódex rendszerével
jön ki a Summarium  roll  és úgy szerkesztődik-nyomtatódik, hogy megkapod a ZŐD kasztjait,
varázslatlistáit, majd utánna a Grimóban kiderül, hogy miért ennyi manapont.

Szigorúan nekem az a kínom, hogy egy csomó - hogy ON-topic legyek - WMC/GA regénybeli
esemény (kezdve Gorduin mentális balhézával az egyik Hatalmassal, majd a Császár beavatkozása
- lásd Halál Havában) a CX/Grimo rendszerével leképezhető, a különféle M*-okkal meg nem.

Adios
KLM

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

KLM írta:

Remélem nem túl off, de igazából ez "szerkesztési hiba". Egy ideális világban ugye a Kódex rendszerével jön ki a Summarium  roll

Egyáltalán nem off... és ha számít valamit, teljesen egyetértek.
Hiába tudom, hogy ami történt, már jóval '93 előtt kódolva volt a M* társaság szerkezetében, hiába gondolom úgy, hogy a maga szemszögéből mindenkinek igaza volt - továbbra is fájlalom, hogy mindaz, ami a nagy zöldből kimaradt, és éveken át a SUM égisze alatt készült (rendszer: Számok könyvei; Grimoire: Titkok könyvei) sosem találta meg a M*-ba vezető utat.
Hogy együtt messzebbre jutnának, akkor is nyilvanvaló volt... és éppúgy nem változtatott semmin, mint most.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Hali!

/OFF
Hátha elsikkadt: nem a "mi lett volna ha" a lényeg, hanem az, hogy - SZVSZ -
a Kódex/Grimó rendszere nem bonyolult, sőt nem is nehéz.

Két gond van vele:
a, máig kerülnek elő kérdések, hogy ez-meg-ez hogy is van - pedig ott a
válasz a könyvekben, csak jól eldugva. Magyarán a szerkesztése nem felhasználóbarát.

b, Ami szintén kevésbé felhasználóbarát, hogy meg kell csinálni a kasztokat
és a varázslatlistákat - bár igazából "csak" favágás.

c, A világ - pontosabban Abryss kontinense - meg ízlés kérdése, bár az is elég
nagy és változatos.

/ON

Adios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2012.01.12. 14:36:24)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@KLM: az általad említetteknél sokkal nagyobb gond, hogy kétségtelen erényei dacára sem volt piacképes, rövid távon sem biztosított alkotói számára megfelelő munkakörnyezetet, és - ahogy Max fogalmazott - csak szaporította a gondjaikat ahelyett, hogy bármelyiket megoldotta volna.
A "mi lett volna" legalább keserédes - ami volt, az szimplán keserű.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Üdv mindenkinek!

Figyelem ezt az utóbbi témát, de sehova se tudom tenni, és azért írok most is, hogy információt kérjek, igazán csak címszavakban. (Kódex, Grimoire ).  Had jussak több tudáshoz. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@Al-Wanes: a Codex M* alapú, haladó szintű freestyle rpg, a Valhallából 1996-ban kivált, Nitor kiadó néven önállósult Nyulászi-Zsilvölgyi-Szalkai trió munkája. A Grimoire ennek mágiaelméleti kiegészítője - lényegében mindaz, ami a M* alapkönyvből 1993-ban kimaradt.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Én nagyon sajnálom, hogy az ETK-t megalkotó csapat nem tudta befejezni, ami elkezdődött. Max halála - bár személyesen nem ismerhettem - megrázott, mert rádöbbentett, hogy a mi életünkben is múlnak el pótolhatatlan dolgok, lehetőségek, emberek.

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Gáspár András írta:

A Cyrano egyébként - a zavaróan földi személy- és helyevek dacára - éppúgy tökéletes ynevi színmű, mint Goethe Faustja, amiből a Holdfényember kihajtott. Ezzel együtt én örülnék a legjobban, ha dragondark beváltaná a fenyegetését - a Star Treknek kimondottan jól állt ez a fajta önreflexió. smile

Üdv' A rám vonatkozó részt értem. Ha a többit jól értelmezem, akkor lenne létjogosultsága egy ynevi színdarabnak? Nem mintha ilyet akarnék írni, de olyat el tudnék képzelni, ami ezzel foglalkozik, és több idézet, részlet lenne benne színdarabokból. Ha a válasz nem publikus, privátban is jó lesz.

