Hozzászólás: Beszélgető

Üdv

A különféle magus szabályrendszerekben három nagy, visszatérő problémát látok:

1) Ötletszerű  - tehát nem tervszerű - kidolgozottság. Például a próbadobásra alkalmas és nem alkalmas képzettségek, a mágiaellenállás szempontjából kezelt és nem kezelt varázslatfajták, mind azt mutatják, hogy valamit eszünkbe jutott kidolgozni, valamit meg nem. De ide tartoznak a "realitás" irányába tett random kitérők a harcrendszerben (pl. pajzsok). Ezektől nem lesz játszhatatlan a rendszer, de zavaró és kényelmetlen igen. magusban sztem csak az igazodik el igazán jól, aki (még) nem szokott hozzá egy jobban felépített szisztémához. Mint a Fuzion vagy a BRP (magyar képviselőik: Cyberpunk ill. Cthulhu hívása)

2) A kasztrendszer és mágiarendszer teljesen alkalmatlan a világ modellezésére. Ha Ynevet akarok mesélni, a magus talán a harmadik-negyedik alternatíva gyanánt merül fel bennem, előbb nem

3) Kell egy alapkoncepció az egész alá. Mire való a játék? Jelen pillanatban nem támogat sem egy konkrét világot (lásd fent), sem egy konkrét játékstílust. Ide tartozna még az is, hogy mi a "Kalandozó", és hogyan jelenik meg a játékban, vagy mi a '10. szint", és hogyan jelenik meg a világban.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

@Lightningrider és a "hentegyensúly"
Ööö... Szerintem ha veszel egy tisztán mundén fegyverforgatót (jelzem, ilyen a Földön,
ahol a manaszint valszeg a bányabéka segge alatt van - értsd: nincs mágia - sem nagyon
volt, mindenki fohászkodott Manituhoz, Szent László nevét kiáltotta rohamozás közben,
vagy csak nem szállt fel a kabala bojtos sapkája nélkül... ), egy "arkánumhasználó harcost"
(ilyenek a paplovagok vagy a harcművészek, de ha megnézed az embervadász-cikket,
ott is akadnak manapengék meg tápolós tetoválások), meg egy harctéri varázslatokra szakosodott
csatamágust... Na, ki a táposabb?
A válasz az, hogy legkevésbé a mundén fegyverforgató lesz az, a másik kettő meg
szituációfüggő.
Nade ugyanazon "pontból" összerakok egy Sherlock Holmes-féle karaktert ebben
a három kategóriában (nullmágia, "vegyes", full mágia), akkor megint drasztikusan
másképp néz ki.

Szóval ez az "azonos szintű karakterek legyenek egyensúlyban" dolog nekem
reménytelennek tűnik. Marad a mesélő józan esze, hogy kiket enged egy partiba,
illetve milyen "ingame" és "out of game" eszközökkel éri el, hogy ne szoruljon
valaki háttérbe és ne nyírják ki egymást.

@Sötét Ezredes és a játék felbontása
Hmm... A M*, főleg az újabb változatok egyik "eredendő bűne" szerintem - :gumikacsa: -
ott van, hogy az úgymond "nagyfelbontású" játékhoz társítja a bonyolultság fogalmát.
Pedig ennek nagyon, de nagyon nem így kell lennie - hogy példaként említsem a Kódexet
és a M*-t összevetve, mindkettőben van TÉ, VÉ, illetve k100-al dobunk.
M*-ban ha dobsz támadást, k100-at hozzáadsz egy két-három jegyű számhoz,
majd összehasonlítod egy szintén - tipikusan - 3 jegyű számmal, aztán dobsz
sebzést.
Kódexben dobsz k100-al - először összehasonlítod a TÉ-el. Ha kisebb, talált.
Ezután - alapesetben - a dobott k100 nagyobbik kockája a sebzés.

Ugyanannyit számít, hogy 56-os vagy 57-es a TÉ-d, de az egyikhez kell számológép,
a másikhoz nem.

@Sötét Ezredes és a dobálás
Ismét: "jobb" rendszerekben ismert az ún. automatikus siker - ti. ránézek egy
adott képzettségre és dobás nélkül el tudom dönteni, hogy az adott képzettség
az adott esetben mit eredményez.
Másképp fogalmazva egy tárgyalást pld. illúzióromboló dobálás nélkül le tudok
mesélni, csak azzal, hogy összevetem a két tárgyaló fél szakértelmét és ennek
függvényében szívóskodik vagy "bedől" az NJK.

@Noro
/signed.

Adios
KLM

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Noro: Cthulhu és a képzettségek. Nálam hamar elvérzett, az én nyomozóim ne azért találjanak nyomot a könyvtárban, mert 90%-ot pakolt a Könyvtárhasználat skillre. Nézzen körül, legyen ötletes. wink
Cyberpunk: Az alapkoncepció nagyon is bejött, de amikor a mérnököm bal...fék dobások miatt egymás után háromszor hibázta el a pisztolyával a két méternyire ácsorgó pribéket, sikoltva téptem szét a karakterlapot, mert ilyen NINCS! big_smile  Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek a rendszerek sem kevésbé... hm.. bugosak. big_smile Lásd még az ad&d országos bakiját, amikor a halfling tolvaj a játékrendszer hiányosságainak hála kettéparittyázott egy vörös sárkányt. wink

Kasztrendszer: Miért is? big_smile Nálam megoldható volt, nem volt nagyobb gond, mintha egyéb rendszerekkel kísérleteztem volna. ÉS az azonos szintű J-k összecsapásából sem mindig a Harcos jött ki győztesen; elég volt pl az első szintű varázslótól egy tűzkitörés az arcba (4 MP), aztán az elvakított behemót tarkójára irányzott ütés és víg röhögés következett. wink Ennek ellenpéldája, amikor a nyilakból kifogyott elf íjász egy égő fáklyával suhintotta pofán az akadékoskodó barbárt, aki ezután...hm.. visszavett a lendültből, legyen akármilyen tökös legény. wink Varázslók ellen mindig beválik a "ne hagyd szóhoz jutni" taktika, és hogy erre pallost, elhajított almacsutkát, vagy két-három vadászkopót használsz, rajtad áll. Ha okosan csinálod, a vége ugyan az. És még passzol is a M* szellemiségéhez; itt nem csak talpigvasban harcosok, félelf tolvajok meg süveges varázslók császkálnak, hanem borostás pofájú hegyitahók is, akik a dicső mágus nyakába húzzák a fahordót, és belelökik az öböl hideg vizébe... (hm...elszóltam magam big_smile )

Az utolsó felvetésed nekem nem jött át, hogy mi a "Kalandozó" az le van írva, a világ modellezésére alkalmasnak vélem, a 10. szint meg a többi játékkal ellentétben nem 1500000000 Hp-t jelent, hanem sebeket a karakter képén, hírnevet, jobb esetben vagyont ígérő megbízásokat, rosszabb esetben busás vérdíjat annak, aki beviszi. Magyarán két kalandozó beszélgetése nem úgy zajlik, hogy
- Szevasz, mizu?
- Ehh, ne is mond, ma csak egy szintet léptem...
- Piha! Én már 12. szintű vagyok, pubi!

Hanem valahogy így:
- Líthas, cimbora. Rég láttalak.
- Ne is mond, az az anur szétrúgta a seggem az arénában, alig tudtam kikecmeregni a slamasztikból.
- Gyalázat! Én meg most tértem vissza Toronból... kalandos utazás volt, megérte. De még egyszer nem vállalnám el.

A TSZ az csak játéktechnikai fokmérő, lehet egy első szintű varázsló is nagy koponya Doranban, ahogy egy félkarú aggastyán is őrgróf... A társadalmi rang és a kalandozók szintjei nem összefüggőek.

Tisztelettel: Glendower

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

Glendower írta:

Magyarán két kalandozó beszélgetése nem úgy zajlik, hogy
- Szevasz, mizu?
- Ehh, ne is mond, ma csak egy szintet léptem...
- Piha! Én már 12. szintű vagyok, pubi!

Hanem valahogy így:
- Líthas, cimbora. Rég láttalak.
- Ne is mond, az az anur szétrúgta a seggem az arénában, alig tudtam kikecmeregni a slamasztikból.
- Gyalázat! Én meg most tértem vissza Toronból... kalandos utazás volt, megérte. De még egyszer nem vállalnám el.

Azért olyasmi lehet, hogy a fazon büszkén mutogatja a danjait, meg SRun regényben
sem volt hangulatromboló, mikor két varázsló megbeszélte, hogy ki hanyadik beavatási
szinten van...

Másrészt meg egy pontelosztásos rendszerből simán kijöhet, hogy egy 8-9. szintű
varázslónak csak nyomokban van pszije és manapontja, az is csak azért, mert
már nincs olyan tudományos/mágiaelméleti képzettség, amire "tudna költeni".

Varázspárbajban valszeg egy 2-3. szintű sírrabló.. izé, kalandozó esélyesen
lenyomja. (Kivéve, ha az évek alatt összehörcsögölt varázstárgykészlet bejátszik),

Adios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2011.04.06. 10:31:16)

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Sötét Ezredes: Lehet félreérthető voltam. Játékosként kockázatos, ha dobni kell, hiszen akkor a szerencsén múlnak a dolgok, s akár bele is halhatnak. (Mert oldschoolban nem űbertáposak a karakterek: például a KéM-ben azért halt meg a csapatban mindenkinél erősebb barbárom, mert a csapattársam, akivel összeakasztottuk a bajszunk instant halált dobott ki. big_smile (23. oldal, Harc fejezet)
Mesélőként szeretek dobálni (meghallják-e a szomszéd szobában pihenők a közeledő karaktereket, vagy például számtalan véletlenszerű táblázatot is készítek (belépnek egy terembe és akkor ott mi történik, például mit tesz a kisfiú szelleme, aki ott kísért, a monolit megérintése milyen hatást vált ki stb., vagy csak az egyszerű véletlen találkozási táblázatokon dobok. Egy nagyobb kazamatában például elengedhetetlen egy jó VT táblázat. Vagy kiváló példának a városokhoz ott van a Kard és Mágiás Városi Találkozások, az valami eszméletlen jó. Remek kalandok kerekedhetnek ki egy-egy véletlenszerű találkozásból, amire ugye dobni kell. Szóval én szeretek dobni, ugyanakkor játékosnak az az érdeke, hogy minél kevesebbszer múljon a kockán a sorsa.

A Codex kérdés: Engem Codexben a Grimoire döbbentett meg (bár maga a rendszer is bonyolultnak tűnt), amit egyáltalán nem tartok követendő példának. Elsősorban a szerepjáték egy játék, és az embernek más elfoglaltságai is vannak, nincs ideje 300+ oldalas könyveket elolvasnia (csak a mágiáról pl.), hogy játszhasson, mesélhessen. Ezért sokszor a kevesebb több. Szerintem inkább a kampány készítésével teljen több idő, mint a szabályok tanulásával. A mágia elfér 20 oldalon is akár, de magusban többféle út van, szóval legyen 100 oldal.

Kasztok: Régen is jó volt a kaszt, most miért ne lenne? (Sőt, nekem a magusd20-as megoldás is nagyon tetszik, hogy vannak nem kalandozó kasztok, meg kalandozó kasztok.) Egyszerűbb karaktert alkotni (már, ha nem nyomják agyon mindenféle választható képességgel, százötven szakértelemmel, meg egyéb bizbasszal).

A szintrendszer szintúgy rendben van. Mesélőként könnyebb a szinthez viszonyítani, s ez alapján felkészülni a játékra.

 

Hozzászólás: Beszélgető

KLM írta:

@Sötét Ezredes és a játék felbontása
Hmm... A M*, főleg az újabb változatok egyik "eredendő bűne" szerintem - :gumikacsa: -
ott van, hogy az úgymond "nagyfelbontású" játékhoz társítja a bonyolultság fogalmát.
Pedig ennek nagyon, de nagyon nem így kell lennie - hogy példaként említsem a Kódexet
és a M*-t összevetve, mindkettőben van TÉ, VÉ, illetve k100-al dobunk.
M*-ban ha dobsz támadást, k100-at hozzáadsz egy két-három jegyű számhoz,
majd összehasonlítod egy szintén - tipikusan - 3 jegyű számmal, aztán dobsz
sebzést.
Kódexben dobsz k100-al - először összehasonlítod a TÉ-el. Ha kisebb, talált.
Ezután - alapesetben - a dobott k100 nagyobbik kockája a sebzés.

Ugyanannyit számít, hogy 56-os vagy 57-es a TÉ-d, de az egyikhez kell számológép,
a másikhoz nem.

Ezzel egyet értek, erről beszéltem én is, hogy az egyszerűbb számolás jobb, mert van idő mellette másra figyelni.

KLM írta:

@Sötét Ezredes és a dobálás
Ismét: "jobb" rendszerekben ismert az ún. automatikus siker - ti. ránézek egy
adott képzettségre és dobás nélkül el tudom dönteni, hogy az adott képzettség
az adott esetben mit eredményez.
Másképp fogalmazva egy tárgyalást pld. illúzióromboló dobálás nélkül le tudok
mesélni, csak azzal, hogy összevetem a két tárgyaló fél szakértelmét és ennek
függvényében szívóskodik vagy "bedől" az NJK.

Ezzel viszont nem teljesen értek egyet, én speciel nem szeretem az automatikus sikereket. Ezért kellenek az árnyalt sikerek, hogy ne abszolút bukás legyen egy rontás.
A MF-ú herbalistának nem azért kell dobnia, hogy talál-e gyógynövényt a mezőn (hiszen nyilván fog), hanem, hogy milyen gyorsan talál. Korántsem mindegy, hogy teljes siker, vagy csak jó félsiker az eredmény. (10 perc, vagy másfél óra megy-e el a kereséssel? élet múlhat rajta)

Ha a KM az automatikus siker elvén ilyenkor mindig a játékos számára legkedvezőbb kimenetelű eseményt meséli (jelen pédában a 10 percet), akkor a játékos irreális képet kap a karaktere képességeiről. Aztán a következő kalandbéli nap reggelén (hibásan, de jogosan következtetve) azt mondja: "No, akkor 10 perc egy adag gyógykenőcs hozzávalóinak megkeresése, még 5 perc az elkészítés. A gyógykenőcs egy adagja 5 ezüst... akkor van három szabad órám, kerestem délelőtt 6 aranyat."
Engedékenyebb KM-ek ilyenkor rábólintanak, hogy felírja a karakter a keresett pénzt, mások (köztük én) pedig hosszas vitába keveredünk a játékossal, hogy oké, hogy a rendszer ezt mondja, de ez tuti nem így működik, csupán abból kiindulva, hogyha ez így lenne, akkor a karaktered klánja aranyszázezrekkel kereskedne nap, mint nap, te meg százholdas birtokokat tudnál venni.