Egyébként vad pillanatokban felmerül bennem, hogy milyen lenne/lehetne egy ynevi verseskötet.
Ez nem Ynevre adaptált versek lennének, hanem eredeti szerzemények. Amiket földi halandók írnának (mondjuk pályázat keretében), de ynevi hősök neve alatt, és ynevi témákról.
Szerintem érdekes és újszerű lenne egy ilyen kötet teszem azt Iriogo Orel, Tier nan Gordiun vagy Dequator Marses költeményeivel. Vagy horribile dictu részletek Gerum Olofra hírhedt Szentségtörő énekéből. Az más tészta, hogy mennyire lenne piacképes.

Utoljára dragondark szerkesztette (2012.01.13. 10:46:03)

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

dragondark írta:

Egyébként vad pillanatokban felmerül bennem, hogy milyen lenne/lehetne egy ynevi verseskötet. Ez nem Ynevre adaptált versek lennének, hanem eredeti szerzemények. Amiket földi halandók írnának (mondjuk pályázat keretében), de ynevi hősök neve alatt, és ynevi témákról.
Szerintem érdekes és újszerű lenne egy ilyen kötet teszem azt Iriogo Orel, Tier nan Gordiun vagy Dequator Marses költeményeivel. Vagy horribile dictu részletek Gerum Olofra hírhedt Szentségtörő énekéből. Az más tészta, hogy mennyire lenne piacképes.

Emlékszem, a kilencvenes évek derekán MAGUS-album is tervbe volt véve, hangulatfestő zenékkel.

Amúgy Gorduin költőként is elérte a legendary státuszt Yneven? Nekem most így hirtelen csak az erioni Nekropoliszban lévő sírverse ugrik be.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@dragondark: érdekes felvetés. Egy tisztán lírai pályázatig nem mennék el... de már a legközelebbit sem muszáj prózai művekre korlátoznunk.

@GergiX: az anyag elkészült, de sosem jelent meg - lásd az alábi ízelítőt Buttinger Gergely szívességéből, aki utóbb a Codexhez is csinált egy albumot (csak a méret 320-as, a minőség nem; Gregnél sincs jobb belőlük).
Gorduin téma: www.megaupload.com/?d=HJHX3Q0Z
Ó-Pyarron: www.megaupload.com/?d=DY2V13QM

Az alkotómunka hatékonyságát a G2/G3 érában is hasonlók fokozzák:
Syburr felmentése: www.megaupload.com/?d=BGEWV393

Gorduin pedig nem költő, hanem előadó. Azok szerint, akik hallották, nem is a legrosszabb.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

Köszönöm András, elképesztő, mik kerülnek elő - még akkor is, ha azért ezek a témák... na. Éljen az Internet!

Viszont ha már vers/zene, tizennégy évesen egy kalandba beleszőttem az Észak Lángjainak rongyosait, akik a Farkasok Dala című Petőfi-verset dalolászták a pusztában:

http://www.eternus.hu/vers/125

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #2

@GergiX: kétszeresen is találó - ha van a magyar irodalomnak ynevi módon élt-halt szerzője, Petőfi az. Ha lefelejted róla mindazt, ami az intézményesülés során hozzáragadt, marad a fickó, aki  a puszta közepén Shakespeare-t fordított, útikönyvet meg ifjúsági fantasyt írt... és mikor a nemzetközi helyzet kardozásig fokozódott, nem csak mondta/írta, mint Liszt Ferenc, hanem csinálta, mint Petrovics Sándor. A legvégéig.
A hetedkori vándorszínész-kultúra, ami Gorduint kitermelte, egy kicsit az ő emlékműve is.