Glendower írta:

A TSZ az csak játéktechnikai fokmérő, lehet egy első szintű varázsló is nagy koponya Doranban, ahogy egy félkarú aggastyán is őrgróf... A társadalmi rang és a kalandozók szintjei nem összefüggőek.

Ez így van.
És akkor adja magát a gondolat, hogy miért nem lehet egy első szintű karakternek világszintű tudása valamiben (képzettségekre gondolok most)?
A D20-ból eredő kicsi szint=nincs nagy skilled koncepció szerintem kb. sehol nem állja meg a helyét. Yneven biztos, hogy nem. De ez már teljesen más téma...

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Sötét Ezredes: Éppenséggel lehet, kis kreativitással és az összes KP feláldozásával érhet el MF-ot ebben-abban (az alapképzettségek csak alapcsomagok, onnan fejlődjön, amerre akar), DE: a játékosok a legritkább eseten kezdenek fantasy kalandba magatehetetlen, vén csontokkal, akik tudnak pl ókyr nyelven, de se ütni, s e varázsolni nem tudnak wink Így a rendszer nem bölcselőket, hanem kalandozókat, illetve kalandozásra alkalmasabb archetípusok megalkotására lett kiélezve, no persze vannak kiskapuk. Nekem pl volt egy varázslóm, aki az első 10 Mp után minden szinten Kp-t kapott Mp helyett (ez ugye +10/TSZ), és így tökéletesen kijött az öreg dorani tudós... az már más tészta, hogy amikor leverték a védelmemre rendelt (amúgy JK) embervadászt, bajban voltam... olyan gyorsan rohanó aggastyánt alighanem azóta sem látott Ynev. Doranban ma is látható az emlékére emelt szobor, a "Hónaljig rántott tógában loholó mágus". Ha arra jársz akkor nézd meg, érdemes. És tehetnél a lábánál lévő köcsögbe némi ezüstöt, ha arra járok az azóta (némiképp harciasabbra) alkotott unokájával, kiveszem, és eliszom. smile

@Más, de még mindig Ezredes Úr: automatikus sikerek. Fentebb említettem az Ügyességpróbát módosító kérdést, ez a herbalizmusra is igaz. Ha tehát élet múlik azon, hogy mikorra találod meg azt a bizonyos füvet, dobsz a vonatkozó képességedre egy próbát, amit módosít a képzettséged foka. Ez ha jól számolom, 1k10, azaz a szám 1-10 közé esik, nem kell számológép, és a végeredmény is hamar kijön. Nekem bevált, roppant gördülékennyé teszi a játékot, hogy mindössze a fontos főértékekhez rendelt számokkal kell foglalkozni, nincs 5000 képzettség 1-100-ig skálázva (bevallom töredelmesen, mi még a % alapú képzettségeket is átmodoltuk olykor). big_smile

@Ezredes és a d20: Na látod, ebben teljesen igazad van. smile Sőt, továbbmennék. Sehol sem állja meg a helyét. wink

Tisztelettel: Glendower

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

Érzésem szerint RPG-rendszertani alapfogalmakat magyarázok, hirtelenjében több
jelenlévőről is tudom, hogy semmi újat nem fog nekik jelenteni.

@Narmor:
Ahogy érzed, de igazából a Kódex rendszerében kb. annyi idő alatt alkotok meg egy "kasztot",
amennyi időbe a karakterlap kitöltése kerül.
Ami a mágiarendszer bonyolultságát illeti - nos, ott azért le kell ülni, és összeválogatni a varázshasználó
rendek/céhek/iskolák varázslatlistáját. Csakhogy ha egyszer megcsinálnák a két rendszer között
konverziós szabályokat, akkor szintén gépelési sebességgel tudnám konvertálni a varázslatlistát,
és innentől lenne egységesnek mondható mágiarendszer is, meg tetszőlegesen fejleszthető
varázslatok/varázstárgyak is.
Az ecceri játékos meg, aki tapasztalati mágiahasználóval játszik, az ott fog tartani, hogy olyan gyorsan
alkot karaktert, méghozzá varázslatlistával együtt, amilyen gyorsan írni tud.
Sőt, továbbmegyek: a Grimoár jellegű mágiarendszert KI SEM KELL ADNI. Csak legyen meg a
készítőknek és ez alapján csinálják meg a jó kis ZŐD kasztok varázslatlistáját, hogy azok is
megvegyék, akiknél 20 oldal elolvasása már megterhelő  lol (Bocs a gonoszkodásért, ha én
kapok ilyet és ennyit, maximum vigyorgok - remélem Te is). Kicsit komolyabban: a SRUN2 és az
ehhez tartozó Grimoár volt ilyesmi, az ismertebb és magyarul is kiadott rendszerek közül.

@Sötét Ezredes és az automatikus siker:
Először is az automatikus siker egy, a mesélő által választható opció, HA és AMENNYIBEN nem
akarja a hangulatot kockadobálással rongálni.
Az meg hadd ne a rendszer hibája legyen már, ha ezt a lehetőséget a mesélő abuzálja - te meg
pont erre írtál nagyon szép elrettentő példát.
Vagyis ha van egy feladat - teszemazt herbalista a mezőn, akkor
- automatikus sikert választ a mesélő, közli, hogy 2 óra múlva megvannak a gyomok
- dob a mesélő, hogy k3 óra alatt megvannak a gyomok
(...sok-sok változat)
- dob a mesélő és benne van, hogy 0,1% eséllyel viperamarásban elhalálozik a herbalista
(vagy valami hasonló) és egy másik 0,1% eséllyel talál vérfüvet, ami egy vámpírból élő embert
csinálhat, éppen ezért a saját súlyának tízszeresét éri 5 karátos gyémántokban.

@Sötét Ezredes és kasztok-szintek:
Az ETK és a legtöbb D&D klón nagy hibája, hogyha szintet lépsz, akkor automatikusan nőnek
a harcértékeid, életerőd/fp-d, manapontod és kap N. darab képzettségpontot is.
A pontelosztásos rendszerekben, ahol szint is van, szintlépéskor oszthatsz el egy bizonyos
mennyiségű pontot - nevezzük KAP-nak, ha már "a Tuanos anyagok az UTK-ig rendben vannak".
Ezekből a pontokból "azt vesz" amit akar, meg amit a mesélő enged neki.

Magyarán nem fordulhat elő az, mint ami egy régebbi mesémben, ahol is egy boszmester
élete első 4 tapasztalati szintjén nem varázsolt, nem harcolt, csak "szemétkedett" - és
folyamatosan lett több manája, pszije, HM-e és képzettségei.

Viszont - itt most Kódexes példa - egy "mundén" harcos TÉ-je és VÉ-je egy szintlépéskor,
a (néhány) kedvenc fegyverével maximum és összesen 15-el nőhet. Ha ezt ki is használja
akkor is 5-5 a TÉ-VÉ-re megy (a KÉ meg alapvetően a "TÉ-től nő"), a maradék 5-öt meg
eloszthatja, ahogy akarja. Viszont ha ezt megcsinálja, meg még a kedvenc távolfegyverével
is összeharácsolja a szumma 10 CÉ növelést, akkor nagyjából nem marad pontja se
"pszire", se szociális szakértelmekre, de még a fájdalomtűrésre növelésére se nagyon.
És megfordítva:
A 10. tsz. laborpatkány mágus harcértékei kb. az asztal alatt végzett remegésre teszik alkalmassá,
a hegytetőről is csak az öklét rázhatja az alant nyüzsgő orkokra. De 10. tsz. karakter.

Érthetőbb már?

Adios
KLM

 

Hozzászólás: Beszélgető

@KLM: ez már-már kiadható alaposságú magyarázat volt. smile

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Üdv!

Bár már jó régen játszottam (nem találtam itt Kisvárda vonzáskörzetében alkalmas csapatot), de azt mondom, hogy az ETK-ban (nálam '97-es kiadás) voltak jó dolgok, pl. a harcrendszer pofoneccerű volt, DE -nekem legalább is- az Af/Mf képzettségrendszer kevés. A százalékossal nem volt semmi bajom, de tény és való, hogy az csak bizonyos képzettségekhez való (amik néha nem is igazi "képzettségek" lsd.: esés, szvsz nonszensz). És itt jön az ÚTK gyakorlatilag egyetlen értelmes újítása: az ötfokú képzettségrendszer. Nem túl bonyolúlt, de mégis elég árnyalt.

Továbbá a kasztrendszert is túl kötöttnek találtam, kivéve talán a paplovagokat, mert náluk értelmesen voltak megindokolva a miértek.
Szvsz ezért indítottam én mindig alap harcost, mivel abból bármit ki lehetett hozni és ilyenkor alapvetően a származás határozta meg a képzettségeket/fegyvereket (pl.: egy, az intrikákban járatos toroni pietor, azért valszeg sokkal járatosabb  mérgek használatában, vagy az etikettben, mint egy ilanori, vagy nomád íjjász, de az utóbbiak meg jobban értenek teszem azt a lovakhoz, vagy a nyomolvasáshoz).
És szerintem ezt kitűnően le lehetne vezetni a mágiaiskolákra is.
Sőt odáig megyek, hogy a származás/iskola/előtörténet megfelelően sokszínű karaktereket lehetne kihozni.

Kockadobás:
Addig jó, amíg nem rontja el a játék illúzióját, a gördülékenységet. Emlékszem anno Vampire: Masquerade-ban volt egy remek mesélőnk, aki harcoknál ragaszkodott a kockához, de olyan dinamikusan, életszerűen tudta szavakba önteni a dobások eredményét, hogy mi csak ámultunk lelki szemeink előtt látva a celerity-vel száguldó Brujah, vagy a vadállattá alakult, őrjöngő Gangrel pusztítását.

Jómagam is mindig igyekszek a vizualitásra törekedni, pl.: "Kezed megcsúszik a nyirkos párkányon, de végül mégiscsak sikerül megkapaszkodnod, egy ideig csak lihegve igyekszel fogódzót keresni a másik kezednek majd lassan felhúzod magadat. A hideg földön feküdve előtör belőled a hisztérikus nevetés. Nevetsz az isteneken, a Sorson, a rosszakaró démonokon, mert most is sikerült kijátszanod a Halált, pedig tudod, hogy ők csak azt várják, hogy mikor követed el a következő hibád. És akkor ők lecsapnak."

Szóval azt mondom, hogy jó KM-mel és JK-kal bármilyen sz@r rendszert el lehet adni. Pertsze attól remélem, hogy az ÜTK egy egyszerű, mégis jól alkalmazható rendszer lesz.

Bye:
David R. Blake

Utoljára David R. Blake szerkesztette (2011.04.06. 16:25:25)

"… soha nem lenne szabad arra gondolnom, hogy a győzelem képtelenség. Elég csak erre gondolni – és máris vesztettél."
"...A vodka a lélekhez szól. Akkor ha már nagyon, de nagyon fáj."
                                                             /Szergej Lukjanyenko:Éjszakai őrség/

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Glendower: 3703-ban a halottlátó kyr lovagom, 3709-ben pedig a kalandor varázslóm tesz oda egy-egy ezüstöt, fogyaszd egészséggel smile

Automatikus siker:
@KLM: igazad van, még a legjobb rendszert is félre lehet vinni, és nem annak a hibája, ha az emberek direkt visszaélnek a kiskapukkal.
Mindenképpen a rendszer hiányossága viszont az (és erre gondoltam eredetileg is), hogy muszáj ilyen esetben külön-szabályt improvizálni (amit te meg is megtettél most a példánál: k3-as dobás). Márpedig az ilyen improvizált szabályok esetén még a tapasztaltabb mesélőknél sincs mindig garancia, hogy konzisztens szabály ötlik eszébe, aminek az eredménye az lehet, hogy a karakter akciójának egyáltalán nem az lesz az eredménye, amit egy MF-ú herbalistától (stb.) várnánk.
Egyszerű (JK vs. környezet) problémáknál még jól kezelhető az ilyen, de ha két karakter teljesítményét kell összehasonlítani (pl. lopózás a sötétben kontra infralátást használó, de másra figyelő ellenfél), nagyon irreális eredmények jöhetnek ki, még ha mindenki a legjobb szándékkal áll is neki.
Ilyenkor leginkább szerintem az a jó út, amit Glendower írt, hogy meglévő dolgokra (képességpróba) támaszkodunk, és a józan észnek megfelelően módosítjuk.

Kasztok-szintek:
@KLM: azt értem, hogy mit írtál, és egyet is értek vele, de nem értem, hogy mire akartál kilyukadni vele.

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Sötét Ezredes: Képzeld el, találtam egy részletet az Ynevi Históriák Nagykönyvében, ami érdekelhet. A lent idézett szöveg a Tagore Sher-Gil nevezetű vándor komédiás tollából való, remélem rád is olyan hatással lesz, mint mindazokra, akiknek tábortüzek fényénél mesélte a Hetedkor alkonyán.

"Az Égi Fény 3710. esztendejében, nem sokkal nyáridő vége előtt Birar bar-Mon, a hírneves kalandozó Doran városában járt. Mint mindig, ha erre vetette a sors, most is meglátogatta a nagyapjának állított keserédes emlékművet, a "Hónaljig rántott tógában loholó mágus" szobrát. Úgy vélte, ideje lesz megtisztítani a felgyülemlett kosztól, firkáktól, hiszen csaknem tíz esztendeje nem járt már a városban.
Az embermagas bronzszobor elé érve azonban fura dolgot látott: az emlékművet gondos kezek tisztították meg, a talapzatához készített agyagperselyben pedig rézpénzek garmadája, no meg néhány ezüstérme csillant. Nem tudta mire vélni a dolgot, ezért a közelben strázsáló poroszlóhoz fordult, aki készséggel felvilágosította a változás okáról.
- Elmondom én biza, nagyuram! - lelkendezett a katona, hogy végre megtörte valaki az őrszolgálat monoton mivoltát. - Akkor kezdődött minden, amikor az a hóhajú lovag egy ezüsttallért rakott a szobor lábához. Senki sem merte elvenni, hiszen igen fura, zord arcú fickó volt. Az effélék az ember lelkébe látnak, ha nem különb helyekre, nem igaz? Így aztán lassan híre kélt, hogy a szobor legalábbis szerencsét hoz. Gyöttek is az egyszeri népek a város minden szegletéből, hogy leróják tiszteletüket a Szerencse oltárán. Végül valaki kisütötte, hogy ha már ilyen adakozóak az emberek, ne szórják a pénzt szerte a földön. Perselyt állíttattak hát, meg felvigyázót, ez volnék én!
A strázsa büszkén kihúzta magát.
- Higgyen nekem, nagyuram! - folytatta. - Egyszer még valami mágusféle is meglátogatta az emlékművet, nem is olyan régen! A fene se gondúta vón', nem igaz?
- De... de igaz - felelte elgondolkozva Birar, és egy kettévágott érmét vetett a katonának.
Miközben maga is lerótta tiszteletét a szobor előtt, azon gondolkozott, hogy vajon miféle hatalmak munkálhatnak a világ körül, akik hatalmasabbak az isteneknél - sötét kámzsás hadurak, végtelen hatalmú tollforgatók netán - akik kényük-kedvük szerint formálják a valóság szövedékét, és dicsőséggel öveznek egy tréfát, büszkeséggel söprik félre a gúnykacajt.
A "Hónaljig rántott tógában loholó mágus" szobra kisebb zarándokhellyé vált tehát. Mesélik, maga Tier Nan Gorduin is hagyott egy érmét a talapzatánál. Hogy ez igaz-e? Nem tudom. De az bizonyos, hogy ez az eset csak egyike annak a számtalan furcsaságnak, ami ezen a világon - az ismeretlen sorsurak jóvoltából - történt, és történni fog..."


Tisztelettel: Glendower
(Tudom, ez egy rendszerkedős topic, de ennyi talán még belefér)

Utoljára Glendower szerkesztette (2011.04.06. 20:53:16)

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Sötét Ezredes írta:

Automatikus siker:
@KLM: igazad van, még a legjobb rendszert is félre lehet vinni, és nem annak a hibája, ha az emberek direkt visszaélnek a kiskapukkal.
Mindenképpen a rendszer hiányossága viszont az (és erre gondoltam eredetileg is), hogy muszáj ilyen esetben külön-szabályt improvizálni (amit te meg is megtettél most a példánál: k3-as dobás). Márpedig az ilyen improvizált szabályok esetén még a tapasztaltabb mesélőknél sincs mindig garancia, hogy konzisztens szabály ötlik eszébe, aminek az eredménye az lehet, hogy a karakter akciójának egyáltalán nem az lesz az eredménye, amit egy MF-ú herbalistától (stb.) várnánk.
Egyszerű (JK vs. környezet) problémáknál még jól kezelhető az ilyen, de ha két karakter teljesítményét kell összehasonlítani (pl. lopózás a sötétben kontra infralátást használó, de másra figyelő ellenfél), nagyon irreális eredmények jöhetnek ki, még ha mindenki a legjobb szándékkal áll is neki.
Ilyenkor leginkább szerintem az a jó út, amit Glendower írt, hogy meglévő dolgokra (képességpróba) támaszkodunk, és a józan észnek megfelelően módosítjuk.

Igazából viszonylag keveset kellene egy "jobb" rendszerben egy ilyen szituhoz szabályt
improvizálni. Tudniillik egy jobb rendszer esetében egyrészt szerepel az, hogy milyen
feladathoz milyen nehézség társul, illetve, hogy mit jelent az adott fokú képzettség.
Herbalizmusnál pld. nemcsak azt, hogy ki tud keverni 5 ezüstöt érő kenőcsöt (ami mellesleg
nagyon nem 5 perc alatt készül el - vagy leszedés után pár óráig lehet szétmorzsolni és
a sebre tenni, vagy napokig-hetekig kell áztatni-szárítani-porítani, hogy a kenőcs hosszabb
ideig elálljon), hanem az is, hogy körülkábé milyen színvonalon tud ebből megélni - ha
meg tud.
Plusz vannak szabályok az automatikus sikerre - D+D-ben pld. 1 órás nyugodt munka 10-es dobásnak
felel meg, egy napos nyugodt munka meg 20-asnak (vagy valahogy így).

Ami két karakter "ellenpróbáját" illeti, nos ismét csak jobb rendszerben egy gyors összehasonlítással
fel lehet mérni, kell-e dobni vagy eleve akkora a különbség, hogy nem is érdemes. Szintén érdemes
elgondolkodni azon, mi múlik az adott ellenpróbán (ha nem sok minden vagy nem akarok dobatni,
mert azzal kizökkenteném vagy "figyelmeztetném" a JK-t, netán pont két NJK interakciójáról van
szó, amit aztán se kedvem, se időm ledobálni - akkor automatikus siker szabályok kerülnek alkalmazásra.).

Ha kell, a jó ötleteket díjazom azzal, hogy bónuszokat adok - ekkor is meg lehet valami
automatikusan, ami az adott ötlet/eszköz/stb. nélkül igencsak megizzasztaná a karaktert.
Ezt is kezeli pár rendszer.

És a lényeg: az "automatikus siker" lehetősége legyen benne a rendszerben, akárcsak
az ellenpróbák.

Kasztok-szintek:
@KLM: azt értem, hogy mit írtál, és egyet is értek vele, de nem értem, hogy mire akartál kilyukadni vele.

Arra, hogy az "ésszel" összerakott rendszerekben egy magas "szintű" valaki kell ahhoz,
hogy magas szintű képzettsége legyen - ha specialista az illető, akkor elég a közepes
szint. De ez nem jelenti azt, hogy bármi másban is jó lenne - egy 20 tsz. varázsló meg
az ETK-ban és a D+D klónok többségében jó eséllyel nyomja le harcban a több csatát
megélt veteránokat (mondjuk 4-6. tsz. harcost) - méghozzá sima, fegyveres harcban.

Egy "jobb" pontelosztós rendszerben - az UTK szigorúan ebből a szempontból annak
számít - ez nem fordul elő, vagyis az alábbiakkal nem értek egyet:

És akkor adja magát a gondolat, hogy miért nem lehet egy első szintű karakternek világszintű tudása valamiben (képzettségekre gondolok most)?
A D20-ból eredő kicsi szint=nincs nagy skilled koncepció szerintem kb. sehol nem állja meg a helyét. Yneven biztos, hogy nem. De ez már teljesen más téma...

Vagyis szerintem a

magas képzettség = magas szint (vagy közepes szintű specialista és/vagy kiemelkedő adottságok)

egyenlet igaz.

Ja, és szerintem jó esetben a harcértékek és a mágikus hatalom is képzettségekből származnak...
Mármint a rendszer ezeket is képzettségként kezeli.

Adios
KLM

 

Hozzászólás: Beszélgető

Glendower írta:

@Noro: Cthulhu és a képzettségek. Nálam hamar elvérzett, az én nyomozóim ne azért találjanak nyomot a könyvtárban, mert 90%-ot pakolt a Könyvtárhasználat skillre. Nézzen körül, legyen ötletes. wink
Cyberpunk: Az alapkoncepció nagyon is bejött, de amikor a mérnököm bal...fék dobások miatt egymás után háromszor hibázta el a pisztolyával a két méternyire ácsorgó pribéket, sikoltva téptem szét a karakterlapot, mert ilyen NINCS! big_smile

Bevallom, az utóbbi meglep, hiszen a Fuzion fix érték + dobás rendszere éppenséggel a legstabilabbak közé tartozik. A fix értékek miatt egy adott szintnél rosszabbat nem dobhatsz, ráadásul a kocka átlagosan csak a 33%-áért felelős a végösszegnek. Egy sima aládobásos rendszerben sokkal ostobább dolgok jöhetnek ki.
Van a Youtube-on egy The Gamers vagy talán The Players c. paródia, az egyik jelenetben a barbár (erő 18, dobás 19) nem tudja betörni egy ajtót, aztán jön az elf, és 6-os erővel, 2-es dobással letépi a sarokvasakról.
A CoC-s példádhoz meg annyit, hogy inkább lehessen mindenre dobni (aztán legfeljebb nem kérsz dobást a játékostól), mint hogy fontos dolgokra ne lehessen dobni. Az alapelv sztem az, hogy minden fizikai jellegű cselekvésre lehessen dobatni.
Még egy dolog a tulajdonságpróbákról: ez alighanem olyan háziszabály, amelyet 10 partiból 8-ban használnak, de ahhoz kevés, hogy a rendszer kiegyensúlyozottan működjön. Kiegyensúlyozott rendszert ilyen módon akkor kapnánk, ha mindent visszavezetnénk képzettségpróbákra. Megszüntetnénk többek között a százalékos képzettségeket és a pszí-pajzsokat, ezeknek ugyanis van az a különleges jellemzőjük, hogy fejleszthetők. A tulajdonságok pedig nem: azok egyszer és mindenkorra "dobj nyócat vagy kisebbet". És láthatóan nem azok az elemek vannak kidolgozva, amik a legfontosabbak, hanem azok, amik az írók eszébe jutottak. 

Kasztrendszer: Miért is?

A szelektív olvasás veszélyét elkerülendő: kaszt- és mágiarendszerről volt szó. Ami magusban elválaszthatatlan egymástól - és pontosan ez a hibája. Az ynevi mágiahasználók ugyanis nem 4-5 sablon köré szerveződnek, hanem több száz egyedi iskolába. Vagyis az ynevi mágiahasználók mintegy 99 %-át nem lehet eljátszani. (Nagyon szép, hogy választhatok neki képzettségeket, de ez egy boszorkánynál kb olyan, mintha elmennél autót venni, és azt hallanád, hogy csak Suzuki kapható, de semmi baj, a kedves vevő választhatja ki a színét roll )
Mondanám, hogy a harcos az egyetlen jól megcsinált kaszt, mert tény, hogy a magus rendszerével lehet különféle ynevi harcosokat generálni. Mondjuk ez a legkevesebb, elvégre harcost bármilyen fantasy játékban lehet generálni. De speciel magusban még a harcosnak is van egy komoly elvi hibája. Ugyanís amíg a tolvajt lekorlátozták, hogy erőforrásai nagy részét alvilági képzettségekre kelljen költenie, addig a harcost nem szabályozták, hogy erőforrásai nagy részét harci képzettségekre kelljen költenie. Pedig a harcos ezt jelenti, nem azt, hogy "mindenhez ért". (Aki mindenhez ért, az sokkal inkább a tolvaj, ha egyáltalán valaki)
A kasztrendszernek két járható útja van: vagy mindenre külön kasztot kell tervezni, a "Szalamander klán szerafista fejvadászáig" bezárólag - ami sztem nem egy túl jó módszer, vagy két kasztot kell meghagyni - azt, amelyik varázsol, és azt, amelyik nem.

Az utolsó felvetésed nekem nem jött át

Nem, úgy nézem tényleg nem. Néhány példa: Héttengerben jól meghatározzák, mit jelent a "Hős", miben különbözik az átlagembertől, milyen egyedi szabályok vonatkoznak rá. Magusban nincs meghatározva, mi a "Kiválasztott", az egész csak egy duma. (OK, d20-ban asszem kap +4 tulajdonságpontot. Ez is egy megoldás, bár sztem nem túl jó.) Persze az ilyen dumát lehet ignorálni, de akkor oda jutunk, hogy nem tudjuk, mit játszunk? Különleges lényeket vagy átlagembereket? Nincs meghatározva a játék stílusa, márpedig generic fantasy-t ma már nem lehet eladni. De a kiegészítők is összezavarják az embert: az egyik csak a civilizált országokat mutatja be, a másik meg egy csomó szörnyet. Mit csináljak a civilizált világban egy csomó szörnyeteggel? Akik ezeket írták, nem tudták, hogy milyen játékot akarnak csinálni.
Másik példa: Deadlands-ben tudjuk, hogy a képzettségek skálája 6-ig megy. Ha látom, hogy Wyatt Earp statjai közt vagy egy 7-es érték, akkor rögtön tudom, hogy ő az isten. Akkor is, ha esetleg nem tudnám, ki ő. Earthdawn-ban egy 15. körös adeptussal ugyanez a helyzet. Magusban látok egy 10. szintű harcost, és fogalmam sincs, hogy most egy tapasztalt veteránra gondoljak, vagy egy országos hírű fegyvermesterre, esetleg ez a szint már csak Kiválasztottak számára érhető el? (Tény, hogy magushoz vajmi ritkán jelentek meg kidolgozott NJk-k, de attól, hogy két hiányosság elfedi egymást, a végeredmény még nem lesz jó.) Az egész rendszer mindenestül a levegőben lóg, nem kötődik egy világhoz.

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Noro: A szövegértésemmel nincs gond, de azt hiszem, nem próbállak meggyőzni az igazamról, egyrészt másak a tapasztalataid (talán ezért is van ennyiféle rendszer), másrészt rossz irányba billeg a stílus...
Mondjuk, ha ennyire utálod az ETK-t és hasonszőrű társait, tulajdonképpen miért beszélsz róla? big_smile A hibáival mindenki tisztában van, legtöbben mégis szeretjük. Amit meg nem szeretünk, arról nem beszélünk, hiszen felesleges; minket nem győznek meg az ellenkezőjéről, ők meg csak felhúzzák magukat a kötekedésünkön.

ÖSSZEGZÉS: Tökéletes rendszer nincs, nem volt és nem is lesz soha.
Magam részéről befizetek az új kiadásra, ha lesz, amellett/addig meg egyszerű kalandjáték rendszereket használok, könnyedén és lazán, stressz és táblázatok nélkül. Gyors és pergős, jól szórakozunk közben és a tizenhetedik óra múltán sem fárasztja az embert nagy számokkal. Mert bár fontosak a szabályok, a legfontosabb nem az, hogy matematikailag leképezd a valóságot, hanem hogy szórakozz. Utóbbi pedig - mint a vitáinkból kiviláglik - független a rendszertől, minden csupán Mesélő, Mese, és Játékos függvénye. ehhez a háromhoz meg nem kell semmiféle alapkönyv wink

Tisztelettel: Glendower

Utoljára Glendower szerkesztette (2011.04.07. 16:22:37)

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

Noro írta:

A kasztrendszernek két járható útja van: vagy mindenre külön kasztot kell tervezni, a "Szalamander klán szerafista fejvadászáig" bezárólag - ami sztem nem egy túl jó módszer, vagy két kasztot kell meghagyni - azt, amelyik varázsol, és azt, amelyik nem.

Mittomén, lehet olyan "hibrid" megoldással kísérletezni, hogy létezik szabad karakteralkotás,
csak épp a mesélők könyvében -> az eredménye meg az, hogy bármikor legenerálja a több száz
kasztot a mesélő.
(Valamelyik DMG-ben volt ilyen, hogy hogyan generálj kasztot - milyen ThAC0-t kap, milyen hp-t,
kap-e varázslást, stb. - ebből kijött, hogy hány tp kell neki a szintlépésekhez).

De mondjuk a két kaszt esetében is vannak bökkenők M*-ban, főleg mivel bárki, aki
nem vészesen hü... butuska tongue az képes elvégezni egy vajákosképzőt.

Másik példa: Deadlands-ben tudjuk, hogy a képzettségek skálája 6-ig megy. Ha látom, hogy Wyatt Earp statjai közt vagy egy 7-es érték, akkor rögtön tudom, hogy ő az isten. Akkor is, ha esetleg nem tudnám, ki ő. Earthdawn-ban egy 15. körös adeptussal ugyanez a helyzet. Magusban látok egy 10. szintű harcost, és fogalmam sincs, hogy most egy tapasztalt veteránra gondoljak, vagy egy országos hírű fegyvermesterre, esetleg ez a szint már csak Kiválasztottak számára érhető el?

KLM írta:

Tudniillik egy jobb rendszer esetében egyrészt szerepel az, hogy milyen
feladathoz milyen nehézség társul, illetve, hogy mit jelent az adott fokú képzettség.
Herbalizmusnál pld. (...) az is, hogy körülkábé milyen színvonalon tud ebből megélni - ha
meg tud.

A fenti két részlet meg ugyanannak a problémának két megközelítése.

- - - - - -

Glendower írta:

@Noro: Fordítva nézd a dolgot. Magusban nem látsz 10. szintű harcost, hanem vagy egy nemesi ház egyenruhájában feszítő fegyvermestert, vagy száz csata veteránját... Na de szinteket? Na, az nincs ráírva.
(...)

Khm... De látom, hogy 10. szintű. A mesélő látja, van rá diszciplínája   tongue

Komolyabbra fordítva a szót, egy pár csetepatét megélt karakternek már
hadd legyen fogalma pld. arról, hogy ha valaki 10-100-1000 aranyért bérel fel
testőrt, akkor ezek közül ő melyiket tudja majd lenyomni. Vagy ami azt illeti,
normál piacon az ő szolgálatai mennyit érhetnek.
Itt jönnek be olyan "ingame" fogalmak, mint IRL az övek-danok, sakkozóknál a
pontszámok, SRunban a beavatások, stb.

ÖSSZEGZÉS: Tökéletes rendszer nincs, nem volt és nem is lesz soha.

Persze, de azért illene rá törekedni tongue

Cyberpunk: Márpedig nekem elegem lett belőle egy életre. wink
Tisztelettel: Glendower

Kár, mert legénykoromban sportlövészkedtem, de nyírtam ki agyaggalambot is,
ill. lőttem már pár golyós (roham)puskával is - simán előfordulhat a valóságban
is a Ponyvaregény jelenete, amikor a fürdőből kirontó csóringer bután nézte az
üres .44-es mögül a két sértetlen rosszarcút az erősen kilyuggatott fal előtt állva.

A rend derék őrei pld. a helyi lőtéren a 10 méterre lévő emberméretű anatómiai
lőlapot nem találták el!!!! Józanul, jó látási viszonyok között, álló célpontot - ezt
a saját két szememmel láttam.

ADios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2011.04.07. 16:31:11)

 

Hozzászólás: Beszélgető

@KLM: Szintek: A valóságban a józan ész alapján döntöd el, kibe kötsz bele. Talán így megy ez Yneven is. smile Mondjuk elképzelem magam piásan, amint a krimó kidobója kivisz a nyakamnál fogva, én meg arról érdeklődöm, kb. hányas szintű? big_smile Vagy a Mesélőért ordítozom. XD
Node, ne vicceljük el wink

Cyberpunk ügyben hajthatatlan vagyok, noha a való életben magam is lövöldözöm olykor, bár csak vadra, többnyire sima puskával. Viszont ritkán dobok 1-est (full ciki balsikert). wink Mondjuk, nem vagyok rendőr, az is igaz. smile De lehet, ők Cyberpunk-alapon lőttek, és azért ment félre. wink De akkor is, amikor én dobáltam sokkal több múlott rajta rendszerint, mint a céltábla: ember, hát azok a benga punkok a ROM-modulomra pályáztak. big_smile

Jó mesélővel kipróbálnám egyszer újra, ha Fehérváron jársz, tehetünk egy próbát, de addig hanyagolom a dolgot. Csak azért is. big_smile

Tisztelettel: Cyberpunk-szabályrendszer-gyűlölő Glendower

Utoljára Glendower szerkesztette (2011.04.07. 17:02:47)

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

KLM írta:

Hali!

Noro írta:

A kasztrendszernek két járható útja van: vagy mindenre külön kasztot kell tervezni, a "Szalamander klán szerafista fejvadászáig" bezárólag - ami sztem nem egy túl jó módszer, vagy két kasztot kell meghagyni - azt, amelyik varázsol, és azt, amelyik nem.

Mittomén, lehet olyan "hibrid" megoldással kísérletezni, hogy létezik szabad karakteralkotás,
csak épp a mesélők könyvében -> az eredménye meg az, hogy bármikor legenerálja a több száz
kasztot a mesélő.
(Valamelyik DMG-ben volt ilyen, hogy hogyan generálj kasztot - milyen ThAC0-t kap, milyen hp-t,
kap-e varázslást, stb. - ebből kijött, hogy hány tp kell neki a szintlépésekhez).

Ez így van, szerintem Ynevre ez a harmadik megoldás illene leginkább.

KLM írta:

Vagyis szerintem a
magas képzettség = magas szint (vagy közepes szintű specialista és/vagy kiemelkedő adottságok)
egyenlet igaz.

Lehet, hogy ez így van, de ez a felfogás semmissé tenné többek közt a mindenki által csak Doktornak szólított NJK-mat, aki egy átlagos napon, amíg élt, 16, mióta halott, 23 órát tölt hullák és élőholtakkal kapcsolatos mágiaformák tanulmányozásával, kráni lévén pedig a szakirodalom Yneven létező legjobb műveihez juthatott hozzá. Viszont egyéb tudása szinte semmi nincs, így ha a komplett tudásanyag és (élet)tapasztalat mennyiségét nézzük, az nem több, mint bármely első szintű karakteré.


U.i.:@Glendower: a Willigan birtok erősen ráncosodó arcú ura épp reggeli borát fogyasztja, mikor erős csuklás tör rá.
-Van egy olyan érzésem, - szólal meg a mellette lévő, látszólag üres szék irányába - hogy megint felelőtlenek voltunk, Ellie.
A háta mögül érkező szolga szenvtelen arccal veszi el az asztalról a lovag tányérját. Már megszokta, hogy az erigowi nemes sokszor "magában" beszél.
-Legközelebb kétszer is meggondolom, hogy hová szórjam az ezüstjeimet. Legközelebb még a végén egy város nő ki belőle.

Utoljára Sötét Ezredes szerkesztette (2011.04.07. 20:19:03)

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

Sötét Ezredes írta:


KLM írta:

Vagyis szerintem a
magas képzettség = magas szint (vagy közepes szintű specialista és/vagy kiemelkedő adottságok)
egyenlet igaz.

Lehet, hogy ez így van, de ez a felfogás semmissé tenné többek közt a mindenki által csak Doktornak szólított NJK-mat, aki egy átlagos napon, amíg élt, 16, mióta halott, 23 órát tölt hullák és élőholtakkal kapcsolatos mágiaformák tanulmányozásával, kráni lévén pedig a szakirodalom Yneven létező legjobb műveihez juthatott hozzá. Viszont egyéb tudása szinte semmi nincs, így ha a komplett tudásanyag és (élet)tapasztalat mennyiségét nézzük, az nem több, mint bármely első szintű karakteré.

Pedig hát ez a karakter pont egy ilyen valaki. (Ti. "közepes szintű specialista").

Mondjuk Kránban sem a félkracáros budipapírról lehet
jókat olvasni az ilyen-olyan mágikus tanokról, illetve valami szociális képzettsége is kell legyen, hogy
ne nyírják ki, illetve aprópénzre válthassa a tudását. (Amiből újabb - netán ficergő - hullákat szerezhet,
meg dorani értekezéseket.)

Meg ha - például - ugye tudja, hogy hogyan-miképp lesz óvatlan abasziszi BM-ekből syvan, akkor
legalább olvasnia tudni kell assziszul.

De Fp-je, harcértékei valszeg azért vannak, mert felfelé kerekítünk tongue

Adios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2011.04.08. 08:22:16)

 

Hozzászólás: Beszélgető

Szóval egy kasztgyártó gépezet, egy képzettségalapú és abból származtatható mágiahasználat (én kiegészíteném fegyverhasználattal és fájd. tűréssel) képzettség kellene. Ehhez viszont legjobb a %-os rendszer (szerintem). Olyan megoldással, hogy a % mennyiségből származnak az Mp-k, Fp-k, HMek. Ez feltételezné, hogy 100 % fölé is nőhet, ami feleslegessé tehet képz.-próbát. Bár nem feltétlenül, mert mondhatom azt, hogy egy dorani mágusnak van 500 %-a, a JK-nak meg 200, tehát az esélye -300 %. smile
Sokszor erősen gondolkodom, hogy van-e szükség pszire, vagy az is egy spec mágiaforma. Szerintem könnyebb lenne úgy kezelni, főleg a kyr pszi diszciplínáit.
Ezek csak odavetett gondolatok, persze. smile

"Amdiss eudo sinawarthen." Áldozat lészen diadalmunk.

"If you steal from one person, that's plagiarism… If you steal from a lot of people, that's research."  George R.R. Martin

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

lightningrider írta:

Szóval egy kasztgyártó gépezet, egy képzettségalapú és abból származtatható mágiahasználat (én kiegészíteném fegyverhasználattal és fájd. tűréssel) képzettség kellene. Ehhez viszont legjobb a %-os rendszer (szerintem). Olyan megoldással, hogy a % mennyiségből származnak az Mp-k, Fp-k, HMek. Ez feltételezné, hogy 100 % fölé is nőhet, ami feleslegessé tehet képz.-próbát. Bár nem feltétlenül, mert mondhatom azt, hogy egy dorani mágusnak van 500 %-a, a JK-nak meg 200, tehát az esélye -300 %. smile

És mi lenne, ha a 10-20% körüli jártasságoknak is lenne haszna - és akkor a 90-120%-os képzettség (mágiában) már a dorani-daumyri "nehézfiúk" tartománya lenne?

Adios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2011.04.08. 13:44:20)

 

Hozzászólás: Beszélgető

lightningrider írta:

Szóval egy kasztgyártó gépezet, egy képzettségalapú és abból származtatható mágiahasználat (én kiegészíteném fegyverhasználattal és fájd. tűréssel) képzettség kellene. Ehhez viszont legjobb a %-os rendszer (szerintem). Olyan megoldással, hogy a % mennyiségből származnak az Mp-k, Fp-k, HMek. Ez feltételezné, hogy 100 % fölé is nőhet, ami feleslegessé tehet képz.-próbát. Bár nem feltétlenül, mert mondhatom azt, hogy egy dorani mágusnak van 500 %-a, a JK-nak meg 200, tehát az esélye -300 %. smile
Sokszor erősen gondolkodom, hogy van-e szükség pszire, vagy az is egy spec mágiaforma. Szerintem könnyebb lenne úgy kezelni, főleg a kyr pszi diszciplínáit.
Ezek csak odavetett gondolatok, persze. smile

Én ezt kiegészíteném azzal a személyes tapasztalattal, hogy a %-os skála nem célszerű abban az esetben, ha módosítókat akarunk használni, ugyanis könnyen felborul az egyensúly.
Egy -10%-os módosító egy 60%-osnak meg se kottyan, míg egy 20%-os esélyeit lefelezi. (Igazából a szorzós módosító jó lenne, csak kinek van kedve pl. 67-nek kiszámolni a 85%-át...)
De amúgy tetszik a gondolatmenet.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Glendower: nem egészen értem, miért, de az biztos, hogy tökéletesen elbeszélünk egymás mellett. Erőlködni meg tényleg nem érdemes

(Mondjuk arra végül rájöttem, mi a gond a Fuzion rendszerrel: az, hogy a könyv szerint k10-en az egyes dobás kötelező érvénnyel balsiker. Igen, ez így tényleg túlzás, 10% túl nagy arány. Bevallom, én speciel nem is emlékeztem rá, hogy ez a szabály kötelezőként van leírva)

 

Hozzászólás: Beszélgető

@Noro: Azt nem tudom, kötelező-e, számomra mindenesetre az egész rendszer nem az. Nem szeretem. wink k100-on a balsiker a 01, így azért nehezebb levágni a saját fejünket a csata közben. wink Többit lásd fentebb.

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Beszélgető

Hali!

Glendower írta:

@Noro: Azt nem tudom, kötelező-e, számomra mindenesetre az egész rendszer nem az. Nem szeretem. wink k100-on a balsiker a 01, így azért nehezebb levágni a saját fejünket a csata közben. wink

Fuzion/CPunk:
Azért ott volt a Luck/Szerencse is, amivel kis jóindulattal egy 1-est lehet 2-esnek beszámítani, sőt...
Ha mégis 1-est dobtál, utánnak kellett még egyet dobni - ez utóbbi dobástól függött, hogy csak elvétetted
a célt vagy az arcodba épült a pisztoly szánja (ez utóbbi jó minőségű és rendesen karbantartott fegyvernél
alig-alig fordulhat elő).

Magyarán a saját fej levágásához bizony 1% körüli esély van (kb.
mikor monoszálat először veszel kézbe).

-----
M*:

Körvonalazódni látszik, hogy két kötet lesz, kb. ZŐD+MTK jelleggel - úgyhogy a
szabad kasztalkotás és az univerzális mágiarendszer simán mehet a másodikba.

Viszont ez az anyag legyen kész, mielőtt az első kötetbe belevágnak - mivel
a "2." alapján kellene legenerálni az "1." kasztjait és varázslatait.

Adios
KLM

Utoljára KLM szerkesztette (2011.04.13. 09:25:59)